Baj, nem baj. A föld kérge állítólag 30 cm-el hullámzik.
A vízszint többel. Én nem azt számítom, hogy mennyit hullámzik, mert nem a deformáció, hanem a disszipáció az érdekes, ami elméletileg nehezen, de mérésekből számítható. Az energiának csak kis része disszipálódik.. Például a Hold távolodásából a Földi F árapálycsatolási tényezője jól értékelhető.
A gázbolygóké áramlástanilag szintén elvileg értékelhető, de szinte lehetetlen nagy munkával.
A Reynolds számhoz valamelyest biztosan kapcsolható egy gázbolygó, vagy csillag árapály disszipációja. A Nap programmal kiszámított disszipációja legalább is közeli volt egy hevenyészet áramlási becsléshez F~E-6. Mint mondtam, a csillagoké általában is ilyen
Az F tényező az, ami mozgatja- tágítja az univerzumot, egy egyetemes árapály útján. A galaxisokat, a Naprendszert ugyanúgy.
Az univerzum egészére a részeinek az összegzett disszipációja érvényes. Ami kisebb a gázbolygókénál, de lényegesen nagyobb, mint az FL-é.
Még úgy is, ahogyan a kalapácsvető. Ha gyorsabban forog, mint a diszkosz, távolra röpíti. Ha lassabban, a diszkoszt fékezi, mig ő gyorsulna, ha a lábát nem vetné meg..
Szívesen kifejtem, mert nagyon kedvelem ezt a témát. Az árapályt a szokásostól eltérő módon közelítem meg. Ahogyan leírtam. Mint egy fogó, vagy fékpofa, ami egy forgó tengelyre feszül. Ha vele forog, csak deformálja, maradóan, vagy rugalmasan. De ha gyorsabban, vagy lassabban forog, akkor fékezi, vagy gyorsítja is. És ebben épp a szinkron pálya a kritérium. Ami alatta van, az lezuhan. Ami felette, az távolodik.
Ha igaz, érdekes amit irsz. De nem tudok hozzászólni, mert nem tudom ellenőrizni, nálunk egy ilyen próba nyolc napon túl gyógyulna. Akkor is, vákumban lenne érdekes...
"Minden vektorhoz lehet rendelni egy skalárt" írod "Mi az a skalár?" kérded is.
De nem az a kérdés hogy lehet hozzá rendelni, hanem azt, hogy miért? Amit bemutattál, az egy szabálytalan levezetés, látszólag jó, valójában nem jó eredménnyel. A tömegvonzás vektoriális alakban csakis sűrűségléptékkel interpretálható. A szabályos levezetés azt igazolja. De nem győzzük meg egymást, látom.
NYer, bocs. Le kéne rajzoljam, megértenéd. De azzal egyet kell, hogy érts, hogy az árapály nem erő, hanem nyomaték, energia és munka jellegű. Így erőről beszélni külön kár.
"Én világosan értem, hogy ezt hogy csinálták, csak azt nem értem, mivel támasztották alá, hogy a vektort le kell csupaszítani? Hiába "jó" az eredmény, ha nem bizonyítás, hanem elvárás szülte!"
Ezt már nagyon nem értem.
Mi az, hogy "lecsupaszítani?"
Minden vektorhoz lehet rendelni egy skalárt, méghozzá g(R,R)-t, aminek gyöke sima euklideszi térben nem más, mint a vektor normája. Ezzel az euklideszi tér normált vektortérré válik. Ennyi.
Ez egy baromi jól definiált szám. Minden koordinátarendszerben ki lehet számolni és egy adott vektorra mindíg ugyanazt kapod.
Az erőtörvény a Newton-gravitációelmélet alapja. Axióma. Posztulátum. Vagy akárminek nevezed. A tapasztalatból levont eredmény, amit nem kell matematikailag bizonyítani, mert a Newton-elméletben nem is lehet!
Van egy másik elmélet, ami következményként visszaadja a törvényt, de ez már egy másik elmélet.
"Megvan annak a szabályos módja, hogy kell vektorból skalárt csinálni"
Ez valóban érdekes jelenség, és van valaki, egy műkedvelő, aki érdekesen irt erről. Csak a neve nem jut eszembe. De tetszett. Ő két, sőt háromirányú forgást próbált modellezni.
Mégcsak egy: valamely szinkron pályán mozgó "okozó" égitest sem nem gyosítja, sem nem lassítja az árapályát elszenvedő bolygó forgását. Viszont ami lejjebb van, az gyorsítja, s így energiát veszítve ZUHAN. Ami meg felette van, az lasítja, s így energiát nyerve TÁVOLODIK. Ilyen a mi Holdunk, és minden forgó tömeg, különösen az égitestek.
A szinkronpálya tehát KRITÉRIUM pálya, amit én Univerzális Stacioner Pályának hívok. (USP). Ez a találmányom különösen tetszik-nekem :-)
kisflexel (sarokcsiszolóval ) felpörgettem és amikor már fütyült a küllő a sebességtől megfogtam a tengely másik végét és félkézzem könnyedén vittem .De a kerék hol erre ,hol arra vitte a karom .Miközben lassult nehezebb is lett.
Álló helyzetben nem emeled fel úgy mint egy petrencés rudat. Csak ha jól fel van pörgetve.
Erre nem találtam semmilyen tudományos magyarázatot.
Igen. Szabad forgás per definitionem erő és forgatónyomaték-mentes. Sem a Föld, sem a Hold esetében ez nem teljesül.
" z én felfogásom szerint az árapály nem a közeli, és a távoli végeken támad, hanem az azt elszenvedő bolygó két oldalán- összenyomja ott, mint egy fékpofa... Ez az árapály potenciál (AP) képletében így néz ki: AP= K*g*m*r^2/R^3 = K* a* r* r/R
vagyis a= m/s^2 a Hold tömegvonzási gyorsulása r= földátmérő R m, a Föld hold távolsága R/r, a Földet érintő és középpontján átmenő szög szinusza.
Így az r/R annak a gyorsulásnak a Föld sugárirányú komponense, amely a Holdtól a Földre hat.
és az a*r/R*r ugyanazon gyorsulás, vagy erő által a földsugárral képzett nyomatéki kar. Vagyis ez M-el szorozva egy nyomatéki, és nem erő egyenlet, ami kitűnik a dimenzióból is: m^2/s^2 egy hosszal hosszabb, mint a gyorsulás. Ebből is láthatod, milyen dőreség "erőről" beszélni, "vonzásról"- az árapály nem erő- hanem NYOMATÉK. Rossz az az egész modell..."
