Mi tegnap Algyőn jártunk repüléstörténi emléknappal egybekötött gyereknapon és ismét a magyar fajtákat (ám most csak a pásztorkutyákat) népszerűsítettük egy bemutató keretében. Kiváló volt a hangulat, a társaság, nem beszélve a csülkös bablevesről és a nyárson sült rackáról, amit sztem sosem feledünk ;) Én kutyát nem vittem, csak Gábor, viszont a komondort kölcsönbe kapott kutyával én vezethettem fel. Nagyon jó fej kutya Agyar, így működtünk együtt:
Teljesen igazad van. Régebben nem volt ennyi sátor, és valahogy lehetett közlekedni. Most már csak ugrándozva és kúszva lehet megközelíteni a ringet, a ring bejáratánál lévő sátrakban evés-ivás, zsivaly, ami a kutyákat nagyon zavarja. Én is próbáltam úgy állni várakozás közben, hogy nyugi legyen. Titi is elég udvariatlanul viselkedett délutánra már, elege volt az egész napi várakozásból. Ő úgy döntött, hogy inkább a szukákkal foglalkozna intenzívebben, emiatt volt egy kis összetűzése velem :-))
Én is gratulálok a győzteseknek és az összes résztvevőnek, jó volt ennyi új arcot megismerni, és a régiekkel újra találkozni.
A vasárnapi versenyhez mindenkinek nagy gratula, és bocsi, de olyan rosszkedvű volt a Sang-po, és olyan szűk volt a ringbejárat, egyébként felháborítóan amatőr volt az egész felosztás, elrendezés!!!!!!/
hogy senkihez sem tudtam odamenni a verseny végén. Meg az a francos eső is, persze csak annyi, hogy nehogy sétáljon az én négylábúm a füvön.
Két kutyának is nekitámadt, az egyik teljesen ok nélkül. Gyorsan fel is pofoztam.
Ettől persze én is zaklatott lettem, nem is éreztem magam jól lelkileg.
Most már nyugi van, kisimultam, várom a képeket! :-)))))
Gyönyörű lett a helyszín, sokkal kultúráltabb, szerintem a "bokrunkat" is kicserélték, mert most nem egy kóró áll ott:)) A játszóteret is nagyon felfejlesztették, a nagyrét is gyünyörűen füvesítve, nyírva.
Ide jártunk három évig minden hónapban, hidegben, melegben, hidegen-melegen!:-))
Akkor sokan voltunk. De szép is volt együtt a sok tibetke! :-)
Köszi, nagyon élvezzük. Bár Pandus a végére mindig nagyon elfárad, nincs hozzászokva, hogy a gazdinak igényei vannak vele kapcsolatban, eddig csak neki voltak ilyenek. De haladunk szépen.
Egy kis nosztalgia!
