:-) Vártam. Eleinte kiadja az ember a mérgét, aztán lehiggad. Nem tegnaptól fáj a lelkem. Ez olyan megszokás, amivel lassan megtanulunk élni. Van egy féllábú haverom, az élet császára a fickó! Veszettül jóképű, tudom hihetetlen, de lány nem nagyon marad sokáig állva a jelenlétében. Gyerekként vesztette el a lábát. Volt kiborulás. Most vezet, kondizik, csajozik, dolgozik, utazik, él. Mindennel lehet együtt élni.Mert kell. A humorérzék marad. A bánat -talán- elmegy egy idő után.
Jellemző. Zibákovot szereény személyem szülte. Ő a lengyel mesefilmek szőkített és ondolált hercege, aki kanosan becserkészi az ezüsthajú lányt. A fehér balettharisnyájában, olyan igazi buherosan.
Úgy látom, helyeskén elcsevegek magammal a topicon, talán nem gyengén unalmas a téma? Komolyan érdekel a dolog, mert úgy látom, már a férfi és női lélek titkait mélybúvárkodjuk, mint Reno bácsi a Nagy Kékségben.
Hátha közelebb visz a megoldáshoz?
Gép 01- azt azért furcsállanám, ha egy 15 évessel tudnál beszélgetni Stendhalról..persze lehet, hogy csak jómagam vagyok elmaradott, de a komolyabb könyvekhez még nekem sem fűlt a fogam 15 évesen, csak később értem fel aggyal a Vörös és feketét. Max azt akartad ezzel mondani, hogy kellemesebb és odafigyelőbb esetleg érdeklődőbb és kutúráltabb hallgatóság volt, nem? Mert aztb el tudom képzelni. Minnél hosszabb ideig csasztuskázik valaki a második kerületi benzingőzben a Moszkvánál, annál jobban elmegy a kedve a budai illúziótól és kormosat köp egy idő után! A fiatal csajok lelke még nagyjából métely és kálvária nélküli. Ő talán még hiszi, hogy eljön érte Zakoslaw Zibákov a pej ménen, és isten veled benzingőz!
Vincenzo, tökre igazad van, amit tiltanak az édes. Ha nem tiltják, akár uncsi is lehet. Stikában blázolni mekkora tutiság volt a szakmunkásképző klotyójában, de mikor már lehetett, néha kaparta a torkom... csak van bennem egy hülye ellenérzés, hogy ezt én semmilyen körülmények között nem tudnám támogatni (vagy csak hallgatólagosan elfogadni ha nem is támogatni..) még ideig- óráig sem!
Modern? A főiskolán azt tanították, a kultúrális forradalmak és a hegemón kultúra baromsága szülte a modernitást, ami maga is egy mondvacsinált ökörség.
Mondjak valamit? Az a jó, hogy tudok röhögni a saját nyomoromon. Halál pontosan tudom, mikor és meddig dolgozik a fickó, mi van a lelkével, mert a lányomra nézve minden visszatükröződik. Valamelyik vasárnap hajnalban visítva röhögött a férjem az egyik poénomon, amit ezzel a szánalmas helyzettel kapcsolatban elsütöttem.
Chivalry! Még valami...Nagyon fiatal vagyok még, de sokmindent láttam és annyi fájdalom ért, mintha átment volna rajtam a II.német front.
Kis "mit tanulhatunk a nők lelkéről" lecke, I. ------ A nő furcsa kis állatka. Csak akkor izgul rá egy palira, ha szerelmes. Ha csak lázad a hormon, megette a fene az egészet. Bármit akrobatizálhat a mi kis Ádámunk, Éva unottan fogja nézni a végén a plafont, a körmét polírozgatva, vagy azon filozofál, lejárt-e már a mosógép. Esetleg, hogy a Tibi mégis sokkal jobb képű. Vagy hogy holnap hol kap olcsóbban harisnyát, mert amit ma vett az aluljáróban, azzal tutkó átcseszték. Ritka az olyan nő (de van!!!) aki szerelem nélkül is élvezi a hepajt. A férfiaknál ez nem így megy. Ők fordítva műkszenek. Először gerjed, aztán még képes szerelmes is lenni, vagy legalábbis el akarja hinni, hogy az! Vagy elhiteti a nővel, mert akkor még van esélye néhány ilyen kis remekbe szabott numerára, mint a mai is volt .....
Ha meg valóban szerelmes, a jóisten mentsen meg tőle...Erről van néhány teóriám.
Ha csak lefektetni akarsz valakit, akkor nem is vagy szerelmes! Tisztázzunk valamit: piszokul nem vagyok nőpárti.Helyesebben- nem voltam az...Van egy rahedli barátnőm, akik úgy játszottak a palikkal, mint a kölyökkutyákkal. De édes, de szép hosszú farka van, milyen selymes a bundája, aztán mikor megunta, akkorát rúgott bele, hogy Szecsőig meg sem állt a pára. Az unokatesómat huszonévesen otthagyta a felesége, a kislányával együtt, mert fontosabb volt a szesz meg az alkalmi kettyintés, és láttam, mit szenvedett a gyerekkel..Egy cimborám (egykor szerelem..) szintén évekig egyedül nevelte a lányát, mert kis felesége testvérek között is lazán elkurvult. Most mégsem vagyok férfipárti. Miért? Mert általánosítok.Nem szabadna.De: a barátnőimbe belerugdostak, egy a diliházba is került. Az unokatesóm inni kezdett(pedig már van új neje, hülyébb mint az előző, csak addig jópofizott míg a srác el nem vette, most meg k.o), lecsajnálja, mi van a kislányával, és még sorolhatnám.
Mindenféle hülyeséget kitaláltam már, hogy a nyárra ide meg oda küldöm, de a muterom se vállalja, azt mondja, nincs idegzete betegen egy szökdöső kamaszhoz (ráadásul messze is lakik tőlünk..).
A mai kamaszokról egy dolog jut eszembe: pattog a jégen a nyúlbogyó!
Én anno ezt igen egyszerűen megoldottam, mikor a faterom nem engedett el buliba, EGYÁLTALÁN NEM mentem haza...15 évesen. Másnap a faterom kedvesen beinvitált (épp kajáltak, ebéd, én meg össze-vissza fostam magam, hogy merjek hazamenni vagy se), székkel kínált, majd közölte velem, hogy gondolkodjak el azon, mekkora bánatot és idegeskedést okoztam nekik, most nem kapok akkorát, hogy kiköpdössem a fogaimat, de legközelebb a küszöbön fogok aludni, és majd jól kiröhögnek a szomszédok. valahogy nem volt kedvem többet elmenni. Tiszteltem őket annyira, hogy ne sírjanak miattam.
Úgy, ahogy mondod... Én magam is kezdeményező típus voltam, csak aztán rájöttem, milyen jó, ha az ember lányát körüludvarolják. :o)
15 éves kis kurvák... Na ja. Az a legduvább, hogy ott kezdődik, hogy a kiskölök (nem több 7 évesnél) megy előttem az utcán, kezében lóbálja a mobiltelefont, hátam mögött egy srác cukkolja. Hátrafordul, bemutat neki, lekurvaanyázza (7 éves kölök!!!), majd negédes hangon felveszi a csörgő mobilját és elpletyizget a barátnővel arról, hogy milyen hülye a jócó, de képzeld bemutattam neki. Szánalmas, elszomorító. :o((
Érdekes indulatokat gerjesztettem :) Nem gondoltam volna, hogy ilyen sokan reagálnak...
Jómagam már valamelyest végigondoltam a dolgot és arra jutottam, hogy önmagában az esetemben 10 éves korkülönbség nem gond, HA a lány már valamelyest felnőtt (min. 16 év). Így valószínű várni fogok rá. Megérdemli. Más most látszik, hogy ritka egyéniségű és lelkű lány. Azt hiszem, hogy amíg vki 14 éves, nem lehet teljesen érett. Valahol szomorúnak is tartom a mai állapotokat, amikor valóban 15 éves kis kurvák kínálják magukat a diszkókban.
Más. Véleményem szerint a hagyományos ffi/női szerepek jelentős változásokon mentek keresztül. Ma már a hölgyek sokszor sokkal kezdeményezőbbek, agresszyvabbak. mint a fiúk (most vagy én vagyok "félénk", bár nem tartom magam annak, a környezetem szerint nagyon magabizots vagyok; vagy tényleg a lányok agresszívabbak, még a szex terén is!)
még nyomulna diszkóba (ez kihagyhatatlan szerintem, szintén a korral jár
Tévedés, én pl. soha nem vágytam diszkóba, szerintem förtelem ami ott zajlik. Sokkal szívesebben járok sportolni, olvasni, zenélni, énekelni... De az tény, hogy az előttem szólónak igaza volt: normális, hogy egy leányzó ha érettebb a koránál és nem a mobiltelefon/Globe cipő/deszkáscsávó/papapénze-palikra hajt, akkor egy min. 4-5-6 évvel idősebb palira fog bukni. Én is így tettem. Ez van. Más kérdés, hogy én 14-15 évesen még saját jóérzésemtől vezérelve nem dobtam oda magam senkinek (megtettem ezt 16 évesen :o(((( ).
Átszaladtam a levélben említett topikon, egyáltalán nem sikerült ilyen mértékben felháborodnom rajta. Bár az ötvenedik hozzászólást követően már csak nyomokban olvasgattam, szerintem épp azt próbálták vitatni, hogy mi a pedofília, és mi nem minősül annak. Amivel egy, képeket is csatoló hozzászóló beszállt, az nyilvánvalóan egy témát megérteni nem kívánó, mindenben általánosító egyed volt, aki rögtön elkezdett szídni mindenkit, aki a pedofíliáról beszél. Pedig pont, hogy amióta világ a világ, a pedofília jelen van, csak ellentétben mondjuk az ötven évvel ezelőtti helyzettel, most már vannak fórumok, ahol erről lehet beszélni.
A kedves apukát pedig, ha netán idetévedne, gyanítom hamar lebeszélnénk a kikozmetikázásról...
Léda elolvastam a mai termést, mit mondjak nem semmi, amiken átmész. Az azért érdekelne, hogy tulajdonképpen miből áll ez a kapcsolat? Plátói, avagy már nem? Ez azért egy kulcskérdés.
Bizony igazad van abban, hogy túlságosan elkényeztettétek a lányotokat. Ez üt most vissza. Bármenyire is szeretjük a gyerekeinket, a korlátokat fel kell állítani és kőkeményen betartatni, más kérdés, hogy ki hová rakja a korlátokat és mennyit.
Szivem szerint azt mondanám, hogy legokosabb lenne átpakolni őt a barátjához, hogy ha annyira felnőtt akarsz lenni, nesze tedd azt (az iskolát később is folytathatja, és igen hamar ráunnának egymásra), de tudom, hogy ezt biztosan nem fogod megtenni, én sem tudnám.
Nem lenne rá mód, hogy egy időre máshová menjetek? Mondjuk legalább az egész nyarat távol kéne töltenie a lányodnak, hátha megismerkedik közben hozzáillőbb fiúkkal is...
Érdekes mert én pont fordítva éreztem, végre volt valaki, akivel nem a politikáról, multik kapcsolatáról, választásokról, munkáról, felnőtté válásról beszélgethettem, hanem teljesen kötetlenül mindenről. Minden, ami őt érdekelte, és engem esetleg már nem szabadott, hogy érdekeljen.
Abba pedig ne menjünk bele, hogy melyik fél teszi jobban tönkre a másikat, mert szerintem mindkét oldalról érkezik épp elég támadás. Viszont baromi jó topiktéma, ha jobban belegondolok. Különben is, zátonyra futott kapcsolatokból, tönkre tett lelkekből lehet a legtöbbet tanulni.
Tényleg szerencsésebb állapot, hogy nem kocsmába vagy kétes helyekre járnak a lánnyal, hanem színházba és moziba. Azon pedig érdemes elgondolkodni, hogy ha hirtelen szabad utat engedsz a lányodnak, és hagyod, hogy akkor és annyit találkozzon a pasival, amennyit csak akar, rövid időn belül előfordulhat, hogy ráun az egészre, hiszen saját magán kívül semmi más oka nem lesz arra, hogy vele legyen vagy épp fordítva.
Sunyi, hazug, mellébeszél, de legfőképp fenyegetőzik? Hmm...Verjük meg :)
Naja, az idő. Legutolsó hozzászólásomat követően picit elgondolkodtam, hogy tényleg milyen is lesz, ha majd apa leszek, és lesz egy pici imádott és imádnivaló lányom. Azt hiszem, két dolgot egészen biztosan nem tehetek majd meg. 1., nem válogathatom ki a barátait, 2., nem üthetem rommá azt a 26 éves nagyképř disznót, aki ráteszi a mancsát az én 15 éves lányomra...
Micsoda? Az még semmi. A barátnőm, aki szülőmániás volt, látván a mi eszméletlen kanosszajárásunkat és cirkuszainkat, közölte, hogy neki nem kell gyerek, vesz inkább egy kutyát!
Nem kerítek a kiscsajnak senkit, mert ennek a ficeknek is (totál véletlenül) én mutattam be, és hallgatom is eleget. A lelkiismeret furdalás már kirágta a belem! Gondolhatod! A lányom tényleg nem lát semmit, korkülönbséget sem, ez így van. Az idő lesz a gyógyír. Egy tuti- ebből - a családom részére már sosem lesz elfogadható kapcsolat. A fickó a sunyisággal a hazudozással, a mellébeszéléssel, a fenyegetőzéseivel már elcseszte!
Szerintem ez nyugodtan lehetne a 15ös csapdája... Hülye megoldás, de fel kell térképezni a srácot, kívülről-belülről, majd felhajtani egy hozzá nagyjából hasonló, de korban minimum 8 évvel fiatalabb srácot, akit teljesen véletlenül be kell mutatni a lánynak. A korkülönbséget ugyanis szerintem a lányod magas ívben leszarja, itt a lényeg azon van, hogy végre jól érzi magát valakivel. Ha az 40 éves lenne (volt rá környezetemben ilyen példa is, bár ott azért bejátszott némi apakomplexus), akkor vele menne el mindenhova. Már most kezdek belebetegedni a gondolatba, hogy mi lesz, ha egyszer lányom lesz, és eléri ezt a kort...
Igen, ezt magyarázza ő is, hogy az idióta osztálytársaival nem jön ki, mert ő nem akar inni, mint a gödény, cigi egy-két szál (a korral jár, remélem kinövi 16 év után LESZOKTAM!!!), a kis csávó meg sportolni viszi, meg színházba meg ilyenek. Ez nagggyon szép és jó, de ezt egyrészt szerintem csak részben értékeli, mert azért még nyomulna diszkóba (ez kihagyhatatlan szerintem, szintén a korral jár), mit fog szólni ehhez a ficek?! Egy idő után nem fog neki tetszeni, mert már most izmosan kilóg még a 20 évesek közül is, nemhogy a 14! Persze, hogy tetszik a kiscsajnak, hogy neki felnőtt mukija van, míg a többiek csak verda nélküli 16 évesekkel "égőznek"-halál normális. Nekem csak az a furi, hogy ilyen hatalmas korkülönbség imponáljon valakinek. Engem nagyon zavart annak idején, a legnagyobb ilyen befutásom 6 év volt.Az sem 14 évesen :-)))
Pont a legszebb fiatal évek elbaltázása miatt hagytam fel bármivel is. Való igaz, hogy csak 6 és nem 15, csak a lányok gondolatmenetére próbáltam rávilágítani. Hiába legszebb fiatal évek, ha abban nem találja meg a megfelelő baráti társaságát, ugrott minden. Nem marad más, mint tanulni a suliban, készülni napról napra. Sok ilyen ismerősöm van, aki egyszerřen - fejlettebb gondolkodása révén - nem találta meg a magához közel álló baráti társaságot, de még egy embert sem. Innentől kezdve szintén nem hibáztatható a szülő sem, de ha lehetősége van egy nála érettebb emberrel társaságban lenni, minden gondolata vagy érzése fokozottabban nyilvánul meg.
Valóban jogos az előtted szóló kifejtése, ezt már nekem is kifejtették többen.Nem vagyok teljesen hülye, levágtam, hogy ebben is van igazság. 15 évesen nekem 19 éves barátom volt, mert engem sem vonzott a nyálas szájjal smároló komolytalan osztálytársaim viselkedése... Megint jártatnom kell a számat: a 6 év az ugye nem 15. TÖBB MINT A DUPLÁJA. Másik nem elhanyagolható tényező: évekre lefoglalja a lányt. A "legszebb" fiatal éveit baltázza el.Közhely, de igaz. Olyat is láttam már (közvetlen környezetem) hogy működik egy ilyen kapcsolat (évek óta!). De LÁTOM a generációs különbségeket! A lány kamaszhisztizik, a srác nehezen viseli, megy a dolog, megyeget, de meddig? Ezeket a kapcsolatokat általában a nők szakítják meg. A pasi kopaszodni kezd, alábbhagy a potencia (rosszabb esetekben), a lány még felvenne minit de a pasinak ettől már ökölbe facsarodik a talpa, stb. Zsuzsa úgy látom már felnőtt, és elmesélte a kissé most labilis idegzetű édesapjának, hogy nem te vagy a hibás öreg, vedd már észre, és ha rosszkedvű akarsz lenni mindenáron azt már ne miattam tedd, mert én már jól vagyok, vigyázok magamra és köszi amit eddig tettél, SZERETLEK!!!!! De addigra mennyi minden történt...Apa kicsit belehalt. Viszont jobb későn, mint soha! Értékeltem! Nagyon is.
