Földi dolgaimnak hogyan érhetnék valaha is a végére? :o))
Egyébként nem...
Érdekes, amit az „igaz”-ról írtál, bár nekem inkább a igazság vagy megoldás megtalálására emlékeztet. Pl. ha egy egyenlet megoldását megtalálom, akkor más játszódik le bennem, mint ha megmutatják a megoldást, pedig mindkét esetben elfogadom a jó (igaz) megoldásokat. Érted mire gondolok, vagy ennyi is elég?
Értem. Természetesen végtelen sok fokozat van, és ha "saját erődből" sikerül valamit megoldanod (megtalálnod / kiderítened stb.), az sokkal "jobb érzés", mint ha segítenek. Egy dolog számodra "igaz" volta nem függ attól, hogy egyedül vagy segítséggel jössz-e rá; csak attól függ, hogy egy kompletté váló relational network milyen stimulus funkció-átalakulással jár együtt. Nyilván, ha magadtól oldasz meg valamit, akkor abból további, magadra nézve kedvező következtetéseket lehet levonni: ügyes vagy, hasznos vagy, okos vagy, stb. Még ha ezeket nem is mondod ki, a jó érzés megvan (de "nem tudatos" :o)). (Nem részletezem, ezt mindenki megtapasztalhatja.)
OFF( még egyet árulj el. Volt mostanában valami közöd bármilyen kecske sajthoz, esetleg kecskéhez valamilyen módon?
Nem, semmi.
UI ha math2-t látod (hehe :o))), mondd má meg neki lécci, hogy döntse el, beszélő viszonyban vagyunk-e vagy nem. Nem tudok eligazodni az ellentmondó megnyilvánulásain a gombócfejűnek.
Notwe: "A lét elgondolása azért fontos, mert az idővel (időfogalommal) teljesen hasonlóan jártunk el, de az már megszoktuk. Pl. beszélünk időről, pedig csak „valaminek az ideje” az „értelmes” (szétválasztás nélküli) kifejezés. Hasonlóan kell eljárni valaminek (a létező) a létével is, ha az idővel való kapcsolatot vizsgáljuk."
Itt most megerősíted azt, amit én is állítottam: a lét a létező tulajdonsága, nem választhatod el tőle. Nincsen lét önmagában. Ez triviális. De a kérdésemre nem válaszoltál: milyen kapcsolatban áll a lét az idővel, és hogyan segíti ennek megértését a lét és létező szétválasztása?
„A lét és az idő nem dolog, hogyha a "dolog" azt jelenti: valami létező. Ám a "dolog", az "egy dolog" [Sache] szó most azt kell hogy jelentse számunkra, amiről egyfajta mérvadó értelemben van szó, amennyiben a dologban valami olyan rejlik, amin nem lehet csak úgy túlmenni. A lét - egy dolog, feltehetően a gondolkodás igazi "dolga".
Na, ezt is csak Heidegger írhatta. Ebből nagyjából annyit értek, hogy >>a lét és az idő nem dolog, hogyha a "dolog" azt jelenti: valami létező...A lét - dolog, feltehetően a gondolkodás igazi "dolga"<< - ez is csak annyit mond, hogy a létet csak a gondolkodás teszi dologgá - ami ismét triviális.
"A fenomenológia pont a szubjektum-objektum kettéválasztás hiányosságaira hívja fel a figyelmet. Az ittlét is ezt az egységet képviseli: létezése hasonló a dolgok létezéséhez. Így a létkérdés egzisztenciális kérdés is.(...)
A fentieket folytatva: egy dolog létezése igazság kérdés annyiban, hogy ez a dologtól elválasztott kérdés igaz-e, vagyis a dolog valóban létezik-e."
Nocsak. Hát nem ezt ugatom én is immár évek óta, hogy egy dolog léte - a létkérdés - értelmes, és egyáltalán nem felesleges kérdés?
"Az ittlét és a (neki megfelelő) létező viszont nincs így elválasztva, a kettő egyezése egybeesése folytán nem hagyományos igazságkérdés. Erre mondjuk, hogy az igazság (létezés) feltárulkozása vagy el nem rejtettsége."
Ha jól értem, akkor tehát az ittlét (az ember) számára nem kérdéses a saját léte: ez minden emberi létező számára intuitív igazság.
De mi az, hogy ez az igazság (létezés) feltárulkozása? Ez csupán az "x dolog létezik" igazságának személyes bizonyossága abban az esetben, amikor x dolog én magam vagyok.
"Ugye Heideggernek nem kell alkalmazkodni ahhoz, hogy mi miben állapodunk meg az igazság szó jelentését illetően?"
1) Heideggernek nem áll módjában alkalmazkodni hozzánk, mert már jó ideje halott.
2) Mivel Heidegger elmulasztotta azt, hogy írásait egyértelművé tegye, és másokra hagyta azt a feladatot, hogy bűvészkedéseibe értelmet vigyen, ezért azt kell mondanom, hogy a legkisebb mértékben sem érdekel, hogy ő milyen önkényes jelentéseket adott fogalmainak. Itt csak az jöhet szóba, hogy te milyen jelentést adsz nekik, az pedig remélhetőleg nincs ellenedre, hogy erre minden olyan esetben rákérdezek, amikor a kérdéses fogalom jelentése tisztázatlan előttem.
"�es mivel itt te vagy az egyetlen keznel, aki probalja ertelmezni, ezert kezenfekvo, hogy teged veszlek elsonek figyelembe.�
Elsőnek és utolsónak."
nem. mint irtam, mashonnan masokat is figyelembe veszem. de ha megbocsatod nekem,a kkro innen nem tudok olyanokat figyelembe venni, akik nem irnak ide. lehet, hogy Heidegger tud ilyet, en nem.:)
"Nekem olyan szempontból egyértelmű, hogy egyszerre egyféleképen tudom értelmezni."
meg szerencse, hogy skizofreniaban nem szenvedsz. de ezt kar volna egyertelmusegnek nevezni. ezt epelmejusegnek nevezik.
szoval ettol meg nem egyertelmu valami. ez edeskeves.
"Hát ez eléggé tulzás. Olyan ez, hogy kapsz egy pofont, de ha nem tudod megmondani egyértelműen milyen erőset kaptál, akkor nem is kaptál."
bizony. ha ketfele ertek is ugyanolyan megalapozottsaggal szoba johet, akkor vegulis nem megalapozott egyik sem. ha azt allitod, hogy kaptal egy pofont, ami eros volt, es ugyanakkor azt,h ogy gyenge, akkor biza en elkezdek gyanakodni, hogy egyaltalan nem biztos, hogy kaptal te pofont.
viszont ami a dolgo kjelenteset illeti: ha egy irasnak tobbfele ertelmezese is van, ami kozott nem lehet donteni, akkor ezek az ertelmezesek nem az iras tulajdonsagai, hanem az ertelmezoke. tehat az ilyen ertelmezesek nem az iras jelenteset tarjak fel, hanem az ertelmezok gondolatvilagat.
mondok en is egy peldat:
ha latsz a szemuvegeden at az egen egy UFOT, aminek a helyzete attol fuggoen valtozik, hogy hogy mozog a fejed, akkor az UFO nem az egen van, hanem a szemuvegeden.
haosnloan, ha a Heidegger ertelmezes a szeritn valtozik, hog yki ertelmezi,e s milyen hangulata, van, akkor az a jelentes, nem Heidegger muvenek jelentese, hanem az ertelmezo gondolatvilaga.
"Ezt azért nem értem. Törekszel arra, hogy egyértelműbb legyél, miközben egyértelmű vagy??? "
azert vagyok egyertelmu, mert torekszem ra.
"Abban biztos vagyok, hogy másképpen fogják értelmezni mondjuk pár száz év múlva."
nem, nem fogjak.
" Vagy teljesen elveszik a történelem süllyesztőjében. ( a történelem csak az utólagosan értelmezhető dolgokat értékeli, így ha Carnap nagyon egyértelmű, akkor egyértelmű a süllyesztő is:)"
ez nagyon botor dolga volna a tortenelemnek. a hulye emberek lehet, hogy az ilyet ertekelik.
"�??? eztet abszolute nem ertem. jo ideje nem irtal ilyen zavarosat. �
Ezt most vegyem kedveskedésnek? Mi van Veled Math!? (már mint a �jó ideje� aggaszt:)"
ezt kritikanak vedd. es ne beszelj melle, mert kapsz megint olyan jelzoket, amiket nem kosoznsz meg!
miert vagy olyan hulye, hogy hulyen viselekdsz, aztan meg reklamalsz, hogy lehulyeznek?!
"A lét elgondolása azért fontos, mert az idővel (időfogalommal) teljesen hasonlóan jártunk el, de az már megszoktuk. Pl. beszélünk időről, pedig csak �valaminek az ideje� az �értelmes� (szétválasztás nélküli) kifejezés. Hasonlóan kell eljárni valaminek (a létező) a létével is, ha az idővel való kapcsolatot vizsgáljuk. "
1) na ez aztan a spanyolviasz. ezt ugyanis eppenseggel a pozitivizmus egyik nagy filozofusa Ernst Mach leirta a terrel kapcsolatban. nagyon vilagosan irta le, neki nem kellettek ehhez szoviraglancok
2) azert gyanus nekem, hogy Heidegger ezt irta volna. ketlem, hogy meg akar egy ilyen ismert tezist is leirt volna. meg ha csak ennyi volna a botorsaga, akkor hagyjan.
„es mivel itt te vagy az egyetlen keznel, aki probalja ertelmezni, ezert kezenfekvo, hogy teged veszlek elsonek figyelembe.”
Elsőnek és utolsónak.
„ugyanakkor az marha nagy hulyeseg, hogyha azt allitod, hogy egyertelmu, aztan meg neked sem az.”
Nekem olyan szempontból egyértelmű, hogy egyszerre egyféleképen tudom értelmezni. Az nem zavar, hogy mások (elmebetegek, okosok) máshogyan értelmeznek valamit, mert ez az ő dolguk.
„azaz nincs egyertelmu jelentese, azaz nincs jelentese.”
Hát ez eléggé tulzás. Olyan ez, hogy kapsz egy pofont, de ha nem tudod megmondani egyértelműen milyen erőset kaptál, akkor nem is kaptál.
„a torekves es a szavak ertelmenek meghatarozasa beletartozik a szovegembe. „
Ezt azért nem értem. Törekszel arra, hogy egyértelműbb legyél, miközben egyértelmű vagy??? Vagy valami egyértelműségi határ van, amit (ki?) Te határozol meg? Hát ez eléggé homályos. Hogyan tudod egyértelműen megmondani, hogy mi elég egyértelmű? Vagy csak „elég” egyértelműen tudod megmondani. De kinek elég?
„ha talalsz nekem egy hermeneutikus varazsolgatast Carnaprol, akkor mar nagyot fogok neked gratulalni!:)”
Abban biztos vagyok, hogy másképpen fogják értelmezni mondjuk pár száz év múlva. Vagy teljesen elveszik a történelem süllyesztőjében. ( a történelem csak az utólagosan értelmezhető dolgokat értékeli, így ha Carnap nagyon egyértelmű, akkor egyértelmű a süllyesztő is:)
„??? eztet abszolute nem ertem. jo ideje nem irtal ilyen zavarosat. „
Ezt most vegyem kedveskedésnek? Mi van Veled Math!? (már mint a „jó ideje” aggaszt:)
„Miben állna az idő és a lét kapcsolata, és hogyan segíti ennek megértését a lét és a létező megkülönböztetése?”
(Hát erről szól Heidegger. Ugye de érdekes?)
A lét elgondolása azért fontos, mert az idővel (időfogalommal) teljesen hasonlóan jártunk el, de az már megszoktuk. Pl. beszélünk időről, pedig csak „valaminek az ideje” az „értelmes” (szétválasztás nélküli) kifejezés. Hasonlóan kell eljárni valaminek (a létező) a létével is, ha az idővel való kapcsolatot vizsgáljuk.
„Milyen értelemben beszélhetünk az időről mint dologról?”
Igazából picit (vagy nagyon, mindegy) félreérthető voltam, és nem fontos az idő és a lét dologiassága. Amúgy Heidegger elég jól leírja, hogy mit ért ezen abban az esetben, ha nem valami létezőről beszélünk:
„A lét és az idõ nem dolog, hogyha a "dolog" azt jelenti: valami létezõ. Ám a "dolog", az "egy dolog" [Sache] szó most azt kell hogy jelentse számunkra, amirõl egyfajta mérvadó értelemben van szó, amennyiben a dologban valami olyan rejlik, amin nem lehet csak úgy túlmenni. A lét - egy dolog, feltehetõen a gondolkodás igazi "dolga".”
„Én úgy fogalmaznék, hogy egy megfigyelő (egy ember) szempontjából nyer értelmet. Minthogy azonban homályos az 'ittlét' fogalma, nem tudom, hogy egyről beszélünk-e.”
Igen! A fenomenológia pont a szubjektum-objektum kettéválasztás hiányosságaira hívja fel a figyelmet. Az ittlét is ezt az egységet képviseli: létezése hasonló a dolgok létezéséhez. Így a létkérdés egzisztenciális kérdés is.
„Mi az 'ittlét', és mit jelent az, hogy ez "egybeesik" a létről való gondolkodással?”
A fentieket folytatva: egy dolog létezése igazság kérdés annyiban, hogy ez a dologtól elválasztott kérdés igaz-e, vagyis a dolog valóban létezik-e. Az ittlét és a (neki megfelelő) létező viszont nincs így elválasztva, a kettő egyezése egybeesése folytán nem hagyományos igazságkérdés. Erre mondjuk, hogy az igazság (létezés) feltárulkozása vagy el nem rejtettsége.
„Meg aztán: ha Heidegger (értelmezésed szerint) valami sajátos és speciális jelentést tulajdonít az igazságnak, akkor miért kuszálja össze a helyzetet azzal, hogy olyasmire alkalmazza ezt a fogalmat, amire nem való? Most ezt jelenti - írod. Mi a fene biztosítéka van így annak, hogy a következő bekezdésben nem lesz valami újabb jelentése, pláne ha még definiálni sem méltóztatik a dolgait? „
Ugye Heideggernek nem kell alkalmazkodni ahhoz, hogy mi miben állapodunk meg az igazság szó jelentését illetően?
Az hogy mi a speciális és mi a normális, nagyon viszonylagos. Az „igaz” mást jelent egy matekjegyzetben, más a köznyelvben, amikor megkérdezem a gyereket, hogy igazat mondott-e, mást a jogban és mást a filozófiában. (elég csak a skolasztikusoktól a pragmatikáig végiggondolni a jelentését) Ez a szövegkörnyezetből kiderül.
"Igazából ezt annyival kellett volna elintéznem, hogy �Szívesen!�, de azért nézzük meg mennyi értelme van ennek az egésznek.
1.Nagyon megtisztelő, hogy egy adott szöveg egyértelműségét azzal méred le, hogy NEKEM mennyire egyértelmű egy szöveg."
hogy stilusos legyek: "szivesen".
visoznt igencsak pontatlan voltl, ugyanis.
1) termeszetesen Heidegger szovegenek egyertelmuesegenek megitelesekro teged is figyelembe veszlek, es mivel itt te vagy az egyetlen keznel, aki probalja ertelmezni, ezert kezenfekvo, hogy teged veszlek elsonek figyelembe.
2) ugyanakkor az marha nagy hulyeseg, hogyha azt allitod, hogy egyertelmu, aztan meg neked sem az.
" Megjegyezném, hogy a Te beírásaid, sőt egyáltalán semmilyen szöveg számomra nem egyértelmű, mert nem gondolom azt, hogy pontosan ugyanazt gondolom egy szövegről, mint bárki más. Így most én is pontot tehetnék, hogy beismered, hogy az írásaid nem egyértelműek, beleértve ezt is: �NINCS EGYERTELMU EGZAKT JELENTESE�."
nem, nem ismerem be.
de a vitara az tenyleg pontot tett, hogy szeritned egyetlen szoveg sem egyertelmu, azaz nincs egyertelmu jelentese, azaz nincs jelentese.
es mint ilyen akkor Hediegger szovegenek sincs jelentese, ertelmetlen.
az egy mellekes korulmeny, hogy szeritned mas szovegeknek sincs, ez erosen OFFTOPIC.:)
"2.Azt, hogy a saját irományaid nem egyértelműek, azt be is ismerted: �mi az egzaktsagra kifejezetten torekszunk.� Vagy azzal, ahogy leállsz a szavak értelmét meghatározni."
a torekves es a szavak ertelmenek meghatarozasa beletartozik a szovegembe.
namost elsikottal az eszrevetelem tartalma mellett, ugyanis ha meggondolod:
1) az, hogy valaki torekszik-e az egyertelmusegre vagy nem, szinten egy jo kerdes, es Heidegger ebben is elmarasztalhato
2) ha egy valamennyire is ertelmes ember torekszik az ertelmessegre, akkor annak van foganatja is. igy azon filozofusok, akik erre torekedtek, azok nagyon egyertelmu es vilagos modon tudtak fogalamzni
3) azok, visoznt, akik nem, azok a filozofusnak mondott emberek bizony zavaros muveket alkottak.
4) mivel a ketfele torekves nagyon kulonbozo eredmenyt ad, ezert a torekves nagyon jol azonosithato, de az eredmeny is nagyon jol elkulonul ket csoportba.
a filozofiai muvek kozul nincs olyan atmeneti eset, ahol az egyertelmuseg hatarvonalon lenne,e s nehezen tudnek donteni.
az egyertelmuseg tekinteteben egy kozepiskolasnal lehetnenek olyan esetek, amelyek atmenetiek, ahol nehezen tudnek donteni, hogy a kis tanulo torekvesei es kepessegeihez visoznyitva mennyire elfogadhato ez az egyertelmuseg.
ilyen atmeneti esetek tehat kozepiskolaban okozhatnak gondot, ott esetleg problematikus lehet a dolog.
de kerem, ha Heidegger akar csak a kozepiskolai szinten ketseges, atmeneti foku egyertelmuseget ert volna el, akkor nem nevezheto nemhogy hires filozofusnak sem, de filozofusnak sem, hanem vissza kell kuldeni a kozepiskolaba.
de nem ez a helzyet. Heidegger ilyen atmenetinek mondhato egyertelmuseget sem ert el, meghozza azert, mert nem is torekedett ra.
visszaterve a szovegelemzeshez. a te szovegelemzesed nem tartozik bele Heidegger szovegebe.
ezt vedd figyelembe. ha te egy szovevenyes szovegelemzessel rekonstrualni tudod valamikeppen Heidegger sozvegenek egy ertelmezeset, akkor attol meg Heidegger szovegenek egyertelmusege hianyos. ugyanis ez az o feladata lett volna.
a hermeneutikus ingyombinyom nem egyertelmu szovegekrol szokott szolni. egyertelmu szovegeknel nem kell hermeneutikus ingyombinygyom.
namost ha bemesz a konyvtarba, es megnezed, hogy hany hermeneutikus ingyombinyom szol Nietzsche, Heidegger, Wittgenstein, Sartre, Kierkegard szovegeirol, es hosszehasonlitod, hogy hany szol Carnap, Russell, Hume, Schlick irasairol, akkor maris lathatod az allitasom igazolasat. mert ezeket nem kell rekonstrualni, ezek a szovegek megfelelo egyertelmuseggel vannak leirva.
ha talalsz nekem egy hermeneutikus varazsolgatast Carnaprol, akkor mar nagyot fogok neked gratulalni!:)
de ez a rekonstrukcio meg csak nem is sikerul egyertelmuen Heideggernel. Hediegger szovegenek jelentese nemhogy nem egyertelmu, hanem nem is rekonstrualhato egyertelmuen.
ezzel Heidegger egyertelmusegi szinten kb Jozsef Attila kiadott pszichopatas naplojegyzeteivel egyenerteku. rekonstrualni, meg hermeneutikusvarazsolni azokat is lehet.
"3.Ezek még rendben is lennének, ha nem lenne ez a következtetésed, ami a nem egyértelműségből fakad (gondolom): �ennyi�. Mert egy egzakt következtetés értelme nem változhat: egy nem egyértelmű beírásra a válasz mindig csak ennyi lehet: �ennyi� és nem egyszer ennyi egyszer meg annyi."
??? eztet abszolute nem ertem. jo ideje nem irtal ilyen zavarosat.
notwe: „Mi a célja Heideggernek azzal, hogy a létet megkülönböztesse a létezőtől egy ilyen kétes analógiával?”
Hogy az idő és lét közötti kapcsolatot feltárja."
Ettől nem lettem okosabb. Miben állna az idő és a lét kapcsolata, és hogyan segíti ennek megértését a lét és a létező megkülönböztetése?
"Az időről is mint dologról szokás beszélni, holott nem dolog, mivel nem lehet időbeli. (de ettől minden fizikai egyenlet és elmélet tartalmazza, aminek Te és Math realitást tulajdonítasz) Az idő nem is létező, csak a (itt)lét alapján nyer értelmet."
Milyen értelemben beszélhetünk az időről mint dologról? A fizikai egyenletekben az idő egy a folyamatok speciális relációjának mérésére szolgáló mennyiség: vagyis olyan értelemben nincsen realitása, mint amilyet egy entitásnak tulajdonítunk. Ebben az értelemben nem egy létező dolog. Én úgy fogalmaznék, hogy egy megfigyelő (egy ember) szempontjából nyer értelmet. Minthogy azonban homályos az 'ittlét' fogalma, nem tudom, hogy egyről beszélünk-e.
"A lét igazsága most azt jelenti, hogy a létről való gondolkodás és az ittlét egybeesik. (ez az igazság és a lét egzisztenciális aspektusa: a létezés el nem rejtettsége: megélt lét)"
Ebből egy mukkot sem értek. Mi az 'ittlét', és mit jelent az, hogy ez "egybeesik" a létről való gondolkodással?
Meg aztán: ha Heidegger (értelmezésed szerint) valami sajátos és speciális jelentést tulajdonít az igazságnak, akkor miért kuszálja össze a helyzetet azzal, hogy olyasmire alkalmazza ezt a fogalmat, amire nem való? Most ezt jelenti - írod. Mi a fene biztosítéka van így annak, hogy a következő bekezdésben nem lesz valami újabb jelentése, pláne ha még definiálni sem méltóztatik a dolgait?
Érdekes, amit az „igaz”-ról írtál, bár nekem inkább a igazság vagy megoldás megtalálására emlékeztet. Pl. ha egy egyenlet megoldását megtalálom, akkor más játszódik le bennem, mint ha megmutatják a megoldást, pedig mindkét esetben elfogadom a jó (igaz) megoldásokat. Érted mire gondolok, vagy ennyi is elég?
OFF( még egyet árulj el. Volt mostanában valami közöd bármilyen kecske sajthoz, esetleg kecskéhez valamilyen módon?)
„Mi a célja Heideggernek azzal, hogy a létet megkülönböztesse a létezőtől egy ilyen kétes analógiával?”
Hogy az idő és lét közötti kapcsolatot feltárja.
„Azt hiszem, ezen a vonalon kell tovább magyaráznod, ha értelmezhetővé próbálod tenni számomra ezt a szétválasztást.”
Ez a kapcsolat számomra nagyon érdekes. Az időről is mint dologról szokás beszélni, holott nem dolog, mivel nem lehet időbeli. (de ettől minden fizikai egyenlet és elmélet tartalmazza, aminek Te és Math realitást tulajdonítasz) Az idő nem is létező, csak a (itt)lét alapján nyer értelmet.
„A 'maga a lét igazsága' értelmezhetetlen, különösen azután, hogy, amint ebben többször is megállapodtunk, a létnek nincs igazsága. A lét nem igazságkérdés.”
Természetesen itt az igazságot picit másképpen kell érteni. Igazság általában egy gondolat és a tárgya (valóság) egybeesését jelenti. A lét igazsága most azt jelenti, hogy a létről való gondolkodás és az ittlét egybeesik. (ez az igazság és a lét egzisztenciális aspektusa: a létezés el nem rejtettsége: megélt lét)
Kedves Math!
„tehat amit Heidegger leirt, annak Heideggernel valami specialis jelentese van, es egyaltalan nem vagy benne biztos, hogy az-e, amire gondolsz.
tehat NINCS EGYERTELMU EGZAKT JELENTESE.
ennyi. koszonjuk. „
Igazából ezt annyival kellett volna elintéznem, hogy „Szívesen!”, de azért nézzük meg mennyi értelme van ennek az egésznek.
1.Nagyon megtisztelő, hogy egy adott szöveg egyértelműségét azzal méred le, hogy NEKEM mennyire egyértelmű egy szöveg. Megjegyezném, hogy a Te beírásaid, sőt egyáltalán semmilyen szöveg számomra nem egyértelmű, mert nem gondolom azt, hogy pontosan ugyanazt gondolom egy szövegről, mint bárki más. Így most én is pontot tehetnék, hogy beismered, hogy az írásaid nem egyértelműek, beleértve ezt is: „NINCS EGYERTELMU EGZAKT JELENTESE”.
2.Azt, hogy a saját irományaid nem egyértelműek, azt be is ismerted: „mi az egzaktsagra kifejezetten torekszunk.” Vagy azzal, ahogy leállsz a szavak értelmét meghatározni.
3.Ezek még rendben is lennének, ha nem lenne ez a következtetésed, ami a nem egyértelműségből fakad (gondolom): „ennyi”. Mert egy egzakt következtetés értelme nem változhat: egy nem egyértelmű beírásra a válasz mindig csak ennyi lehet: „ennyi” és nem egyszer ennyi egyszer meg annyi.
A beírásom nem egyértelműségét vállalom. Amire a válasz csak egy lehet, máskülönben nem csak az írásaid, de a logikád sem egyértelmű. :)
notwe: "Ezek természetesen analógiák csak. Az ajándék és az ajándékozás viszonya hasonló a létező és lét viszonyához. Ennyi az egész."
Ebben az esetben az analógia meglehetősen homályos és félrevezető.
Amikor distinkciókat teszünk, mindig valamilyen meghatározott cél érdekében tesszük ezt. Mi a célja Heideggernek azzal, hogy a létet megkülönböztesse a létezőtől egy ilyen kétes analógiával?
"Az igazságot és a létet a skolasztikusok már összekapcsolták (ezt gondolom ismered, idetartozik még az egyediség /stb./ is), de Heideggernél máshogy nézi ezt a problémát. (mármint lét és lényeg problémáját)"
Közbevetés: az igazságot és a létet már Parmenidész is összekapcsolta, elég vitatható módon.
"Mi teszi lehetővé a létezőt? Nyilván a lét, de ezt nem a létező „magunk elé állításával” tudjuk megragadni, hanem a „magát a lét igazságát” kell felfognunk."
Fából vaskarika. Ugyanígy állíthatod, hogy a létet meg a létező teszi lehetővé. Nagyjából úgy áll itt a helyzet, mint az entitás és annak tulajdonságai esetében. A kettőt meg lehet különböztetni praktikus szempontok alapján, de nincs semmiféle reális különbség közöttük. Itt csak egy nyelvi felosztást teszünk.
A 'maga a lét igazsága' értelmezhetetlen, különösen azután, hogy, amint ebben többször is megállapodtunk, a létnek nincs igazsága. A lét nem igazságkérdés.
"(...)Heideggernél ez azért lehet indokolt, mert már meglévő szétválasztásokhoz tudta kötni ezeket. (egyesítés:tér-idő)"
Azt hiszem, ezen a vonalon kell tovább magyaráznod, ha értelmezhetővé próbálod tenni számomra ezt a szétválasztást.
"A fogalmak nem ezeket fedik szerintem. Pl. a sors történelmet jelent inkább (múltat) nem valami tervet (jövőt)"
Ez a különbség csak valamely megfigyelő szempontjából releváns. Hogyan lehet a létnek múltja? Mihez képest?
"Az cseppet sem biztos, hogy amit nem tudunk elképzelni (inkább pontosabban mondom, mert belekötsz: amit el tudunk képzelni, de nem tudjuk valóságosnak képzelni) hogy az nem lehetséges."
Nem tudom milyen értelemben beszélsz itt a 'lehetséges'-ről. Különösen antirealista érveid ismeretében vagyok bizonytalan. Nem akarok találgatni. Ha akarod, elmagyarázod.
"És milyen az a világ, ami nincs „folyamatos létesülés” állapotban?"
„Egy ember képes küldeni valamit egy másiknak - például notwe Heideggert értelmező mondatokat Elciusnak. De miként lehet 'küldemény' vagy 'adomány' a lét? Valami isteni szándékot sejtsünk mögötte?”
Elcius!
Ezek természetesen analógiák csak. Az ajándék és az ajándékozás viszonya hasonló a létező és lét viszonyához. Ennyi az egész.
„De miféle kapcsolatban áll az igazság, elrejtetlenség a léttel?”
Valóban Heidegger foglalkozott az „igazság” etimológiájával. Az igazságot és a létet a skolasztikusok már összekapcsolták (ezt gondolom ismered, idetartozik még az egyediség /stb./ is), de Heideggernél máshogy nézi ezt a problémát. (mármint lét és lényeg problémáját) Mi teszi lehetővé a létezőt? Nyilván a lét, de ezt nem a létező „magunk elé állításával” tudjuk megragadni, hanem a „magát a lét igazságát” kell felfognunk.
„eleddig makacsul hadilábon álltál a 'létezés' fogalmával. Hogyan lehet, hogy most egyszerre ilyen természetességgel beszélsz róla H. kapcsán? „
Most nem az én véleményem a fontos (mármint a tartalmat illetően), hanem az, hogy van-e értelmes mondanivalója Heideggernek. Ha van, akkor beszélhetünk arról is, hogy miben értünk egyet vele vagy miben nem.
„Ismét: az 'ajándék' és a 'küldetés' fogalma szándékot feltételez. Kinek a szándéka, hogy a lét feltárulkozzon a létezőben?”
Az analógia ezen része nem fontos. A lényeg az, hogy szét tudjuk választani a létet és a létezőt. (amik persze összetartoznak)
„Előszöris: hogyan lehet differenciálni a 'lét' és a 'létező' fogalmát? A magam részéről nem tudom egymás nélkül értelmezni ezeket.”
Nem is kell. (Hideg nélkül nincs meleg stb.) Ez egy szétválasztás, amit mindig is elleneztem. (pontosabban az ebből adódó hibákat mindig figyelembe kell venni) Heideggernél ez azért lehet indokolt, mert már meglévő szétválasztásokhoz tudta kötni ezeket. (egyesítés:tér-idő)
„Másodszor: a 'létfelejtés' azt sugallja, hogy korábban az ember birtokában volt valami tudásnak, amiről megfeledkezett.”
Pontosan írod, itt inkább megfeledkezésről, mint elfelejtésről van szó. (és nem valamiféle korábbi tudásról)
„Színtiszta eszkatológia. Cseréld ki a 'létező' fogalmát a 'teremtés' fogalmával, a 'sors'-ot 'isten tervé'-vel és máris olyan az egész, mint egy keresztény előadás.”
A fogalmak nem ezeket fedik szerintem. Pl. a sors történelmet jelent inkább (múltat) nem valami tervet (jövőt)
„Bizonyára így van. Már a változatlan (időben örök) dolgok maguk is értelmetlen fikciók. „
Az cseppet sem biztos, hogy amit nem tudunk elképzelni (inkább pontosabban mondom, mert belekötsz: amit el tudunk képzelni, de nem tudjuk valóságosnak képzelni) hogy az nem lehetséges. Ez azt jelentené, hogy gondolkodásunk lehetséges módozatai (agy szerkezete stb.) egybeesne a világ lehetséges állapotaival, amit, mint egy elég erős idealista nézetet, gondolom elutasítasz.
„A "világ létezik" számomra pontosan annyit jelent, hogy "a világ a folyamatos létesülés állapotában van".”
És milyen az a világ, ami nincs „folyamatos létesülés” állapotban?
Mondok egy olyan példát a non-verbal contextual controllra, azaz a "derült égből villámcsapás"-szerű felismerésre, amit mindenki bármikor előidézhet magának, ahányszor csak akarja. Ha mész az utcán, figyeld meg azt a pillanatot, amikor hirtelen "bevillan", azaz eltéveszthetetlenül "megérzed", hogy melyik lábaddal fogsz fellépni / lelépni a járda szélén, vagy átlépni egy árkot / fekvő részeget / fekvő rendőrt stb. Ez kb. 4--5--6 lépéssel az esemény előtt fog bekövetkezni. A "contextual control", ami előidézi a a "bal" vagy a "jobb" kimondását, megvan, de nem "tudatos", azaz nem nyelvi: pusztán a lépéseid hosszán és a távolságon, azaz fizikai környezeti tényezőkön múlik (meg persze az ezekkel kapcsolatos korábbi tapasztalataidon is).
(Jóvan na, most mi a baj, nem muszály velem 1-et érteni...)
Én úgy látom, hogy nagyon jó analógia vonható a „sors” és a „gravitáció” közé. (Analógia = relációk közötti (koordináció-) reláció.)
A „gravitáció” egy hipotetikus entitás (azaz nyelvi konstrukció), amely az anyagi objektumok viselkedését (mozgását, pályáját stb.) úgymond „meghatározza” / „irányítja” / stb. Hasonlóképpen a „sors” is hipotetikus nyelvi konstrukció, amely úgymond az emberek viselkedését (életútját / pályáját stb.) „meghatározza” avagy irányítja.
Az analógia tovább is vihető, amennyiben figyelembe vesszük azt a tényt, hogy egy objektum viselkedését nyilván nem befolyásolhatjuk a „gravitáció” manipulálásával (nyelvi konstrukciókat ugyanis nem lehet manipulálni). Ehelyett más objektumokat rendezünk el úgy, hogy azok az eredeti objektummal való kölcsönhatásuk során a kívánt módon befolyásolják annak viselkedését (pályáját / mozgását stb.) Ezt nyugodtan lehet úgy is mondani, hogy egy objektum viselkedését a környezeti tényezők – a vele kölcsönhatásba lépő más objektumok – határozzák meg. (De nyilván másképp is lehet mondani, nehogy összevesszünk rajt'. :o))
Ugyanígy, egy ember viselkedését (életútját) sem lehet a „sors” manipulálásával befolyásolni. Ezt csak környezeti tényezők (méghozzá túlnyomórészt a szociális környezeti tényezők) változtatásával lehet elérni. Ez a manipuláció akkor a leghatásosabb, ha maga az érintett személy végzi – de általában pont az ő számára a legnehezebb ez; sokszor gyakorlatilag lehetetlen. Ilyenkor csakis külső – azaz más emberektől érkező – beavatkozás segíthet.
Látom, beszélgettek itten még a „bizonyosság” kérdéséről (azaz pl. hogy mi zajlik le akkor, ha valaki azt mondja egy állításra, hogy az „igaz”). Ez borzasztóan érdekes kérdés, de nincs időm sajmos (vagyis inkább szerencsére, mi? :o))), ezért röviden csak annyit, hogy akkor mondjuk valamire, hogy „igaz”, ha egy (nyelvi) viselkedési folyamat (AARR) során a releváns stimulus megerősítő funkciót vesz fel. Gondolom, ez már így is roppant könnyen érthető (hehe :o))), de hogy még érthetőbb legyen, mondok még néhány példát ugyanerre a folyamatra: hasonló történik akkor is, amikor hosszas töprengés után végre „beugrik” valakinek a neve, vagy egy kézügyességet igénylő feladatot végre sikerül elvégezni (pl. befűzni a tűt egy szűk cérnába :o))), vagy végre rálelünk egy tárgyra, amit kerestünk, avagy nem értünk valamit, aztán új ismeretekhez jutunk, egy „hiányzó láncszem” a helyére kerül, és úgymond „megértjük” a dolgot. Ez utóbbi esetben valójában egy hiányos „relational network” kiegészül (komplett lesz), így kiadódhatnak a releváns relációk és megtörténhet a releváns funkció(k) átalakulása. Egy stimulus funkció erőteljes átalakulása az az élmény, amit a mindennapokban „megértésnek”, „rádöbbenésnek”, „felfedezésnek” vagy valami ilyesminek nevezünk. (Ha az átalakulás előzménye nem volt „tudatos”, azaz nem nyelvi viselkedés (AARR) révén állt elő, akkor beszélünk „intuícióról” vagy „megérzésről” meg ilyenekről. Valójában ez az ún. „non-verbal contextual control” nevű jelenség, és a mindennapokban számtalanszor megtapasztaljuk -- igaz, csak ritkán van nagy jelentősége, ezért a legtöbbször észre sem vesszük.)
Na, mán megint idetoltam a képem, azt megmondtam a frankót. Mindegy, ennyi, bocs, hogy ilyen rövid és világos vótam. :o)))))))
notwe: "Az 1. elég közel áll ahhoz, amit (talán) Heidegger ért rajta. De mindenképpen érdemes az eredeti jelenést is megemlíteni. Itt a szótő a küld. Ez a lényeg. Heidegger példájában adomány küldés. Az adomány maga a létező kitárulkozása, ami a létéből fakad."
Itt máris az a problémám, hogy a 'küldés', 'küldetés', 'küldemény', 'adomány' mind-mind olyan fogalmak, amelyeket nem tudok értelmezni valamilyen tudatos, motivált szándék nélkül. Egy ember képes küldeni valamit egy másiknak - például notwe Heideggert értelmező mondatokat Elciusnak. De miként lehet 'küldemény' vagy 'adomány' a lét? Valami isteni szándékot sejtsünk mögötte?
Továbbá: mi az, hogy 'a létező kitárulkozása'? Heidegger itt nyilván az ógörög alétheia (igazság) egyik jelentésére utal: 'elrejtetlenség', 'feltárulás'. Valóban, amikor elvégzünk egy helyes következtetést, úgy érezzük, hogy az igazság mintegy feltárult, kilépett elrejtőzködöttségéből, bár ott volt előzőleg is a premisszák között, okoskodásunk nyomán került napvilágra. De miféle kapcsolatban áll az igazság, elrejtetlenség a léttel?
Továbbá: eleddig makacsul hadilábon álltál a 'létezés' fogalmával. Hogyan lehet, hogy most egyszerre ilyen természetességgel beszélsz róla H. kapcsán?
"Egy hétköznapi példával: Küldetek Neked valami ajándékot. Heidegger szerint nem maga az ajándék a fontos, hanem a KÜLDETÉS maga, bár azt az ajándék tárja fel előtted."
Ismét: az 'ajándék' és a 'küldetés' fogalma szándékot feltételez. Kinek a szándéka, hogy a lét feltárulkozzon a létezőben? Valami intelligencia kódolt üzenete a lét, amit az ember a létezők segítségével fejt meg?
"A filozófianak is „létfelejtést” ró fel H. , ami pont ezt jelenti: A létezőről beszél, ahelyett, hogy a léttel foglalkozna.)"
Előszöris: hogyan lehet differenciálni a 'lét' és a 'létező' fogalmát? A magam részéről nem tudom egymás nélkül értelmezni ezeket.
Másodszor: a 'létfelejtés' azt sugallja, hogy korábban az ember birtokában volt valami tudásnak, amiről megfeledkezett. Ezen a ponton ez a beszédmód nem pusztán teista, hanem határozottan mitikus.
"Tényleg van a „sors” értelmében valami elrendeltség, de a lényeg inkább a törtenetiség. Jó sorsa van valakinek annyi, mint jó élete van. Heideggernél valaminek a sorsa valaminek a történetét jelenti. A lét sorsa, maga az adományozás (küldetés) történetét jelenti. (Az adomány (feltárulkozó létező) története, az adomány nélkül, az adományozást kiemelve)"
Színtiszta eszkatológia. Cseréld ki a 'létező' fogalmát a 'teremtés' fogalmával, a 'sors'-ot 'isten tervé'-vel és máris olyan az egész, mint egy keresztény előadás. Ezért aztán kár volt Heideggernek ilyen kacifántos nyelvezetet kiókumulálnia.
"A létezés szónak nincs értelme változatlan (időben örök) dolgok esetében (mint ahogy az időnek sem)."
Bizonyára így van. Már a változatlan (időben örök) dolgok maguk is értelmetlen fikciók.
"Ha a világra, mint egészre tekintünk (nem törődve a benne zajló változásokkal) értelmetlenség azt mondani, hogy a „világ létezik” , vagy hogy a „világ van”."
Miért? Ez korántsem tűnik nyilvánvalónak. A "világ létezik" számomra pontosan annyit jelent, hogy "a világ a folyamatos létesülés állapotában van".
"/Picit misztikusabban fogalmazva mondhatnám azt is, hogy Isten ideküldött minket hogy tapasztaljuk meg egy picit, hogy mi az a végesség (és ami ezzel jár), de ezt a megjegyzést nyugodtan kihagyhatod/"
A fentiek után ez a megjegyzésed egyáltalán nem lepett meg.
Na, elég sok kérdésre kell válaszolnod. Jó munkát! :}
Előre bocsátom, hogy nem maradok adósod az idézet részletek értelmezésével, de addig is reagálnék erre:
„A 'küldetés' jelentése egészen más. Számomra két értelme ismert:
1)valamilyen megbizatás egy feladat elvégzésére
2)elhivatottság „
Az 1. elég közel áll ahhoz, amit (talán) Heidegger ért rajta. De mindenképpen érdemes az eredeti jelenést is megemlíteni. Itt a szótő a küld. Ez a lényeg. Heidegger példájában adomány küldés. Az adomány maga a létező kitárulkozása, ami a létéből fakad.
Egy hétköznapi példával: Küldetek Neked valami ajándékot. Heidegger szerint nem maga az ajándék a fontos, hanem a KÜLDETÉS maga, bár azt az ajándék tárja fel előtted.
A filozófianak is „létfelejtést” ró fel H. , ami pont ezt jelenti: A létezőről beszél, ahelyett, hogy a léttel foglalkozna.)
„Például ha valaki azt, hogy érzése szerint bizonyos cselekvésekre és élményekre determinálva van a viselkedése, röviden úgy fogalmazza meg, hogy "ez a sorsom”
Tényleg van a „sors” értelmében valami elrendeltség, de a lényeg inkább a törtenetiség. Jó sorsa van valakinek annyi, mint jó élete van. Heideggernél valaminek a sorsa valaminek a történetét jelenti. A lét sorsa, maga az adományozás (küldetés) történetét jelenti. (Az adomány (feltárulkozó létező) története, az adomány nélkül, az adományozást kiemelve)
Persze nincs olyan illúzióm, hogy most rögtön minden világossá válna a fentiektől, de azért még egy általános háttérgondolatra felhívnám a figyelmedet. A létezés szónak nincs értelme változatlan (időben örök) dolgok esetében (mint ahogy az időnek sem). Ha a világra, mint egészre tekintünk (nem törődve a benne zajló változásokkal) értelmetlenség azt mondani, hogy a „világ létezik” , vagy hogy a „világ van”. A létezés pont az időbeliséget, a végességet ragadja meg.
/Picit misztikusabban fogalmazva mondhatnám azt is, hogy Isten ideküldött minket hogy tapasztaljuk meg egy picit, hogy mi az a végesség (és ami ezzel jár), de ezt a megjegyzést nyugodtan kihagyhatod/
Anticato: ""Ebből kifolyólag a válasz, gondolom, egyértelmű."
Nem - hogy mathi részletességgel érveljek, a tárgyas igéket is mellőzve.Avagy csak abban az esetben, ha a feltételezett válasz0d igazságértékét már tartalmazza ez a mondat."
Jó. Idézzük, mit írtam az (1443)-ban: „Nem érdekel a személyes tapasztalatom. Nem érdekelnek az érzelmek. Számtalanszor ráfaragtam életem során, amikor engedtem, hogy érzelmek rángassanak, lelkesedések és hevületek vezéreljenek. A legostobább döntéseim ezek hatására születtek. A legjobbak ellenben éppen a tiszta racionalitás segítségével.”
Ha még hozzáveszed ehhez az (1446) kiegészítéseit,
nem lehet kétséged afelől, hogy a döntés motivációja - erre irányult a kérdésed - partikuláris és érzelmi jellegű volt. Nem általános érvényű tehát, pusztán egy személyes tapasztalat: nem túl hasznos számomra, hogy az érzelmeimre hallgassak. (Mondhatod persze, hogy maga ez a motiváció is érzelem, ezt nem is vitatom, de egy érzelmek fegyelmezésére irányuló érzelem.) A döntés mechanizmusa azonban értelmi: mérlegelem, hogy mely esetekben milyen valószínűsége van annak, hogy szervezetemet és kedélyállapotomat optimális körülmények között tartsam. Ebben az esetben az ésszerű döntés az volt, hogy távol tartom magam az érzelmektől.
""Azt hiszem, ezúttal csupán ironizálsz" - Nem csak."
OK.
""termékeny, ha igyekszünk elkülöníteni"
Szerinted én ezt mondtam volna ? Az analízis ezt dobta ki ? Nem egyszerű (? és nem teljesen véletlen ?) félremagyarázásról van szó !"
Igen, az analízis ezt dobta ki. További lehetőségek:
-itt is ironizálsz
-az érzelmeimről szóló leírások hasznosak a vitapartner álláspontjának megértése szempontjából, így releváns szerepük van a vitában
Ha az utóbbi áll, az a kérdésem, hogy éppilyen hasznos volna, ha az érzelmeimet nem igyekezném elválasztani az érveimtől, hanem a kettőt egybemosva vitáznék?
mind a kudletes mind a sors eseteben egy olyan erzesrol beszelsz, ami arrol szol: ezt kell csinalnom. nem tlejesen vilagos meg mindig, hog ymi a kulonbseg. a kuldetes talan nem jelent determinaciot? sorsot?:)
egyebkent mindket fogalomnal eljutottunkoda, hogy te megprobalsz ugy beszleni roluk, hogy definialni probalod valamilyen modon a sok lehetoseg kozul, ami nagyon helyes, ugyanakkor kiderul, hogy hanyfele mas lehetoseg van.
nos kerdes, Heidegger vajon ugy viselekdett, mint te? mert az helyes. i am afraid, not.
so azt hiszem Heideggernel meg ezekkel az alapszavakkal is gond van, plane, ha osszefuzi oket egy szep nagy szovirag-gyermeklancfunyaklancca.:)
Anticato: "Ugye az önmagában inkonzisztens ha a logika ellen logikusan érvelünk, amúgy meg csakis logikai érveket fogadok el ..."
Talán nem így van? :}
Persze felőlem jöhetsz szonettekkel vagy kurvaanyázással is, csak attól tartok, hogy nem fogsz vele hatást gyakorolni rám.
"És továbbra is a prioritás és a kizárólagosságok kérdése nem ekvivalens, meg a módszerekről írt megjegyzés."
Én ilyen ekvivalenciát nem fogalmaztam meg. Készséggel elismerem, hogy a logikának prioritást biztosítok, a 'kizárólagosság' vádja azonban tőled származik. De ne gondold, hogy nem veszem komolyan a kritikát. Ha kizárólagosnak érzed a véleményemet, akkor az még bizonyára finomításra szorul.
math: "akkor ez legfeljebb megint egy erzes. es nem vagyok benne biztos, hogy a "kuldetes" szotol miben kulonbozik."
Mindenképpen csak egy érzés leírását adhatja, noha egyesek szívesen alkalmazzák valami homályos,
az ember életét transzcendens módon befolyásoló erőre.
A 'küldetés' jelentése egészen más. Számomra két értelme ismert:
1) valamilyen megbizatás egy feladat elvégzésére
2) elhivatottság
Ha tudsz jobbat vagy pontosabbat, szóljál. :}
"nagyon kerdes, hogy mit is jelent az a "determinalva van"."
Nos, csak arról tudok számot adni, hogy én milyen értelemben használtam. Tkp. arra utaltam, hogy a környezet illetve a genetikai adottságok bizonyos mértékig meghatározzák, hogy egy ember viselkedésében mely elemek relatív gyakorisága lesz nagyobb mértékű.
"szerintem lehet egy olyan erzes, ami azon tul,h ogy csak erzes, meg raadasul nincs is meghatarozhato tartalma, meg erzeskent sem."
Ebben a pillanatban erről nincsen határozott véleményem, mindenesetre ez legalább olyan kérdésnek tűnik, amiről lehet értelmesen vitatkozni.
"Például ha valaki azt, hogy érzése szerint bizonyos cselekvésekre és élményekre determinálva van a viselkedése, röviden úgy fogalmazza meg, hogy "ez a sorsom", akkor ezt el tudom fogadni értelmes mondatnak."
haaattt..
akkor ez legfeljebb megint egy erzes. es nem vagyok benne biztos, hogy a "kuldetes" szotol miben kulonbozik.
nagyon kerdes, hogy mit is jelent az a "determinalva van".
szerintem lehet egy olyan erzes, ami azon tul,h ogy csak erzes, meg raadasul nincs is meghatarozhato tartalma, meg erzeskent sem.
Én el tudom képzelni, hogy ez a fogalom használható értelmesen. Például ha valaki azt, hogy érzése szerint bizonyos cselekvésekre és élményekre determinálva van a viselkedése, röviden úgy fogalmazza meg, hogy "ez a sorsom", akkor ezt el tudom fogadni értelmes mondatnak.
Anticato: "És ezen döntésedben hogyan választanád el az értelmi és a partikuláris érzelmi motívumokat ?"
Ugye, az idézett beírásomban azt is jeleztem, hogy "a nem érdekelnek az érzelmek" kijelentésem személyes indíttatású. Ebből kifolyólag a válasz, gondolom, egyértelmű.
"Egyébként én érdekes kisérletnek tartom egyszer - mondjuk egy két óra hosszat - minden döntésünkröl megállapítani, leírni hogy értelmi vagy érzelmi illetve hány százalékban. Ilyen kivételesen racionális elméknek ez biztos könnyen megy, ráadásul a sok értékelés, mérlegelés miatt nem is fogsz vészesen sok döntési helyzettel szembekerülni (hacsak nem indítasz minden részdöntésről újabb ciklust :)"
Azt hiszem, ezúttal csupán ironizálsz. Emiatt nem is érzek különösebb indíttatást arra, hogy reagáljak a mondataidra.
"Illetve azt jegyezném meg hogy, veled épp azért lehet egymás mellett kevésbé elbeszélve vitakozni szerintem, mert az érzelmi irányú kiegészítéseid, "magyarázataid" "érthetőbbé" teszik az - ala Heidegger - "megélt" álláspontod."
Ennek örülök. Ezek szerint a konstruktív vita szempontjából termékeny, ha igyekszünk elkülöníteni a "megélt" álláspontot az érvektől.
"Azt viszont nem kristálytisztán értem, hogy racionális alapról hogyan áll elő : "de nem a nyelv és a logika útján, hanem egy olyan módon, amiről értelmetlen beszélni"
Naná, hogy nem érted. Ugyanis ez nem racionális alapról állt elő. Éppen ezért értelmetlen róla beszélni.
notwe: "Eleve feladtam a labdát azzal, hogy ilyen lehetőséget felajánlottam, ugyanis egy adott szövegrészlet értelmetlenségének cáfolása nem jelenti a saját álláspontom sikerét, viszont értelmetlenségének belátása igazolja a Tietekét. De Te lusta vagy még ezt a labdát is leütni, helyette – meglátásom szerint- csak poénkodsz."
Nem kedvelem az ilyen utólagos, cifra magyarázkodást. Legközelebb áruld el pontosan, mi a célod, és ne lárifárizz feladott labdákról, és ne vádolj poénkodással és lustasággal!
Egyébként róhatjuk itt a hermeneutikai köröket a végtelenségig: újra és újra tágabb kontextusokra fogsz hivatkozni, előbb-utóbb kilépünk e tanulmány keretei közül, és kiderül, hogy "igen, de e fogalom értelmezéséhez ismerni kell H. más írásait is", majd arra rákérdezve - "igen, de ez csak úgy nyer értelmet, ha hozzáolvasod Hegelt, Parmenidészt és Platónt", aztán - "igen, de ennek értelme valójában csak úgy tárul fel, ha tudsz olvasni ógörögül", és így tovább - vagyis nyakig merülünk egy filológiai útvesztőbe, ami engem pokolian nem érdekel. Az érdekel, hogy bizonyos kérdéseket fel lehet-e tenni értelmesen és meg is lehet-e ezeket válaszolni - és ennek függetlennek kell lennie attól, hogy ki mennyi szart olvasott össze.
"Ezek szerint pl. a „lét küldetéses sorsát” értelmezni tudod, mert ez legalább 5-ször előfordul korábban is. Ha igen, akkor folytathatjuk, ha nem, akkor ugorjunk picit előbbre."
Elegánsan figyelmen kívül hagytad a többi példát.
De ördögöd van, csakugyan nem az általam megadott szövegrészlet az első előfordulása a fogalomnak. Megnéztem az elsőt, nem segített semmit. A 'lét', a 'küldetés' és a 'sors' fogalmai komponensenként értelmesnek tűnnek, ami azt jelenti, hogy viszonylagos pontossággal definiálhatók. A 'lét küldetéses sorsa' azonban csak egy költői szóvirág, és ráadásul kategóriatévesztés is: küldetése és sorsa csak emberi egyedeknek lehet.
Minthogy kettőnk közül te vagy az, aki érteni véli
Heidegger írásait, rajtad a sor, hogy elmagyarázd nekem, mi a fenét akarnak jelenteni az idézett fogalmak.
"math2 !(1461): "az emberisegnek persze nem kell kipusztulnia"
Csak épp ez már nem rajta múlik majd."
de mulik.
"(1465): "az emberi fogalmak emberfuggoek" - még nem találkoztam nem emberi fogalmakkal :)"
ugye?:) de azert lehetnek, ugyhogy biztos, ami biztos kitettem a jelzot.
""figyelembe vettuk." - E (1399): "A racionalizmus, ahogy látom, nem érvénytelenítheti az életet vagy a kultúrát, mert egyszerűen figyelmen kívül hagyja.""
nem tudom kovetni.
""ez az embertol fuggo eszkoz alkalmas" - de lényegi részei irrelevánsak"
1) nincsenek "Lenyegi reszek" ugy altalaban.
2) elmulasztottad elmondani, hogy mik azok a reszek, amikre gondolsz, es hogy milyen szempontbol irrelevansak, es hogy ez milyen szempontbol relevans a tema szempotnjabol.
roviden ugy is mondhatnam, hogy nem ertem, mit allitasz, es miert allitod, mit akarsz te itt egyaltalan mondani.
"Itt mintha némi hézagot látnék."
en a megfogalamzasaidban latok nemi hezagot. lehetetlen, vagy nehez oket kovetni. ahol nehez, ott sem vagyok hajlando kihamozni oket, ha te lusta vagy jobban megfogalmazni oket.
