Szardínián 2016-ban 18 napot töltöttünk el, saját autóval, saját szervezésben. Először egy elég nagy kört leírva jártuk körbe a szigetet, majd pihentünk egy hosszabb időt a tengerparton.
Első nap, vasárnap: otthonról, Vácról kora hajnalban indultunk, Szlovénián át mentünk, és az esti komppal hajóztunk át Livornóból.
Szlovéniában megpihentünk Trojanaban, itt nagyon finom és óriási fánkokat (meg egyéb sütiket is) lehet kapni, valamint a városka parkolójából gyönyörű a kilátás a környező hegyekre.
A behajózás előtte Lucca városában töltöttük a délutánt. Nagyon kis kedves Toszkán hely, ott született Puccini. A belvárost egy 4 km hosszú várfal veszi körül, amin sétálni, kerékpározni is lehet. Van lehetőség kerékpár bérlésére. Fő látnivalója a Piazza Anfiteatro, itt az I. században amfiteátrum állt, most középkori épületekkel körülvett, hangulatos tér.
A Grimaldi Lines céggel kompoztunk, még februárban foglaltam le, kabinnal együtt, oda-vissza 209 eu volt 2 főre, 1 autóra (Opel Zafira).
Második nap: kora reggel kötöttünk ki Olbiában, sétáltunk a kikötőben, a szinte üres sétálóutcán és megnéztünk két templomot (Szt. Pál és Szt. Simplicius).
Elindultunk a híres Smaragd-part felé, közben megálltunk fürdeni egy gyönyörű, fehér homokos helyen a Spiaggia Biancan. Nincs kiépített parkolója, minden autós ott áll meg, ahol éppen helyet talál a bozótosban, vagy a fák között. Átöltözni is a kocsi mellett lehetett.
Porto Rotondon kisebb jachtok voltak a kikötőben és nagyon érdekesen oldották meg az egyik presszónak a hangulat-világítását, ugyanis a kövezetben lévő halak szeme világított.
Ezután Porto Cervon is megnéztük a kikötőt, ami kordonnal el volt választva a „pórnéptől” és óriási jachtok horgonyoztak ott. Sétáltunk egy kicsit a városban is.
Az első szállás Palauban volt, egy tengerre néző apartmanban, a Residence Excelsior Vanna nevűben (71 eu).
Palau előtt van a Medve-szilka (Capo d' Orso) oda is felmentünk. Nagyon nagy volt a szél, vigyázni kellett a sapkákra, kalapokra, mert bizony volt akinek lefújta a fejéről, de csodálatos a kilátás a városra és a környező szigetekre.
Harmadik nap: saját autóval át kirándultunk a La Maddalena és a Caprera szigetre.
A Caprerán élt és halt meg Garibaldi, a házába és birtokára csak csoportosan lehet bemenni, kicsit kellett várni csak, mert hamar összejöttünk egy csoportnyian. Nagyon tetszett az egész birtok. A hálószobájában éppen akkor állt meg (állítólag) az óra, amikor meghalt.
Fent a hegyen egy volt amerikai támaszponton meg emlékhelyet alakítottak ki, azt is Garibaldiról (filmvetítés, figurás csatajelenetek).
Körbe autóztuk a La Maddalena szigetet is, nagyon szép öblöket láttunk.
A szállásunk a Capo Testa szigeten a Hotel Mirage-ben volt (59 eu). Ez egy olyan hotel, ahol több épületből álló apartmanokban vannak a szobák. Befizettünk vacsorára, ami elméletileg helyi ételekből állt, de sajnos nem ízlett.
Még előtte a Capo Testa gránit sziklákat néztük meg, majd fürödtünk a Spiaggia Rena di Ponente strandon, ez is fehér homokos és klassz volt.
Negyedik nap: Santa Teresa Galluria városban kezdtük a napot, ez egy sakktábla szerűen kialakított város. Kicsit sétáltunk az egymásra merőleges utcákban, néztük a helyieket.
Ezután a következő megállónk Castelsardo volt, itt vár áll a magaslaton, már messziről látszik. Közelebb érve aztán még inkább elvarázsolt a hely, a szűk kis, macskaköves utcákkal, nagyon hangulatos, szép város. A vár alatt találtunk parkolót, hát elég volt onnan a nagy melegben fölmenni, de megérte a csodálatos kilátásért.
A közelében található az Elefánt-szikla az út mellett. Tényleg úgy néz ki, mintha egy elefánt állna az út szélén. Elég sokan álltunk ott meg fényképezni, kis várakozással lehetett elkapni a pillanatot, hogy senki ne legyen a képen, csak az elefánt.
Szállásunk Porto Torresben az Agriturismo Margherita nevűben volt (50eu), de előtte elmentünk fürdeni az egyik legszebb szardíniai strandra, a La Pelosa nevűre, ahol a spanyol torony van. Valóban gyönyörű a víz, de iszonyat sokan voltak, parkolót is alig találtunk, pedig már jócskán benne jártunk a délutánban, és a dátum is aug. 31. volt.
Ötödik nap: Sassari felé indultunk, útközben megnéztük a Monte d' Accodit, ami 4-6 ezer évesnek taksált fa és kő piramisszerű építmény. Nem is értem miért voltunk ott annyira kevesen, pedig érdemes megnézni.
Sassarin van egy gyönyörű pálmafás tér, nagyon tetszett egy csempés ház, a bíróság vöröstéglás épülete, a Városháza belső udvara és a híd alatti kút.
Alghero felé indulva megálltunk az Anghelu Ruju nevű földalatti temetkezési helynél. Sokban hasonlítanak ezek a sírok az írországi Newgrange-hoz. Itt is alig voltunk turisták. Nekünk tetszett, több helyen is jól bekukucskáltunk a föld alá.
Algheroban sétálgattunk egy kicsit, amíg vártuk a hajó indulását, ugyan is befizettünk (15 eu/fő) a cseppkőbarlangi (Grotte di Nettuno) hajóútra, ami, mint minden más Szardínián, nagyon tetszett. Maga az út és a barlang is.
Onnan visszafelé jövet, a tenger felől olyan gyönyörű a város, hogy igazán egy képeslapra való a látvány. Azt nagyon sajnáltam, hogy ott már csak egy kis vonatozásra volt időnk, körbe vitt a városkában, a nevezetességeknél megállva, meghallgathattuk német vagy angol nyelven az infókat.
Aki a kisvonatot vezette, amikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, azonnal „Puskász”-t említette, meg „Újpeszt” és „Ferencvaros”-t, szóval képben volt a régi magyar fociban.
Majd a panoráma úton mentünk Bosa nevű városba, ott foglaltunk szállást a Bed Breakfast I Gerani apartmanban (50eu). Maga az út is gyönyörű volt, nem győztem megállítani a férjemet, hogy fotózhassak, de Bosa városa is lenyűgöző, mind este kivilágítva, mind világosban, a napsütésben. Ezen a napon nem strandoltunk, de így is az egyik legjobb nap volt a szigeten.
Hatodik nap: Bosától nehezen tudtunk elszakadni, még sétáltunk a reggeli napsütésben egy kicsit, nagyon tetszett a város (a híd, a vár, a színes házak), de vártak más helyek is, "menni kellett".
A Sinis-félszigeten lévő Is Aruttas strandra mentünk, ahol ilyen fehér és rózsaszínű kvarckristály golyócskákból áll a talaj, és olyan leírhatatlanul kék a tenger is, hogy csak ámultunk és bámultunk. Itt strandoltunk egy pár órát. Tilos a „homok”-ból elhozni, de egy picit azért csak tettem a fürdőcipőmbe, mintha belekerült volna.
Megnéztük még San Salvatore western falut, ahol kis alacsony házak voltak, régebben filmeket forgattak itt, most nyaranta vallási okokból zarándokok keresik fel és különböző fesztiválok helyszíne.
San Giovanni VI. századi, ókeresztény Szt. János templomában hűsöltünk egy kicsit, és már eléggé fáradtan, ezért kis vonattal jártuk körbe Tharros ókori romjait. Igaz, csak a kerítésen keresztül tudtuk megnézni a romokat, de a vonat lassan ment és meg is állt a legfontosabbnál, így fotók készítésére is volt lehetőségünk.
A szállás Tuili nevű helységben volt a BB il Giardino da Pina apartmanban (54 eu). Pici falu, 20 perc alatt körbe lehetett sétálni, egy pizzériája volt, ettünk ott pizzát, finom volt, meg a bor is, összesen 22 euróba került. Itt, amikor németül rendelni akartunk, a pincér hölgy kézzel-lábbal elmagyarázta, hogy várjunk egy picit, jön majd hamarosan valaki, aki minden este benéz ide, ő jól beszél németül, segít nekünk és neki, hogy minden rendben legyen. Úgy is történt, hamarosan az asztalunkhoz leült egy velünk egykorú férfi, aki korábban Németországban dolgozott, vele jól eldiskuráltunk egy darabig.
Az egész szigeten ilyen jó tapasztalatokat szereztünk az ott élőkkel, nagyon kedvesek, segítőkészek voltak mindenhol.
Hetedik nap: reggelről a Barumini melletti Miniatűr Szardíniát néztük meg. A Szardínia formájú területen szinte az összes szigeten lévő híres épület, érdekesség megtalálható. Jó volt kicsiben látni az ismert házakat, templomokat, várakat, strandokat és kíváncsivá is tett bennünket a még ránk várók látványa.
Onnan pár km a Su Nuraxi, Szardínia leghíresebb Nuraghe-je, világörökség része, ami csak csoportosan látogatható. Rendkívül érdekes volt és nagyon tetszett. Angolul vagy olaszul lehetett kérni az idegenvezetést, mi egy német párral mentünk, angolról ők fordítottak nekünk németre (később még a nap folyamán 2x összetalálkoztunk velük Cagliariban, a katedrálisban és a kikötőben is).
Cagliari következett. Sétáltunk először a kikötőben, majd a városban, felmentünk a várba. Megnéztük a bástyát, a Szt. Mária katedrálist, a tér többi épületét, a Szt, Pankráció tornyot. Amikor a vár felé mentünk, fölfelé az úton, már eléggé elfáradva, említem a férjemnek, milyen jó lenne, ha egy lift itt „teremne” és nem kellene már gyalogolni (60 évesek vagyunk), persze „kinevetett”, csak álmodozzak, azt mondta….és láss csodát, pár lépés után tényleg egy lift előtt találtuk magunkat, természetesen azzal folytattuk az utunkat. A várban meg már nagyon szomjasak voltunk és minden vizünk elfogyva, ott utcai csapról „álmodoztam” és egyszer csak egy kis tér és mi van a közepén, hát egy kút….jó hideg vízzel. Lejőve ücsörögtünk, fagyiztunk, söröztünk a kikötőben. Tetszett a város, pedig nagyon nagy forróság volt.
A szállás Geremias nevű helyen a II Moro nevű apartmanban volt (36.45 eu), fent a domboldalban, egy zárt lakóparkban, vagy 50m2 terasszal, olyan kilátással a tengerre, hogy a lélegzetünk is elállt.
Nyolcadik nap: alig akartuk ott hagyni az apartmant, annyira tetszett a hely, a kilátás. Strandoltunk egy Geremiashoz közeli helyen, aztán a tengerparton Villasimiust, Costa Rei-t csak kocsiból nézve fölmentünk Tortolli mellé, Lotzorai nevű falu kempingjébe az Iscrixedda-ba. Itt 10 éjszakára lakókocsit béreltünk előre, még szintén februárban.
Egy mobil-homot kaptunk, ugyan azért az árért, mert szeptember lévén csak alig negyed ház volt. (320 eu).
Innen voltunk kirándulni kocsival Bauneiben, ami fent van a hegyoldalban, rettentő kanyargós út vezetett oda, de jó messzire el lehetett látni, nagyon tetszett a hely és a kilátás is! A motorosok egyik kedvenc útvonala ez.
Egy délután átmentünk a szomszédos faluba, ami Santa Maria Navarrese nevű, ahol egy csodálatos spanyol torony és igen finom fagyi van a tengerparton.
Hajóval mentünk az Orosei-öböl Nemzeti Parkjába Arbataxból. Magas sziklafalak mellett, gyönyörű, fehér homokos partokon kikötöttünk és lehetett fürdeni a Mariolu és Cala Luna strandokon. Felejthetetlen élmény volt!
Azbataxnál szépek a vörös sziklák.
Esténként több alkalommal is átkocsikáztunk Tortolliba, csak sétálni, vagy vásárolni, fagyizni.
Utolsó előtti nap, szerda: menni kellett Olbiába, mert a szállásunk ott volt, mivel másnap elég korán indult a hajónk, vissza a szárazföldre.
Orgosolo felé vettük az irányt. A város egy meredek hegyoldalba épült és ez volt a hegyi banditák búvóhelye. Ott megnéztük a színes falfestményeket a házak falain. Nem hittük volna, hogy ilyen sok turista kíváncsi erre, nagyon sok autóbuszos és autós látogatóval együtt jártuk be a várost.
Nuoroban csak kocsiból volt a városnézés.
Kijöttünk a tengerpartra és megnéztük egy-egy séta alatt azokat a kedves kis városokat, mint San Teodoro, Budoni.
A Lu Impostu nevű strandon még fürödtünk egyet, lapos, fehér homokos a partja. A szárdok szerint is az egyik legszebb strand a szigeten, valóban csodálatos a víz színe és az egész környezete. Nagyon szép képpel búcsúzhattunk el a strandoktól, és Szardíniától!
Olbiában szállodában aludtunk, a tengerparton lévő Hotel De Plam-ban (67 eu). Sétáltunk még a városban, vacsoráztunk, fagyiztunk, nagyon hangulatos kis hely, különösen a sétáló utca.
Utolsó nap, csütörtök: 10 órakor indult a hajó, 8-kor ott kellett lenni a kikötőben. Becuccoltunk a kabinba, majd körbejártuk a hajót. Aludtunk, ettünk és este 19.30-kor tudtunk lejönni róla Livornóban.
Folyamatos utazással, éjjel egy óra körüli időben történő evéssel és pihenéssel (parkolóban), reggel 5-re értünk haza Vácra.
Az összes szállást, a kempinget kivéve (azt a saját oldalán), a Booking.com-on keresztül intéztem, csak térképpel mentünk, de mindent könnyen megtaláltunk. Itthon minden napra kinyomtattam az útvonaltervet a benzinkutakkal, látnivalókkal, az éjszakai szállások foglalásával együtt, ott pedig elolvastuk, amit az útikönyv írt arról a helyről.
Szintén minden napra egy-egy reklámszatyorba készítettem be a másnapi tiszta ruhát, némi étel (konzerv, tartós kenyér, savanyúság), társaságában, hogy ne kelljen állandóan az egész csomagot átrámolni, meg kicsit tartva attól, hogy esetleg nem tudunk vásárolni, legyen ennivalónk, ha későn is érkezünk egy szállásra. Ezen kívül egy táskában vittük be magunkkal a tisztaságszereket és hálóruhákat, nem kellett esténként a férjem legnagyobb örömére az egész kocsit ki és reggelente visszarámolni. Ezekre sajnáltam volna Szardínián az időt, ezért készültem így, még itthon. Nagyon bevált, körutazásnál mindig így csinálom.
Nincsenek nagy távolságok a szigeten, 30-70-110-135-150 km-et mentünk naponta, a leghosszabb 214 volt az utolsó előtti napon. Az utak minősége jó, az alsóbbrendűek is, minden ki van jól táblázva, a strandok barna táblákon, meg a nevezetességek is. Nincs sehol útdíj. Benzinkutak sűrűn vannak, ha a kutas tankol, picivel drágább. Bankkártyával mindenhol lehetett fizetni.
Fontos infó, Szardínián a kékkel felfestett parkolóhelyek a fizetősek, a fehérek az ingyenesek, a sárgán pedig tilos megállni!
Minden szállásadó kedves volt, és az emberek is, bárhol is jártunk.
Volt idő fagyizni, kávézni, egy pohár borral vagy sörrel ücsörögni a kikötőkben és átélni ezt a csodát.
Az idő végig nagyon jó volt, aug. végén 28-án indultunk és szept. 16-án jöttünk vissza. Csak az első pár napig, amíg nem kezdődött meg az iskola, volt nagyobb tömeg, de a La Pelosa-n kívül, sehol nem volt zavaró.
A kempingben 3 napot nagyon fújt a szél, fürdeni lehetett, de a kirándulóhajók nem mentek.
Nagyon tetszettek a fügebokrok, kisebbek-nagyobbak, telis-teli gyümölccsel. Többféle színű a termés és iszonyatosan szúrós a növény. Persze az első napon, nem tudva, hogy nem csak a növény, hanem a gyümölcs is tele van apró tüskével, megpróbáltunk levenni egyet, aztán jó pár napig huzigálhattuk ki az apró tüskéket. Többet nem próbálkoztunk a szedéssel, vettünk a boltban (6 eu/kg) és több reggelihez is kaptunk a szállásokon. A férjemnek nem, de nekem mindegyik színű nagyon ízlett, a belőle készült lekvár is. Egy nagyon érdekes szerszámmal szüretelik. Hosszú bot tetején van egy 3 ágú kis fém villaszerű, azt a gyümölcs alá teszik, fordítanak rajta egyet és már benne is a füge.
Mi három kirándulást tettünk hajóval Szardínián. Először komppal mentünk át a saját autónkkal Palauból a La Maddalena és Caprera szigetekre, ez egy egész napos túra volt, minden jól ki van táblázva, megtaláltuk könnyen a látnivalókat, a strandokat.
Ezt követte az Algheroból induló cseppkőbarlangi (Grotte di Nettuno) hajóút, ami nagyon-nagyon tetszett. A cseppkőbarlangi túrára csak csoportosan lehetett menni. Több hajó is kiköt egy időben, figyelni kell a hajót, az időpontot, amikor a visszaindulás van.
Aztán Arbataxból kirándultunk az Orosei-öböl Nemzeti parkjába. Itt nagyon sok fürdésre alkalmas öböl van, de "könnyen" csak hajóval lehet azokat megközelíteni, vagy komoly, sok órás gyalogtúrával a hegy felől. A szervezett utaknál több útvonalból lehet választani, van, ami elvisz a Bue Marino-cseppkőbarlanghoz, van ami rövidebb, csak 1 helyen lehet fürdeni, van ami hosszabb, egész napos és 2 helyen van lehetőség fürdőzni. Mi ilyenen voltunk, 90 euro 2 főre, reggel 9-kor indultunk és este 18.30-kor értünk vissza. A Cala Mariolu és Cala Luna strandokon volt fürdés, az elsőn 1.5, a másodikon 4 óra, a többi a hajóút. Csodálatos sziklafalak mellett haladtunk, ezek lakatlan helyek, a strandok vakító fehér homokosak, enni-inni mindkettő kikötésnél lehetett, volt büfé, és étterem is. A második megállónál túrázni is lehetett volna a hegyen abban a 4 órában.
Ennél a szervezett kirándulásnál előtte este kell megvenni a jegyet, ha nagy az igény, indul több hajó, meg ha rossz az idő, nem indulnak, mint amikor mi voltunk a nagy szél miatt 3 napig nem mentek a hajók. Parkolók vannak a kocsiknak. Van olyan kirándulás is, ahol enni is adnak.
Mi nem mertük bevállalni, de lehetett volna motorcsónakot is bérelni erre a kirándulásra. Aki bérel motorcsónakot, ott köt ki, ahol akar, időre kell visszavinni a motorcsónakot és ott kell az üzemanyagot is megvenni, amennyit fogyasztottak. Úgy láttuk, nem könnyű vele kikötni a nagyobb kirándulóhajók között.
Nekünk ennyi fért bele a 18 napba, maradtak ki részek tudom, de nem akartunk csak végigrohanni a szigeten.
Óriási élmény volt!
Szardínia csodálatos sziget! Minden nagyon tetszett, bármikor újra elmennénk!!! Egy tíz éves álom valósult meg ezzel az úttal.
Az összes költség (a megvásárolt ajándékokkal együtt) 2500 eu volt.
1870 képet készítettünk.
