Inkább te tartozol igazolni, hogy az "intsétek egymást" alól kivétel lenne a pásztor. Próba cseresznye...
Azaz mondjuk ezek közül melyik "egymásba" nem fér bele a pásztor?
1 Thess. 5,14 Kérünk továbbá titeket, atyámfiai, intsétek a rendetleneket, bátorítsátok a félelmes szívűeket, gyámolítsátok az erőteleneket, türelmesek legyetek mindenki iránt.
Zsid. 3,12-13 Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által:
Zsid. 10,24-24 És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett, El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget
Róm. 15,14 Meg vagyok pedig győződve atyámfiai én magam is ti felőletek, hogy teljesek vagytok minden jósággal, betöltve minden ismerettel, képesek lévén egymást is inteni.
A teokráciával még nem lenne baj. A baj akkor van, ha emberi uralkodást neveznek teokráciának. És ha ezt a kérdést továbbgondoljuk, az igen messzire vezet...
Akit te pásztornak nevezel, elvégzi-e a pásztor munkáját? A pásztor munkáját már címszavakban felsoroltam az Ige alapján. Tehát
-ismeri a juhait? (téged ismer-e? Emgem bizony nem tudom)
-a juhok is ismerik? (melyik juh tud róla, az életéről bármit is?)
-megkeresi-e az elkóboroltat?
-a gyengét a vállaira veszi-e?
-a sebesültet bekötözi-e?
-megküzd-e a ragadozóval az elragadottért?
Aki ezeket elvégzi, az pásztor. Aki nem, arról csak mondják. Mered-e állítani, hogy akit te pásztornak nevezel, az elvégzi ezeket?
Mekkora butaságot olvasok, hogy szolgálati elöljáró. Jaj!
Hogy olyan elöljáró, akit szolgálni kell! Jaj, jaj!
Ez istentelen, eretnek dolog!
Akit szolgálni kell, az uralkodik. Az uralkodás pedig egyértelműen tiltott Krisztusban. Egy (azaz egy fő) Úr van az EGyházban. Egy Fő.
Az elöljáró meg nem szolga. Esetleg a szolgák közt elöljáró. A szolgák, szolgálatra rendeltek nem elöljárók. Ez is nagy tévedés.
Legalábbis Istenben így van.
Amíg Jákób testben bízott Ézsau felé mentében, a szolgái előtte mentek. De mikor Istentól áldást (és gondolom, hitet is) nyert, többé nem szolgái mentek előtte, ő állt az élükre, vallván a Magasságos Istent.
Mondjuk a mai főbb "elöljárók" előtt persze szolgáik, testőrök, rendezők mennek, el kéne ezen gondolkodni.
Aztán a pásztorok soha nem voltak elöljárók. Sem a tejjel itatók, sem a legeltetők. Ahogy a valóságos pásztor is többnyire a nyáj közelkében van, és hagyja az állatokat oda menni, ahol jobb a kaja, legfeljebb a legelő útját határozza meg (hogy hova menjenek) a főpásztor. De, hogy a nyáj élén legyen pásztor, ez nem volt sem a Bibliában, sem a valóságban. Irtó satnya maradnak az a nyáj, ahol így lenne.
Aztán olyat olvasok, hogy méltó a munkás a bérére. Igen ám, de ez a béres. A béres meg nem jó pásztornak. Így is áll a Bibliában, tessék olvasni!
Aztán aki szolgálni megy, abból részesül, amit az első házban adnak neki, ahol befogadták, nem részesül pedig abból sem, csak, amíg nyomtat (a nyomtató ökörnek, apostol is említette, sem kötik fel a száját, amíg nyomtat, de csak addig, nem hagyják utána is a gabona közt, hogy meghízzon, elterpeszkedjen, és teledzsuvázza saját ...-al a gabonát).
Semmivel több nem jár a szolgálatnak, mint a legegyszerűbbeknek, azért az ökör sem ember, ha embereknek is nyomtat. Elégedjen is meg vele, ha van mit ennie és öltöznie. Ahogy Jézus is rendelte, azt egye, amit elébe adnak. És bizony ne halmozzon fel, erszény, két ruha sem lehet!
Ha nem elég neki ez, hogy mondjuk hetente egyszer, vagy kétszer ehet, menjen el dolgozni, ahogy Pál rendelte mindenkinek, még az evangélistának is.
Tized, meg adomány, nem a szolgálatnak jár (nem béres az), hanem abból fizesség a kertészt, a gyermekvigyázót-buszvezetőt, mittománmit, meg a számlákat. És abból adjanak a szegényeknek, és ne adjanak a szolgáknak, ne tegyék őket béressé, különösen a szóval tanítókat, a békesség hirdetőit (Krisztus ezzel küldte tanítványait).
Tökmindegy hogy egy ember aki Isten szolgájának vallja magát, pápaként, vagy koldusként hazudik, vagy rágalmaz, vagy oroz, vagy dorbézol, vagy dőzsöl. Ember ha Isten nem személyválogató (nem nézi ki micsoda), akkor te miért vagy az?
"El ne fordítsd az itéletet; személyt se válogass"
Ez nem kérés hanem PARANCS, ne a személyt nézd, hanem a cselekdetet.
Akkor Te engem nem értettél. Én ha munkálkodok, vagy ha úgy tetszik szolgálok (mindegy, hogy teljes időben, vagy nem) nem a gyülekezettől, vagy valamilyen emberi alakulattól kapom a béremet (és nem havi fix, hanep napi fix vagy ha úgy tetszik kenyér, mert ne a havi kenyerünket add meg, hanem a napit), hanem a Gazdától, mert az ő földjén dolgozom nem a gyülekezetén. Ha ennem van mit és ruházkodnom van mibe, akkor megkaptam a béremet és pont nincs tovább, és nincs szabály, hogy ki kit tart el. És nem mondom, hogy ennél nem kaphatnak többet a nyáj egyes tagjai (de az szinte sose a pásztor, mert ő nem testi kenyeret kap), de mivel Krisztusban az én hitem szerint semmi nem öncélú az azért van, hogy a szentek szükségleteit betöltse, nem az hogy a pásztor gerjedelmeit. Aki több testi kenyeret kap az odaadja annak, aki kevesebbet, mert az szellemi eledelt fog emennek adni, és szép kerek és egész a test, mert nem mindenki száj, hogy csak zabáljon.
Érzékeltetem a dolog súlyát, hogy amit itt leírtál egyenesen a Jézusi tanítás ellen való:
Jézus pedig elõszólítván õket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. (ugye -krácia uralkodás)
De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
És a ki közöttetek elsõ akar lenni, legyen a ti szolgátok
Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy õ szolgáljon, és adja az õ életét váltságul sokakért.
És hogy tovább érzékeltessem a dolog súlyát, háromszor gyakorlatilag ugyanaz elhangzik (nem sok dolog van ilyen a Bibliában, hogy a dolog súlyát érzékeltessem). "A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;", mi lesz azzal aki a Krisztus tanítását veti meg?
Ha teokrácia volt azokban a gyülekezetekben ahol Pál "uralkodott" akkor miért írta ezt "Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra." (ami szerintem komolyabb mint az intés), tán két három presbiternél nagyobbat teokratát kelett összegyűjteni, vagy Mózesnél sem tanuskodhatott az igazság melett a gyülekezet tagja a pap ellen, az akármit csinálhatott?:
Nagyon tévelyegsz, ha hiszed, hogy vannak "érinthetetlenek", mert nincsenek, csak "érinthetetlenek" akarnak azok lenni, akik akik nem akarják, hogy őket megítéljék, ezek azok, akik már az emberi ítélettől is félnek. Hisz ha mindent igazul csinálnának ki ítélhetné meg őket azért amit csinálnak?
A legtöbb szolgáló munkája mellett teszi.
Ebben az értelemben, az a szolgáló, aki nem kér és nem kap bért, mert aki a szolgálatáért bért kér, az már béres. (egzisztencia függő lesz, mint ahogy azt már valaki előttem el is ismerte)
Aki viszont teljes időben szolgál, - pásztor - azt a bárányoknak kell eltartani. (nem havi fix)
Ha a pásztor jól szolgál, a nyáj szaporodik, erősödik, ha nem, beteg lesz, elpusztul.
A pásztoron múlik, hogy milyen a nyáj.
"A pásztort úgy vélem akkor is csak a Főpásztor ítélheti meg. "
Így nem igaz!
Már megint valahogy egy kicsit földhözragadt lettél.
Nem arról van szó hogy semsei meg x.y megitéli sándort hanem az hogy a benük lévő szellem itélhet.
Ne gondolkodj emberi szinten.
Az egyházban mindenki itélhet mindenkit ha az Úr indítja, és akkor már nem is a Feri hanem az Úr itél.
Ugyan ez érvényes a pásztorra is , ő mint magán ember(juh) semmivel sem itélhet jogosabban mint akármelyik juh. Neki a hivatalban lévő kenetben van a jogosultsága és nem azért mert kinevezték.
Ha nincs kenet , vagy nem a kenetből itél akkor azt teljesen jelentéktelennek kell tartani és semmi esetre sem szabad komolyan venni.
De ha valaki kenetből(az Úr tól) itél az lehet akárki még a leg utolsó is, akkor is meg kell térni még a pásztornak is.
Ne feledjük az egyházban teokrácia van.
A teokrácia nem azt jelenti hogy arisztokrácia vallási köntösben hanem azt hogy a Sz.Sz vezetése érvényesül.
Az lehet pásztoron , prófétán vagy akárkin keresztül is.
A lényeg az az hogy a Szellemnek kell engedni és nem a pozíciónak, tekintélynek vagy a rokoni szálaknak.
A többit csak azért említettem, hogy érzékeltessem a dolog súlyát.
oké vettem.
Hol tartana a világ, ha alulról történne a vezetés.
Az egyház nem a világ és mint ilyen nem is a világ mintályára kell szerveződnie.
Amit az apostol mondta: Ti köztetek ne így legyen hanem ...de várj mindjárt bekopizom.
Íme:
25. Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok.
26. De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok;
27. És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok.
28. Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.
Szóval itt hatalom , tekintély gyakorlása és a pozícióról betöltéséről beszél jézus.
Nem az a lényeg ki milyen dicsőséges tettet hajtott végre (olvasd el előröl)hanem az mennyire tudja szolgálni az embereket.
Sőt azt állítja hogy Ő maga is igy tesz.
Senki sem nagyobb a mesterénél.
A pásztort úgy vélem akkor is csak a Főpásztor ítélheti meg.
Ne feledjük az egyházban teokrácia van.
A többit csak azért említettem, hogy érzékeltessem a dolog súlyát.
Hol tartana a világ, ha alulról történne a vezetés.
Kiebrudalás után valahogy tisztult a hitem is.
Nagyobb bizalmam lett Isten felé.
Mondhatni gyermekibbé vált a hozzáállásom.(csak is jó értelemben.)
Az a -talán- militarista beütésü szellemiség ami a hgy-t jellemzi nem éppen bibliai, még ha annak is mondják.
Istennek nem csak had ereje ,hanem családja is van(Lásd Phil Driscoll : gyermekem vagy akit szeretek....) , és nem jó a kettőt felcserélni ott ahol azt anarchia , bizonytalanság követi.
Evvel nem azt mondom hogy rossz a hited ,hanem azt hogy nekem előnyömre vált az , hogy a hgy stílusu Isten felé való viszony (- Úr - szolga) kicsit családiasabbá vált (apa -fiú )
Ha a munkás (szolgáló) méltó a bérére, akkor a munkásnak meg kell kapnia a bért, ilyen értelemben mindenki aki a szántóföldön dolgozik béres és abban, hogy megkapja a bérét semmi rossz nincs. A baj ott van, hogy ezt neked tanítják és érted is szépen, de nem gyakorolják, a béredet nem kell keresned, mert meg lett mondva, hogy magkapod (ha dolgozol tisztességgel), mert jár:
"Ugyanabban a házban maradjatok, abból egyetek és igyatok, amijük van (jobb fordításokban abból amit adnak): mert méltó a munkás a fizetségére. Ne járjatok házról házra!" Szerintem tehát ne kéregessétek a béreteket, mert JÁR és adni fogják. A baj ott van, hogy a bért a jutalommal keverik, a bér (amiből nem lesz dőzsölés) az jár a munka alatt, a jutalom az akkor lesz ha a gazda megjön. Tehát nem a munka során lesz a jutalom, hanem a betakarításkor.
Én ha szolgálnék igenis ígéret szerint várom a béremet (hogy éljek, mert bérből élek, ugyanis bérből nem lehet dőzsölni jutalomból lehet, de bérből nem), és ha a szolgálatomat befelyeztem tisztességel, akkor fog a gazda jutalmazni és nem is akarom semmiképpen, hogy előbb jutalmazzon (hisz akkor mit ad ha visszajön), de a béremet megadja, mert megmondta, és igaz gazda Ő.
Tehát szerintem aki szolgál, annak igenis jár a bér, de ha van egy csöpp esze, akkor a szolgatársakhoz szabja magát (bérben) és akkor ha többet munkálkodott jutalmát veszi (nem testben).
"Talán az előbb kihagytam, de az nem helyénvaló, hogy a bárány megintse a pásztort!"
Ebben a viszonylatban csak is Jézusról(mint Pásztor) beszélhetünk mivel a földi pásztorok ugyan olyan juhok mint a "vezetettek".
Nem jó az ha emberi szinten marad meg a vezetés- hiába hívják pásztornak az illetőt - hanem Jézus -Főpásztor vezetését kell követnie a földi pásztornak akkor halad a gyüli a megfelelő úton.
De amíg a pásztorok uralkodnak a nyáj felett addig részben kiszoríthatják a Fő- Pásztor vezetését.
Ami életveszélyes mint a gyülire mint a pásztorra nézve.
Az egyikre azért mert nem kap igaz vezetést, a másikra pedig azért mert az életével játszik.
Isten türelmes és nem fog 1 év alatt drasztikusan beavatkozni , de azért hosszú távon jobb megtérni és nem játszani.
Szóval azért mert valakit pásztori tisztségbe helyezett az úr annak azért még nem adatott teljhatalom.
Sőt inkább ő lett szolgává , nem csak Isten hanem a nyáj felé.
Ha nem hiszed olvasd el.
A főnöködet se intheted meg a munkahelyeden!
Bizonyos keretek között felhívhatom a figyelmét bizonyos általa elkövetett rossz dologra.
Csak a nagyobb intheti a kisebbet.
Az egyházban nem így van.
Az igaz hogy a fentről vagy az idősebb tesótól való intés a gyakoribb ,de nincs kizárva az idősebbek vagy a tekintélyesebbek felé való intés sem.
Nem embereknek kell vezetni embereket hanem a szellemnek kell vezetni mindenkit.
Ahol ez hibádzik ott erős a hierarchia.
Ne haragudj, hogy beleszólok Ödönkével a párbeszédedbe (és Te se Ödönke), de itt szerintem is értelmes és -kivételesen- tartalmas valamiről beszéltek.
Beszéltek arról, hogy szolgálati elöljáró, ami nem hiszem, hogy alkalmazható úgy ahogy Te alkalmazod, a szolgálatban nincs elöljáró azaz szolgább szolga, vagy kevésbé szolga mint a többi, vagy a szolgákon uralkodó szolga, mert én ezt vettem ki a szavaidból.
Annak aki pásztorol (vagy szolgál) szerintem annak az a dolga, hogy elvezesse-terelgesse (pásztor ugye) a birkákat oda ahol táplálkozni és inni tudnak, nem az hogy enni vagy inni adjon nekik a sajátjából (mert nekem az nem kell), és persze utána jól megnyírja őket.
A szolgálat fogalma sem enged meg uralkodást, mert aki szolgál az sose a magáét keresi, hanem az uráét, és szerintem így elég egyszerű azokat megismerni akik nem tisztességesen szolgálnak, mert a saját gerjedelmeiknek is vagy csak kizárólag annak szolgálnak, és szolgáltatnak azokkal akik szerintük alájuk van vetve (holott senki nincs alájuk vetve, sőt).
Mindazonáltal szerintem van aki nagyobb hitben és érdemesebb, és nagyobb is lesz a jutalma, mert többet vetett és munkálkodott, de az ilyenek testben soha nem aratnak gazdagságot vagy emberek előtti dícséretet és előlüléseket stb... Ezért soha nem az nagyobb hitben aki annak látszik szerintem....
Azért ne könyörögj szvsz, még poénból sem. A te hited sokkal jobb, tapasztalatra és az életre alapul, nem mások szavaira és önbecsapásra. Lehet, hogy felébredve kellemetlenebb hinni, de van rá esély, hogy nem álomban éled le az életed.
