Hát igen, a wck tényleg lepukkantak. Még az Akadémiai Könyvtárban is.
A magyar nyelvhasználat miatti utálat kapcsán sokan ijesztgettek, de nekem nem olyan rémesek a tapasztalataim. A Dorna nevű abc-ben pl. mindenki tudott magyarul, de egy csomó helyen segítettek magyarul is. Bár a külső részeken nem jártam.
Akkor már nyomor volt, nem lehetett kaját venni jóformán sehol. És már jóformán magyarul beszélni is bűn volt.És.................. És jobb ha hallgatok:-((((
Kár, hogy mindenhová magaddal kell vinni egy vegyivécét, vulkánfíber bőröndben. Múltkor találtam például egy pizzást - nem jut eszembe a neve - a legkulturáltabb hely volt, amit addig láttam, angolul beszélő pincérfiúcskákkal, többnyelvű étlappal, stb, szóval nagyon kellemesen meglepődtem, hogy húha, van itt civilizáció, csak meg kell találni. Na de aztán megláttam a vécét.
Belolem ellentetes erzelmeket valtott ki. Hiszen egy lerobbant, katyus-poros, Funar szines, kaotikus videki varos amt tonkrtesz a sajat polgarmestere, ugyanakkor zajlik az elet, egyre nyilnak a jobb helyek, ott az arboretum a Matyas haz, a temeto, az egyetemi negyed, ahol tobb az netcafe mint nalunk.De a nehez korulmenyek ellenere van elet a varosban, nyilnak a jo helyek, van kultura. Szoval en megyek ismet ha tehetem.
Sajnos a tánczenét illetően igazad van. Van egy román zenetévé, ami kizárólag ilyen szart nyom egész nap. Meg hatvan éve lejárt slágereket.
Egyik erdélyi ismerősöm mesélte, hogy a gyilkosság sem ritka az utcán és jellemző, hogy nem megy senki oda segíteni.
Nem kell mondjam, hogy nem ezért szeretem Kolozsvárt.
Én az apósom egykori, de máig fenntartott lakásában laktam, a Görgyfalvi negyed nevű lakótelepen. Erről a velem utazó barátom az ugyancsak törzsasztalos Jártál már Erdélyben? című topikban annak idején ezt írta:
"A Györgyfalvi negyed Merkur nevű komplexumának középső emeletén pénteken 19.30 tájban kottarészeg ifjoncok kóricáltak. A közeli közért ajtajánál – a bolt még nyitva volt – az egyik hányni próbált, ketten pedig kúrni készültek. Ezzel persze nincs semmi gáz, csak fura."
A leírás nagyon találó. Egész este az a visszatíszító, arabos-törökös tánczene ment, ami mindenhol az országban.
Mi döbbenetes? Pl. az utcagyerekek, akik rádakaszkodnak, vagy megeszik a kaját a tányérodból. Az utcai kosz és a mindenhol megtört járda. A funari izléstelenség, amellyel úgymond felújítja a régi házakat.
Nem vagyok kolozsvári, csak idén és tavaly ott kutattam, és beleszerettem egy város nyomaiba, és néhány ott élő, remek emberbe. Egyébként budafoki vagyok. Egy kitűnő internetes kerület polgára.
A városleírással nagyrészben egyetértek. Én azonban úgy gondolom, hogy valamit akkor is lehet szeretni, ha az már nem olyan mint régen. Hiszen a miénk volt és szellemi értelemben a miénk is: miénk, közép-európaiaké.
A leírásod árnyalni tudom csak. Én a Continentalban laktam március 4 és 14 között, s ott remek kiszolgálást kaptam. Volt fűtés, rendes wc, stb.
Láttam egyreme színházi előadást és sok jó étterem is van, pl. a Bolyai utcán, ahol utcazenészek is előferdülnek.
Én ugyan nem lakom ott, de nemrég kétszer is jártam ott. Nos, kívülállóként nem olyan helynek látszik, amit kvára szeretni lehet, bár én úgy mentem oda, hogy megpróbálom: a feleségem családja ott élt, onnan származik. Nyilván másként érez egy bennszülött, bár anyósom pl. nem: tíz éve hazament látogatóba, majd megfogadta, hogy soha többé nem teszi be a lábát. Túlságosan megrázta, amit látott. Már csak néhány nyom emlékztet arra, hogy Kolozsvár micsoda hely lehetett régen. Ma egy lepusztított, lehangoló, koszos, rossz szagú, elrománodott város, ahol melegítős, műbőrkalapos tömeg hömpölyög egyfolytában, minden érthető ok nélkül, borzalmas szobrokkal, irtózatos vécékkel, nyomorult vendéglőkkel, és egymillió tonna kihajított pillepalackkal. Egy hely, amit akkor is elvesztettünk, ha netán visszakapnánk.
Ne haragudj, hogy nem lelkesedtem.
És még egyszer: mindezt kívülállóként írtam, aki nem ismeri azokat a mélyrétegeket, ami miatt talán mégis szeretni lehet a várost.
