Nalunk is vannakerre tervek a recski bezart rezbanyaban 400 meter melyen van tobb millio kobmeter yi taroloter. Ha leengedik a vizet, akkor aramot termelnek, ha meg tele a tarolo, visszaszivattyuzzak. Olyan mint egy Szet, es .eg annyi elonye is van, hogy az elszivargo viz tiszta nyereseg, mert azt nem kell visszaszvattyuzni. Persze nem sietik el, ez mar egy legalabb huszeves terv, miutan addig csak szivattyuztak a vizet a betart banyabol, ahonnan ujra hi akartak banyaszni par millio tonna rezet, de a rezazeses betett a banyauzletnek.
Mondjuk az eredeti angol nyelvűcikk eleve energiatárolásról ír, de ez, és az erre való utalás is kimaradt a magyar cikkből. Lehet, hogy nem kéne olvasnod ezeket az oldalakat.
Ez inkább a zöldségbe való. A magyarázatod persze jó lenne, ha törvényes lenne, de az éjszakai áram (ami nem esik mindig éjszakára) nem használható másra, csak amire engedèlyezték. Megjegyzem a megoldás felfogható a napenergia ideiglenes tárolási módjaként is, bár nem túl jó hatásfokú.
Gondolom nappal leengednek vizes homokzsákokat, hogy drága áramot termeljenek, sötétedés után pedig olcsó éjszakai árammal felhúzzák a lenti melegtől már kissé kiszáradt homokot.
A meglökéskor befektetett energia "folyamatosan" - pontosabban kvantumosan - hővé alakul.
Szalag helyett feltekert bicikliláncot használva ugyebár kereplő hangot hallanánk, mert a láncszemek sorra nekiütődve a felületnek egyrészt berezegnének, másrészt rezgésbe hoznák a terepet is.
A szalagos eset csupán abban különbözik ettől, hogy az egymásnak ütközgető molekulák rezgése füllel nem hallható.
Elfeledkezünk arról, hogy a fénysebességnek mi a szerepe a rel elméletben. Az abszulut állandóság, stabilitás paramétere. Nincs szerepe a nyugalmi energia értékének mehatározásában. De ha már bent van, úgy látszik a belső energiát is meghatározza. A matematika tévedése.
A nyugalmi tömeg és az energia összefüggését meg lehet mutatni pusztán Galilei relativitási elvvel, illetve azzal a ténnyel, hogy a fénynek energiája és impulzusa van. Még csak relativitáselmélet sem kell hozzá:
Ha egy tárgyat két irányból két ellenkező irányból világítasz, akkor felmelegszik. Ha ugyanezt egy mozgó vonatról figyeled, akkor azt látod, hogy a világítás hatására a tárgy impulzusa is nő, de a sebessége nem változik.
--> A melegebb tárgynak nagyobb a nyugalmi tömege.
- - - -
Az energia, tömeg, impulzus definícióját (és a rá vonatkozó megmaradási tételeket) felhasználva ebből a gondolatkísérletből már adódik az általános dE = dm0c2 képlet, persze valószínűleg más a hivatalos levezetése.
"a fizikusok neha megdobbennek hogy avmetekosok mar szazegynehany eve kitalaltak aztvamit csak most tudnak alkalmazni"
Igen, sokszor így szokott lenni. A Riemann-geometriákat, ill. a differenciálgeometriát is jóval az általános relativistáelmélet i1916-os kitalálása előtt kidolgozták már és senki sem gondolta 1880 körül, hogy lehet valamilyen "gyakorlati hasznuk".
Bár mostanában már a fordított eset is előfordul.Vagyis az, hogy az elméleti fizikai bizonyos igényei hajtanak bizonyos matematikai kutatásokat. A csomóelméletet tudnám felhozni egyik példának, amely a húrelmélet igényei miatt jelentős lökést kapott a matematikában.
Az a baj, hogy a fizika nem ismeri a matematikst, valoszinuleg mar also tagozatban megbukott matekbol. Ezert autan a matematikusoknak kell kitalani.valamiket, ami a fizikaban alkalmazhato. Ez neha olyan jol sikerul, hogy a fizikusok neha megdobbennek hogy avmetekosok mar szazegynehany eve kitalaltak aztvamit csak most tudnak alkalmazni.
Elhiszem, ill. tkp. gondoltam is, hogy itt valami nagy gond van. De azért "strapáltam magam", mert úgy gondoltam, hogy esetleg mások számára hasznos lehetett ez a beírásom.
Ez a mondat alapos gondolati zűrzavarról árulkodik.
A "matematikailag bizonyítva" kifejezés az jelenti, hogy megmutatható, hogy adott matematikai axiómiákból, a matematika elfogadott következtési szabályai alapján következik valami.
Egy rendkívül egyszerű példa: a síkgeometria euklideszi axiómából kiindulva bizonyítható, hogy bármilyen háromszög súlypontjai egy közös pontban találkoznak.
A fizika pedig úgy működik, hogy a kísérleti fizikusok kísérleteket végeznek és ennek természeti törvényeket fogalmaznak meg. Pl. az energia- és impulzusmegmaradás törvényeit. Ennek alapján az elméleti fizikusok a matematika nyelvén megfogalmazott modelleket alkotnak, amelyek alapján a természeti jelenségeket le lehet írni, ill. új jelenségeket lehet megjósolni. Amelyeket aztán a kísérleti fizikusoknak igazolniuk kell. Ha a kísérleti eredmények ellentmondanak a felállított modellnek, akkor a modellt el kell vetni és olyan modellt kell találniuk, amely összhangban van a természet törvényeivel.
A konkrét esetben a newtoni fizikával, az azt tartalmazó Galilei-koordinátatranszformációval (pl. az azonos irányba mozgó testek sebessége egymáshoz képest egyszerű kivonással kapható meg) matematikai gond nem volt. A gond az volt, hogy a newtoni fizika nem fért össze az elektromágneses jelenségeket leíró Maxwell-egyenletekkel, ill. a Michelson-Morley kísérlet azt bizonyította, hogy a fény sebessége minden inerciarendszerből nézve ugyanannyi. Ebből aztán már következett is, hogy pl. az azonos irányba mozgó testek egymáshoz viszonyított sebességénél az a gyökös képlet a helyes. Meg következett belőle az is, hogy a tömeggel rendelkező testek nem érhetik el a fénysebességet. Meg az E=mc2 is, ahogy alább írtam.
Mivel a hármastér, ill. az idő külön-külön is homogén (nincs kezdőpontjuk, tehát a fizikai törvények nem függnek attól, hogy messze mindentől melyik időpontban vagy melyik helyen végzed el a kísérleteidet), ezért a hármasimpulzus és az energia is megmarad.
Nézd meg amit a (speciális) relativitáselmélet alapjairól írtam itt:
Korábban részletesen leirtam, hogy E=mc2 a relativitás elméletből nem következik. Einstein csupán analógiára hivatkozva irja ezt a képletet. Matematikailag nincs bizonyitva.
Nem hinném, hogy az lenne. Neked van valami különös vonzódásod a Bolyai geometriához, mindenben azt látod. :) Ne dőlj be a hiperbolikus szónak. Nem minden Minkowski-féle, amiben a hiperbolikus szó szerepel.
Amit én írtam, az egy +- szignatúrájú görbült felület. Minden pontjában az érintősík egy Minkowski sík.
Amit kigugliztál, az ++ szignatúrájú felület. A Bolyai ilyen. Annak minden beágyazott felülete is ilyen lesz. Azaz röviden: amit te hoztál, annak az érintősíkja minden pontban euklideszi sík. Amit meg én keresek, annak az érintősíkja Minkowski sík. A kettő nagyon különbözik, egyikben vannak térszerű/időszerű/fényszerű ívelemnégyzetek, a másikban nincsenek.
