Menj be a Természettudományi Múzeum honlapjár a (www.nhmus.hu) és a rovartár munkatársai közül irj valamelyiknek és küld el a képet. Lehetőleg olyannak aki legyekkel/szunyogokkal foglalkozik.
No én -nem lévén entomológus - gubacslégynek(szunyognak) = Itoniidae v. Cecidomyiidae- nek nézem (mérete, gyenge erezettségű szárnyai és főleg gyönygsor szerű csápjai alapján). Nem kizárt, hogy más (hiszen a rovarfajok vannak vagy 8oo.ooo-ren). Feltételezésemet alátámasztja, hogy borostyánban van, mivel a fákon könnyen beleragadhatott a gyantába.
Jah, igen, csak a lenyeget felejtettem hozzairni, szoval ez egy korulbelul 1mm-es szarnyfesztavolsagu aprosag, egy szuvenirnak arult lettorszagi borostyanszemben...
Azt írod, hogy csak engedéélyylel lehetr gyűjteni... ez eléggé komplikáltan hangzik... meg lehet, hogy nagy nagy utánajárások után sem találnék semmit...!
Ha pénzt adok érte, azaz megveszem, az nem ugyanaz, mint ha én találom! Abban nincs semmi érdekes! Venni akárki tud, na de TALÁLNI! Az ám a valami!
Egyszer egy természetcsatornán /Nat. Geo., vagy Discovery CSENEL/ láttam egy filmet egy fanatikus /gazdag/ amcsi pasiról, aki mamutot gyűjtöget... fura egy szokás! Van már szőre, meg darabjai, és a filmn azt mutatták be, amikor egy egészet találtak, és kiásták a jégből, és jégkocka formában elszállította egy katonai helikopter, aminek 40 /!/ méter volt a propellerje!!! Mi üzemanyag kellett ahhoz!!! És mi pénz! Szóval én nem tartok még itt...!
Rosszúl érted! A hagyományos kinai népi gyógyászat alapanyagát képezték valaha. Gyüjteni meg csak engedélyel lehet, bár vásárolni már igen, erre specializálódott (ásványok, fossziliák, kagyló és csigahéjak, stb) üzletekben. Vásárlással egybekötött kiállitások is vannak. Pl. a nevezett kiállitóteremhez tartozó üzletben is! Csak a pénztárcádtól függ, hogy mit tudsz megvenni. Az USA-ban már szép dinó csontvázat is pár ezer-tizezer dolcsiért. Ha neked megéri? -:)))
A mamutokat nem ajánlom, mert a jégből kiszedve gyorsan büdösödnek.
Szia! mivel én nyomtatott anyagból dolgozom inkább, ez nem könnyű. De ajanlanám a társaságunk (SAPE - Soc. of Avian Paleontology and Evolution) honlapját:
www. 2.nrm.se/ve/birds/sape/links cimet. Ha nem sikerül találnod, akkor jelezd majd. Találunk valamilyen megoldást.
Üdv. primavis
Hát igy irásban nehéz, visszadni, de tényleg mulatságos, amikor még a csökött mellső végtagok esetében is mindenképpen repülésről áradoznak. Csak mert tollak is vannak. A repülés kialakulásának a levezetése meg minden biomechanikai és aerodinamikai törvényszerüségnek ellent mond.
A múlt század elején a Kinában járt paleontológusok zsákmányuk jórészét patikákból szerezték be. Ők vasárolták fel a talált fossziliákat különböző gyógykészitményekhez.
Főzynek meg majd javaslom a névcserét!-:))))
Az Élet és Tudományban Főzy István irt cikket az egyik decemberi számban, GE meg a munkatársam és az idézett cikkben összefoglalta mindazt amit addig lehetett tudni a tollas dinókról. Persze azóta már jópár új is előkerült (elképzelhető, hogy mi mindent őrölhettek be és ehettek meg a kinaiak az évszázadok során gyógyszerként!). A TTM kiállitásán együtt voltunk a megnyitón és jót szórakoztunk a már általam emlitett furcsaságokon.
A kínai ősmadarakról
ide kell kattintani, mert valami más jön be, ez a cikk az oldalsó sávban /bal/ szerepel, és ezt a nevet kell keresni!
Így már be kell jönnie! :)
Én nem ismerem ezt a dínós témát olyan mélyen, csak lelkes szemlélődő vagyok, de ha jól rémlik a "Találkozásom a Fuzzy Raptorral", akkor az úgy volt, hogy ... :) szóval az volt, hogy nem tudják, hogy milyen faj, valószínűleg valaminek a fiatalja, mindenesetre a tárló szövege az volt, hogy Fuzzy Raptor, és a magyar fordításban pedig, hogy Pelyhes raptor, vagy pelhes rabló? Már halványul a kép Fuzzyról...:)!
Valamelyik Élet És Tudományban volt egy cikk a tollas dínós kiállításról, sok képpel :) de sajnos nincs meg nekem, csak láttam azt az újságot, így nem tudok ennél pontosabb infót sajnos!
Mégpedig a Tollas Dínók című kiállítás kapcsán, de azóta nem szóltam hozzá, mert ennyire azért nem értem a témát, /ilyen tudományosan/. de örülök, hogy alakul ismét a Topik!
Wow, feléledt hamvaiból a topic... :-))) Majd igyekszem átolvasni az utóbbbi hozzászólásokat... Amúgy, ahogyan elnézem, tényleg nem ártana valami dinós téma is... ;-))
Addig is egy klassz kép a lentebb emlegetett Sinornithosaurusról:
Ismétlem, nem vagyok a statisztikai módszerek alkalmazása ellen. De ahol alkalmazhatatlanok, ott nem kellene erőltetni, elvárni őket. A szakágamban nagyon ritkán dolgozunk nagyobb számú azonos fajthoz tartozó, azonos korból, lelőhelyről, származó egyeddel. Nem releváns max. tucatnyi adatból kimutatni számitásokkal azt, ami szabad szemmel is látszik. Csak azt mérünk, aminek jelentősége van/lehet. A lényeg mindig a morfológián van. A jellegek értelmezésén (az egyediek kiszűrésén, a változások kimutatásán). A mérési adatok csak segitenek, de nem meghatározóak, pont azért amit a madarak növekedéséről irtam.
Ahogy bővebbet irhatok a futómadarakról és pingvinekről, teljesitem kérésed!-:)))
Ahogy észreveszem, kezdjük megérteni egymás álláspontját. A különbségek pedig nem a korunkból, hanem elsősorban a szakma metodológiájából adódnak.
1. Soha sem akarjuk a sorozatot ténylegesen valódinak sem elképzelni, sem "eladni". Tisztába vagyunk vele, hogy a fennmaradás egy véletlen eredménye, ahogy a megtalálás is. De azzal főzünk, ami van! Ennek ellenére a sorozatok mégis a törzsfejlődést mutatják, ui rétegenként, koronként ahogy következnek ki lehet mutatni a változásokat. Mivel faji szinten a morfológiai eltérések nem jelentősek, a magasabb rendszertani egységeknél már lehet következtetni arra, hogy mit lehet olyan jellegnek tekinteni, amelynél a taxonok szétválnak (a kladisztika ezen alapul, bár túlbuzgó hivei ezt is elvitték egy öncélú tevékenység felé!). Ha szerinted - s szerintem is - minden taxonómiai rendszer hipotetikus, akkor miért kell az egyiket kiirtani, hogy egy másikkkal helyettesitsük? Csak, mert, azért? Nem jobb lenne a két rendszert egyesiteni és azt amit a fossziliáknál lehet megtenni - időben visszafele - arra ráépiteni a genetikai alapokon állót? Már többször irtam, hogy a mai rendszertant az ornitológusok alakitották ki. A paleontológusok már régóta kimutattak számos hibát ebben a rendszerben, de nem dobták ki, nem forgatták fel gyökeresen, hanem egyeztettek! Sibley és utódai nem ezt teszik s ezért hadakozok ellenük! Kinyilvánitanak és az ornitológusok, paleontológusok véleményét teljesen figyelmen kivül hagyják. Számukra - eltulozva - ha az elefánt és az egér genomjában megfelelő hasonlóságokat találnának, akkor azok rokonsága is elfogadható lenne. Függetlenül attól, hogy ez nonsens, illetve hogy a hasonló DNS szekvenciánál nem tudják megmondani, hogy tk. mit is jelent.
A csontok kiválóan alkalmasak a rokonság megállapitáshoz. Ui a rendszertanilag távol álló, de hasonló életmódot folytatóknál, nem homológ, hanem analóg jellegek jönnek létre s ezeket ki lehet mutatni. Másrészt a paleontológiában ez áll rendelkezésre. Ebből kell dolgozni.
Hadd idézzek én is ide pár sort, egyik legjelentősebb élő és aktiv kollegától, az amerikai Alan Fedducia-tól (1999): "Sibley and Alquist's DNA hybridization data (199o) from the Pelicaniformes bolstered by DNA sequence data (Hedges and Sibley, 1994), are completely at odds with all of the morphological and other evidence, placing Pelecanus and the sistergroup of the strange shoebill (Balaniceps), the frigatebirds as members of the Procellarioidae (penguins, loons, petrels, shearwaters, and albatrosses), and making the tropicbirds out to the descendants of the ancient divergence. This, obliously, is a case in which the DNA hybridization data cannot provide a reasonable assessment of phylogenetic affinities and must be rewied with great caution".
Ami meg a javaslatod, illeti, persze publikálom, de ténylegesen nincs szükségem támogatásokra, mert ami anyag véletlenszerüen is elő kerül s máris feldolgozatlanul vár a sorára, bőven munkát ad egy életre, igy mivel a határozás nem pénz, hanem időigényes, ha ásni nem akarok, akkor elvagyok anyagi támogatás nélkül is. Ez is egyik előnye a tudományágnak (nem eszközigényes!). De nem is függ a támogatóktól, mert aki pénzt ad, az eredményt is vár, s gyakran az ennek indenképpen megfelelni vágyás/kényszer vezet elhamarkodott feltételezésekre, hajuknál fogva előcibált "tudományos" eredeményekhez.
"Sokszor egy rétegben nehezen bizonyítható, hogy csontok egy egyedtől vagy egy fajtól származtak. Egyszerűen szükségeszerűen rengeteg a hibalehetőség."
A kriptikus fajok példáján okulva: igazolható egyáltalán, hogy egy fajtól származnak? "
A válasz természetesen az, hogy nem igazolható. Csak valószínűsíthető, és megint a fránya statisztika birodalmában találjuk magunkat :-))
"Nem akarom túlhangsúlyozni és ezentúl mindenre ráhúzni azt, ha valaki egyszer-kétszer talál fenotípusosan azonos, de genetikai módszerekkel igazolhatóan más fajba tartozó (időnként ráadásul együtt élő...) egyedeket/populációkat - de tudjuk egyáltalán, hogy valójában mennyire jellemző (vagy ténylegesen csak esetleges) ez a probléma? Itt csak az élők megfigyelése lehet megoldás (élettan, viselkedés, genetika, stb.) - de a levonható tanulságokat a fosszíliaelemzéseknél is figyelembe kell venni."
Erre egy általános választ tudok csak adni. Egyrészt nem tudjuk. Másrészt pedig a kriptikus fajok aránya nagyobb lehet a keveset tanulmányozott, és a morfológiájában nem feltétlenül különböző csoportokban. Pl. el tudom képzelni, hogy 2x annyi féle földigiliszta van, mint, amit ma ismerünk, mert rendszerint már a ma ismert fajok is hasonlítanak egymásra. A gerincesek esetén a kriptikus fajok inkább kivételek szvsz.
De ott vannak a baktériumok. Morfológia alapon meg tudunk különböztetni úgy 100 típust. Tenyésztési módszerekkel 5000 fő típust. Molekuláris genetikai módszerekkel pedig a kertedből találomra kivett 1 ml-es földmintából ki le lehetne írni legalább 10,000 a tudomány számára ismeretlen fajt!
"Pl. mit kezdene a jövő őslénykutatója a ma fosszilizálódó olyan esetekkel, mint amilyenekről az alábbi cikkek írnak?
Semmit. Lepkék amúgysem fossziliálódnak könnyen. A lepkés hírt én is olvastam, bár Nymphalidae-re emlékeztem, nem Hesperiidae-re. A csigák példája már gázosabb. Ott abban lehet csak bízni, hogy egy adott sorba ugyanúgy beleillik bármelyik forma, és így talán mindegy, hogy felismerik-e, hogy a mintájuk 1, 2 vagy 10 hasonló fajból áll.
