Magyarországon hagyománya, ha nagyképűen írom akkor kultúrája volt a selejtezett autóbuszok vásárlásának lomtárnak, szerszámosnak, csősz kunyhónak, hétvégi háznak.
Az IKARUS nagykönyvek egyik írójával, közösen is meg egyénileg is jártuk az országot és írtuk össze a régi buszokat így.
Itt láttam egy Tr5-ös karosszériát.
Mire Ő : Az nem Tr 5 volt hanem................................és bemondta.
Sok-sok Ik-311 vagy 620 végezte így.
Farosból kevesebb mert azt rosszul lehet pakolni.
De az újabb Ikarus 211/260 viszont jó alany volt/lett bódénak, szerszámosnak, éjjeli őr pihenőnek, egyébnek.
Nem tudom, de gondolom, hogy ma is van olyan busz kiárúsítás a VOLÁNBUSZ-nál amikor úgy adják el a selejt buszt, hogy újból forgalomba nem helyezhető.
Akkor aki megveszik, az vagy eladja a MÉH-be kilóra, vagy raktárat, papír raktárat, gumi raktárat, akármit csinál belőle.
trizs77: A Volánbusz miért jelölt ki selejtezés után 260.32 eseket lomtárnak?Több telepes képet láttam ahol tele volt egy -egy kocsi papírokkal, gondolom szerszámokkal is.Más busznál nem tapasztaltam ilyet.
Már írtam régebben, hogy az IKARUS-250 nullszériájának (1970) a bemutatkozása botrányosra sikeredett.
Akkoriban minden újság - sok éven át - arról írt, hogy a Monacói herceg nagydíját meg az európai autóbusz gyártók különdíját az IKARUS-250 nyerte Nizzában 196x-ban.
Ez igaz.
De arról nem írtak, hogy ha IKARUS-250 elment csak Zakopánéig is akkor az Andor utcai műszaki diszpécser már tövig rágta a körmeit és már délelőtt megnézték, hogy a vontató autó sofőrjeinek azonnali kilépési engedélye érvényes e még a szolgálati útlevélben ?
Tehát a sofőr bácsitoknak 1972-ben még nagyon igaza volt.
Annyi külföldről vontatást mint amennyit az IKARUS-250 null széria összehozott, se előtte, se utána nem tapasztaltak a VOLÁNBUSZ-nál, akkori nevén 20.számú VOLÁN-nál.
Később összesen kettő Ik-255-t kellett messziről:
- egyiket Spanyolországból,
- másikat Dél-Franciaországból
hazavontatni.
Bár a másiknál rezgett a léc, hogy inkább ott hagyják, mert nem biztos, hogy a busz ér annyit mint amennyibe akkor egy onnan hazáig történő vontatás költségei és bürokratikus utána járás megérdemel.
"Az 1970-1976 közötti időben az IK-55 buszok úgy jártak Csehszlovákiába és az NDK-ba..."
Meg máshova. 1972-ben voltunk Erdélyben 55-össel. Első nekifutásra Nagyvárad helyett csak a Nagyvárad térig jutottunk el. Ott leálltunk, megvártuk a szervízkocsit. 3 órát csúszott a program, de még kaptunk ebédet Nagyváradon. Utána nem volt semmi probléma (Hargita, Békás szoros). Megkérdeztem ott a vezetőt, hogy miért nem kaptunk "új buszt". Azt mondta: "Öcsi, azzal nem jutottunk volna el idáig. De ha mégis, akkor nem jutnánk haza."
Mire én kitehettem a busz kerekét az országhatáron addigra az újságírók már megírták ezeket az utakat.
Még évekkel azelőtt.
Tudom mostanában divat írni/mondani, hogy 1990 előtt nem lehetett nyugatra utazni.
Valóban volt sok értelmetlen korlátozás.
De.
1975-től, amikor minden év februárjában megjelentek az utazási irodák kínálati magazinjai, a kb. két hetes nyugat európai buszos körutak egy hét alatt beteltek, elfogytak.
Általában 10-14 naposak voltak ezek az utak, a nagy spanyol körút volt 28 napos.
Én csak utasként tudok nyilatkozni, de meg tudom érteni simán. Szerintem a DUD-oknál nagy volt az áttétel ugrás, de azért nem voltak olyan rossz mászók. De a CJZ-k, meg némelyik jobb AFC, pl. AFC-181 is lényegesen jobban ment felfelé, mint egy DUD. Kerecsendi parton meg az off VB-s automata Irizar.
Elég küzdős, drága és sok energiát igénylő az ilyesmi, jól haladunk kézirat szinten az 50 éves az Ikarus 200 a fővárosban könyvel, reális egy jövő év eleji megjelenés. Csak a max ezer példány önköltsége 4-5 milliós ha kétnyelvű és nem vacak anyagra van nyomtatva, és akkor hol van a ki nem fizethető köszönet a szerzőknek, segítőknek...
Kedvencem volt mikor Ostorosra szaladtam ki a csuklóssal. Forgalmista hát de az ott ki se megy jaj mi lesz. Állítom virgoncabb volt felfelé mint a DUD (256.44) osok többsége.
OFF: Ez már megint olyan, mint az Ikarusok megmentése: mindenki nagyon lelkes, mindenki nagyon támogatja (szóban), de azért a munka oroszlánrészét csinálja meg más... Arról nem is beszélve, hogy nagyon jó, hogy 20-30 vagy akár 100-150 ember odavan ezekért a sztorikért (én is szívesen olvasom), de egy könyv kiadásához azért ez elég kevés. Persze ha valaki hajlandó ebbe pénzt meg energiát ölni, akkor hajrá.
Nem értek egyet az 1-4. pontokkal. Azt hiszem, az lenne a megoldás, hogy a hozzászólásaidat össze kellene vadászni innen, meg rokon topikokból (ezt tulajdonképpen bárki megteheti), és minimális helyesírási korrekcióval - valószínűleg minden kiadványnál van ilyen -, de meghagyva az egyéni, spontán és informális műfaját (még a sok x-et is) valamilyen rendszer szerint csoportosítani, esetleg kis magyarázattal ellátni, s ha van, képpel is illusztrálni. Olyasmiképp, mint amikor valakinek kiadják a naplóját, amit nem szépirodalmi műnek vagy tudományos munkának szánt, de mégis értékes, érdekes, és sokat meg lehet tudni belőle a félmúltunk hétköznapjairól. Még az sem fontos, hogy minden dátum, meg rendszám stimmeljen, a korrajz lényegesebb.
Csak az a fontos, hogy addig véletlenül se küldj el itt senkit "a sarkkörön túlra", mert akkor esetleg a moderátorok törlik minden hozzászólásodat :)
Ha a 211-es felküszködte ott magát a csuklós is felmegy. Csak több hely kell neki. Ózdi legendárium alapján a balatoni szerpentinen is ment már csuklós, mások marhaságnak tartják.
