Hagyd a francba az állandó takarítást - gondolom senki nem a padlóról kíván enni. Annyira legyen csak rend, amennyire muszáj. Második után én is ebben a cipőben jártam - amíg ki nem borultam nagyon komolyan. Nem éri meg.
oké, persze, értem. Nekem nagyon szerencsém van, családi bölcsiben van a fiam, össz 4 gyerek 1 gondozónovel a szomszéd házban...és imádja, sokat vannak kint, a napi 4 óra elmegy hamar. Nekem nincs segitségem, amióta ez a bölcsi megy, azóta tudom a lakást normálisan rendben tartani, a picivel foglalkozni, stb. Na meg 2 éves már Martinom, azt látom bejön neki, hogy van társasága :) Forgatókönyv: nekem az muködik, hogy nagyon ragaszkodom a napirendhez, a kicsi is ebbe nott bele és így okés minden. A nagy is sokkal könnyebben kezelheto pl hétközben, amikor tartjuk az evédi/alvási idoket, mint hétvégén, amikor csúszik minden. Meg hála ég, mi most elköltözunk kertesbe és bizony hidegben, hóban is ki fogunk menni, nincs mese.
Nekem a legnagyobb 1 éves korától járt bölcsibe kényszerből és annyira rosszul viseltem és azóta is szörnyű érzésem van, hogy rosszat csináltam vele (akkortól éreztem, hogy kezd a gyerek nevelése kicsúszni a kezemből). Így mikor a kicsit (és főleg mikor a minit) terveztük, azt mondtam a páromnak, hogy csak úgy szülök, ha nem kell visszarohannom dolgozni, hanem a lehető legtovább maradhatok velük otthon. Így a bölcsi kizárva. Meg nincs is nálunk bölcsi, sőt az oviba se szívesen veszik fel azokat a gyerekeket akiknek gyesen van a mamájuk, akkora a túljelentkezés. (Méghogy kevés gyerek születik:) Így marad a küzdelem otthon. Most még istenes a helyzet, de lassan a mini is öntudatra ébred, egyre kevesebbet alszik és erre még nincs forgatókönyvem, hogyan tovább. Ráadásul jön a tél, kevesebbet lehetünk a levegőn stb. Alaphelyzetben nem vagyok ilyen rosz kedvű, de a lakás is szalad, néha azt érzem vagy gyeret nevelek, vagy takarítok. A kettő nem megy együtt. Aztán néha szembetalálom magam pókhálókkal, porcicákkal, de mire megfognám a porszívót, valamelyik könnyes szemű gyermekem nekem szegezi a kérdést: Mami, ugye mesélsz kicsit?
Ja, a nagymama amúgy kezelhetetlen, nem lehet vele beszélni. Neki is volt két fia két év korkülönbséggel, de ők SOHA nem hisztiztek és SOHA nem bántották egymást. Mi vagyunk a kretének, hogy ezt nem tudjuk megoldani:)
én ugyanígy éreztem, foleg, mivel a pici eléggé mintababa, szóval ki sem harcolta magának az extra törodést. Úgyhogy nálunk az a nagy szó, ha vele tudok kettesben "babázni." A bántás benne van a pakliban, nálunk nemigen volt, de amikor igen, akkor magyaráztunk. Most már kezdodik a játékokon a harc, (2 év és 6 hó) folyamatosan tépjuk a szánkat, majd csak lesz eredménye :)) Beszélgessetek sokat a naggyal, szodd mesébe a kisetsót, szeretgesd a nagyot, a mamával pedig beszéljetek. Na meg érdekes, nálunk nagyon sokat változott minden, mióta félnapos bölcsis a nagy, rohan kistesóhoz délben, örul neki. Mivel jól meg van futtatva délelott kint, ezért nincs ilyen hiányérzete sem, szóval nekunk ez is bejött és nem buntetésként éli meg, hanem ponthogy úgy, hogy valami érdekes történik vele. Jobb mint a fogzásos kistesó kiabálását hallgatni naphosszat :))) Ha bölcsi nem is, de ha van segítségetek, az is jó, ha a nagynak van kulönprogramja szerintem.
Nekem folyamatos lelkiismeretfurdalásom van mindkét gyerekkel szemben, úgy érzem, egyikkel sem tudok eleget úgy foglalkozni, hogy csak vele. Amíg a pici csak pár hónapos volt, én is azt csináltam, hogy inkább a naggyal foglalkoztam. Aztán mióta mászik, azóta meg úgyis mindig ott van, ahol valami tevékenység folyik.
Az én nagyobbikom soha nem bántotta a húgát, úgyhogy tanácsot nem tudok adni, de az biztos, hogy tök normális ez a reakció.
Mi a tapasztalat arról, hogy melyik a jobb megoldás: a két kicsivel gyakran együtt játszani, lehetőleg sokat együtt lenni, vagy a picit amennyire lehet félretenni és csak a nagyra koncentrálni. Én az előbbi taktikát választottam, hátha a sok közös, kellemes élmény, játék, mese közelebb hozza őket egymáshoz. (Igaz a mini még szinte egész nap alszik)
Néha szörnyű lelkiismeretfurdalás gyötör, hogy a minivel keveset foglalkozom. A másik két gyereknél már születésüktől kezdve énekeltem, ringattam őket, csörgőt rázogattam, a mininél meg csak úgy eltelik a nap és érzem, hogy nem tudok vele annyit és úgy foglalkozni mint a nagyokkal. Őt ez látszólag persze nem zavarja.
nem fogod tudni leallitani, es meg jobban fel fog langolni, amikor a kicsi is maszni fog. nincs mas mod sajna, mint mindig figyelni es hatezerszer elmondani neki, hogy nem szabad, nem bantjuk a testver, ki lehet fejezni ha haragszik ra, de ne bantsa. egy ido utan le fog szokni errol, "csak" turelem kell hozza.
a nagymamat meg egyertelmuen meg kell fekezni, szerintem ez a komolyabb problema.
jaja, ez már nekünk is eszünkbe jutott, de hiába beszélünk a nagymamával, a gyerek azért még továbbra is nekimegy a babának. Szidni nem akarjuk, félek, hogy ezzel csak megutálja a kistesót, hisz itt van ez a kis manó aki elveszi tőlem anyát és még ki is kapok miatta egy nap 10x.
sajnos nincs időm nagyon visszanézegetni a hozzászólásaitokat, mert a testvérek kis korkülönbséggel ezt nem annyira teszik lehetővé. Egy valószínüleg agyonbeszélt témám lenne. HOgyan lehetne megakadályozni, vagy legalábbis minimálisra korlátozni, hogy a nagy bántsa a kicsit? A nagy 2 éves, a pici 3 hónapos. Nincsenek durva dolgok, néha megcsapkodja a fejét, ráhasal, próbálja megrúgni. Szóval teljesen normális reakciói vannak a kistesóval szembe. Ami gond: A nagymama kezd elfordulni a nagytól, mert nem tetszik neki hogy néha nekimegy a mininek. Eddig a nagy volt a nagyszülők szeme fénye, mostanában viszont gyűlöletet látok a mama szemében, mikor van egy kis kakaskodás.
Ja, meg 1 elmeny tegnaprol. Annaval ugyebar a kisteso kapcsan is jo sokat beszelgettunk pici babakrol, kivaltkepp a baratnom kislanyarol, Julcsirol, aki 3 hete szuletett. Lanyka meglepoen ertelmes kerdeseket vetett fel (pl. hogy ha a kisbaba kiszopizza a mama cicijebol a tejet, akkor onnan ugye elfogy es a baba hasaban lesz, akkor legkozelebb mit fog enni a kisbaba, ha ehes lesz???), szoval azt hittem, hogy huu, mennyire kepben van. Tegnap, amikor eloszor talalkoztunk veluk, Anna megnezte a babakocsiban, tudomasul vette, hogy o az a kisbaba, akirol annyiszor szo volt - legalabbis gondoltam en. Aztan bementunk, babat kiszedtek a kocsibol es beraktak a bolcsobe, ahol teljes eletnagysagban (tenyleg hihetetlenul pici volt, pedig mar 4.5 kilo! :-)) vigan kalimpalt. Anna nezte, nezte, majd kijelentette, hogy ez jatekbaba. :-o Hat, eleg nagy erofeszitesembe telt, hogy meggyozzem, hogy Juli a latszat ellenere nem jatekbaba, hanem igazi kislany, es a mi Andrisunk se lesz ennel nagyobb, ne is remenykedjen. :-) De vegulis este a vacsoranal apjanak mar ugy meselt a picurrol, hogy "nem jatekbaba, hanem kislany" - nehogy hagyja magat megteveszteni! :-) Na, tenyleg kivancsi vagyok, mit fog szolni kistesohoz, elvileg mar barmelyik pillanatban johet. :-)
Hjaj, Adri, te egy hos vagy! Kiartas! Emlekszem, tenyleg az volt egy babaval is a legnehezebb, amig eljutottam odaig, hogy nem erdekel, hogy sir, attol feltehetoen kevesebb baja lesz, mint ha meg jobban felidegesitem magam es a falhoz vagom, es lass csodat, par perc mulva edesdeden aludt - szinte mindig. :-) Node a kovetkezo esetben eljutni eddig a pontig attol meg nem lett egyszeru...
mamina, azt mondjak, a kenguru es a kendo nagyon nem ugyanaz a babanak/mamanak, az utobbi javara. De en nem probaltam a kengurut, meg hat az en elsommel a kendot sem ugy igazan, ugyhogy nincs tapasztalatom. Tegnap talalkoztam egyik egy kicsi + egy pici anyukaja baratnommel (3 eves + 3 hetes) es megmutattam neki, hogy lehet kendobe kotni a picit. Hat, kivancsi leszek a tapasztalataira, majd megirom.
I-igen, ez az egyik strategia, mondjuk nem maradok bent egesz addig, amig elalszik, mert szerintem jobban el tud aludni, ha egyedul van (ha mar tenyleg aludni akar, kozli, hogy "mama kimegy"), de elotte egy idore oda szoktam fekudni melle, hogy meseljek meg valamit. Sajnos konnyen elcsabulunk ilyenkor beszelgetni (mi tagadas, en is...), ami vegulis tok jo, csakhat alvas nehezebben lesz belole...
Harmasban boges nalunk is volt :) Ma mar csak mosolygok rajta, szerencsere.
Viszont eszembe jutott, hogy ha mindketto nyugos es nem bir magaval, akkor a legjobb orvossag nalunk a friss levego. Csapunk egy kanyart a faluban es minden ok. Ez meg eddig mindig bevallt. Probald ki!
Zsuzsahd- kendom nincs, kengurum viszont van. Egy parszor hasznaltam is, de valahogy nem volt az igazi.
én azt szoktam mondani a nagynak, hogy vedd ki a cumid, mert úgy egy szavadat sem értem :D aztán együtt nevetünk nagyokat azon, hogy hiába veszi ki, mert attól még ugyanúgy jabójabaugyuvugyumijüvüi és társai amiket mond :DDD
mindenkinek köszönöm a segítséget, megpróbálunk mindenféle praktikákat bevetni. tegnap késő este volt a mélypont, itthon ültem a lakásban a két gyerekkel egyedül, mindkettő ordított én meg ültem köztük, és kínomban bőgtem velük. szép látványt nyújtottunk volna, ha valaki lát...
aztán úgy döntöttem, hogy ez rólam lepereg, én ennél sokkal értelmesebb vagyok, mint hogy sírjak egy kis nehézségtől, úgyhogy szépen otthagytam őket, mindenkit a saját ágyában, és láss csodát, tíz perc hangzavar után csend lett. a kicsi elaludt, a nagy nekiállt búgócsigázni, szépen, csendben, ahogy azt kell. ma meg vidáman ébredt mindenki, az előbb úgy etettem a kicsit, hogy együtt feküdtünk mindhárman a nagyágyban és a nagy hozzábújt a kicsihez én meg átöleltem mindkettejüket, és közben néztük a shreket. aztán egész addig tartott az idill, amíg a nagyfiam egyszercsak elkezdett éktelenül sírni, és akkor jöttem rá, hogy FÉL A VARÁZSTÜKÖRTŐL :))) úgyhogy beletelt némi időmbe, mire megnyugtattam, de most csendben vannak :) remélem, így is marad kicsit, mert kell némi regenerálódás - igaz, hgoy ma apa nem tízkor ér haza, hanem már fél nyolcra, úgyhogy a sötétedéses problémákból mára kevesebb hárul rám :)
Szia, Jaj, aterzem, mintha en irtam volna masfel evvel korabban. :-((( Nekem ez csunya melypontot eredmenyezett. :-((
Nalunk ami segitett: 1. az ido: amint -reszben- tapszert is kapott a kicsi 6 hos kora utan lett jobb. A nagy is kitalalta, hogy reggel-este cumisuvegbol az olemben ulve akarja inni a tejet, megnyugodott a pici lelke, hogy neki is van cumisuvege, mint a kicsinek, es o is ucsoroghet az olemben. 2. szinten sakkoztam az altatassal. Volt, hogy ha a kicsi elaludt (szandekosan huztam nala az idot), befekudtem a naggyal a nagy agyunkba, becsuktam az ajtot, a szobankban sok bajt nem tudott csinalni, aztan en elaludtam, utana o is minidg odabujt es elaludt. 3. Ismeroseim HOVA tablettat szednek, ettol tobbet ugyan nem tudnak aludni, de allitolag melyebben igen. 4. A nagynak megmondtam, hogy hisztis gyereknek nem ertem a szavat. Bekuldtem a szobajaba, es akkor johetett ki, ha lenyugodott. Ha a kicsi orditott, a nagy elott ot is "leszidtam", hogy milyen butasag hisztizni, ez csunya dolog, es buntiben lesz o is. A nagy igy latta, hogy a banasmod a ket gyereknel azonos. (Es neha hagytam a kicsit is sirni, nem kapdostam fel allandoan, plane, ha a nagy volt epp az olemben.) 4. egyszer meg videkrol is bejottek a szuleim, hogy 2 orat alhassak. Ok ezert 4 orat utaztak, de akkor ez a 2 ora eletmento volt nekem - szo szerint. :-(
Hat, nekem ezek az otleteim lennenek! :-)
Tesokocsi: Graco Studium Duo Luxe nekem nagyon bejott, en hasznaltan vettem 37 eFt-ert. Irto konnyu volt navigalni, jo nagy bolygo kerekei voltak, igy nem akadt el sehol a ket gyerekkel se, 5 pontos volt mindket ove, igy biztos voltam benne, hogy a nagy se "szokhet el" ott a babakocsi elejen, es volt egy toldalek a picinek, hogy ha hiretelen nagyot no, akkor is elferjen. Na erre szuksegunk is lett eleg gyorsan. NAgyon imadtam! Egyedul a BKV-zas volt kicsit ciki vele, de a kornyeki setakhoz, bevasarlasokhoz (meg a bevasarlokozpont pici liftjebe is befertem vele), jatszoterezesekhez nelkulozhetetlen volt. (Nem akarom reklamozni, de nekunk ez a tipus nagyon bejott. )
Szia es kitartas! Cst.
ui.: Niacska, hogy megy az ovi? :-) Zsombi kedd ota bent alszik, de jol lattam, hogy Nimrod nem?
Adri, jaj, reszvetem. :-( En csak figyelek es gyujtom a jotanacsokat, hatha 8 het mulva en is megkerdeznem ugyanezt...
Irtatok, hogy osszehangoltatok a ket gyerkoc alvasat, hat, ebben remenykedek majd en is. Ez a picurnak hany hetes koratol realis szerintetek? Bar a naggyal mostanaban nehezen megy a napkozbeni alvas, ha rajta mulna, delutan 4 korul fekudne le es aludna estig. Pedig 11-kor mar akkorakat asit, hogy majd bekap, 1 korul meg mar tokre ingerlekeny kezd lenni, dehat ha egyszer olyan erdekes a vilag... :-) Korabban az volt, hogy nyugos -> leteszem -> alszik, most viszont szemdorzsolgetve es asitozva kijelenti, hogy "Anna nem almos!", es van, hogy tenyleg nem tud elaludni, pedig megprobalja a kedvemert: lefekszik, csondben van, aztan negyed ora mulva, amikor megyek, hogy betakarjam, latom, hogy tunderien jatszik valamit a szobajaban... :-o Meg rovidebb ideig is alszik, az eddigi 2-3 ora helyett csak kb. masfelet. Mondjuk most ugye elegge elmenydus idoszak van nalunk, itt van a baratnom, ot majd nagymama valtja, meg hat mindenfele egyeb kistesoszuletesi elokeszuletek, de nem hinnem, hogy ez szules utan javulni fog... Ugye szerintetek sem attol van ez, hogy idokozben 21 honapos lett?
mamina, jaj de rosszul hangzik! :-( Tenyleg, hordozokendozni nem probaltatok? En anno csak a nagylany 2 honapos koraban szereztem be, akkor is inkabb csak kinti kozlekedesre hasznaltam, bent csak alkalmankent, szorakoztataskeppen, mondjuk o nemigen rajongott erte. De most komolyan fontolgatom, hogy bevessem rendesebben mindenfele tevekenysegek kozben, annyi jo tapasztalatot hallottam rola... Csak nem tudom, hogy fogja birni a hatam???
Nalunk a kicsi ket honapos koraig folyamatosan hanyt, sirt, evett, hanyt, sirt,...Ezenkivul sargasagos volt, 3x naponta ketfele gyogyszert kellett elmorzsolni, tejjel elkeverni, belekenyszeriteni, plusz a vitaminok. A sok sirastol köldökserve lett. Ha lefektettem, hanyt. Setalni se nagyon mentunk,mert a kocsiban is mindig visszajott a tej. Szinte egesz nap olbe tartottam.Volt, hogy kaja utan masfel oraig nem bufizett,de amint letettem, hanyt egy nagyot. Aludni en sem aludtam 5-6 oranal tobbet heteken keresztul. Azt is ulve, karomban a kicsivel,mert feltem, hogy ejjel felrenyel es megfullad. Es persze ott volt meg a nagyobb is, aki szinten igenyelte a torodesem.
Volt egy idoszak,amikor a delutani altatas maga volt a horror. A nagy azt szerette volna, hogy melle fekudjek, viszont a pici kaja utan volt, nem tehettem le az olembol. Azt hittem bedilizek. Orakon keresztul ment a huza-vona a nagyobbal. Egyszer aztan megelegeltem, bezartam a lepcso felett a racsot, mondtam, hogy azt csinal, amit akar es lementem a konyhaba. Egy kicsit meg uvoltott, bement a szobajaba es elaludt.( Azota egyedul alszik el delutan, sot o koveteli, hogy csukjam be a racsot!)
Ha jol emlekszem ebben a buta idoszakban szedtem Sedatif PC-t. Persze ettol a dolgok nem valtoztak meg,de valahogy jobban vettem az akadalyokat, turelmesebb voltam mind a kettovel, nem zavart annyira a kialvatlansag sem. Valahogy mintha kivulallokent szemleltem volna az esemenyeket, hirtelen mindenre lett megoldas.
Es azalatt a ket het alatt még szedtem, valtoztak annyit a korulmenyek,hogy abba is hagytam. Azota se hasznaltam.
Hasfajasra a lanyomnal a Baby Calm nevu szer jott be, meg persze a tornaztatas. Nala a hajnalok voltak durvak. Negy hos lehetett,mikor elkezdett magatol is pukizni, utana sokkal jobb volt.
A ket gyerkocod sirasanal en a nagyobbal torodnek. A kicsi hamarabb megvigasztalodik. A hisztiket meg jo lenne valamilyen modon elkerulni, megelozni. Persze ezt csak mondani konnyu, sokszor nekem se sikerul.
Viszont hagyd a csudaba a takaritast meg a tobbit, ha csak lehet pihenj! En is azota vagyok sokkal jobb bőrben,miota lejjebb tettem a mercet.
ugyanígy csináltam :)))) és nálunk muködött Martin 18 hós korától úgy, hogy o fél 12-13 között ment aludni, a picitol fuggoen. Mostanra meg annyira megszokták, h Dominikot is simán leteszem 1kor aludni, lehúzza egyben a 2-3 órát a bátyjával egyutt. Nagyon kivételes, amikor nem sikerul (betegség miatt pl= Nálunk a pici alszik délután a mi hálónkban, eleinte ott volt a kiságya, most meg egy utazóágyat állítottunk fel neki. Éjszakára egyutt vannak. Iszonyú sokat számít ez a pár óra du, én nagyon javaslom mindenkinek, h próbálja alakítani a napirendet, mert ha kulönben nincs segítség, sztem csak így lehet épésszel túlélni.
Ez igaz, ha már a picinek van ritmusa, akkor össze lehet hangolni őket. Az enyémek is egyszerre alusznak délután. Ehhez kellett persze trükközni, hogy a picit nem hagyni túl sokat aludni délelőtt, ill. a nagyot később fektetni (igaz, ő már 2 éves volt, akkor már jobban bírják talán az ilyesmit), de most már jól működik. Ja, és délután nem egy szobában alusznak, a nagyobb a mi ágyunkban szunyál olyankor.
Adri, van már a kicsinek bármilyen ritmusa? Hogy kb mikor alszik el, evés után, vagy elobb kicsit nézelodik, aztán ájul be? Tudsz bármit kiszámítani elore? Nekem nagyon nagy szerencsém volt a picimmel, mert 4 óránként evett és lehetett számítani rá, h evés után kb 1 órával elalszik. Szóval én sakkoztam és sakkozok azóta is, de így összejön, hogy du egyszerre alszanak. Van, hogy csak 1 órát, de legtöbbször többet. Ez életmento!!! Próbáld meg kicsit terelgetni mindkettot, hátha sikerul. Hiszti nehéz :( de túl kell élni, kifigyelni, mi muködik a te kisfiadnál, figyelemelterelés vagy ha nem torodsz vele? A picit nem tudod másik szobában altatni? Hatha nem ébredne a nagyra. Más ötletem nincs...próbálj segítséget kérni/szerezni, kaját rendelni, pár hónap és könnyebb lesz!!!! Hajrá :)
Mintha magamat olvasnám fél évvel ezelőtt ;) Nem igazán tudok okosat mondani... Szerintem ezeken a dolgokon csak az idő meg a rutin segít. Nekem a nemalvás az, ami totál kikészít, sokszor éreztem úgy, hogy végem van, talán egy hónapja (a pici 7 hós kora óta) tudok annyit aludni, hogy ha nem is kipihent vagyok, de emberi formám van. A ketté kéne szakadni érzés viszont folyamatos. A hisztit meg próbálom nem meghallani, bár ez nagyon nehéz.
ja, hogy hasznosat is mondjak: nekünk van testvérkocsi, elöl ül a masiniszta, hátul fekszik a krumplifejű palacsinta, amúgy könnyen kezelhető, elöl bolygósítható kerekekkel. 69.990 volt a kikában, és volt hozzá ugyanott 3900-ért esőburok.
tök jó, mert ki tudunk jutni a lakásból, ugyanakkor: a szélessége folytán nem férünk be egy közértbe sem, csak a tescoba. a piacon csak olyan időszakban tudunk végigmenni, amikor nincs nagy tumultus, mert képtelenség vele komolyabban manőverezni. tömegközlekedés lehetetlen, a villamosra nem fér fel egyszerűen, a buszra csak a kapaszkodó nélküli ajtónál, de keresztbefordítani nem lehet, úgyhogy elállom az egész feljárót, én spec már lenn a lépcsőn. ja, és arról nem beszélve, hogy egyedül lehetetlen a súlyponteloszlás miatt megemelni (elöl a 11 kilós gyerek ugyebár)... de sétálni azt jó vele, azt leszámítva, hogy az első ülés támlája nem elég magas, így hátulra pont bevág a szél a kicsihez, és hiába mózesben van benne, fordítva rakni nem lehet, mert bár teljesen fekvő sík, de legalább előre lejt...
van nekem a csepp lassan nyolchetesem, meg az óriás tegnap 17 hónaposom. utóbbi hihetetlenül jó gyerek (általában), csak rájött már, hogy a kicsi sírása többnyire megoldást jelent, mert ha ordít, csak odamegyek megnézni, hogy mit akar, és igyekszem megoldani az életét. hát az én okos nagyfiam pár napja kitalálta, hogy ha nem adjuramisten, de azonnyomban kapja meg amit akar, levágja magát hason a földre, a fejét veri a padlóba, és visít, mint a kismalac. közben persze ettől a kicsi is ordítani kezd (tökmindegy, hogy amúgy, magától van-e baja, vagy nincs), amitől a nagy is hergeli magát és még jobban ordít, majdnem fuldoklásig.
teljesen tanácstalan vagyok, mert nem tudok kétfelé szakadni, segítség gyakorlatilag nincs, illetve nagyon ritkán van. ráadásul a nagynak nőnek a rágófogai, amitől nem alszik rendesen, a kicsi hasfájós, bár sokmindennel próbálkozunk, azért vannak nehéz éjszakák, és most pár napja bedurrant a bcg-hege is, amitől hőemelkedése van (a dokinéni szerint nem baj, ha kifakad a cucc, utána jobb lesz), így már hetek óta nem aludtam egyhuzamban 2-3 óránál többet, és egy-egy éjszaka folyamán összesen 5-5,5 óránál többet, nappal meg lehetetlen aludni, mert a két gyerek természetesen nem egyszerre alszik, ha az egyik végre elalszik igyekszem lefoglalni a másikat, hogy ne ébressze fel a tesót.
nem vagyok egy hisztis vagy panaszkodós, de lassan kezdek tényleg begolyózni. mit lehet csinálni a nagyfiam hisztirohamjával? időnként segít, ha egyszerűen otthagyom, előfordul, hogy abbahagyja, és elkezd valamivel szépen játszani, de az is ugyanígy előfordul, hogy tűzvörös a feje a nagy erőlködéstől, és már a végén majdnem megfullad, és megnyugtatni sem tudom, ha ennyire behergeli magát :(
Nalunk nincs testverkocsi. Szepen setalunk. Baj csak akkor van, ha időre kell menni valahova, pl. dokihoz. :) Amugy nem banom, ha elhuzodik egy-egy setank. Élvezem.
Lázi is ilyen, képzeld! Pedig még csak 15 hós, és már felháborodva tolja le a nadrágját, ha nem olyan, amelyiket ö akarta. :-) És választ hozzá cipöt, leginkább gumicsizmát, na ebbe nem mindig megyek bele. :-)
