Ez a prófécia is milyen gyorsan beteljesedésre indult a "Charlie Hebdo" események után,amik a beírásomtól 7 hét múlva következtek.Kicsoda gondolta volna a magyar muzulmán konfliktust.
Új prófécia lesz beírva hamarosan,aminek fontos része egy vasúti híd lesz.
Máté 24:37 Ahogyan Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfiának eljövetelekor is. Máté 24:38 Mert amint az özönvíz előtti napokban ettek, ittak, házasodtak, és férjhez mentek mind ama napig, amelyen Nóé bement a bárkába, Máté 24:39 és nem vettek észre semmit, mígnem eljött az özönvíz, és mindnyájukat elragadta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.
„Nem az ÚR keze rövid ahhoz, hogy megsegítsen, nem az õ füle süket ahhoz, hogy meghallgasson, hanem a ti bűneitek választottak el titeket Istenetektől, a ti vétkeitek miatt rejtette el orcáját előletek, és nem hallgatott meg.
Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve, ujjaitokhoz bűn tapad, ajkatok hazugságot szól, nyelvetek álnokságot suttog.
Nincs, aki igaz vádat emelne, nincs, aki helyesen ítélkeznék.
Haszontalanságban bíznak, és hiábavalóságot beszélnek, nyomorúságot fogannak, és bajt szülnek.
Mérges kígyó tojásait költik ki, és pókhálót szőnek.
Meghal, aki tojásaikból eszik, és ha rátaposnak, vipera kel ki.
Pókhálójukból nem lesz ruha, nem takarózhatnak készítményükbe, készítményük csak bajt okoz, erőszakos tetteket követnek el.
Lábuk gonosz cél után fut, sietnek ártatlan vért ontani.
Gondolataik ártó gondolatok, pusztulás és romlás van útjaikon.
Nem ismerik a békesség útját, eljárásuk nem törvényes.
Ösvényeik görbék: aki azokon jár, annak nincs köze a békességhez.
Ezért van távol tőlünk a törvény, és nem ér el hozzánk az igazság.
Világosságra várunk, de csak sötétség van, napfényre, de homályban járunk.
Tapogatjuk a falat, mint a vakok, tapogatózunk, mint akinek nincs szeme.
Botladozunk fényes délben, mintha alkonyat volna, és sötétségben vagyunk, mint a holtak.
Morgunk mindnyájan, mint a medvék, nyögdécselünk, mint a galambok.
Törvényességre várunk, de nincs, segítségre, de távol van tőlünk.
Bizony, sok bűnt követtünk el veled szemben, vétkeink ellenünk beszélnek.
Bizony, tele vagyunk bűnnel, gonoszságunkat be kell ismernünk.
Bűnösök vagyunk, megtagadtuk az URat, hűtlenül eltértünk Istenünktől.
Erőszakot és lázadást hirdettünk, szívünk hazug beszédet gondolt és szólt.
Háttérbe szorul a törvény, távol áll az igazság, elbukik a hűség a tereken, nem érvényesülhet a becsület.
Oda van már a hűség, és aki a rosszat kerüli, zsákmányul esik.
Látta ezt az ÚR, és rossznak ítélte, hogy nincs törvényes rend.
Amikor látta, hogy nincs ott senki, és elámult, hogy nincs, aki közbelépjen, saját karja segítette őt, saját igazsága támogatta.”
Volt egy sokaság, mulattak, mint egy nagy kinti rendezvényen, este volt, lámpák égtek, táncoltak, jöttek-mentek, jól szórakoztak.
Volt egy nagy kígyó, pókfonállal felerősítve a két végén a mennyezeten.
Úgy tűnt, mintha dekoráció lenne.
Elkezdett a kígyó színe megváltozni, egyre átlátszóbb lett, és meglátszottak benne valami lények.
Egyre-egyre átlátszóbb lett, és bogarak, pókok, egyéb kártevők növekedtek benne, és a kígyó teste, belseje volt a táplálékuk.
Szóltam férfiaknak, hogy azonnal le kell emelni onnan óvatosan, tegyünk alá egy dobozt, vigyük messzebbre és égessük el
Tudtam, hogy nagy baj lesz, ha kiszabadulnak és már nem sok kellett hozzá!
Egyre átlátszóbb lett a kígyó, egyre világosabb, egyre jobban látszottak benne a lények, és egyre félelmetesebb volt!
Bolondságnak tetszett előttük, de aztán volt egy, aki segített nekem.
Nem vettek észre semmit!
Táncoltak, nevetgéltek, amolyan parti volt, jókedv, gondtalanság.
Volt még 4 egyedülálló, csüngő kis zacskószerű valami, amiben szintén ilyen lények voltak, és a zacskó alján dísz volt, mint dekoráció, lampion, azokat is leszaggattam, de csak kettőt sikerült, kettő ott maradt és nem segített senki.
Egy távolabbi, puszta helyen akartuk elégetni ezeket…
Mert Isten beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál, és elhat a szívnek és léleknek, az ízületeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait. És nincs olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenek meztelenek és leplezetlenek annak szeme előtt, akinek számot kell adnunk.
Merjünk odaállni az Úr elé és kérni, döfje át Kardjával = Igéjével szívünket most, hozza napvilágra azt, ami rejtve van, amiről nem is gondoljuk, hogy a szívünkben van, vagy ha gondoljuk is, azt hisszük, hogy az jó!
Jer 17: 9. Csalárdabb a szív mindennél, és gonosz az; kicsoda ismerhetné azt?
Csak az ÚR!!!!
Most kell kérni a próbát, hogy kiderüljön a valóság!
Most még nem késő!
Álljunk Királyunk elé.
Boruljunk le Előtte és ne féljünk!
Ő Hű és Igaz és megbocsát, megtisztít!
Ne várjuk meg, míg az angyalok jönnek megtisztítani a szérűt!
Amikor is a konkolyt kiválogatják a búza közül és megégetik olthatatlan tűzzel.
Inkább most álljunk abban a tűzben, ami megtisztít, megszentel!
Mát 13:40-42;
40. A miképpen azért összegyűjtik a konkolyt és megégetik: akképpen lesz a világnak végén.
41. Az embernek Fia elküldi az ő angyalait, és az ő országából összegyűjtik a botránkozásokat mind, és azokat is, a kik gonoszságot cselekszenek,
42. És bevetik őket a tüzes kemencébe: ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
Az Úr visszajövetele előtt a Laodeciabeli gyülekezet korszaka van, amelynek súlyos figyelmeztetés szól:
Jel 3: 17. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.
Szeretteim, azt akarom, hogy a lehető legjobbak legyetek a királyságomban. Lépjetek túl ezen a világon, és első kézből tapasztaljátok meg a szellemi világot! Ne elégedjetek meg azzal, hogy másoktól hallotok történeteket a szellemi élményeikről. Lépjetek ki abban a hitben, hogy amit másokkal és mások által teszek, azt veletek is megteszem! Nálam nincs különbségtétel, és nem értékelek többre senkit a másiknál, mondja az Úr. Biztosak lehettek benne, hogy ha elérhetőek lesztek, és teljesen alám rendelitek magatokat, akkor ki fogom nyilvánítani Magamat nektek és általatok.
Apostolok Cselekedetei 10:34 Péter pedig megnyitván száját, azt mondta: Valóban látom, hogy az Isten nem személyválogató.
Ne örülj én ellenségem, mert jön az Úr, Aki megment engem!
Ellene megy minden magas és felemelkedett ellen!
Letöri a vaszárakat, betöri az ércajtókat és igazságot tesz ott, ahol most hamisság és gonoszság van.
Kinyújtja kezét és megrendül a Föld, szól és remegnek a hegyek.
De békességet ad szolgáinak, az Őt félőknek, szeretőknek.
Ha vihar is veszi őket körül, nem árthat nekik, mert angyalait rendeli őrzőiknek.
Kivont karddal, lángoló pallossal őrzi őket az Úr, mint a Kertjét, és nem árthat nekik halandó.
Kegyelem és ítélet!
Ítélet folyik, mint megáradt patak és kegyelem árad szét házamban.
Könyörülök, akin könyörülök és kegyelmezek, akinek kegyelmezek!
Nézzétek és lássátok tetteim!
Kiontom búsulásomat és haragom poharát az ellenségeimre!
Értsétek meg, rövid az idő, bizony, rövidre van szabva az.
Aki lágyan viseli magát, elvész.
Gyertek közelebb, gyertek Hozzám s Én megnyugtatlak titeket.
Én vagyok a Jó Pásztor!
23. Zsoltár
1. Zsoltár Dávidtól. Az Örökkévaló a pásztorom, nincs hiányom. 2. Pázsitos réteken heverésztet engem, nyugodalmas vizekhez terelget engem. 3. Lelkemet felüdíti, vezet engem az igazság ösvényén, az ő neve kedvéért. 4. Ha járok is homálynak völgyében, nem félek bajtól, mert te vagy mellettem; botod és istápod – azok vigasztalnak engem. 5. Terítesz számomra asztalt, szorongatóimnak előtte, bekened olajjal fejemet, serlegem telis tele. 6. Csupa jóság és szeretet követnek engem éltem minden napjaiban, és ülök az Örökkévaló házában hosszú életen át. (IMIT)
Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!
Jaj azoknak, akik maguknak bölcseknek látszanak, és eszesek önnön maguk előtt! Jaj azoknak, akik hősök borivásban és híresek részegítő ital vegyítésében; Akik a gonoszt ajándékért igaznak mondják, és az igazak igazságát elfordítják tőlük: Ezért, mint a polyvát megemészti a tűznek nyelve, és az égő széna összeomlik: gyökerük megrothad, viráguk mint a por elszáll, mert a seregek Urának törvényét megvetették, és Izrael szentjének beszédét megutálták.
Aki forgószélben közlekedsz, elfújsz mindent, ami nem állandó, mindent, ami állhatatlan!
Te, Aki képes vagy kifeszíteni az eget és összehajtani, mint egy pergamentet, Aki úgy függesztetted fel a csillagokat, a bolygókat a boltozatra, mint az emberek a díszeket a fenyőfákra!
Tekinteted előtt megolvadnak a hegyek, mint a viasz.
Szavad, az örökkévalóság Szava, hangod erejétől borzad a halandó, meg nem állhat előtte! Tűz vesz körül, nem bírja a földi test, elég minden tisztátalan tőle.
Tisztíts meg Uram, kenj meg izsóppal, a Te Véreddel, egészen, hogy semmi ne látsszon ki, ami romlandó, semmi, ami nem Te vagy, Uram!
Burkolj be minket szent jelenléteddel, takarj el felhőddel, moss meg minket, és szentelj meg Örökkévaló Igéddel, Beszédeddel, hogy mikor jön a rettenetes Nap, ne haljunk meg, hanem éljünk!
Leborulunk lábaid elé, a tüzes oszlopok elé, védj meg minket, tarts meg minket, oltalmazz meg minket, mert jön a harag, jön a bosszúállás és ki állhat meg akkor?
Csak az, aki benned van Megváltónk, Krisztusunk, drága Felkent, Isten Báránya, aki életedet adtad értünk!
Te vagy menedékünk, Kősziklánk, várunk, oltalmunk, pajzsunk, mentsvárunk viharban, szélvészben!
Nincs senki más, akiben van üdvösségünk, egyedül csak Te!!
Jesua HaMassiah, A Messiás Szabadító, ez a neved!
A Megmentő, a Felkent!
Hozzád kiáltunk, téged imádunk!
Uram!
Közeleg valami, valami rettenetes, valami szörnyű, kérlek, oltalmazz meg!
Nem számít semmi, csak a Te Igéd, a Te Személyed, a Te akaratod, a Te jelenléted!
Ahogyan Zrinyi hadakozott keletfele ugy indul 3 (csekelyke)forgoszel nyugati iranyba.Meretük különbözö de erejük egyforma.
(az elsö kb 10 meter magas es 5 meter szeles,az utolso kb 1 meter szeles 8 meter magas,a közepsö ezek közötti meretü)
Miutan az elvetett szelekre visszater a välasz nyugatrol egy hatalmas megräzo orkän formajaban,aki az imakamrajaban elrejtözik az Urban bizva,häläval fog csodälkozni,hogy a häza megmarad a viharban..
Homályosságban van = közönyösség, tespedtség, „jól elvagyunk, az Úr szeret minket”.
Az első negyedben nem történik semmi, ez a megtérők helye.
A másodikban – a „homokbányánál” – a két ember hirdeti az Úr ítélő, felszólító próféciáit, és azt, hogy pillanatnyilag úgy lehet „megmenekülni”, ha egyénileg megtérnek, helyreállnak az emberek, ez az egyetlen út és ki is jönnek gyülekezetekből, mert másképpen nehéz megújulniuk.
Vannak, akik elhiszik ezt, igénylik a segítséget, leugranak, elkapják őket a segítők és megújulnak keresztény életükben, Krisztus követésében.
Vannak, akik pedig ugranak, de nem kérnek a segítségből, nem tudják őket elkapni, ráesnek a Kősziklára és összezúzódnak.
Elvesznek.
A jobbfelső negyedben pedig ismerik Istent, megértették, hogy felfelé, az Úr felé van az út, és kapaszkodnak, az Úr pedig segíti őket, utat mutat nekik, amin könnyedén feljutnak, és elérik a világosságot, zöldellő növények is vannak és tágas tér, napfény = szabadság az Úrban.
Ők ott vannak, ahol Isten látni akarja őket, akaratában.
Győztesek!
Ők útra készen voltak, hátukon a hátizsák és mászásra alkalmas ruhában vannak, cipőben, amik jók a gyors haladásra.
A jobb alsó, negyedik negyedben: elkezd rázkódni a hegy = az Egyház, mert elkezdődik az ítélet először az Úr Házán: az alsó negyedben sötétség van, földcsuszamlás, menekülés = a rosszabbik megoldást választják: nem jobbítják meg útjaikat, mert nem ismerik Istent, sose voltak Hozzá közel.
Kifelé akarnak menekülni a Házból, de ez veszélyes és bukás a vége legtöbbször, mert elvezet az Úrtól is!
Hiszen az Úr fent van!
A lefelé a világba visz.
Közben maga alá temeti őket a tradíció, mindaz, amit felhalmoztak, és nem az Úrtól volt, nem az Ő szolgálatára, hanem testi-lelki dolgokra.
Álmomban volt egy hegy, amit messziről néztem, szürkeség volt körülötte és olyan benyomást keltett, mintha le akarna omlani.
Mintha fel lett volna osztva négyfelé, hosszában és széltében.
Az első, felső részben nem történt semmi.
Az alatta levő részben ki volt vájva a hegy, mint egy homokbánya és volt egy kiugró rész felül, kb. a hegy félmagasságában, mint egy "párkány", ahol emberek voltak.
Nem volt más lehetőségük a lejövetelre, minthogy leugorjanak, függőlegesen lefelé.
Lent álltak ketten, akik el akarták őket kapni.
Volt, akit sikerült elkapni, az megmenekült, kivilágosodott az alakja, de akit nem tudtak elkapni, az szétterült egy fekvő kősziklán.
Közben elkezdett a hegy omlani, mintha lavina indult volna el vagy földcsuszamlás és a hegy hosszanti feléről elkezdtek emberek menekülni.
A jobb felső negyedben láttam két embert, hátukon hátizsák, akik nem lefelé igyekeztek, hanem felfelé kezdtek kapaszkodni, és elég jól ment nekik, mert hirtelen út is lett alattuk és hamar felértek a csúcsra, ami lapossá vált, világosság volt ott és növények.
A jobbalsó negyedben pedig kétségbeesetten csúsztak lefelé, hangos jajgatások, rémület volt, de nem láttam megmenekülni senkit, és nagyon sötét volt ott.
Később megint láttam a hegyet.
De az a hegy már nem omladozott!
Gyönyörű, szépen faragott terméskövekből állt, köztük vastag, erős kötőréteggel, nem tudom mi volt az, és a barna árnyalataiban pompáztak, arannyal vegyítve, nagyon jó volt látni, melegséget, biztonságot sugárzott.
Világosságban volt!
Annyira közel voltam, hogy ahogy felnéztem nem is láttam a tetejét, se szélességét.
Látom az embereket, kicsinyeket és nagyokat, amint járkálnak, és vállaikon nagy terhek vannak.
Mindenkinek magához képest nagyok a terhek, amik nyomják őket.
Ezek a terhek mindig ott voltak, növekedtek, és most elkezdtek nehezedni, súlyosodni.
Isten teszi ezt, hogy megnehezednek a terhek, azért, hogy érezzék, és tenni akarjanak ellene valamit, mert rövid az idő.
Mindenkinek tennie kell a terhével valamit, vagy ezt, vagy azt, de tenni kell.
Mindenkinek, kicsiknek, nagyoknak, férfiaknak, nőknek döntenie kell, változtatni kell.
Nagyon sok ember tudja, mit kellene tennie, de mégsem teszi!
Megátalkodottak, makacsak, büszkék, kevélyek, és hiába ott a megoldás, tudják, hogy így megmenekülhetnének, de mégsem!
Nem tudják megalázni magukat, inkább elvesznek.
Vannak viszont, akik megalázzák magukat, és rendezik dolgaikat embertársaikkal, bármilyen megalázónak is tűnik.
Kérik a megbocsátást, és ők is megbocsátanak, és keresik Isten jóindulatát.
Látni sok pislákolni kezdő gyertyabelet, és megtört nádszálat, akik reménykednek Isten megbocsátásában, segítségében, abban, hogy beszámítják odafent nekik, azt, amit meg tudnak tenni embertársaikért, embertársaiknak, de még nem igazán értik.
Azt, amiben hitet tudnak gyakorolni, és oda tudják adni, hogy segítsenek, azt odaadják, megteszik.
Őket Isten serkentgeti, szólongatja, és ők tétován, bizonytalanul válaszolgatnak, és hiszem, egyszer csak fellobban a láng és meglátják, megértik az üzenetet, a hívó szót, és igent mondanak!
Az elvetett magvak szárba szöknek és kivirágzanak.
Ekkor lesz az aratni való sok!
Mert ezeket az embereket, akik megtérnek Atyjukhoz, Teremtőjükhöz, és Vele akarnak járni, segíteni kell majd!
Ekkor elő kell jönnie Isten népének a rejtekből, és etetni, itatni kell a testvéreiket, mint Józsefnek.
A gabonás házakból.
Ezért kell gyűjteni a nyárban, a bő esztendőben, amíg lehet, hogy legyen mit előhozni, amikor szükség lesz rá.
És szükség lesz rá hamarosan.
Mikor hozzánk gyűlnek az éhezők, és nem kenyérre, hanem Istenre és Szavára!
