A felmérés eredménye:
6-an szavaztak az A-ra, 14-en a B-re (az én szavazatomat nem számítva; egyébként én a B-re szavaztam).
Ez az eredmény lényegesen eltér az ismeretségi körömben végzett felmérés eredményétől; ott 11 A és 9 B szavazat volt. (A C változatokat -- egyik sem jó, ne használjuk stb. -- most hagyjuk!)
A helyes változat a B, ezt majd a hozzászólás végén megvilágítom.
Megkérdeztem Wacha Imre nyelvészt aki -- amellett, hogy egyértelműen a B változatot tartja helyesnek -- azt mondta, hogy annak az oka, hogy mindkét verzióra arányaiban sok (tehát nem csak néhány %) szavazat érkezett, valószínűleg az, hogy mindkettőnek vannak nyelvjárási alapjai. Ez valószínűleg nem igaz, tehát a vélekedés nem függ a szavazók lakóhelyétől. Ezt a 9-es hozzászólásban már említett tanulmány állapította meg. /Kassai Ilona, 1994. Az -e kérdőszó vándorlásai. In: Kemény Gábor és Kardos Tamás (szerk.), A magyar nyelvi norma érvényesülése napjaink nyelvhasználatában (Linguistica, Series A, 16.), 125-130. Budapest: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete/ A hivatkozott mű egy felmérés, melyben 850 embert kérdeztek meg. A felmérés nem, életkor, iskolai végzettség és a lakóhely típusa szerint reprezentatív volt. A felmérésben nem konkrétan a segédigés változatra (volna-e) kérdeztek rá, hanem a tagadószavasra (nem-e lesz; nem-e késik). Éppen ezért számomra megdöbbentő a felmérés eredménye: A válaszadók durván 40%-a nem ítélte helytelennek a "nem-e" formulát. A szavazatok megoszlása egyetlen esetben sem érte el a szignifikanciaszintet, tehát "az adatközlők nemre, korra, iskolai véhzettségre és a lakóhely típusára való tekintet nélkül 36,7%-ban helyesnek ítélik, és 45,9%-ban nem javítják, tehát elfogadják a tagadószó + -e kérdőszó szerkezetet. Ezek az eredmények egyszersmind cáfolni látszanak azt az eléggé közkeletű szakirodalmi vélekedést, amely a szóban forgó szerkezetet nyelvjárásinak és népiesnek tartja".
A 16. hozzászólásban említett Google keresést én is elvégeztem. Az eredmények: "-e volna" előfordulása: 638; "volna-e" előfordulása: 8920.
Ez világosan mutatja, hogy a nyelvi normát, illetve a B változat helyességét azok, akik szöveggel dolgoznak (szerkesztők, nyomdászok, újságírók stb.) sokkal inkább tiszteletben tartják, mint az átlagemberek.
Félre a "melyik hangzik jobban" jellegű vélekedésekkel és a félremagyarázásokkal, íme a SZABÁLY a kétkötetes Nyelvművelő kézikönyvből (Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet; főszerkesztő: Grétsy László és Kovalovszky Miklós; Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980).
e -- é kérdőszócska
Az -e vagy -é kérdőszót -- néha a vajon-nal együtt -- az eldöntendő kérdés kifejezésére használjuk olyankor, amikor a hanglejtés maga nem tünteti föl a mondat kérdő jellegét (lásd még: kérdő mondat 1. a) | módosítószó). Az általános -e alakot főképp a beszélt köznyelv használja, az -é változat régies-népies vagy választékos stílusértékű. Pl.: Fogsz-é még röpülhetni? (ÉrtSz.: Zrínyi); Azért kezdtem-é el, hogy végre ne hajtsam? (ÉrtSz.: Arany). De az -e változattal is találkozunk költőinknél, íróinknál. Pl.: Áll-e még az ősz Peterdi háza? Él-e még a régi harc fia? (Vörösmarty: Szép Ilonka).
A kérdőszócskát általában az igei vagy a névszói állítmányhoz, ill. a névszói-igei állítmány igei részéhez, összetett igealak esetén pedig a segédigéhez kell kapcsolnunk (írásban kötőjellel): Megjött-e a vendég?; Vajon nem szükséges-e erről beszélnünk?; Jó volt-e az ebéd?; Mertél volna-e ellenkezni?; A köznyelvben kirívó hiba ilyenkor a mondat más tagjához, például az igekötőhöz, a tagadószóhoz, a névszói-igei állítmány névszói részéhez, összetett igealakban a főigéhez fűzni az -e kérdőszót. Helytelen tehát az ilyen szórend: Meg-e jött a vendég?; Vajon nem-e szükséges erről beszélnünk?; Jó-e volt az ebéd?; Mertél-e volna ellenkezni?. Hiányos szerkezetű kérdő mondatban azonban bármelyik hangsúlyos taghoz (igekötőhöz, tagadószóhoz stb.) hozzájárulhat az -e: Te megtetted volna-e? -- Hogy meg-e?; Ezt nem mernék megírni! -- Nem-e?; Pista járhatott itt. -- Pista-e? stb. ilyenkor az úgy határozószóhoz is csatlakozhat: Hogy tehettél ilyet? -- Csak úgy! -- Úgy-e? Az efféle úgy-e-t meg kell különböztetnünk az ugye kérdő-, ill. módosítószótól, amelyet rövid u-val és kötőjel nélkül írunk (vö. kérdő mondat 1. a) | módosítószó).
Páros választó kérdésben csak akkor tesszük ki kétszer az -e kérdőszót, ha kötőszó nélkül szerkesztjük a mondatot: Menjek-e, maradjak-e? Ha azonban vagy kötőszó fűzi össze a két tagmondatot, a második -e el szokott maradni, különösen a függő kérdésben: Nem tudtam, menjek-e, vagy maradjak. De azért elfogadható így is: menjek vagy maradjak-e.
L. még: hanglejtés II. 2. i) | kérdő mondat szórendje 1.
Irodalom: Szabó T. A.: Nyr. 1969 : 190--214; uő: AnyÉl. 95--7; 125--8.
R. E.--Sz. L.
Nem tudom, mennyire baj, hogy az emberek durván fele (de legalábbis nagy része) nem a szabály szerint használja (vagy használná) a kérdőszócskát. Tkp. nem értelemzavaró, tehát nem nagy baj, ha nem az előírt helyre kerül. De szerintem a "fogoj" sem értelemzavaró, mégis hibás. Egyesek a műveletlenség jelének tartanák, ha valaki egy efféle helyesírási hibát vétene. És bizonyára rengetegen vannak köztük, akik rosszul alkalmazzák a kérdőszócskát.
Felvetődik tehát a kérdés: Milyen mértékben kell tiszteletben tartanunk a nyelvi normát; illetve differenciálnunk kell az alkalmazásában a szerint, hogy mit szabályoz?
ELSO Megkérdeztem Wacha Imre nyelvészt -- aki amellett, hogy egyértelműen a B változatot tartja helyesnek -- azt mondta, hogy annak az oka, hogy mindkét verzióra arányaiban sok (tehát nem csak néhány %) szavazat érkezett, valószínűleg az, hogy mindkettőnek vannak nyelvjárási alapjai. Ez valószínűleg nem igaz, tehát a vélekedés nem függ a szavazók lakóhelyétől.
MASODIK Ezt a 9-es
hozzászólásban már említett tanulmány állapította meg. /Kassai Ilona, 1994. Az -e kérdőszó vándorlásai. In: Kemény Gábor és Kardos Tamás (szerk.),
HARMADIK A magyar nyelvi norma érvényesülése napjaink nyelvhasználatában
(Linguistica, Series A, 16.), 125-130. Budapest: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete/ A hivatkozott mű egy felmérés, melyben 850 embert kérdeztek meg. A felmérés nem, életkor, iskolai végzettség és a lakóhely típusa szerint reprezentatív volt.
NEGYEDIK A felmérésben nem konkrétan a segédigés változatra (volna-e) kérdeztek rá, hanem a tagadószavasra (nem-e lesz; nem-e késik). Éppen ezért számomra megdöbbentő a felmérés eredménye: A válaszadók durván 40%-a nem ítélte helytelennek a "nem-e" formulát. A szavazatok megoszlása egyetlen esetben sem érte el a szignifikanciaszintet, tehát "az adatközlők nemre, korra, iskolai
OTODIK véhzettségre és a lakóhely típusára való tekintet nélkül 36,7%-ban helyesnek ítélik, és 45,9%-ban nem javítják, tehát elfogadják a tagadószó + -e kérdőszó szerkezetet. Ezek az eredmények egyszersmind cáfolni látszanak azt az eléggé közkeletű szakirodalmi vélekedést, amely a szóban forgó szerkezetet nyelvjárásinak és népiesnek tartja".
ELSO Megkérdeztem Wacha Imre nyelvészt -- aki amellett, hogy egyértelműen a B változatot tartja helyesnek -- azt mondta, hogy annak az oka, hogy mindkét verzióra arányaiban sok (tehát nem csak néhány %) szavazat érkezett, valószínűleg az, hogy mindkettőnek vannak nyelvjárási alapjai. Ez valószínűleg nem igaz, tehát a vélekedés nem függ a szavazók lakóhelyétől.
MASODIK Ezt a 9-es
hozzászólásban már említett tanulmány állapította meg. /Kassai Ilona, 1994. Az -e kérdőszó vándorlásai. In: Kemény Gábor és Kardos Tamás (szerk.),
HARMADIK A magyar nyelvi norma érvényesülése napjaink nyelvhasználatában (Linguistica, Series A, 16.), 125-130.
Budapest: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete/ A hivatkozott mű egy felmérés, melyben 850 embert kérdeztek meg. A felmérés nem, életkor, iskolai végzettség és a lakóhely típusa szerint reprezentatív volt.
NEGYEDIK A felmérésben nem konkrétan a segédigés változatra (volna-e) kérdeztek rá, hanem a tagadószavasra (nem-e lesz; nem-e késik). Éppen ezért számomra megdöbbentő a felmérés eredménye: A válaszadók durván 40%-a nem ítélte helytelennek a "nem-e" formulát. A szavazatok megoszlása egyetlen esetben sem érte el a szignifikanciaszintet, tehát "az adatközlők nemre, korra, iskolai
OTODIK véhzettségre és a lakóhely típusára való tekintet nélkül 36,7%-ban helyesnek ítélik, és 45,9%-ban nem javítják, tehát elfogadják a tagadószó + -e kérdőszó szerkezetet. Ezek az eredmények egyszersmind cáfolni látszanak azt az eléggé közkeletű szakirodalmi vélekedést, amely a szóban forgó szerkezetet nyelvjárásinak és népiesnek tartja".
ELSO Megkérdeztem Wacha Imre nyelvészt -- aki amellett, hogy egyértelműen a B változatot tartja helyesnek -- azt mondta, hogy annak az oka, hogy mindkét verzióra arányaiban sok (tehát nem csak néhány %) szavazat érkezett, valószínűleg az, hogy mindkettőnek vannak nyelvjárási alapjai. Ez valószínűleg nem igaz, tehát a vélekedés nem függ a szavazók lakóhelyétől.
MASODIK Ezt a 9-es hozzászólásban már említett tanulmány állapította meg. /Kassai Ilona, 1994. Az -e kérdőszó vándorlásai. In: Kemény Gábor és Kardos Tamás (szerk.),
HARMADIK A magyar nyelvi norma érvényesülése napjaink nyelvhasználatában (Linguistica, Series A, 16.), 125-130. Budapest: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete/ A hivatkozott mű egy felmérés, melyben 850 embert kérdeztek meg. A felmérés nem, életkor, iskolai végzettség és a lakóhely típusa szerint reprezentatív volt.
NEGYEDIK A felmérésben nem konkrétan a segédigés változatra (volna-e) kérdeztek rá, hanem a tagadószavasra (nem-e lesz; nem-e késik). Éppen ezért számomra megdöbbentő a felmérés eredménye: A válaszadók durván 40%-a nem ítélte helytelennek a "nem-e" formulát. A szavazatok megoszlása egyetlen esetben sem érte el a szignifikanciaszintet, tehát "az adatközlők nemre, korra, iskolai
OTODIK véhzettségre és a lakóhely típusára való tekintet nélkül 36,7%-ban helyesnek ítélik, és 45,9%-ban nem javítják, tehát elfogadják a tagadószó + -e kérdőszó szerkezetet. Ezek az eredmények egyszersmind cáfolni látszanak azt az eléggé közkeletű szakirodalmi vélekedést, amely a szóban forgó szerkezetet nyelvjárásinak és népiesnek tartja".
ELSO Megkérdeztem Wacha Imre nyelvészt -- aki amellett, hogy egyértelműen a B változatot tartja helyesnek -- azt mondta, hogy annak az oka, hogy mindkét verzióra arányaiban sok (tehát nem csak néhány %) szavazat érkezett, valószínűleg az, hogy mindkettőnek vannak nyelvjárási alapjai. Ez valószínűleg nem igaz, tehát a vélekedés nem függ a szavazók lakóhelyétől.
MASODIK Ezt a 9-es hozzászólásban már említett tanulmány állapította meg. /Kassai Ilona, 1994. Az -e kérdőszó vándorlásai. In: Kemény Gábor és Kardos Tamás (szerk.),
HARMADIK A magyar nyelvi norma érvényesülése napjaink nyelvhasználatában (Linguistica, Series A, 16.), 125-130. Budapest: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete/ A hivatkozott mű egy felmérés, melyben 850 embert kérdeztek meg. A felmérés nem, életkor, iskolai végzettség és a lakóhely típusa szerint reprezentatív volt.
NEGYEDIK A felmérésben nem konkrétan a segédigés változatra (volna-e) kérdeztek rá, hanem a tagadószavasra (nem-e lesz; nem-e késik). Éppen ezért számomra megdöbbentő a felmérés eredménye: A válaszadók durván 40%-a nem ítélte helytelennek a "nem-e" formulát. A szavazatok megoszlása egyetlen esetben sem érte el a szignifikanciaszintet, tehát "az adatközlők nemre, korra, iskolai
OTODIK véhzettségre és a lakóhely típusára való tekintet nélkül 36,7%-ban helyesnek ítélik, és 45,9%-ban nem javítják, tehát elfogadják a tagadószó + -e kérdőszó szerkezetet. Ezek az eredmények egyszersmind cáfolni látszanak azt az eléggé közkeletű szakirodalmi vélekedést, amely a szóban forgó szerkezetet nyelvjárásinak és népiesnek tartja".
ELSO Megkérdeztem Wacha Imre nyelvészt -- aki amellett, hogy egyértelműen a B változatot tartja helyesnek -- azt mondta, hogy annak az oka, hogy mindkét verzióra arányaiban sok (tehát nem csak néhány %) szavazat érkezett, valószínűleg az, hogy mindkettőnek vannak nyelvjárási alapjai. Ez valószínűleg nem igaz, tehát a vélekedés nem függ a szavazók lakóhelyétől.
MASODIK Ezt a 9-es hozzászólásban már említett tanulmány állapította meg. /Kassai Ilona, 1994. Az -e kérdőszó vándorlásai. In: Kemény Gábor és Kardos Tamás (szerk.),
HARMADIK A magyar nyelvi norma érvényesülése napjaink nyelvhasználatában (Linguistica, Series A, 16.), 125-130. Budapest: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete/ A hivatkozott mű egy felmérés, melyben 850 embert kérdeztek meg. A felmérés nem, életkor, iskolai végzettség és a lakóhely típusa szerint reprezentatív volt.
NEGYEDIK A felmérésben nem konkrétan a segédigés változatra (volna-e) kérdeztek rá, hanem a tagadószavasra (nem-e lesz; nem-e késik). Éppen ezért számomra megdöbbentő a felmérés eredménye: A válaszadók durván 40%-a nem ítélte helytelennek a "nem-e" formulát. A szavazatok megoszlása egyetlen esetben sem érte el a szignifikanciaszintet, tehát "az adatközlők nemre, korra, iskolai
OTODIK véhzettségre és a lakóhely típusára való tekintet nélkül 36,7%-ban helyesnek ítélik, és 45,9%-ban nem javítják, tehát elfogadják a tagadószó + -e kérdőszó szerkezetet. Ezek az eredmények egyszersmind cáfolni látszanak azt az eléggé közkeletű szakirodalmi vélekedést, amely a szóban forgó szerkezetet nyelvjárásinak és népiesnek tartja".
ELSO Megkérdeztem Wacha Imre nyelvészt -- aki amellett, hogy egyértelműen a B változatot tartja helyesnek -- azt mondta, hogy annak az oka, hogy mindkét verzióra arányaiban sok (tehát nem csak néhány %) szavazat érkezett, valószínűleg az, hogy mindkettőnek vannak nyelvjárási alapjai. Ez valószínűleg nem igaz, tehát a vélekedés nem függ a szavazók lakóhelyétől.
MASODIK Ezt a 9-es hozzászólásban már említett tanulmány állapította meg. /Kassai Ilona, 1994. Az -e kérdőszó vándorlásai. In: Kemény Gábor és Kardos Tamás (szerk.),
HARMADIK A magyar nyelvi norma érvényesülése napjaink nyelvhasználatában (Linguistica, Series A, 16.), 125-130. Budapest: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete/ A hivatkozott mű egy felmérés, melyben 850 embert kérdeztek meg. A felmérés nem, életkor, iskolai végzettség és a lakóhely típusa szerint reprezentatív volt.
NEGYEDIK A felmérésben nem konkrétan a segédigés változatra (volna-e) kérdeztek rá, hanem a tagadószavasra (nem-e lesz; nem-e késik). Éppen ezért számomra megdöbbentő a felmérés eredménye: A válaszadók durván 40%-a nem ítélte helytelennek a "nem-e" formulát. A szavazatok megoszlása egyetlen esetben sem érte el a szignifikanciaszintet, tehát "az adatközlők nemre, korra, iskolai
OTODIK véhzettségre és a lakóhely típusára való tekintet nélkül 36,7%-ban helyesnek ítélik, és 45,9%-ban nem javítják, tehát elfogadják a tagadószó + -e kérdőszó szerkezetet. Ezek az eredmények egyszersmind cáfolni látszanak azt az eléggé közkeletű szakirodalmi vélekedést, amely a szóban forgó szerkezetet nyelvjárásinak és népiesnek tartja".
ELSO Megkérdeztem Wacha Imre nyelvészt -- aki amellett, hogy egyértelműen a B változatot tartja helyesnek -- azt mondta, hogy annak az oka, hogy mindkét verzióra arányaiban sok (tehát nem csak néhány %) szavazat érkezett, valószínűleg az, hogy mindkettőnek vannak nyelvjárási alapjai. Ez valószínűleg nem igaz, tehát a vélekedés nem függ a szavazók lakóhelyétől.
MASODIK Ezt a 9-es hozzászólásban már említett tanulmány állapította meg. /Kassai Ilona, 1994. Az -e kérdőszó vándorlásai. In: Kemény Gábor és Kardos Tamás (szerk.),
HARMADIK A magyar nyelvi norma érvényesülése napjaink nyelvhasználatában (Linguistica, Series A, 16.), 125-130. Budapest: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete/ A hivatkozott mű egy felmérés, melyben 850 embert kérdeztek meg. A felmérés nem, életkor, iskolai végzettség és a lakóhely típusa szerint reprezentatív volt.
NEGYEDIK A felmérésben nem konkrétan a segédigés változatra (volna-e) kérdeztek rá, hanem a tagadószavasra (nem-e lesz; nem-e késik). Éppen ezért számomra megdöbbentő a felmérés eredménye: A válaszadók durván 40%-a nem ítélte helytelennek a "nem-e" formulát. A szavazatok megoszlása egyetlen esetben sem érte el a szignifikanciaszintet, tehát "az adatközlők nemre, korra, iskolai
OTODIK véhzettségre és a lakóhely típusára való tekintet nélkül 36,7%-ban helyesnek ítélik, és 45,9%-ban nem javítják, tehát elfogadják a tagadószó + -e kérdőszó szerkezetet. Ezek az eredmények egyszersmind cáfolni látszanak azt az eléggé közkeletű szakirodalmi vélekedést, amely a szóban forgó szerkezetet nyelvjárásinak és népiesnek tartja".
ELSO Megkérdeztem Wacha Imre nyelvészt -- aki amellett, hogy egyértelműen a B változatot tartja helyesnek -- azt mondta, hogy annak az oka, hogy mindkét verzióra arányaiban sok (tehát nem csak néhány %) szavazat érkezett, valószínűleg az, hogy mindkettőnek vannak nyelvjárási alapjai. Ez valószínűleg nem igaz, tehát a vélekedés nem függ a szavazók lakóhelyétől.
NEGYEDIK A felmérésben nem konkrétan a segédigés változatra (volna-e) kérdeztek rá, hanem a tagadószavasra (nem-e lesz; nem-e késik). Éppen ezért számomra megdöbbentő a felmérés eredménye: A válaszadók durván 40%-a nem ítélte helytelennek a "nem-e" formulát. A szavazatok megoszlása egyetlen esetben sem érte el a szignifikanciaszintet, tehát "az adatközlők nemre, korra, iskolai
OTODIK véhzettségre és a lakóhely típusára való tekintet nélkül 36,7%-ban helyesnek ítélik, és 45,9%-ban nem javítják, tehát elfogadják a tagadószó + -e kérdőszó szerkezetet. Ezek az eredmények egyszersmind cáfolni látszanak azt az eléggé közkeletű szakirodalmi vélekedést, amely a szóban forgó szerkezetet nyelvjárásinak és népiesnek tartja".
ELSO Megkérdeztem Wacha Imre nyelvészt -- aki amellett, hogy egyértelműen a B változatot tartja helyesnek -- azt mondta, hogy annak az oka, hogy mindkét verzióra arányaiban sok (tehát nem csak néhány %) szavazat érkezett, valószínűleg az, hogy mindkettőnek vannak nyelvjárási alapjai. Ez valószínűleg nem igaz, tehát a vélekedés nem függ a szavazók lakóhelyétől. Ezt a 9-es hozzászólásban már említett tanulmány állapította meg. /Kassai Ilona, 1994.
MASODIK Az -e kérdőszó vándorlásai. In:
NEGYEDIK PERDIV Éppen ezért számomra megdöbbentő a felmérés eredménye: A válaszadók durván 40%-a nem ítélte helytelennek a "nem-e" formulát. A szavazatok megoszlása egyetlen esetben sem érte el a szignifikanciaszintet, tehát "az adatközlők nemre, korra, iskolai véhzettségre és a lakóhely típusára való tekintet nélkül 36,7%-ban helyesnek ítélik, és 45,9%-ban nem javítják, tehát elfogadják a tagadószó + -e kérdőszó szerkezetet. Ezek az eredmények egyszersmind cáfolni látszanak azt az eléggé közkeletű szakirodalmi vélekedést, amely a szóban forgó szerkezetet nyelvjárásinak és népiesnek tartja".
Megkérdeztem Wacha Imre nyelvészt -- aki amellett, hogy egyértelműen a B változatot tartja helyesnek -- azt mondta, hogy annak az oka, hogy mindkét verzióra arányaiban sok (tehát nem csak néhány %) szavazat érkezett, valószínűleg az, hogy mindkettőnek vannak nyelvjárási alapjai. Ez valószínűleg nem igaz, tehát a vélekedés nem függ a szavazók lakóhelyétől. Ezt a 9-es hozzászólásban már említett tanulmány állapította meg. /Kassai Ilona, 1994. Az -e kérdőszó vándorlásai. In: Kemény Gábor és Kardos Tamás (szerk.), A magyar nyelvi norma érvényesülése napjaink nyelvhasználatában (Linguistica, Series A, 16.), 125-130. Budapest: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete/ A hivatkozott mű egy felmérés, melyben 850 embert kérdeztek meg. A felmérés nem, életkor, iskolai végzettség és a lakóhely típusa szerint reprezentatív volt. A felmérésben nem konkrétan a segédigés változatra (volna-e) kérdeztek rá, hanem a tagadószavasra (nem-e lesz; nem-e késik). Éppen ezért számomra megdöbbentő a felmérés eredménye: A válaszadók durván 40%-a nem ítélte helytelennek a "nem-e" formulát. A szavazatok megoszlása egyetlen esetben sem érte el a szignifikanciaszintet, tehát "az adatközlők nemre, korra, iskolai véhzettségre és a lakóhely típusára való tekintet nélkül 36,7%-ban helyesnek ítélik, és 45,9%-ban nem javítják, tehát elfogadják a tagadószó + -e kérdőszó szerkezetet. Ezek az eredmények egyszersmind cáfolni látszanak azt az eléggé közkeletű szakirodalmi vélekedést, amely a szóban forgó szerkezetet nyelvjárásinak és népiesnek tartja".
Félre a "melyik hangzik jobban" jellegű vélekedésekkel és a félremagyarázásokkal, íme a SZABÁLY a kétkötetes Nyelvművelő kézikönyvből (Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet; főszerkesztő: Grétsy László és Kovalovszky Miklós; Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980).
e -- é kérdőszócska
Az -e vagy -é kérdőszót -- néha a vajon-nal együtt -- az eldöntendő kérdés kifejezésére használjuk olyankor, amikor a hanglejtés maga nem tünteti föl a mondat kérdő jellegét (lásd még: kérdő mondat 1. a) | módosítószó). Az általános -e alakot főképp a beszélt köznyelv használja, az -é változat régies-népies vagy választékos stílusértékű. Pl.: Fogsz-é még röpülhetni? (ÉrtSz.: Zrínyi); Azért kezdtem-é el, hogy végre ne hajtsam? (ÉrtSz.: Arany). De az -e változattal is találkozunk költőinknél, íróinknál. Pl.: Áll-e még az ősz Peterdi háza? Él-e még a régi harc fia? (Vörösmarty: Szép Ilonka).
A kérdőszócskát általában az igei vagy a névszói állítmányhoz, ill. a névszói-igei állítmány igei részéhez, összetett igealak esetén pedig a segédigéhez kell kapcsolnunk (írásban kötőjellel): Megjött-e a vendég?; Vajon nem szükséges-e erről beszélnünk?; Jó volt-e az ebéd?; Mertél volna-e ellenkezni?; A köznyelvben kirívó hiba ilyenkor a mondat más tagjához, például az igekötőhöz, a tagadószóhoz, a névszói-igei állítmány névszói részéhez, összetett igealakban a főigéhez fűzni az -e kérdőszót. Helytelen tehát az ilyen szórend: Meg-e jött a vendég?; Vajon nem-e szükséges erről beszélnünk?; Jó-e volt az ebéd?; Mertél-e volna ellenkezni?. Hiányos szerkezetű kérdő mondatban azonban bármelyik hangsúlyos taghoz (igekötőhöz, tagadószóhoz stb.) hozzájárulhat az -e: Te megtetted volna-e? -- Hogy meg-e?; Ezt nem mernék megírni! -- Nem-e?; Pista járhatott itt. -- Pista-e? stb. ilyenkor az úgy határozószóhoz is csatlakozhat: Hogy tehettél ilyet? -- Csak úgy! -- Úgy-e? Az efféle úgy-e-t meg kell különböztetnünk az ugye kérdő-, ill. módosítószótól, amelyet rövid u-val és kötőjel nélkül írunk (vö. kérdő mondat 1. a) | módosítószó).
Páros választó kérdésben csak akkor tesszük ki kétszer az -e kérdőszót, ha kötőszó nélkül szerkesztjük a mondatot: Menjek-e, maradjak-e? Ha azonban vagy kötőszó fűzi össze a két tagmondatot, a második -e el szokott maradni, különösen a függő kérdésben: Nem tudtam, menjek-e, vagy maradjak. De azért elfogadható így is: menjek vagy maradjak-e.
L. még: hanglejtés II. 2. i) | kérdő mondat szórendje 1.
Irodalom: Szabó T. A.: Nyr. 1969 : 190--214; uő: AnyÉl. 95--7; 125--8.
R. E.--Sz. L.
Normal.
Nagyobb. Még nagyobb. Annál is nagyobb. Nagyon-nagy. Hatalmas. Óriási. per font után visszaállt normálra? 1. kisebb. 2. kisebb. 3. kisebb. 4. kisebb. per font után most mekkora?
e -- é kérdőszócska
Az -e vagy -é kérdőszót -- néha a vajon-nal együtt -- az eldöntendő kérdés kifejezésére használjuk olyankor, amikor a hanglejtés maga nem tünteti
föl a mondat kérdő jellegét (lásd még: kérdő mondat 1. a) | módosítószó). Az általános -e alakot főképp a beszélt köznyelv
használja, az -é változat régies-népies vagy választékos stílusértékű. Pl.: Fogsz-é még röpülhetni? (ÉrtSz.: Zrínyi); Azért kezdtem-é el, hogy végre ne hajtsam? (ÉrtSz.: Arany). De az -e változattal is találkozunk költőinknél, íróinknál. Pl.: Áll-e még az ősz Peterdi háza? Él-e még a régi harc fia? (Vörösmarty: Szép Ilonka).
e -- é kérdőszócska
Az -e vagy -é kérdőszót -- néha a vajon-nal együtt -- az eldöntendő kérdés kifejezésére használjuk olyankor, amikor a hanglejtés maga nem tünteti föl a mondat kérdő jellegét (lásd még: kérdő mondat 1. a) | módosítószó). Az általános -e alakot főképp a beszélt köznyelv használja, az -é változat régies-népies vagy választékos stílusértékű. Pl.: Fogsz-é még röpülhetni? (ÉrtSz.: Zrínyi); Azért kezdtem-é el, hogy végre ne hajtsam? (ÉrtSz.: Arany). De az -e változattal is találkozunk költőinknél, íróinknál. Pl.: Áll-e még az ősz Peterdi háza? Él-e még a régi harc fia? (Vörösmarty: Szép Ilonka).
A felmérés eredménye:
6-an szavaztak az A-ra, 15-en a B-re (az én szavazatomat nem számítva; egyébként én a B-re szavaztam).
Ez az eredmény lényegesen eltér az ismeretségi körömben végzett felmérés eredményétől; ott 11 A és 9 B szavazat volt. (A C változatokat -- egyik sem jó, ne használjuk stb. -- most hagyjuk!)
A helyes változat a B, ezt majd a hozzászólás végén megvilágítom.
Megkérdeztem Wacha Imre nyelvészt -- aki amellett, hogy egyértelműen a B változatot tartja helyesnek -- azt mondta, hogy annak az oka, hogy mindkét verzióra arányaiban sok (tehát nem csak néhány %) szavazat érkezett, valószínűleg az, hogy mindkettőnek vannak nyelvjárási alapjai. Ez valószínűleg nem igaz, tehát a vélekedés nem függ a szavazók lakóhelyétől. Ezt a 9-es hozzászólásban már említett tanulmány állapította meg. /Kassai Ilona, 1994. Az -e kérdőszó vándorlásai. In: Kemény Gábor és Kardos Tamás (szerk.), A magyar nyelvi norma érvényesülése napjaink nyelvhasználatában (Linguistica, Series A, 16.), 125-130. Budapest: A Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete/ A hivatkozott mű egy felmérés, melyben 850 embert kérdeztek meg. A felmérés nem, életkor, iskolai végzettség és a lakóhely típusa szerint reprezentatív volt. A felmérésben nem konkrétan a segédigés változatra (volna-e) kérdeztek rá, hanem a tagadószavasra (nem-e lesz; nem-e késik). Éppen ezért számomra megdöbbentő a felmérés eredménye: A válaszadók durván 40%-a nem ítélte helytelennek a "nem-e" formulát. A szavazatok megoszlása egyetlen esetben sem érte el a szignifikanciaszintet, tehát "az adatközlők nemre, korra, iskolai véhzettségre és a lakóhely típusára való tekintet nélkül 36,7%-ban helyesnek ítélik, és 45,9%-ban nem javítják, tehát elfogadják a tagadószó + -e kérdőszó szerkezetet. Ezek az eredmények egyszersmind cáfolni látszanak azt az eléggé közkeletű szakirodalmi vélekedést, amely a szóban forgó szerkezetet nyelvjárásinak és népiesnek tartja".
A 16. hozzászólásban említett Google keresést én is elvégeztem. Az eredmények: "-e volna" előfordulása: 638; "volna-e" előfordulása: 8920.
Ez világosan mutatja, hogy a nyelvi normát, illetve a B változat helyességét azok, akik szöveggel dolgoznak (szerkesztők, nyomdászok, újságírók stb.) sokkal inkább tiszteletben tartják, mint az átlagemberek.
Félre a "melyik hangzik jobban" jellegű vélekedésekkel és a félremagyarázásokkal, íme a SZABÁLY a kétkötetes Nyelvművelő kézikönyvből (Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézet; főszerkesztő: Grétsy László és Kovalovszky Miklós; Budapest, Akadémiai Kiadó, 1980).
e -- é kérdőszócska
Az -e vagy -é kérdőszót -- néha a vajon-nal együtt -- az eldöntendő kérdés kifejezésére használjuk olyankor, amikor a hanglejtés maga nem tünteti föl a mondat kérdő jellegét (lásd még: kérdő mondat 1. a) | módosítószó). Az általános -e alakot főképp a beszélt köznyelv használja, az -é változat régies-népies vagy választékos stílusértékű. Pl.: Fogsz-é még röpülhetni? (ÉrtSz.: Zrínyi); Azért kezdtem-é el, hogy végre ne hajtsam? (ÉrtSz.: Arany). De az -e változattal is találkozunk költőinknél, íróinknál. Pl.: Áll-e még az ősz Peterdi háza? Él-e még a régi harc fia? (Vörösmarty: Szép Ilonka).
A kérdőszócskát általában az igei vagy a névszói állítmányhoz, ill. a névszói-igei állítmány igei részéhez, összetett igealak esetén pedig a segédigéhez kell kapcsolnunk (írásban kötőjellel): Megjött-e a vendég?; Vajon nem szükséges-e erről beszélnünk?; Jó volt-e az ebéd?; Mertél volna-e ellenkezni?; A köznyelvben kirívó hiba ilyenkor a mondat más tagjához, például az igekötőhöz, a tagadószóhoz, a névszói-igei állítmány névszói részéhez, összetett igealakban a főigéhez fűzni az -e kérdőszót. Helytelen tehát az ilyen szórend: Meg-e jött a vendég?; Vajon nem-e szükséges erről beszélnünk?; Jó-e volt az ebéd?; Mertél-e volna ellenkezni?. Hiányos szerkezetű kérdő mondatban azonban bármelyik hangsúlyos taghoz (igekötőhöz, tagadószóhoz stb.) hozzájárulhat az -e: Te megtetted volna-e? -- Hogy meg-e?; Ezt nem mernék megírni! -- Nem-e?; Pista járhatott itt. -- Pista-e? stb. ilyenkor az úgy határozószóhoz is csatlakozhat: Hogy tehettél ilyet? -- Csak úgy! -- Úgy-e? Az efféle úgy-e-t meg kell különböztetnünk az ugye kérdő-, ill. módosítószótól, amelyet rövid u-val és kötőjel nélkül írunk (vö. kérdő mondat 1. a) | módosítószó).
Páros választó kérdésben csak akkor tesszük ki kétszer az -e kérdőszót, ha kötőszó nélkül szerkesztjük a mondatot: Menjek-e, maradjak-e? Ha azonban vagy kötőszó fűzi össze a két tagmondatot, a második -e el szokott maradni, különösen a függő kérdésben: Nem tudtam, menjek-e, vagy maradjak. De azért elfogadható így is: menjek vagy maradjak-e.
L. még: hanglejtés II. 2. i) | kérdő mondat szórendje 1.
Irodalom: Szabó T. A.: Nyr. 1969 : 190--214; uő: AnyÉl. 95--7; 125--8.
R. E.--Sz. L.
Nem tudom, mennyire baj, hogy az emberek durván fele (de legalábbis nagy része) nem a szabály szerint használja (vagy használná) a kérdőszócskát. Tkp. nem értelemzavaró, tehát nem nagy baj, ha nem az előírt helyre kerül. De szerintem a "fogoj" sem értelemzavaró, mégis hibás. Egyesek a műveletlenség jelének tartanák, ha valaki egy efféle helyesírási hibát vétene. És bizonyára rengetegen vannak köztük, akik rosszul alkalmazzák a kérdőszócskát.
Felvetődik tehát a kérdés: Milyen mértékben kell tiszteletben tartanunk a nyelvi normát, illetve differenciálnunk kell az alkalmazásában a szerint, hogy mit szabályoz?
namégeccer
Időnként előfordul, hogy resetelnem kell, de az újraindítás során ilyenkor mindig újra lefagy: megjelenik a Windows-betöltődést kísérő kép, de a rendszer nem tud betöltődni. Ez az újra lefagyás addig ismétlődik, amíg ki nem kapcsolom a gépet a hátulján a főkapcsolóval. Miután visszakapcsolom, és bekapcsolom, megjelenik a szokásos szöveg, ezúttal abban a formában, hogy "DMI pool data - update success." Ezek után gond nélkül elindul a Windows.
A "DMI pool data" szöveg a memória megszámolása után jelenik meg, közvetlenül a hozzárendelt IRQ-k listázása után, tehát még azelőtt, hogy a "Loading Windows98" megjelenne.
Egyébként egy régi, 6 vagy 7 éves alaplapot használok, asszem Award BIOS-os.
Időnként előfordul, hogy resetelnem kell, de az újraindítás során ilyenkor mindig újra lefagy: megjelenik a Windows-betöltődést kísérő kép, de a rendszer nem tud betöltődni. Ez az újra lefagyás addig ismétlődik, amíg ki nem kapcsolom a gépet a hátulján a főkapcsolóval. Miután visszakapcsolom, és bekapcsolom, megjelenik a szokásos szöveg, ezúttal abban a formában, hogy "DMI pool data - update success." Ezek után gond nélkül elindul a Windows.
A "DMI pool data" szöveg a memória megszámolása után jelenik meg, közvetlenül a hozzárendelt IRQ-k listázása után, tehát még azelőtt, hogy a "Loading Windows98" megjelenne.
Egyébként egy régi, 6 vagy 7 éves alaplapot használok, asszem Award BIOS-os.
Normal type.
Mennyivel lett nagyobb?
Ismét normál.
Ha azt akarom, hogy 3-mal legyen nagyobb, háromszor kell egymás után beírni a taget?Normál lett, vagy csak eggyel kisebb?
Csak próba következik.
Ez kövér. Ez normál.
Ez dőlt Ez megint normál.
piros, nincs idézőjel
normál
kövér és dőlt csak dőlt
normál
Megint kövér és dőlt csak kövér normál
piros, van idézőjel
Vége.
