"...Keressetek, kutassatok, mert az egész vilàg egyetlen nemzete sem talàl annyi kincset kulturàjànak gyarapitàsàra, mint a magyar tàrsadalom az ôs indiai kultura tàrhàzàban..."
Nagyon benne vagy a témában :)
Egy időben engem is foglalkoztatott a magyar őstörténet. Valóban hihetetlen mélységekre vezet. Maga a magyar nyelv egy csoda, ezt már sok híres
ember világgá kürtölte (Browningot szokták idézni, stb.). A szanszkrittal való
EGYEDÜLÁLLÓ rokonságát többen leírták már, stb.
Állítólag Szaddam Husszein azt nyilatkozta, hogy a magyarok egyszer még hálásak
lesznek neki, olyan emlékeket őriznek a magyar őstörténetről Bagdadban.
Le is szerelték a felbecsülhetetlen értékű bagdadi múzeumot az amcsik egy az egyben (ami épp megmaradt és nem lett a földdel egyenlő...).
"Itt a mesében is csodàlatosnak van lefestve a szarvaskiràly: aranyos szöre, dràgakô szeme, ezüst agancsa van."
A csodaszarvas egy gyönyörű jelkép, évezredekkel a "honfoglalás" előtt már
ismert volt keleten.
"A szarvas egyetemes jelkép; agancsváltása révén az örök megújulás, a
halhatatlanság, az újjászületés, a Nap-Istenanya szimbóluma. Az agancskorona világfával azonosul, melyen a levelek csillagok, az embereket jelképezi. (lehull valakinek a csillaga). Agancsain hordozza a Napot, (férfi) méhében a Holdat (Női)."
Közben ugy adodott, hogy van még ma egy kis idôm elmesélni a következô tanmesét.
MESE A KIRALYROL AKI SZERETTE A LOVAKAT
Hol volt hol nem volt a messzi Indiàban, annak PARTHIA nevezetû orszàgàban egy kiràly, aki nagyon szerette a lovakat. Szenvedélye olyan heves volt, hogy a legegyszerûbb lobol is kivàlo versenylovat tudott csinàlni. Megszàmlàlhatatlan loval rendelkezett palotàja istàlloiban, de mindig jobbra vàgyva felkutatta az egész orszàgot. Egy nap felfedezett egy varàzsnôvényt, mely minden élôlényt lovà tudott varàzsolni. Amikor màr minden tehenet lovà vàltoztatott elkezdte az embereket is azzà varàzsolni és meglovagolni ôket. Mindenki aki keresztezte a kiràly utjàt, vagy nem tetszett neki valamiért, azonnal négy làbra tett szert, kettô helyett. A kiràlysàg lakoit rettegés fogta el, mire a kiràly ugy döntött, hogy ezentul csak a gonosztevôket és az idegeneket fogja lovà vàltoztatni. Történt egyszer, hogy egy külföldi kereskedô tévedt az orszàgàba. A kiràly ezt is megitatta a csodàs növény leveleibôl készûlt fôzettel, mire az is lovà vàltozott és beköttetett a palota istàllojàba. Telt mult az idô, s a kereskedô felsége és fia aggodni kezdett, hogy miért nem tért még haza. "Lehet, hogy valami baleset érte? Vagy megbetegedett?" -kérdezték maguktol. Végül is a fiu ugy döntött, hogy elmegy megkeresni apjàt. Anyja sirva engedte el, mert félt, hogy férje utàn most a fiàt is el fogja vesziteni. De a fiu ugy érezte, hogy kötelessége megkeresni apjàt. Több napon keresztül vàndorolt, erdökön mezökön keresztül, néha a sötétben még félt is az àllatoktol, de semmi nem tudta eltàntoritani elhatàrozàsàtol. Végül is elérkezett Pàrthia orszàgàba és egy odavalosi vendégül làtta éjszakàra. A hàzigazda elmesélte neki, hogy micsoda àtok van ezen az orszàgon, miota a kiràly megszàllottsàgàban, egy növény àltal minden idegent lovà vàltoztat. Azt is elmondta azonban, hogy az a lo, amely eszik ennek a növénynek leveléböl, ujra visszavàltozik eredeti formàjàra. S ugy emlékezett, hogy pàr honapja egy idegen kereskedö is igy jàrt. A fiu egybôl arra gondolt, hogy biztos az apjàrol lehet szo és megkérdezte, hogy néz ki ez a lo? "Ez egy pej paripa, fehér foltokkal a nyakàn"-vàlaszolta a hàzigazda. Màsnap a fiu titokban megközelitette a palota istàlloit és egy ovatlan pillanatban beosont a kapun. Amint belépett egy pejparipa nyeriteni kezdett és közeledett feléje. A fiu megetette a levéllel, mire az visszanyerte emberi alakjàt és megölelte fiàt nagy örömmel. Miközben örvendeztek egymàsnak, apa és fiu, az örök észrevették és a kiràly elé vezették öket. Amikor a kiràly meghallotta történetüket és hogy a fiu annyi viszontagsàg àràn is eljött megszabaditani apjàt, igy szolt az apàhoz: - Ez egy csodàlatra mélto gyermek! Bocsàss meg, amiért rosszat tettem veletek. Elengedte öket és igéretet tett, hogy többé nem varàzsol senkit lovà és attol fogva igazsàgosan fog uralkodni, alattvaloinak boldogsàgàért.
/ A Parthus birodalom a mai Iraktol kezdve egészen Indiàig nyult a régi idökben, s olyan erös hatalom volt, hogy a hires, Nagy jelzôvel ellàtott Macedon Sàndor sem tudta meghoditani azt. Ez is része volt annak az idöben és térben oriàsi kiterjedésü területnek, ahol az elsô lovat megszeliditették és a hirhedt lovas-kulturàk kialakultak (szkitàk, hunok...stb)/
Hallottad? A legfrissebb tudomànyos vélekedés, hogy az " indo-europai nyelvek" elnevezés is helytelennek bizonyult. Nemsokàra màsféleképpen kell majd osztàlyozni a különbözô nyelveket...
En nem dôlök be semminek, de vak sem vagyok. (csak pàr példàt hoztam föl, a könyvben van sokkal több; ha behatobban akarsz e témàval foglalkozni, olvasd el, mielôtt elhamarkodott véleményt alkotnàl. :-) A hegyek, folyok megnevezései ezer évekig is fennmaradnak még ha az eredeti névadò lakossàg el is költözik onnan.
Hogy melyik nyelvnek mennyi köze van a szanszkrithoz, szivleld meg Kôrösi Csoma Sàndor szavait:
"...Keressetek, kutassatok, mert az egész vilàg egyetlen nemzete sem talàl annyi kincset kulturàjànak gyarapitàsàra, mint a magyar tàrsadalom az ôs indiai kultura tàrhàzàban..."
Öz, szarvas vagy gazella -park, végül is mindegy. En szarvasnak forditottam (franciàul: cerf), mert a mi ôseink hagyomànyaiban is fontos ez az àllat: a "csoda"-szarvas. (làsd: HUN-or és MAG-or legendàjàt.) Itt a mesében is csodàlatosnak van lefestve a szarvaskiràly: aranyos szöre, dràgakô szeme, ezüst agancsa van. De a mondanivaloja ennél is fontosabb.
Majd egyenként beirom azokat, amelyek megvannak nekem (franciàul, ugyhogy szabad forditàsban). Kezdjük az egyik kedvencemmel. Cime:
A SZARVASOK KIRALYA
Réges régi idôkben, a VARANASI erdôkben, India északi részén - / ma is létezô vàros, a Gangesz völgyében -/ élt egy nagy, aranyos szôrû szarvas. Szemei ugy csillogtak, mint a dràgakövek, agancsa pedig ezüstösen fénylett. Ötszàz szarvas tartozott hozzà, s neve Nigrodha szarvaskiràly volt. Ugyanebben az erdôben élt egy màsik "aranyszarvas" is, neve: Sakha, aki szintén 500 szarvas fölött uralkodott. Egy napon az orszàg ura vadàszni ment ebbe az erdöbe. Sok szarvas elpusztul a nyilzàporoktol, màsok megsérültek menekülés közben, beleestek a szakadékba. - Micsoda szerencsétlenség! Az erdö pokollà vàltozott! - sajnàlkozott Nigrodha szarvaskiràly. Ugy döntött, hogy beszél az urasàggal. Az urasàgot elkàpràztatta a szarvaskiràly szépsége és megtiltotta, hogy bàrki megölje. - Uram - mondta Nigrodha - valahànyszor ön vadàszik, sok tàrsam elpusztul. Pedig ön nem tudja mindezeket elfogyasztani, mivel màsnapra a hus megromlik, ugye? - Igaza van - vàlaszolta az urasàg - sok szarvast megöltem feleslegesen. - Mondja meg nekem hàny szarvasra van szüksége naponta és én elküldöm önnek pontosan a kért mennyiséget - tett igéretet a szavaskiràly. Az urasàg pedig megigérte, hogy nem vadàszik többé, ha minden napra kap egy szarvast. Ettöl a naptol fogva a két szarvaskiràly felvàltva elküldtek minden nap egy szarvast a csordàjukbol az urasàg asztalàra. Igaz, hogy ezàltal a felesleges öldöklés el lett kerülve, azonban igy is nagy tragédia volt azok szàmàra, akik sorra kerültek. Egy nap egy anyaszarvas került sorra, amely nemsokàra ellett volna. Odament azo csordàjànak kiràlyàhoz, Sakhàhoz és igy könyörgött: - Oh, nagy szarvas! Néhàny nap mulva kicsinyeim lesznek. Kérem engedje meg, hogy a gyerekeim nagyobbak legyenek, hogy egyedül is elboldoguljanak, akkor felàldozom magam az urasàg részére. - Nem bonthatom föl az elöre felàllitott sort. Miutàn ma ön következik, el kell önnek mennie az ur szolgàlatàra! Szegény anyaszarvas sirva eltàvozott, de nem adta föl a reményt és ezuttal a màsik szarvaskiràlyhoz fordult, Nigrodhàhoz. Ez a kiràly megsajnàlta és elöhivatta azt a szarvast, aki a kôvetkezô volt a sorban. - Elvàllalnà-e, hogy holnap helyett màr ma elmenjen az urasàghoz ehelyett az ünô helyett? -kérdezte tôle. - Ha ma lennék soros, szo nélkül elfogadnàm sorsomat, de miutàn marad még egy napom élni, nem cserélném ezt el semmiért a vilàgon! - vàlaszolta ez a szarvas. Ezt hallvàn a szarvaskiràly, nem erôsködött többet, hanem ezt mondta az anyaszarvasnak: - Jol van, menj vissza a csordàdhoz, majd én elmegyek helyetted. S fölment vàrba, hogy felàldozza magàt. Az urasàg mikor meghallotta, hogy miért ô, a szarvaskiràly jött egy ünô helyett, igy dôntött: - Mindezidàig megöltem sok àllatot, hogy tàplàlkozzak. De te, felajànlottad életet màsokért. Oh, szarvaskiràly! Soha nem talàlkoztam még ekkora joakarattal! Meghagyom életed és azon kivül megigérem, hogy soha többé nem ölök meg egy szarvast sem, sem màs àllatot. Ettôl fogva béke uralkodott az erdöben. A szarvasok boldogan, aggodalom nélkül éltek. Az orszàg lakosai szerették a szarvasokat és ugy nevezték a ligetet, hogy a Szarvasok Parkja. Ugy tartjàk, hogy ebben a parkban (melyet Gazellàk parkjànak is neveznek) prédikàlt volna elôször Shakyamuni, miutàn megvilàgosodott. / Nem messze innen talàlhato GAYA nevû vàros -régi nevén: Bodh-Gaya-, ahol Shakyamuni àllitolag megvilàgosodott/
Zàrojelben jegyzem meg, hogy nem tudom feltünt-e màr Neked mennyi magyarul érthetô név, vàros létezik Indiàban? Siddarta pl. a MAGhada orszàgban született, mely a Himalàja làbaitol a Gangesznek a kanyarulatàig tartott (mai néven BIHAR tartomàny is )...Zajti Ferenc: Magyar évezredek c. könyvében fölsorol sok hegy, viz, személy és csalàdnevet Indiànak azon részéröl is, ahol a HUNZA-k élnek. Pl.: Arvalas, Almàtsipeta, Budapur, Borsod, Barana, Balota, Gàcs, Hunvàr, Hargitacsur, Koka, Kupasi, Kàta, Torna Mohi, Maklàri..; Sayok, Maros, Herna...stb; Bàtori, Bokora, Bakai, Bako, Barta, Bodor, Csicso, Csàk, Garai, Jàtko, Karàdi, Kuti, Réti, Soos, Sandour, Sebok, Tar, Torba, Vargha, Vàradi....stb; leànynevek: Csilla, Pirò, Rézi, Biri, Csobilla...stb. stb.
Szia Msmks, jo, hogy elôhoztad ezt a régi topikot, mert én még nem fedeztem föl.:) En tudok egy jo pàr történetet. Majd legközlebb beirok egyet-kettöt.
Buddha egyszer elmesélte egyik, megvilágosulását megelőző életét. Egy nagy uralkodónak volt három fia és a legfiatalabb volt közülük Buddha, akit Mahászattvának hívatak. Mahászattva természténél fogva szerető és együttérző kisfiú volt, és minden élőlényt gyermekének érzett.
Egy nap az uralkodó udvarával kirándulni ment az erdőbe, és a hercegek elmentek játszani. Egyszer csak találtak egy tigrisanyát, amely kölykedzett és annyira ki volt éhezve, hogy már ott tartott, hogy felfalja saját kölykeit. Mahászattva megkérdezte fivéreit:
- Mit kellene ennie a tigrisnek, hogy felerősödjön?
- Csakis friss húst vagy vért. - mondták.
- Ki tudná saját húsát vagy vérét adni azért, hogy jóllakassa, s így megmentse kölykeivel együtt? - kérdezte.
- Ugyan ki? - válaszolták.
Mahászattvát mélyen megindította a tigrisanya és kölykei nyomorúsága, s gondolkodni kezdett: "Oly sokáig vándoroltam haszontalanul a szamszárában, életről-életre, mialatt vágyam, haragom és nem-tudásom miatt alig tettem valamit mások segítésére. Végre itt van egy jó alkalom."
A hercegek elindultak vissza a családjukhoz, amikor Mahászattva így szólt: "Ti ketten menjetek előre. Majd utolérlek benneteket."
Csöndben visszatért a tigrisanyához, egyenesen elébe, és lefeküdt a földre fölajánlva magát étkül. A tigris rápillantott, de olyan gyenge volt, hogy még a száját sem tudta kinyitva. Erre a herceg fogott egy hegyes karót és mély sebet ütött vele testén, a vére kifolyt, a tigris felnyalta és erőt nyert ahhoz, hogy száját kinyissa és megegye őt.
Mahászattva testét adta a tigrisanyának, hogy megmentse a kölykeit, és együttérzésének hatalmas érdeme által magasabb birodalomban született újjá és tovább haladt megvilágosodása és Buddhaként születése felé. De nemcsak őt segítette e cselekedete: Együttérzésének ereje megtisztította a tigrist és kölykeit is karmájuktól és minden karmikus adósságtól is, amellyel életük ilyenformán történt megmentése miatt tartoztak volna neki.Együttérző tette, mivel olyan erős volt, a valóságban egy karmikus kapcsot teremtett közöttük, amely folytatást nyert a jövőben. A tigrisanya és kölykei, akik megkapták Mahászattva testét, újjászülettek, azt mondják, Buddha első öt tanítványaként, akik legelsőként kapták meg Buddha tanításait, megvilágosulása után.
Jill az állítja, hogy Jack téved A esetben.
Jack bebizonyítja igazát A-ról, de
erre Jill az mondja,
hogy akkor Jacknek B esetben nincs igaza.
Jack bebizonyítja igazát B-ról, de
erre Jill az mondja,
hogy akkor Jacknek C esetben nincs igaza.
Jack bebizonyítja igazát C-ról, de
erre Jill az mondja,
hogy akkor Jacknek D esetben nincs igaza
Jack bebizonyítja igazát D-ról, de
erre Jill az mondja,
hogy akkor Jacknek E esetben nincs igaza.
Jill a fentiek alapján megállapítja, hogy Jacnak soha sem volt igaza.
(R.D. Long pszichológus költő stilusában magam követtem el az írást)
Van, amelyik nem ugrik be elsore... ne bankodj, neha a legvaratlanabb helyzetekben, esetleg elo peldakent ugrik be. :-)
Ha nem, akkor is jot lehet szorakozni egyiken masikon :-)
Egy szerzetes a következő szavakkal fordult Fa-Jenhez:
- Huj-Csao szeretné tisztelendőségedtől megkérdezi, hogy mi is voltaképpen Buddha.
Fa-Jen így felelt:
- Te Huj-Csao vagy.
-----------
Egy szerzetes így szólt Csao csouhoz:
- Csao csou kőhídja messze földön híres. De amikor fölkerestem, csupán egy sor tipegőkövet találtam.
- Te csak a tipegőköveket látod, de nem látod a kőhidat. - felelte neki Csao csou.
A szerzetes rákérdezett:
- Hát micsoda a kőhíd?
- Amelyiken át tudnak menni a szamarak is, meg a lovak is. - felelte Csao csou.
tobb is van a http://www.extra.hu/laredo/pelda/pelda.htm cimen, ezek a kedvenceim :-)
Ha van valakinek egy vagy tobb buddhista tortenete, kerem ossza meg velunk :-)
csinovnyik irt parat, gondoltam, hatha nem hal ki a topic, en is szorgosan keresek.
