Igen, igazad van. Borcsa, mint egy boldog kisgyerek. Neki nem volt kivel így birkoznia és hancúroznia. Vannak nála még egyéb változások is (nem rosszak), amit egyelőre még nem tudok hova sorolni. Egy biztos, ha a kicsi a közelében van, akkor hajlamos egy kicsit "nagyot hallani" és nem mindig követi azt amit mondok neki. Pl. eddig külön helyen etettem őket, hogy ne legyen vita, mert a kicsi úgy eszik, mint akinek a léte ettől függ, Borcsa meg szép komótosan. Tegnap reggel már nem volt nagyon hajlandó enni. Azt hittem, hogy beteg, de jó kedve volt, játszott Ferkóval, egész nap vidáman szaladgált. Este megint csak nem evett. Ferkó kiszökött hozzá és rávetette magát Borcsa kajájára. Azt hittem, Borcsa menten ketté harapja, de nem történt semmi. Én elvettem Ferkót, Borcsa meg nekiállt megenni a vacsoráját.
Reggel azután egyszerre egy helyen etettem őket és láss csodát, Borcsa rögtön nekilátott enni és mindent megevett.
Evésre várva.
Fáni pedig éli a maga kis életét ahogy eddig is. azzal a különbséggel. hogy amikor Borcsával elmegyünk sétálni, akkor nincs mese, együtt kell lennie Ferkóval. Így legalább mozog egy kicsit.
Nagyon aranyosak a kutyáid, a Borcsi nagyon kivan virulva, nagyon kellett ez a társ már neki. A Ferkó elég korán kezdi az uralkodást a Borcsa fölött. Mi lesz még később?
A Fánikát meg hagyni kell szépen, hadd éldegélje nyugodtan az ő kis életét, ő már nem lesz "vevő" egy új kutya társra.
Kérdeztétek, hogy milyen Ferkó és Fánika viszonya.
Amíg odavoltunk Borcsával sétálni, addig a párom csinált egy kis videót róluk.
A következő kisfilmen pedig Ferkó és Borcsa játéka látható, ami időnként már-már vadnak is mondható (ez a videón nem látható) mert néha a játék hevében van, hogy Bori elsodorja Ferkót, de a kicsi fel sem veszi.
A film végéhez csak annyit, hogy nem lehet elég korán kezdeni :)
A felvétel a fényképezőgéppel történt nem túl nagy világítás mellet, így egy kicsit sötétre sikeredett, de remélem a lényeg így is átjön. Ma jó idő volt és próbáltam az udvaron a hancúrozást és a birkózást is felvenni, de az sokkal nehezebb, mivel mire kézbe veszem a fényképezőgépet, addigra vagy abbahagyják, vagy a lábam alatt folytatják a játékot.
Micsoda kutya játszóház, ilyenről biztos nem álmodott kicsi Ferkó. : ) Én meg itt veszekszek a másikkal, mert kilopta a szobából a zoknimat, miután elvettem tőle kint az udvaron, akkor megjelent egy alsógatyával. Olyanokat harap a vádlimba, hogy csillagokat látok.
Hogy meg lepődött Bori mikor Ferkó ugatott! :-D Nagyon helyesek együtt! Már alig várom a személyes találkozást! És micsoda kutyaparadicsom van nálatok! Az a fellógatott rágcsa, az zseniális ötlet!
Nagyon aranyos a kis Ferkó, szép fehér még a bundája. Nagyon kivirult a Borcsi is. Ez átjön a videón, hogy nagyon jót tesz neki a kis társ. Várjuk a további videókat!
Az igazság az, hogy egész délelött, amíg esett az eső én kint voltam az udvaron, mert ott volt dolgom. Ha itthon vagyok, akkor Borcsa mindig jön utánnam. Ha az udvaron vagyok, akkor ott van, ha bejövök, akkor ő is jön. Ferkó meg vele tartott. El is áztunk rendesen.
Sajnos Fánit nem lehet itthon Borcsával egy légtérbe engedni, mert Fánika egy kis hörcsög és hamar nézeteltérés alakúlna ki közöttük, aminek Fáni inná meg a levét. Ha elvisszük őket sétálni, házon kívül nincs velük gond. Most azt csináljuk, hogy amíg én a kertben vagyok a Borcsival, Irén kiengedi Fánikát és akkor ismerkednek Ferkóval. Hát (bár hát-tal nem kezdünk mondatot) már mind a ketten odamorrantottak egymásnak, de mivel még nagyjából egymagasak, Ferkó tiszteli Fáni korát és még nem kezdett ki vele még játékból sem. Fáni meg nem áll le játszani Ferkóval, mint ahogy annak idején Borcsával sem.
Egyébbként azért már megvoltak az első rendreutasítások Borcsa részéről. Ferkó jól tűri.
Nekem is van még mit tanulnom. Borcsa kajájához bármikor odanyulhatok, elvehetem, még csak jelét sem mutatja, hogy zokon venné. Még csak készülődtünk a vacsihoz és még csak a szekrényen volt a tálkájuk, amikor Borcsa szerint Ferkó túl közel ment a konyhaszekrényhez, ahol az edényeikben várta már őket a vacsora és bizony odakapott figyelmeztetőleg a kicsinek.
Elmúlt a vacsora és vacsi után Borcsának kötelező csendespihenője van. (láttátok a videón, hogy hívta játszani Ferkót és mit össze ugráltak) Lefeküdt a lábam mellé, amíg én dolgoztam a sz. gépen. Ferkó keresztül mászott rajta, amit kissé zokon vett és egy újabb figyelmeztetést kapott Ferkó Borcsától, Borcsa meg tőlem.
Most itt fekszik mind a kettő Borcsa a jobb lábamnál. Ferkó pedig a balnál.
Egyelőre ennyi, most jön 3 nap munka reggeltől estig azután megint tudok velük jobban foglalkozni.
Kiváncsi leszek Irén hogyan boldogul velük majd?
Arra is kíváncsi leszek, hogy ha Borcsával megyünk majd sétálni, hogy fogadja majd Ferkó, hogy neki itthon kell még maradnia.
Látszik nagyon Borcsán, hogy jót tett neki a új falka tag, nagyon jó őket nézegetni, hogy mennyire jót játszanak egymással. De én hiányolom a Fánikát......
Ferkó, Fecó és még én is Feri vagyok. : ) Már az első perctől tudtam, hogy jó dolga lesz Picurkának, de hogy ennyire, arra nem számítottam. meg se mutatom a videót a többieknek, mert csak irigykednének, hogy nekik az ajtón kívül a helyük. : )
Nagyon szépek együtt! (sárgulok is rendesen! :-) ) Kár, hogy az eredeti hangot nem hagytad rajta, gondolom volt morgás, és "dumálás" is köztük játék közben.
Kona.king a lehető legjobb helyre került Ferkó! Fecót és Irént ismerve igazán jó dolga lesz náluk!
Igen Szilvi, Panka és Hunor baba. nem jó tenyésztő lenne belőlem, nagyon sajnáltam, de az vigasztal, hogy jó helyre került, és mint a videó is bizonyítja, nyomon követhettem fejlődését. : ) Még nagyon rágódok új kiskutyán, de nagyon úgy néz ki, hogy bevállalok mégegyet. csak már előre félek, hogy ha csajok tüzelnek, mi lesz.
Fecó! A Ferkó igazán nagyon jó név, nagyon.... Csak most már figyelned kell, hogy mikor kinek szólnak. !!!!
Minden nap beszoktam kukkantani ide olvasni, és a többi helyre is. Zajlik az élet nálunk, nagyon.... Az ivartalanitást is jól átvészeltük, és sajna kiderült a Terkánál, hogy nagyon nehezen alvad a vére, majdnem úgy volt, hogy meg sem lehet müteni, de aztán a vizsgálat kideritette, 2-szeres idő alatt alszik meg a vér. Nagyon oda kell figyelnünk, mert bármi nagyobb sérülés ami vérzéssel jár, tragédia is lehet. 2 hete meg egy darázs megcsiphette, mert úgy bedagadt korán reggel a feje, hogy a szemét sem láttam. Mint egy lufi úgy felfújodott, zihált, majd meg fulladt. Gyorsan megitattam vele egy calcium injekciót, szerencsére itthon voltam, - és akkor jobban lett,
A falkában itthon most már átvette a falkavezér szerepet, nagyon fitogtatja az erejét, és ugye ez elég sürün összekapásokkal is társul, ahol bizony néha közbe kell szóljunk. Csak ő lehet mindenhol az első, ő szaladhat a keritéshez elsőnek stb.....
Ez mellett még nagyon sok törődést és tanitást iényel, mert egy nagyon akaratos és önfejü kutya még mindig. A "nem"-et nem akarja megtanulni és amikor itthon vagyok akkor a legrosszabb. Azt mondja a család, hogy amikor nem vagyok itthon, akkor semmi gond vele. Lehet elkéne költözzek????
Voltunk Szabadszálláson, nagyon jó kis komondoros csapattal ismerkedtünk meg, akiktől nagyon sok hasznos tanácsot kaptunk és ott egy kis rábeszélés után megmutattuk a birónak, akitől csak jó véleményt hallottunk, "nagyon igéretes kutya".
Hát ennyi röviden és tömören.
Várjuk a további élménybeszámolókat. A Fániról nem esett szó, ő hogyan fogadta az új társat?
Nagyjából erre számítottam, ami tegnap és ma reggel történt (bár Dobszi is megjósolta a pozitív változást Borcsánál).
Tegnap még igen tartozkodóan viselkedett Ferkóval szemben. Azt tudom, hogy Bori nem egy domináns és sajnos kis korában nem volt kivel játszania, mert a kis tacskónk nem volt ebben partnere. Most kinézve az ablakon pedig fel-alá rohangál és hívja játszani Ferkót. Ferkó láthatólag már most dominánsabb viselkedést mutatt, mint Borcsa hasonló korában, ami köszönhető annak, hogy jó helyről származik és nagyon jó nevelésben - gondozásban részesült élete eddigi szalaszában. Pl. Borcsának csak nagy sokára hallotuk a hangját, morogni is alíg-alig hallottuk. A kicsit hallottuk már ugatni és morogni is.
Ami viszont új, a reggeli etetésnél (nem én adtam enni nekikl, hanem a párom) a kicsi pofátlan volt és Bori, mint egy jó anya, rendre utasította a kicsit odakapva, de nem bántva.
