Ahogy a kepeidet neztem, most ertettem meg igazan, miert mondjak mindig, hogy a nagylanyom tok ugy nez ki, mint en gyerekkoromban. Azt eddig is tudtam, hogy belsoleg teljesen anyja, szinte felelmetes, hogy mennyire olyan, mint en :)
Én, mióta Nelli megszületett, folyamatosan nosztalgikus hangulatban vagyok. Merthogy valószínűleg ő most már tényleg az utolsó babám, ráadásul leginkább Lilire hasonlít. Tényleg döbbenetes, hogy így eltelt az idő, és ennyire intenzíven...
Örülök, hogy ti is szívesen néztétek a képeket. Amúgy azért volt időm töltögetni, mert este Nelli mikor már mindenki elaludt, rendszerint nyekereg kb. 2 órát, és akkor dajkálom - mellre teszem - majd újra dajkálom... Közben fél kézzel képet is lehet töltögetni, hogy ha már uncsi a körforgás... :)
Most meg épp munkaügyben ülök a gép előtt, utalgattam, számlázgattam... A gyerekek közben szétszedik a lakást, de mivel a legtávolabbi pontja is 6 méterre van, így szem előtt vannak. Nelli meg az ölemben alszik.
Boribonnak császár volt, mint megtudtam a másik topikból... Sajnálom, kívánom, hogy gyorsan regenerálódjon!
Amugy hihetetlen, mikor megismertuk egymast, legtobben az elso gyerekunket vartuk, azota mennyi minden tortent! Ami az egy nore eso szulesszamot illeti, elegge nem reprezetativ a topikunk :)
Köszönjük a hírhozást! Ehh, egész barátságos méretek! :D Gratulálok a picifiúhoz! Remélem könnyen ment!
Nálunk megvolt az első mélypontom: múlt héten hosszú idő után lebetegedtem, 39 feletti lázam volt 3 napig, alig éltem, de szerencsére a betegséggel együtt a világvége-hangulatom is elmúlt. :)
Innen is mennek a drukkok! És abszolút érthető a szervezés miatti izgalom, bevallom, ez jó volt a programcsászárban, hogy anyut ide tudtam hívni, amikorra kellett :)
Dehogynem, csak mivel eddig a fenekén üldögélt, múlt kedden még totál zárt volt a méhszáj, úgy meg nem lehet... Így most megyek hetente 2x a kórházba, nézegetjük, hogy mi újság, aztán ha úgy áll a helyzet, akkor indítás.
Inditasrol nincs szo? Elit is "megsurgettek", hogy ne nojon tul nagyra, nem?
En a kozepsomnel ultem tukon, ugye kulfoldon voltunk, a szuleimnek megvolt oda-vissza a repulojegye, nem akartam se tul koran, se tul keson szulni :)
Alapvetően örülök amúgy, de kiakaszt ez a kavarás. Persze én is ludas vagyok, ha félvállról venném az egészet, akkor semi gondom nem lenne, de nem bírok laza lenni. Hetekig azon agyaltam, hogyan fordulhatna meg (erre olyankor fordult meg, amikor már nem ügyeskedtem semmivel), aztán a császárról olvasgattam megállás nélkül (eddig úgy tűnik, hogy feleslegesen), most meg szülésindító praktikákat olvasgatok (alvás helyett, azt úgysem tudok :)), merthogy aggódom, hogy túl nagyra nő (5 kilós babát ki szeretne szülni??), meg mert minél később születik, - rajtunk kívülálló okokból - annál nehezebb lesz leszervezni, hogy melyik gyereket ki viszi, hozza, vigyáz rá, stb...
Igen, Olivérnek hívjuk (már most is :)). Képzeljétek, megfordult! Elképzelni nem tudom, hogyan csinálta a 38. héten.4 kiló feletti súllyal, de valahogy megoldotta. Így a programozott császár törölve, és most várakozunk...
Ezek szerint Olivér?? Vagy csak én nem figyeltem?:) Drukkolok, hogy kihúzd a síkos-fagyos idő végéig.
morzsi,
Te nagyon kemény csaj vagy, még ha van segítséged is. Négyféle szervezés, ennyire különböző korban... De persze nagyon irigy vagyok, elképzelem Ágostont...:)
Lili pedig ügyes, iskolás nagylány!
(nálunk is debütáltak a fiúk, tegnap nem indult be az autó, így gyalog kellett lemenniük reggel suliba, de az ötödikesem ragaszkodott hozzá, hogy ő egyedül kísérje le Bernit:)
Nem áll olyan rosszul az építkezés. A felső szinten különösen jól állunk, lent még azért több van, de azért már látszik az alagút vége. Viszont így, hogy már megszületett a pici, nem sietünk visszaköltözni, inkább később megyünk, és akkor már minden legyen meg, ne legyen árjárás. Persze iszonyúan várom, de most már kibírjuk.
Jaj, de cuki! Tényleg tiszta Lili! Gratulálok még egyszer!
Köszi a jó kívánságokat! Én is sok boldogságot kívánok a sok decemberi-januári 8 évesnek. Tök szívesen néznék ilyen volt - ilyen lett képeket, mutatnátok?
Egyelőre még nem tudom, hova töltsem fel a sok talis képet, itt megakadt a folyamat, mert a gugli grupsznál nem találtam meg, hogy hogy lehet... Majd szólok, ha sikerült.
zerge, köszi az érdeklődést. Nagyon jól vagyunk, a pici egy gyönyörűséges kis tündérke, jó kisbaba, keveset sír, éjszaka is gyorsan visszalszik, bár azt nem szereti, ha visszateszem a mózesbe, úgyhogy többnyire mellettem marad. Mondjuk én ezt így szerettem mindig, többiekkel is hasonlóan volt, 5 hónapos korukig döntően együtt aludtunk.
Ágost irtó édes korszakában van, egyre többet dumál, persze többnyire csak mi értjük, nagyon édesen mondja a magáét (a kedvenc szavam most a "tutuá", ami a kakaó, meg kell zabálni, ahogy mondja...). Nem féltékeny csöppet sem a picire, mindig odajön, ha a kezemben van, és puszit ad neki, vagy megmutogatja, hogy hol a szeme, hol az orra, hol a füle...aztán csinálja tovább a dolgát.
Végül Lili megkapta a mobiltelót a Jézuskától, és ha úgy alakul, egyedül jön-megy az iskolába, az utat pedig általában végig beszéljük. Nagyon büszke magára, nekem meg nagy könnyebbség, hogy nem kell ugrálnom, öltöztetnem a kicsiket... Egyébként megnéztem az útvonaltervezőben és kiderült, hogy még az utolsó becslésem is jóval több volt, mint a valós távolság, ugyanis 140 méterre van az iskola. Azt is megnéztem, meddig beszélünk a telefonon, 1 perc 47 másodperc volt, szóval tényleg pillanatok alatt ott van, a zebrán való áthaladást is a lelkére kötöttem, egyszer le is csekkoltam, nagyon ügyesen körülnéz a zöld jelzésnél is, úgyhogy tök jól működik a dolog...
Blanka hatalmas nagylány lett, ő is várja az iskolát. Lili kinevezte magát tanító néninek és tanítgatja, már egy-egy szót elolvas.
Én is nagyon várom, hogy egy helyre járjanak, és ne kelljen autózni az oviba. (Nincs messze, kb. 1,5 km, de rettenetes meredeken kell menni, ami egyedül is izzasztó, babakocsival már nagyon nehéz, kettővel meg sem próbálnám.)
Amúgy egyelőre nagyon jól bírom a strapát, néha mondjuk elegem van, hogy ebben a kis lakásban nem lehet elvonulni, és olykor felidegesít az építkezés is, de alapvetően nagyon jó minden. Szerencsére a férjem is kicsit többet segít, sokszor hozza-viszi Blankát az oviba, anyukám pedig egész sokat segít, Nelli 6 hetes koráig minden nap főzött, mostantól heti kétszer, úgyhogy egész jó dolgom van, mondtam is, lehet, hogy már csak ezért bevállalok még egyet... ;) (Ez csak vicc, szigorúan, bár férjemmel már egész sokat viccelődünk ezzel, ki tudja...)
