Évszázadok? Szerintem a ma elképzelhető legmodernebb technológiával is több tízezer év lenne, és a Föld erőforrásainak elég jelentős részét felemésztené. És tulajdonképp ki és miért áldozna erre komoly erőforrásokat? A túlnépesedés szempontjából jelentéktelen számú embert lehetne elküldeni a bizonytalanságba, hogy ott talán esetleg nem halnak meg mind, hanem sikerül kolóniát építeniük, amivel több, mint ezer évente lehetne akár csak üzenetet váltani is.
Amíg a Marson nem építettünk kolóniákat, addig szerintem fölösleges ezen komolyabban gondolkodni.
Ez a bolygó alakalmas életre.Mielőbb el kell indulni az óriás áttelepülő űrhajókkal a Kepler 22b felé.Olyan űrhajóra gondoltam amely legalább 10 ezer főt szállítana,és ebből lenne 5-6.azaz egy 50 ezres kolónia,persze,ez csak évszázadok múltán sok generációval később.
Szerintem a Kepler elsődleges célja, hogy egyáltalán találjon exobolygókat.Odafent nincsenek felhők, nincs nappal, napi 24 órában dolgozhat, így ha lezavart egy megfigyelési időszakot, akkor leadja az adatokat és jöhetnek a nagyobb földi távcsövek. Itt van egy érdekes leírás róla:
A könyvek beszerzése csak a hosszabbtávú programban szerepel, addig csa a tűzoltás jön szóba, ami a kíváncsiságomat illeti. :-)
A legfrissebb Kepler eredmények hívták fel a figyelmemet erre a területre.
A mellékelt videó nagyon látványosan bemutatja az egyik módszert, amely a bolygók fázisváltozásaiból indul ki, habár ez a leírások alapján is világos volt.
De imponáló érzékenységű és pontosságú műszerek kellenek ezekhez a mérésekhez.
Már az is megdöbbentő, hogy átlag esetben is ezrelékes vagy még kisebb nagyságrendű fényváltozásokról van szó, és akkor ez még csak a változás legnagyobb értéke!
Az általam kérdezett pályasík dölésre pedig ennek a rendkívül alacsony értéknek is a lefutási görbéjében tapasztalt jellegzetes eltérései adnak támpontot.
És azt már látom a mellékelt anyagokból, hogy a dolog fénytana rendkívül öszetett, olyan fogalmakat kell hozzá ismerni, ami laikus számára nem ismert, mint a peremsötétedés, és ennek hatása a csillag fényerőváltozására, méghozzá annak függvényében, hogy az elvonuló bolygó milyen távol vonul el a csillag középpontjához viszonyítva.
És a mellékelt dolgozatban a srác még cifrázza is azzal, hogy elvileg mit érzékelhetnénk, ha ekkörül az exobolygó körül még holdak is keringenek!
De azért ez is egy olyan tényező, ami a vizsgálatok szükséges idejét jól megnöveli a hosszabb keringési idejű bolygók esetén.
Érdekes lehet egy olyan számítás, hogy az egyes csillagtípusokhoz tartozó lakhatósági zónák külső határán haladó bolygók keringési ideje behatárolható-e, és ha igen, akkor az mennyi lehet.
Magyarul, beleférhet egy Kepler programba minden lakhatósági zónába eső, és megfelelő pályasíkú exobolygó hármszori észlelése a vizsgált csillagoknál?
némi kereséssel (pl. okkultáció + exobolygó) a neten is találhatsz információt:
"Fotometria: a bolygó elhalad a csillag előtt, s részben eltakarja, a csillag látszó fényessége lecsökken. Hogy ezt meg tudjuk figyelni, a pályasíknak nagyon pontosan a látóirányunkba kell esnie, főleg ha a bolygó elég távol kering a csillagtól. A fénygörbe menetéből, a fedés mélységéből ki tudjuk számolni a bolygón sugarát, felhasználva persze a csillag már előzőleg meghatározott méretét. Ugyanakkor következtetni tudunk a bolygó pályájának látóirányunkkal bezárt szögére, valamint a csillag peremsötétedésére is. A fedés mélységét és a görbe alakját sok tényező befolyásolja. Először is a bolygó és a csillag sugarának a hányadosa, a halványodás annál nagyobb, minél nagyobb ez a hányados. A csillag hőmérsékletének és méretének csökkenésével a fényváltozás növekszik adott bolygósugár esetén. A csillag peremsötétedése, a pálya inklinációja pedig a fénygörbe alakját, illetve a fedés időtartamát határozza meg. A fényváltozás jó esetben néhány század, általában pedig csak néhány ezred magnitudó."
Érdekes anyagok, köszönöm, de a módszertanba nagyon mélyen ezek sem mennek bele.
Pl. nagyon érdekes az a módszer, ahol a csillag előtt átvonuló bolygó okozta fényességcsökkenéssel, annak görbéjével dolgoznak. De fogalmam sincs, hogyan tudják megállapítani, hogy az áthaladás pályája hol szelte át a csillag korongját, átmérőben, vagy egy szelőben a széléhez közel?
Ha ezt nem tudják, akkor az áthaladás ideje nem mond semmit, hiszen jelenthet nagy bolygósebességet az átmérő mentén, vagy kisebbet a perem közelében.
Bizonyára megvan a módszertana, ahogyan az adatok mozaikjait összeállítják, de nekem sajnos ez nem világos. :-(
Nyilván lesz még jóval több ilyen, amint le tudunk menni technológiailag a Föld méret alá is.
Ettől függetlenül remélem, hogy mostantól párhuzamosan a PHI értékek által kijelölt irányokban is megindulnak majd a kutatások, mert könnyen elképzelhető, hogy ott kisebb távolságokban is kaphatunk rendkivül érdekes eredményeket.
"Első alkalommal fedeztek fel a Földnél nem sokkal nagyobb bolygót egy távoli csillag úgynevezett lakhatósági zónájában. A Kepler-22b jelű égitest j
"Mérföldkő ez a Föld távoli testvéreinek keresésében" - mondta Douglas Hudgins csillagász a NASA magyar idő szerint hétfőn kora este megtartott sajtótájékoztatóján. A Kepler-űrtávcső új eredményeit bemutató konferenciához kapcsolódó sajtótájékoztatón részt vett Pete Worden, a NASA Ames Research Center igazgatója; Natalie Batalha, a Kepler programjának tudományos igazgatóhelyettese; Bill Borucki, a Kepler-űrtávcső vezető kutatója; és ami előre felcsigázta a kedélyeket: Jill Tarter, a Földön kívüli értelem utáni kutatással foglalkozó SETI Intézet képviselője.
A sajtótájékoztatón a Kepler-22b jelű égitest felfedezését jelentették be. Az objektum a Földnél mindössze 2,4-szer nagyobb átmérőjű bolygó, amely egy Napunkhoz hasonló, G színképtípusú csillag körül kering, tőlünk mintegy 600 fényévre. Ez az első olyan megerősített exobolygó, amely a Földünkhöz hasonló égitest, és bizonyosan abban a zónában kering csillaga körül, ahol folyékony víz stabilan előfordulhat a felszínen. Ez az úgynevezett lakhatósági zóna, és a Kepler-22b ezen belül helyezkedik el (lásd az alsó nagy ábrán). Nem teljesen olyan égitest, mint a mi bolygónk, hanem nála nagyobb és nehezebb, úgynevezett szuperföld."
"A Földhöz hasonló méretű exobolygót, vagyis Naprendszeren kívüli planétát fedeztek fel a NASA Kepler űrteleszkópja segítségével.
A felfedezésről az Astrophysical Journal című szaklapban jelenik meg tanulmány. A Steve Howellnek, a NASA Ames Kutatóközpontja csillagászának vezetésével működő csoport kimutatta, hogy a Kepler látómezejébe eső egyik legfényesebb csillag körül egy olyan planéta kering, amelynek sugara a Föld sugarának 1,6-szorosa, tömege pedig legfeljebb tízszer haladja meg bolygónkét. Keringési ideje 2,8 nap - olvasható a ScienceDaily tudományos hírportálon."
Ezzel a PHI-vel megpróbálunk végre kicsit elszakadni saját tükörképünk elég logikátlan és módfelett kétségbeesett keresésétől valami olyan irányba, ami talán jobban közelítheti kozmikus környezetünk valódi mibenlétét.
"A Földön kívüli élet kutatásában két új mérőszámot vezettek be: az egyikkel a Föld ikertestvérei azonosíthatók az egyre gyarapodó exobolygók között, a másikkal pedig ki lehet lépni a pusztán a Föld jellemzői alapján felépülő megközelítésből.
"A lakhatóság vizsgálatának és fogalmának nem kell feltétlenül a víz jelenlétére szorítkoznia" - mondta Dirk Schultze-Makuch (Washington State University) az elmúlt héten, amikor kollégáival együtt bemutatták új asztrobiológiai osztályozási rendszerüket. A rendszer a távoli bolygókat rangsorolja az élet lehetősége szempontjából."
"Az óriásbolygó légkörében levő, korábban megmagyarázatlan eredetű vízről az ESA Herschel-űrtávcsövének infravörös mérési alapján kiderítették, hogy az Enceladus holdról származik.
Először 1997-ben, az Európai Űrügynökség (ESA) ISO infravörös űrtávcsövével mutatták ki, hogy a Szaturnusz légkörében víz található. Néhány éve, a Cassini-űrszonda közeli megfigyelései óta tudjuk, hogy az Enceladus hold déli pólusvidékén található repedésekből (népszerű nevükön tigriskarmolásokból) folyamatosan vízben gazdag anyag lövell ki a holdból. Az Enceladusról a becslések szerint percenként 250 kg össztömegű vízmolekula távozik. Most a két jelenség között kapcsolatot találtak.
A vízmolekulák a Szaturnusz körül egy hatalmas tóruszban rendeződnek el, amint azt a Herschel távoli infravörös tartományban végzett, a víz elnyelési színképvonalait kimutató mérései nyomán most kiderítették. Ezzel egy 14 éves rejtély oldódott meg: sikerült megmagyarázni, hogyan jut a víz a Szaturnusz felső légkörébe, onnan pedig alacsonyabb rétegekbe. Mindez azt is jelenti, hogy az Enceladus az egyetlen olyan ismert hold a Naprendszerben, amely képes kimutathatóan befolyásolni bolygójának anyagi összetételét."
"Egy hónapos lengyelországi kutatóutat nyert egy magyar középiskolás diák egy fizikai tudományos versenyen. Galgóczi Gábor az akadémiai csillagvizsgáló piszkéstetői obszervatóriumából, illetve az óbudai Polaris Csillagvizsgálóból vizsgált három magyar-amerikai felfedezésű exobolygót."
Igazából mindhárom dolognak van értelme; Mars, Europa, Encaladus. Nyilván a Mars lehet az elsődleges cél, szerintem, közel van, lakható.
MIndenesetre érdekesek ezek a folyékony óceánok.
Én mindig azt tanultam, szinte egyfajta propagandisztikus tanításmódozatként, hogy nincs a Földön kívül víz a Naprendszerben, s később, valamikor egy földrajz órán a '90-es éve közepe táján modta a tanárnő, hogy az Europan van víz. Én rögtön hozzátettem: "A Vénuszon is van."
Nyilván úg yértette, hogy folyékony, de én hibának véltem. :))
amikor ilyen éles ollókkal nyírbálják a költségvetést, akkor valóban nem ez a legfontosabb szempont, bár személy szerint én is türelmetlen vagyok.
a már említett kerekasztal-beszélgetésben 24:00 körül Almár Iván megemlíti, hogy a NASA a két küldetés prioritásán gondolkodik. az Enceladus mellett az is szól még a víz felszínről történő mintavételi lehetősége mellett, hogy az Europa a Jupiter erős sugárzási övezetében kering, amely feltétel jelentősen megbonyolítaná a szonda szerkezetét.
ezzel nem értek egyet. szerintem nem kerül annyival többe eljutni az Enceladusig, mint amennyivel bonyolultabb lenne lefúrni/leolvadni az Europa jege alá. meglátjuk, mit lép a NASA, ha lép egyáltalán...
"Enceladus is back in the news following a science conference dedicated to the latest results hosted by the Enceladus Focus Group at the end of last month. The journals Nature and Science (subscription or library access required) summarized latest findings presented at the conference.
Two results of the conference stand out: First, the evidence is mounting that Enceladus contains a liquid ocean beneath at least a portion of its icy crust, and second, that that ocean is in contact with the moon's rocky core. The combination of liquid water and minerals from rocks could provide the ingredients that are believed to be needed to enable the formation of life.
Several Enceladus mission concepts were considered by the Decadal Survey, and one was a runner up recommended for flight if more money than then planned became available for developing planetary missions. We now find ourselves in the opposite situation where less money than expected was planned. The $1.9 billion Enceladus orbiter described in the Survey's report now seems unlikely. "
