Vélhetően nem izzadt vért LB mire ezt a számot megkomponálta - ha nincs ott a neve, mint dalszerző, talán még azt is bekajáltam volna, hogy ez is RedOne-féle f*s -, de azért szódával elmegy. A kislányom vidáman tapsikolt rá. :-)
Pont ma gondolkoztam el azon, hogy a - számunkra - kedvezőtlen Ft vs. € árfolyamot meglovagolva, lehet, hogy fel kéne dobnom a dedikált M.F.-képeim közül egyet-kettőt az eBay-re, vagy a '91-es klip-naplót. Kaszálhatnék... :-)
Amúgy ti hogy szoktatok rendelni Mylene cédéket? Francia ismerős, amazon.fr, egyéb oldalak? Decemberben tervezem megvenni az első kiadványomat, és eddig úgy gondoltam megveszem az Ainsi soit je-t a jól bevált hmv.com-ról, de hogy most jelentet meg "új" CD-t és hogy ennyire tetszik ez a borító... Mennyi az esély, hogy ide Magyarországra ezt majd cakk-pakk 5000 alatti összegért be tudom szerezni (a francia amazont tekintve kicsi)?
Az előző 'best of'-okkal sem koncertezett, most sem fog. Ez amolyan "kis időhúzással nagy pénzt" projekt, amivel a rajongók kihúzzák a következő sorlemezig (amit remélhetőleg megint Boutonnat-val készít). Utána már jöhet egy turné...
Teljesen "jogos" a kiváló és színvonalas Velvet következtetése.... :))))
Mint a jó öreg cowboy, már én is rájöttem, hogy leszbikus vagyok...
(Annak aki még nem ismeri:)
Cowboy betér egy modern nagyváros bárjába. Kikéri az italát, közben a pultoslány nagy szemeket mereget a rojtozott, szegecselt farmer és bőrcuccaira, kalapjára...stb.:
- Elnézést uram, maga egy igazi cowboy? - Igen hölgyem, reggeltől estig a marhákat terelem, a farmom dolgaira gondolok szinte egész nap, cowboy voltam egész életemben. Igazi magányos farkas vagyok. De ha már így szóba elegyedtünk, meghívhatom egy italra?
- Ó köszönöm, szívesen iszom Önnel egyet, de szólok előre, hogy én leszbikus vagyok.... - Hmm.... És az mit jelent? - Hát.... reggeltől estig a nőket nézném, rájuk gondolok szinte egész nap, és úgy fekszem le, hogy azt kívánom, bárcsak egy lány feküdne mellettem ...
Belép a bárba egy pasas, odalép a pulthoz, kikéri az italát, megakad a szeme a mellette ülő fickón:
- Elnézést uram, ön igazi cowboy? - Hát, azt hiszem hogy én inkább inkább leszbikus vagyok…
Egy francia telefon-alkalmazás azt ígéri, felnyitja az anyák szemét gyermekük preferenciáival kapcsolatban. Így kell sztereotípiából pénzt csinálni. Tovább »
:D:D:D Mylène már csak ilyen facebookolós arc. Legközelebb itt fog fórumozni velünk :)))) Mindenesetre ha lesz ilyen, nagyra értékelném, ha meghirdetnék, hogy melyik tőzsdén lehet licitálni a másfél óra alatt elkelt jegyekre :))
Mylène éppen most írt ki szavazást a Facebookra arról, hogy pletykák szerint készülnek már elő a 2012-es Stade de France koncertek, és hogy elhisszük-e azokat :))).
:)) Szerintem ez egy intelligens, kellemes kis játék volt az interjú közben és kész.
Kicsit megint messzebbre nyúlok, csak észrevéteként írom: - Sajnos csak egyszer volt eddig alkalmam hosszabban Párizsban tartózkodni, de még az "utca emberén" is észervettem, hogy másképp kezelik a pillanatnyi flörthelyzeteket, mint mi. Forgattam a Le Borurget repülőtéren 1995-ben, viszont a város másik végén laktam. Mivel Párizsban VAN működő tömegközlekedés, sokat metróztam RER-eztem. Autóval csak akkor mentem, ha cuccolni kellett. Persze érdekeltek a párizsi lányok is... :))) Azt hiszem, hogy egyáltalán is picit másképp állnak egymáshoz a nemek az utcán. Tegyük hozzá, engem szinte kivétel nélkül a nők szeme, tekintete ragad meg először. Tehát olyan lányokat nézek meg, akiknek a tekintete okos, meleg, izgalmas, különleges, vagy akár szomorú.
Nálunk hozzászoktam, hogy ha összeakad a tekintetem egy lánnyal, akkor hacsak nem akar megenni azonnal, elkapja a tekintetét, akár még szégyellhetem is magam, hogy mit bámulok.
Odakint sokszor azt láttam, hogy gond nélkül kezelik ezeket a helyzeteket. Laza "ellentámadásba" lendültek a lánykák, vagyis, nemhogy állták az ember tekintetét, hanem hagyták, hogy egy kicsit perzseljen is a dolog, vagy ha félre is néztek, rendszeresen, érezhetően nyugtázták, hogy megfigyelés alatt vannak:))))). Nem vették lebunkózni való tolakodásnak, ha valakinek feltűnik, hogy van szemük, és esetleg vonzóak :))))
Ehhez képes Mylene elég érdekes, mert az itt belinkelt budapesti interjúkban is nagyon sokszor nem néz a figura szemébe és a Delahousse interjúkban is sokszor félrenéz (lefelé), valóban van egyfajta szégyellősség, vagy ennek a látszata (?) :))) Mindenesetre volt egy olyan interjúja szintén a 80-as években amikor a kor divatjának abszolút megfelelően intenzíven nőies volt, és úgy nézett ki a fejéből, hogy ha abban a korban ismertem volna, beleestem volna mint vak ló a gödörbe. Pedig semmit nem csinált, csak minden lehetséges praktikát bevetett, ami abban az időben divat volt. Igaz a téma is adta a helyzetet.... de itt is elnézegetett, mimikázott, forgatta a szemét, arcát, ajkaival, orrcimpájával is játszott picit. De nem durván. A maga módján ez is nagyon aranyos játék. Én nagyon csípem, mikor egy nő tudja használni magát a nonverbális praktikákban, de belül tud maradni a "teszem magam" határokon. Ez is egy játék, amit sosem szabad halálosan komolyan venni. Nagyon kislányosan, nagyon bambisan indult ez a lány, de nő lett belőle, bárki megmondhassa, és ma is nagyon az... :))) A riadt őzike fílingből mára már díva lett a szó elegáns, és kellemes értelmében, de gyerek is maradt kicsit. Ez nagy kincs - legalábbis az én értékrendem szerint.
Nem, nekem inkább úgy tűnt, hogy Delahousse nagy tisztelettel és körültekintéssel közelít felé, sőt, talán még csodálja is, míg Mylene (nem annyira személyre szólóan, de) tartózkodó vele szemben. Persze nem tudom, hogy Mylene mennyire szokott másokkal ilyen lenni, de ha lehet az "interjúk nagy átlagáról" beszélni, akkor ő alapvetően defenzív vagy nagyon is diszkrét alanynak tűnt :).
Hehe :))) Más antennáink vannak, de hát ez már csak ilyen dolog.
Én pont azon voltam elcsodálkozva, hogy itteni mércével mennyire udvarias a pali, annak ellenére, hogy egy többszörösen jogvégzett, politikai témákhoz szokott figura nyilván rámenős. Én itt inkább csak hatékonynak éreztem, tudta jól, hogy kivel beszél.
Természetesen bekérdezett minden fontosabb témába, ami az embereket izgatja, de megkérdezte, hogy azok küzül a tulajdonságok közül, amiket neki tulajdonítunk, ő mit választana. És erre első helyre sortolta az "édes" jelzőt, de benne volt ő a szomorkás-borongós jelzőkben is, saját maga is mondta. Más kérdés, hogy ezt kb azzal magyarázta, hogy aki körülnéz, figyeli a híreket azt elborítja az ami a világban folyik.
Szerintem jó passzokat adott neki Delahousse, és az érzékeny témákat hagyta pici hatásszünettel feljönni, nem hengerelte le az alanyt. A "szégyellősség" kétszer is előkerült. Az interjú elején indokként, hogy miért szerepel keveset élő interjúban ( a bácsi meg is köszönte, hogy ott van a ritka vendég, a néni meg viszontköszönte :)), egyszer pedig pont akkor, mikor a tulajdonságait taglalták, és a titokzatosságnál tartottak. Ott mondja, hogy a titokzatosság talán inkább egyfajta diszkréció a részéről. És ebbe bele is nevet, mert a bácsi már somolyog ezen, felvezetve hogy bizony azért a színpadon nem mindig olyan visszafogott, különbösen mikor épp csábító.
Semmi baj nem volt ezzel. Finoman udvarolt is, és kölcsönösen udvariasan kezelték a dolgokat. A végén Mylene már a következő felkonfba beleszólva hívta a bácsit a koncertre. Nem tűnt úgy, hogy épp nagyon utálná :)) Aranyos volt, mosolygós mint egy kislány. (A mosolygósságát is kiemelte a bácsi).
Nagyon kultúráltan ment rá a könnyes-sírós témára is a riporter, nem megalázóan, hanem feldobva a normális, emberi megnyilatkozás lehetőségét. Magyarán a kérdéseket úgy tette fel, hogy megértsünk valamit Mylene alapállásából, a kérdések többnyire valóban kérdések voltak, nem állítások. Állítások a témavezetésben voltak.
A honi médiakultúrában felennyi tiszteletkört sem futnak a riportalany körül. Nálunk a gyakran leginkább a riporter véleményét tudod meg az alany dolgairól, mintsem az övét ...
Megint más kérdés, hogy valami francia sztáradatbázisban egymás baráti körében jelölték meg Mylene-t és Laurent Delahousse, de hát ez ugye az ilyen oldalakon nem jelent feltétlenül többet, mint a vízfóbia :))))
Nem a Laurent Delahousse-vel volt a Point de Suture DVD idején egy párperces TV-interjúja? Ott az angol fordítás (meg a gesztusai) alapján meglehetősen tartózkodó volt, finoman jelezte a kérdezőnek, hogy (nyilván az ő mércéje szerint) egy kicsit túlment a határon ("szerintem a világ fájdalma mindenkit megérint"). Sajnos eddig nem nagyon találtam angolra lefordított interjút ezen kívül, ami alapján megtudhatnám, itt "nyitottabb" vagy zárkózottabb volt.
Ez az az eset, amikor ha nincs infó, akkor gyártunk.... Jó sokan át is vették ha figyeled a googliban. Mindenesetre úgy ünnepelt sztárnak lenni, hogy az emberről semmi ne jelenjen meg, úgysem lehet. Persze én magam illetve gondolom mi magunk is szeretnénk sokkal többet tudni róla, de ha van két szó ami nem illik össze, akkor az a média és a valóság... :)))
Talán egy jobban sikerült interjú egy profi kihallgatóval ( Laurent Delahousse) még valamit kihoz a felszínre de ezek is csak morzsák ...
Az önéletrajzát szívesen elolvasnám... Abban legalább a valóság egyik fele benne lenne :)
