Egy volt Puskás-tanárom, Fröchlich Henrik (Henci bácsi) mondta:
-Megyek valakihez egy cégnél, megmondom a nevem a portásnak, az felszól telefonon, és lejön a fél ház ... :-)
(Legenda, de lehet, hogy igaz: Brasiliában, Brazilia dzsungelbe épült fővárosában két ember megy egymással szemben. Az egyik megszólal: -Te, nem jártál te a Puskásba véletlenül? Járt.)
>Engem még Mezőfényi, Sebján és végül Tüske Pál tanárurak tanítottak a műhelyben
Berdó már nem volt? Beceneve: doberdó. Akkor még Ampovics is műhelytanár volt.
Egyszer Mezőfényi helyettesített műhelyben, akkor épp a körző felső rugóját csináltam (a körző ma is megvan, gyönyörű, alig hiszem el, hogy én csináltam...)
Az a rugó egy majdnem zárt gyűrű volt. Esztergagépen, "fa tüskén" kellett polírozni, közben persze nagyon forró lett. Minden művelet végén be kellett mutatni a tanár úrnak.
Ronggyal levettem a tüskéről és kimentem az asztalhoz. Mezőfényi tanár úr nem vett észre, és a fiókból Playboy-t nézegetett (1968-ban!) Amikor észrevett, belökte a fiókot, csak sajnos két ujja benn maradt, arra. Elétartottam a rugót a rongyon, ő meg zavarában puszta kézzel kivette. Aztán üvöltve vágta a falnak. De ebből nem lett baj, mert később nem találkoztunk.
Igen? Akkor melyik tanárral találkoztam nap mint nap a Tömő utcában,
Na de mind1. Már nem a Práterben lakom, óbudai lakos lettem. :-)
A HM téri épületben utoljára valamikor '89-ben jártam, valami országos probléma miatt. A Távírdán dolgoztam a Városház utcában, de mintha Te is ott nyomtad volna az Igriccel, meg a Csömével, nem? Onnan katonaság után dobi egy bankba, ahol még most is húzom az igát.
Rámszólt a feleségem, hogy szelőztessem ki a lakást, kinyitottam az ablakot és rögtön Bornyi Tanár úr örökbecsü mondása jutott az eszembe, miszerint: "A büdöstől még senki nem halt meg, de a hidegtől már sokan"
Mezőfényi doktort nm ismertem, de a soxor emlegetett Ampovits tanár úr Anyad és gyártásismeretet tanított, ha jól emlékszem.
Viszont van a tablóképen egy tanár, akiről semmi nem jut az eszembe, a neve Török János. Mellete van Szabó Mihály, aki mintha szintén a műhely környékéről rémlene. Lehet, hogy Ők ketten szintén gyakorlati tanárok voltak?
Engem még Mezőfényi, Sebján és végül Tüske Pál tanárurak tanítottak a műhelyben. Nem szerettem a műhelyt, mert olajszagú volt és állni kellett, én meg éhes és álmos voltam...
Kicsit visszaolvastam a topicban. Szomorúan vettem észre, hogy Sebján tanár úr is meghalt. Tanított engem műhelyben forrasztani meg ilyen mókákat. Egyszer bemutatta, hogy hogyan is kéne azt csinálni. Kicsit szkeptikusak voltunk, mert eléggé remegett a keze a jó öregnek és a jelfogóláb, meg a hozzá forrasztandó kábel elég kicsi volt. De a forrasztandó munkadarab közlébe érv a kézremegés megszünt és pöpec módon megforrasztotta a cuccot.
A másik sztori a Lénárt Gusztiról jutott az eszembe. Karbantartották az esztergagépet, jól mgolajozták. Erre bejön a Lénárt tanár úr a makulátlan fehér köpenyében és nekiáll esztergálni. Persze csupa olaj lett a szép köpeny. Majd megütötte a guta, mire valamelyik gyakszitanát a Sebján-Tüske-Kövesi triumvirátusból megvigasztalta, hogy "De dühöngj Gusztikám, cetes ollóval kijön...".
