Látom, van a témába vágó topik is, így ide is berakom a megjegyzésemet:
"Nem pontos a térkép. Hiányzik róla Kocel dunántúli fejedelemsége. És ez a fejedelemség egyben kettévágta a déli-Moráviát, meg a morvaországi Moráviát.
Szvatopluk német herceg volt, és a déli-Morávia ura, majd megszerezte az északi-Moráviát is...szintén a német király hűbéreként.
Nagy Morávia viszont egy percig sem létezett, mert Kocel sohasem volt a tagja, miközben a két Morávia közt, azokat egymástól elválasztva helyezkedett el a hercegsége (és nem mellesleg szintén námet hűbéres volt).
(mur-va) fn. tt. murvá-t. 1) l. MURUGY. 2) A növénytanban a virág kocsányján képződött levélforma növés vagy pikkely, mely rendszerént a virág közelében áll, s ha kettő vagy több van egymás mellett, a kocsányból rendszerént különböző magasságban indulnak ki. (Bractea). Ilyen murva van pl. a tavavaszi viola, a szódokfa kocsányján; néha a murva színes, mint a csormolyafintor (melampyrum arvense) növényé (Gönczy Pál). V. ö. MURVÁCSKA. 3) Így nevezik némely tájakon az apró kavicsot. Murvával meghordani az utakat. Mindenik értelemben töredéket, vagy töredékformát jelent, s alapjelentésre rokon a morzsa szóval, minthogy a kavics, gőbics is mintegy más kövek morzsájául tekinthető, különben is gyökük mor vagy mur teljesen azonos, mely megvan a latin frango, német brechen gyökében, és a szanszkrit bharç gyökben, mely Eichhoff szerént am. leválik, lemorzsolódik. Fábián István szerént murva finnül: mura, valamint morzsa finnül: muru, és morzás finnül: muria. V. ö. MORZSA.
MORVÁNY
(mor-vány), fn. tt. morvány-t, tb. ~ok. harm. szr. ~a. A barkóknál és palóczoknál am. fonott kalács. Pápai Páriz szerint görög-latinul obelias. Ha a fonott kalácsnak azon nemét veszszük, melynek fonadékai feldudorodnak, úgy a morványnak gyöke azon mor, mely dudorodást, magasodást jelent, s rokon hozzá a morj, orj, és a rokonhangu marj. V. ö. MORJ.
MÓR
fn. tt. mór-t, tb. ~ok. 1) A rómaiak korában észak-nyugoti Áfrikának Mauritania nevü tartományában, és a szomszéd tengerpartokon lakott barna vagy barnássárga népek, latinul többesben: mauri. Midőn a szerecsenek (arabok) a VII. században Áfrika ezen részét is meghóditották, e név reájok is elterjedett; a VIII. században egész Spanyolországot elfoglalták, és a spanyol történetirók általában móroknak (los Moros) nevezik őket, s mintegy 8 századon keresztül uralkodván Spanyolországban, innen végre kiűzettek és ismét Áfrikába költöztek. 2) Férfi kn. Maurus. Szent Mór apót. Mémelyek hibásan használják Móricz helyett is, melynek Mauritius felel meg, noha talán mindkét szó a maurus latin szóból eredett: legalább ezt tartja a Heyse K. W. l. szótára. 3) Polyvával kevert és meggyúrt sárból, mintával kiszakasztott téglaforma, s napon száritott tömeg, melyet falépitésekre használnak, máskép vájog v. vályog. Ha a mórt kiégetik, tégla lesz belőle Kemenesalján magát a szalmás sárból rakott falat mely néhutt: fecskefal, fecskerakás, nevezik mórnak. Innen úgy látszik, mintha a latin murus, német Mauer, régi felső-német mur, mura, moure stb. szók értelme rejlenék benne. Egyébiránt a magyarban is mor, mart, stb. valami magasat, magasodót jelentenek. V. ö. MOR. A vájog mindenesetre magyarosabb, és a magyarban elemezhetőbb eredetü. V. ö. VÁJOG."
Gyanúsan áthallik a HAR gyök. (harsan, Hargita, horhos stb. felmagasló, meredek falú értelemben) Nem jelenthet a Morávia ezek szerint hegyvidéket? A morvák pedig hegyvidékieket?
Nem csak folyónevet alkottak ebből a telepített szlávok. Ebből ered a mur, murovat szavuk is, ami annyit tesz : fal, falazni. Eredetileg nyilván murvából a földvárakat, védműveket sárból, földből tapasztó szlávok alkothatták.. hiszen azért lettek odatelepítve.
morvából volt több fajta, ugyanúgy művileg alkotott szó, mint az avar.
ámde mégis fellelhető benne az iránytévesztett magánhangzó nélküli rovásírás olvasat
korabelileg a morvákat marahenses vagy valami ilyesmi jelöléssel illették, ami annyit jelentett, hogy a Mura és az Enns folyók közti terület lakója. meg volt egy másik hasonló elnevezés ami most nem jut eszembe... na ezekből papíron lett a morva, abból szláv, abból marhanagymorávia...
Az az érdekes, hogy Hungária nagytérségében, ahová a szlávokat erdőírtásra, bányászkodásra a hunok (avarok) letelepítették, három a hungár murva szóból képzett közepes folyónév is keletkezett.
A földrajzzal bizonyítható, hogy Zalavár sosemvolt Moosburg/Mosaburg/Blatográd, nyelvészettel az bizonyítható, hogy egy szláv Sala az hungár nyelven korábban Sellyét jelentett. (Lásd Vágsellye)
A Zala sosemvolt Sala/Sellye.
A hungár naptárral az bizonyítható, hogy Zalávár+István király előbb létezett mint Pribina/Blatograd.
Az idegenlelkű régészeink, meg majd azt csinálnak amit akarnak. A kisantant országaiban biztos szívesen veszik szolgálataikat.)
In Bulgaria, the different types of Sela vary from a small selo of 5 to 30 families to one of several thousand people. According to a 2002 census, in that year there were 2,385,000 Bulgarian citizens living in settlements classified as villages.[6] A 2004 Human Settlement Profile on Bulgaria[7] conducted by the United Nations Department of Economic and Social Affairs stated that:
The most intensive is the migration "city – city". Approximately 46% of all migrated people have changed their residence from one city to another. The share of the migration processes "village – city" is significantly less – 23% and "city – village" – 20%. The migration "village – village" in 2002 is 11%.[6]
It also stated that
the state of the environment in the small towns and villages is good apart from the low level of infrastructure.[6]
In Bulgaria, it is becoming popular to visit villages for the atmosphere, culture, crafts, hospitality of the people and the surrounding nature. This is called selski tourism (Bulgarian: селски туризъм), meaning "village tourism".[
Vladimir Smrtnik főtárgyalónak írok mindjárt Klagenfurt am Wörthersee-be erről a Langyospataki témáról (Lauenbach-Lauenta), hogy eszébe ne jusson más, mint a Zala, hát hisz ott van az Zalavár mellett!
C. In nomine sanctae et individuae trinitatis. Arnolfus divina favente clementia rex. Notum sit onmibus fidelibus nostris praesentibus scilicet atque futuris, quia nos cuidam Theotmari, venerabilis archiepiscopi nostri, clerico Sigipold vocato unam hobam in regno Carentano in valle Lauenta a flumine eiusdem nominis ibi manantisa) sic nominata, quam ipse prius in beneficium tenuit, in proprietatem concessimus cum omnibus iuste ad eandem hobam pertinentibus curte casa aliisque aedificiis agris pratis pascuis silvis aquis aquarumve decursibus mobilibus et immobilibus cultis et incultis. Iussimus quoque illi inde hoc praesens fieri praeceptum, per quod volumus atque iubemus, ut securam teneat potestatem eandem proprietatem sibi nostro dono concessam possidere habere donare vendere commutare vel quicquid ex ea voluerit facere. Et ut haec auctoritas nostra pleniorem in dei nomine obtineat firmitatem, manu propria eam fi[rmavi]mus anuloque nostro sigillari iussimus. || Signum domni Arnolfi (MF) piissimi regis. || Aspertusb) cancellarius ad vicem Thiotmari archicappellani recognovi et SR. || Data XIIII kal. apr. anno incarnationis domini DCCCLXXXVIII, indict. VII, anno I regni Arnolfi regis; actum Mosapurhc; feliciter amen."
