Ezért írtam, hogy mindent megkérdőjelezek. De eddigi tapasztalataim arra mutatnak, hogy szellemvilág igenis kell, hogy létezzen. Különben nagyon sok dolog és történés az életemben nem lenne kerek.
Azért a ló másik oldalára sem szabad átesni, mert így akár elhihetnéd a Nap Földdel átellenes oldalán keringő rendőrcsizmát is. Aztán mégiscsak valószínű, hogy nincs ott, nemde? ;-)
Az ég egy adta világot hagyjuk (ahhoz olyan szinten kéne beszélni mondjuk franciául, hogy meg tudjuk ítélni, lásd pl. Arthur Rimbaud), de mondjuk a magyarok közül tényleg senki. És itt nem is főleg J.A. szerelmi lírájára gondolok (azt szerintem Pilinszky legalábbis közelíti).
Hogy Popper Pétert idézzem: "én mindent lehetségesnek tartok, és mindent megkérdőjelezek." Az elfogadhatóság teljesen szubjektív, te magad határozod meg, mi az ami számodra az, mi az, ami nem. Én csak arra vagyok kíváncsi, miért van az, hogy ezek a határok nagyon sok embernél annyira szűk körben mozognak. Számomra minden, ami nem egyértelműen bizonyított, hogy nincs, az létezhet. Van akinek meg csak az létezhet, amiről egyértelműen be lett bizonyítva, hogy van. Én ezt korlátoltságnak érzem.
Én úgy tudom, skizofréniája volt, legalábbis sok életrajz erről beszél, de a reakciói alapján a borderline ugyanúgy nem kizárható, sőt, valószínűbb is.
Súlyos, előrehaladott skizofréniája egészen bizonyos, hogy nem volt, mert akkor nem írt volna verseket sem, csak ült volna a sarokban, és lesett volna maga elé.
Ahhoz, hogy az orvoslásban eredményesen használják, először bizonyítani kéne azt a létet. ;-)
Ez nem azt jelenti, hogy nincs, csak nehezen tudod megmondani, hogyan hassanak vmire, amit egészen pontosan te sem tudsz defininálni.
Én nem azon vitatkoznék, hogy a skizofrénia betegség-e, mert az. Nem hiszem, hogy különösebben a szellemekkel társalog az, akinek olyan téveszméje van, hogy mikrochipet ültettek az agyába, és műholdról küldenek hozzá gondolatokat, vmint zümmögő hangokat hall a hasából. Ráadásul van egy sor tünet, ami annyira hasonló, hogy valószínűtlenné teszi a lélekkel való különösebb kapcsolatot (neologizma: azaz egy rakás új szót alkotnak, nagyon hasolnló típusú téveszmék, inkoherens paranoiák).
Én inkább a határesetekre, a besorolhatatlan, kategorizálhatatlan esetekre lennék kíváncsi, mert itt valóban elmosódik a betegség, és a "valami más" közötti vonal.
Azt, hogy mivel kezd elsimulni a mostani ellentét, ill. ehhez már nemigen tudsz hozzászólni, gyorsan felemlegetsz valami régebbi, már rég túlhaladott vitapontot, hogy tovább szítsd az ellenségeskedést.
Na persze, persze. Csak te egyből a betegségeiből, világlátásából indultál ki, nem is beszélve az ilyen "Tényleg ennyire "a föld fia" volt?" típusú provokatív kérdésekről.
Ezt tényleg érdekesnek tartom. Meg azt is, hogy ezt a fajta megközelítést miért szokták az orvosok gondolkodás nélkül elutasítani. Hiszen a szellemvilág létét egyértelműen ők sem tudják megcáfolni.:)
Ezt a 3668-ban kifejtettem. Nem vagyok biztos abban, hogy az tényleg betegség, és nem csak valamiféle "kapu" nem zár bennük rendesen a látható világ és a szellemvilág között.
A skizofréniát miért nem? Vannak olyan formái, amelyek veszélyesebbek, mint a depresszió, és sokkal jobban rontják az életminőséget. (De utálom ezt a szót :-( )
