Iggen! A kisbótok! Hamisíthatatlan hangulatuk volt. Az egyik ilyen gyerekkori kisbóttól nem messze lakunk. Szívszorongató nézni ahogy az ablakok tokostul hiányoznak, és ki-be fütyül az újhullámos nyugati szél rajta. Talán a tulaja sem él már..
Aztán ott voltak a műszaki kisboltok! Az első videomagnók ott jelentek meg, és mi kissrácok fél délutánokat ácsorogtunk előttük, és néztük a rambót, a brúszlit, meg a "köd"-öt.
errol eszembe jut egy nagyon regi, nagyon ocska vicc (sztem a Hahotaban is volt): megy ket hordo a pinceben. Az elso hatraszol: -vigyazz lepcso! -tudom...dom...dom..dom....
Ezek a kisbótok, azért akkoriban kisebb kincsebányák voltak! Mindig lehetett kapni a pénztárnál ilyen műanyag, tologatós ""puzzle""-t, tudjátok, egy képet kellett összetologatni (a kép kicsiben ott volt a jobb sarokban), egy négyzet mindig hiányzott (és valahogy mindig elakadt a tologatásban a többi, a kép meg a dörzsölés miatt hamar lekopott). Nekem is volt ilyen Frédi és Bénis, na meg a kedvencem a Pityke őrmesteres...