A mindenséghez való viszonyunk (ti.:minden :) olyan, mint a levél viszonya a fához, amin található.
Nem szénalapú élet... kristályok. :)
Az élet...nos, elég sokan megfogalmazták már... Hm.
Nem akarom definiálni (nem vagyok én álydzsí :-)), kb. az, ami van.
Ami nincs, az meg ugyebár a semmi. De éppen ézért a semmi nem is létezik. tehát minden van(egész pontosan: lehetséges :))
a kapcsolat: a szeretet. Ezért több a világképem vmi absztrakt materialista ateizmusnál.
A szeretet ugyanis egyszerűen nem fér bele :))
Gonoszkodsz, igeeen? Na, majd jól bemosok egyet :))) (c by Kretén)
Tudod, a buddhisták fogalmazták meg eddig legkorrektebben. Az Én, az a tudatos irányító részünk, ami legfölül van. Szinte önálló élete van, de hát csak mindenfajta biokémiai folyamat terméke. EZ tényleg az :)
Ami viszont TE vagy (úgy értem, nem a felszínen, hanem ami a valódat képezi :) az a lélek és a szellem csodás szinbiózisa. Álmaink során Ők veszik át TÉNYLEGESEN a stafétabotot.
A buddhistáknak elég jó tech-ük van arra, hogy a felszíni Ént visszaszorítsák (így lesznek Önmaguk :)
Telitalálat! Tényleg Dick írta mindkettöt – A halál útvesztöjére, Percheronnál pedig a Kozmosz bábjaira gondoltam, idoközben ugyanis megkerestem öket.
Tehát a szolipszizmus ezen (pl. a lentebbi) furcsaságok gyüjtöneve. (Le vagyok törve, még a Word is ismeri ezt a szót, én pedig nem ismertem:(
Einstein világnézetét nem ismerem túl jól, úgy emlékeztem, a véletlenekkel kapcsolatban voltak kifogásai – ami nem igazán „idealizmus-közeli”.
Mik azok a megérzések? Mert biztosan lehet ugyan úgy „materiálisan” magyarázni, mint a tudatot. Biztosan nem véletlen, hogy azoknak az embereknek vannak tudományos szintü megérzéseik egy témában, akik beleásták magukat. Esetleg megérzésnek nevezhetünk egy ötletet, amelynek nem tudjuk a forrását, de az ettöl még létezhet. Einstein nem gondolhatott ilyesmire?
Percheron, persze, mindent a mindenségnek tulajdonítunk, amit mindennek tulajdonítunk… De mit tulajdonítunk mindennek? :)))
Amire gondoltam, arra megadtad a választ, amikor Calw3r-nek válaszoltál: tudatot, akaratot tulajdonítasz neki.
A világ élettelennek gondolt részei, a puszta „energia” esetleg egy kö hogyan viszonyul a tudatos mindenséghez, Istenhez?
Ja igen, és mi az energia?
Találkoztál nem szénalapú élettel? Mi az élet?
Nem sértödöm meg, ha ezekre a (velejéig gonosz:) kérdésekre nem válaszolsz, én sem tudom rájuk a választ. Úgy vettem ki, az energiát és az életet valahogy összekapcsolod egymással. Hogyan?
Miböl gondolod, hogy nem csak álmodtad azt, hogy álmodban irányítottad az álmodat? :)
Álmodtam már én is... elég jókat (nénik:)), de irányítani még egyszer sem sikerült a dolgot. Amúgy meg ki más irányítaná, ha nem én, hiszen minden bennem játszódott le… (énem és tudatom, mik ezek vajon?)
Ha pedig teljes egészében képesek lennénk irányítani az álmainkat, nem lenne esetleg jobb egy álomvilágban élni?
Esetleg ötvözni valahogy a valódival (kábítószer)?
Én mindkettöre nemmel válaszolok – az alkohol nem számít kábitószernek, mivel gyógyszer:) – de most nem tudok értelmes okfejtést tenni a témában.
(+ álmunkban vajon a valódi énünk van jelen? Vagy valami hasonló kérdés kellene még ide…)
No, annyi kérdést tettem fel, hogyha minderre válaszolsz, akkor lehet, hogy már csak a végsö kérdés fog hiányozni, amit pedig a válaszok és a végsö válasz tudatában már simán kitalálunk:))))
/ Szavazzuk meg ketten, hogy nem offolunk, mit szólsz hozzá? Nem offolunk :)
Az élet változatos, szvsz ezért is lettünk mi emberek.../
Még bőven nem vagyok célban, de eddig jól alakulnak a dolgok:)
Konstruálni magamnak egy hitet? nos ez elég nehéz :)
Mert a hit éppen arról ismerszik meg, hogy jórészt irreális, ködös. Legfeljebb vallást konstruálok magamnak :)
Miket lehet a Mindenségnek tulajdonítani ? :))
Mindent!!!
Nyilvánvaló, hogy anyagi világra IS gondolok! Értelmetlen volna azt mondanom: anyag nem létezik! (ha vertek már orrba, akkor tudod, hogy az nem csak illúzió:))
Viszont tisztában vagyok azzal is, hogy végső soron az anyag sem más mint nagyon sűrű, alacsony rezgésszámú energia. Ebből kifolyólag minden él!
Tudatosak a növények, vagy tudattalanok?
Mert a legújjabb megfigyelések szerint igenis kialakul a növények között egy fajta közös tudat.
Ráadásul az egyedül levő növények is rendelkeznek tudattal és kom. képességgel!!
Igaz, teljesen más, mint az emberi tudat és kom. (ugyanis fotoszintetikus úton cserélnek adatokat)!!!
Az élet pedig annyira változatos, hogy nem lehet CSAK szén alapú életformára korlátozni!
egyébként miért off, tényleg?! Hiszen most egy bunkóban...izé, bocs, club-ban vagyunk :))
teizmus-ateizmus: az a baj, hogy mindkettőre elég sokféle meghatározás van (pl. a teizmusra attól, hogy "istenekben vagy természetfölötti erőkben való hit", addig terjednek, hogy "egy mindentudó, mindenható és jóságos lényben való hit"). Tehát egy csomó minden van, ami ide is, oda is sorolható, definíció kérdése.
"Egyébként elfogadnák. Ezek az emberek olyanok! Sajna."
Szvsz nem. Próbáld meg azt elhitetni velük, hogy Kovács József tévedhetetlen, és minden szava Istentől való, nyilván kinevetnek. A pápai tévedehetetlenséget is csak azért fogadják el, mert ez része egy olyan vallásnak, ami más (fontosabb) aspektusai miatt szimpatikus számukra. (Bár szvsz a hívők 99%-a egyáltalán nem fogadja el.)
A szolipszizmus legszélsőségesebb változata szerint (mert majd minden máshoz hasonlóan a szolipszizmus is gyűjtőnév) csak egy tudat létezik (csak a te tudatod, jelen esetben), a többi ember tudatostól csak illúzió. Sőt, még ez sem pontos, csak a szunjektum létezik, még a te tudatod is (nagyrészt) illúzió - ez megmagyarázza, miért nem tudsz róla.
Éppenezért az sem következik belőle szükségszerűen, hogy az akaratoddal befolyásolni tudd a "valóságot".
Az általad korábban említett könyvek: A halál labirintusa, ill. Isten bábjai (vagy Az univerzum bábjai v. valami ilyesmi). Mindkettő Philipp K. Dick (pontosabban mind a négy, a két filmmel együtt, amik az Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokról? (Blade Runner) és a Mi emlékezünk helyetted, ha akarod (Emlékmás) c. könyvek alapján készültek.)
Szóval vegyünk egy nagyon vérmes szubidit, és tegyük a vonat elé. Minttudjuk, ö úgy hiszi, a vonat nem valódi, viszont honnan tudná, mi történik, ha saját illúziójában kipurcan? Ezért gyorsan megtér, csak vigyük onnan el...
Azért megkérdezhetnénk egy igazi, vérszubjektív idealistát (majdnem vérnyúl brutalitásút)!
"többi emberkétől való túl feltűnően eltérő viselkedés"
Hát igen, ebben az esetben az lenne a lényeg, hogy az álmodó "tudat" ne jöjjön rá az igazságra, de mivel a szubjektív idealisták rájöttek ezért ez a lehetöség kilöve... meg hát elég furcsán viselkednek!
De mindez szvsz mégsem igaz, mert ök nem tudnak semmit, csak hisznek valamiben, tehát ismételten megtér a válasz az elsö kérdésre... ja és pont a "nem mindenhatóság" miatt nem tudnak, csak hisznek.
(talán az elsöre a valódi válasz ez lenne az "isten minek bizonyitaná mindenhatóságát" mintájára: miért kéne kipróbálnom, hogy mi lesz? Elég ha tudom, hogy meg sem kottyan nekem egy ilyen kis vonat)
Bocsi, kedves Mallow!
Csak úgy "sebtiben":
Hogy is van az a "többi emberkétől való túl feltűnően eltérő viselkedés"? Merthogy egy végletes szubjektív idealistáról beszélünk...
Más: mit tesz kedvenc szubjektív idealistánk, ha kiállítjuk nyílt pályán a közeledő bécsi gyors elé? Netán "hagyja magát felébreszteni"? Mire számít "felébredése" (halála) után?
Nem hiszem, hogy érved elijesztené a 1. lehetöségben hívö kemény magot, ha már ebben hisznek, egy kisebb kidumálás már meg sem kottyanhat nekik!
Lássunk néhány ilyet:
Ha nem feltételezzük tudatunk teljes irányíthatóságát, akkor megszönik az ellentmondás. Ez történik akkor is, ha azt mondjuk, tudatunk megalkotja a világot, irányítani viszont már nem képes – vagy éppen nem akarja. Ötvözzük ezt a kettöt. Mondjuk szeretne egyet szórakozni, ám, hogy izgalmas legyen a dolog, ideiglenesen megfosztja magát azon képességeitöl, mellyel késöbb rájöhetne az illúzióra. Túl feltünö lenne a többi emberkétöl eltérö viselkedés!
Egy másik kibúvó: saját álmaimat nem tudom befolyásolni, miért tudnám az illúziót, mint álmot befolyásolni? (Mellékes ugye, hogy két dologról beszélek egyszerre, s feltételezem hasonló müködésüket…)
A további lehetöségekkel kapcsolatban egyetértek veled.
Elég változatos életút, de ha a célban vagy, akkor megérte… amúgy is a változatosság legtöbbször a fejlödés elönyére válik!
Engem reformátusnak neveltek, de amikor saját gondolataim támadtak, ateistává váltam, úgy hogy nem jött be igazán… persze nem végleges az álláspontom. Nem próbálok ki sok hitet, inkább konstruálok egyet magamnak (ahogy Te is tetted), ami idöigényes folyamat.
A mindenséget tiszteled. A kérdésem az, miket tulajdonítasz neki? Nyílván nem egy anyagi világmindenségre gondolsz, hanem egy valahogy „alkotó” mindenségre.
Amit én „anyagnak” ugyanakkor törvényeknek gondolok, azt Te élönek? Tudattalan élönek vagy pont fordítva, mindent tudattal rendelkezönek gondolsz?
Tovább még ne mondd, mert mint látod, az eddigieket sem értem… (meg oncogito biztos lecsap minket, ha itt tovább offolunk)
42 a válasz azt még elhiszem, de valld be, hogy a kérdésre csak tippeltél!
Számomra ÍGY egyszerűbb!
A Világnak van tudata, és akarata is.
Bizonyítsam is be?
Hű, ez nem lesz könnyű, de megpróbálom :)
Az Istenemnek szintén van tudata és akarata. Ő maga az Objektivitás. Bár, mivel rajta kívül semmi sem létezik (szó szerint:), ezért akár a tökéletes szubjektumnak is nevezhetném.
De végül is akkora Valamiről/Valakiről van szó, hogy ebben (sem) tudok kompetensen dönteni, sem válaszolni :)
Végül is csak azt írhatom, amit megtapasztalok. Ha ennél többet írnék, hazudnék :)
,,Tehát, ha röviden össze akarom foglalni a dolgot, ezt írom:
Isten=Mindenség=EGYség''
Nem lenne akkor egyszerűbben nem Istenről, hanem csak egyszerűen a Világról beszélni???
A te Istenednek van tudata? Akarata? Irányítja a világot?
Valamikor réges régen keresztyény fiatal voltam, majd csalódtam az egészben(róm.kat.) és inkább ateista lettem. De ez nem igazán feküdt nekem. Ez csupán kiskamaszkori lázadás volt, persze, hogy az ellentétét választottam a vallásnak.
Osztán sátánista lettem. Nem mentem túl "mélyre", azaz nem lettem szektamókus, de csináltam pár baromságot. Nem sajnálom, mert elég sokat tapasztaltam ezáltal is :).
Közben eszeveszetten kerestem az Utamat, ezért voltam szinte minden (még punk is, no meg skinhead is. Persze, nem egyszerre:).
Sokan csak röhögtek rajtam, hogy hogyan váltogatom az ideológiáimat, de nekem lett igazam :))
Na, ennyit a sztori gyökereiről :)
Kerestem Istent. Miért hinnék a Mindenhatóban, ha Ő is függ vmitől(idő, stb.)? Miért nevezném Mindenhatónak egyáltalán???
Miért kreálnék magamnak vmi tuti istenséget és csinálnék hozzá kultuszt?
Hülyeség!!!
Úgyhogy eldöntöttem: A mindenséget tisztelem Uramként, Őt nevezem Istennek.
Először sántított egy kicsit a dolog, de ahogy elmélyedtem magamban(talán még mindig bent vagyok :))) rájöttem: működik!!!
Hiszen a Világ tele van élettel! Minden él, bár ez nem tekinthető szén alapú életformának.
Minden energiából áll.
Azután, hogy tisztáztam mindezt magamban, jött a látomás:)
Ezek után pedig megismerkedtem néhány "indexen lévő" vallással (sumer hitvilág, magyar hit, kelta mitológia) és mostanra elég kerekded képet kaptam.
A látomásban nem volt benne a MIÉRT?-re a válasz (egyébként is 42 :), csak a HOGYAN?-ra.
De ez is elég volt, az induláshoz mindenképp. :)
Tehát, ha röviden össze akarom foglalni a dolgot, ezt írom:
Isten=Mindenség=EGYség
Persze, sokan abba a hibába esnek, hogy az Isten fogalomhoz odakapcsolják a Szubjektum fogalmat is. De ez már a vallások hibája :)
Nálam nincs így. Tudom, hogy nem szubjektum. Nincs alakja, nincs nála "lejövök a Földre, oszt szétütök az emberek közt" hülyeség, mint YHWH-nál.
Na, de elég a negatív állításokból :)
Tovább is van, mondjam még? :))
Kérdezz, úgy könnyebb! :)
Kedves Mallow!
Azért néhány tippet "csípőből kizárhatunk"...
Pl. elég kemény gyermekkori tapasztalat, hogy "mindenható" nem vagyok: képzeletem erejével sem a Te, sem a felém közeledő virágcserép "viselkedését" nem befolyásolhatom. ;))) így hát kénytelen vagyok elhinni, hogy más ember és környező világ létezik.
Az viszont már érdekes vitakérdés, hogy Ő van-é, vagy csak gyermekkori sikertelen kísérleteim "kivetítése, abszolútizálása"?
Azt hiszem, egyetértünk, ha nem is olyan egyszerűen, ahogyan azt logikánkkal kapcsolatban említetted. A korábbi felsorolásban azért van ott a "..." . Állítom, hogy tengernyi lehetőséget nem láthatunk, mert a látáshoz fogalom is kellene, ami még nincs. (Ha nincs elektromosság-fogalmunk, ugrálhat a tollpihe a megdörzsölt borostyándarabhoz, ahogyan akar: mi ott csak "furcsa dolgot" látunk, elektromos jelenséget nem.) Állítom, hogy tengernyi "dolgot" látunk, ami nincs (ilyen volt az "éter", amihez képest a testek mozogtak a Newton-i világban, a "flogiszton", ami távozott volna az égő anyagból).
Marad a kérdés: Ő van-é vagy nincs? Anyag van-é vagy nincs? Tudásom ebben a kérdésben nincs...
Te melyikre tippelsz? (Amelyikre én, mert nem gondolhatsz másra... persze lehet, hogy ketten csalódjuk érzéki az „objektív világot” a nagy nagy „szubjektum” gondolta világ „egyik” tudatának illúziójában…:)))
Mellesleg a 3 alternatívát logikánk diktálja, mely lévén lehet illúzió, tengernyi lehetöséget még csak nem láthatunk...
Olvastam hasonlót egy Sci-fiben, amire teljesen ráillett a Sötétség – Világosság gigantikus sakkjátszmája. Igaz ennek a regénynek biztosan semmi köze sincs a hitedhez. A címére nem emlékszem sajnos, azt tudom, hogy az az illetö írta, aki az Emlékmást (vagy a Szárnyas fejvadászt vagy mindkettöt, vagy egyiket sem… hát nem emlékszem erre sem pontosan:(
Isten alkotta-e két „szellemet”, de miért? Nekik milyen szerepet szánt az „anyagi” világ irányításában? (A könyvben a két szellem valamiképpen „materializálódott”, s ott (is?) vívta a harcot... itt is volt szó valamilyen istenröl, de vajon milyenröl? Amúgy egész jó kis regény volt, elég „monumentális”, „gigantikus” érzetet keltett a két lény... asszem el tudom valahogy képzelni a dolgot)
+Mennyiben van köze a Te Istenednek a keresztény Istenhez?
Á szóval szerintük nincs valódi világ – ez számomra annyit jelent, nincs világ. Csak a szubjektum létezik… s miként képzeljem ezt el, mint egyféle szubjektív idealizmust?
Vagy a „tudatok megálmodják” önmaguk nagy közös megnyilvánulását?
(Apropó, milyen tudat az, amely nem tudja, hogy a világ csupán az ö szüleménye? Tudat önmagát „bootolva” megalkotja önmagát (önmagait?)… így biztosan nem zavarja az elözöekben megszerzett tudás. (Olvastam egy Sci-fit amely hasonlót tesz, bár ott csupán kikapcsolódásként volt egy közös illúzió, s maguk az egyének is objektíve léteztek, meg hát nem is egyiköjük sok tudata volt az egész - háhh, mégse annyira hasonló… viszont lehetne írni ilyen regényt is! (Sem a címe, sem az írója nem ugrik be.)))(Bocs a jó tagolásért, így mostanra biztosan elfelejtetted – én elfelejtettem – mit írtam az elején… legalább elolvasod mégy egyszer:))))
A tudat mindenképpen létezö, s a világba számomra minden beletartozik. Itt a tudat = világ, vagy a tudatok = világ(ok)? Utóbbi esetben, ezen világok közt összefüggést – közös illúziót – vagy függetlenséget tételez fel a szolipszizmus? (A függetlenség elég értelmetlennek tünik, bár úgy vélem, belemagyarázható jó pár dolog)
Ébredés...
Persze, teljesen igazad van, nem ébredhetünk arra, hogy hoppá, meghaltunk – feltéve, hogy a halál a tudat megszünésével jár. Ezért ha a megszünésre vonatkozó tippem esetleg nem válna be, egy – úgy ahogy- kellemes meglepetésben lenne részem. Persze ha beválik – de hát azért csak nem jöhet be minden – akkor a „szolipszista” már nem tehet semmit, nem döbbenhet rá tévedésére. Ami mint írtad nem is annyira a tévedése, ha a szolipszizmus nem nyilatkozik a halálról. Bár ha a tudat része a világ, miért szünne meg az a részével együtt? Ekkor inkább egy tényleges ébredést, vagy valami hasonlót tudnák elképzelni.
OFF
lám, lám: nem kell leszólni, aki kimarad, magát fosztja meg bölcsességeitektől, s olvashat, míg "képbe jön"...
Mindenkinek BUÉ(ÉT,ÉSZ,ÉE)K!
Akkó, högyibe!:
ON
Vagyon egy "kis" problémám:
Vagyok én, a "szubjektum", vagy te, a másik szubjektum, s érzékelünk mind a ketten, s kommunikálunk arról, amit érzékelünk, az "objektum"-ról. Amit az "objektum"-ról megismerünk, vagy egymástól tudjuk, vagy érzékszerveink közvetítése által. Nomármost:
Én vagyok csak, s te, meg az "objektív világ" csak érzékcsalódás?
Te is vagy, én is vagyok, s a világ is van?
Te is vagy, én is vagyok, s a világ csak közös csalódásunk?
...
Te sem vagy, én sem vagyok, világ sincs, csak "Ő, az egyetlen létező játszik"?
Már a bevezővel is baj van? Miért osztjuk a világot szubjektumra és objektumra? Ha "külső nézőpontra helyezkedünk" (Van ilyen?), akkor nincs szubjektum és objektum, nincs vita idealizmus és materializmus között?
Más: Szvsz a buddhizmus sem nem ateista sem nem teista. Nem arról szól, egy buddhista számára ez a kérdés lényegtelen (lehet). A lényeg a megvilágosodás. Szvsz sem nem idealista sem nem materialista. Kedves Percheron! Hol beszél Buddha imamalomról?
Más: Védeném a materialistákat. Igenis el tudok képzelni etikát és erkölcsöt materialista alapon, ahogyan mások is próbálkoztak (Marxisták, utilitáriánusok, stb.) ilyesminek a megalkotásával. A kémia is valahol az alchimia tájékán kezdődött, s jelenlegi igazságértékét nem minősíti, hogy története során volt flogiszton-elmélet is...
Más: Az intézményes vallásokat pediglen "nem önteném ki a fürdővízzel" azaz "tévtanításokkal", dogmákkal és hatalomcélú kijelentéseikkel együtt... Nem mindenkinek van ideje és energiája, tehetsége mindennel foglalkozni saját (társadalmi) léte fenntartása mellett. Az ősidőkben ezért találtuk ki a "munkamegosztást": én hiszek neked, mert te ehhez jobban értesz, vezess hát, cserében foglalkozom azokkal a "földi hívságokkal" amik a te létbentartásodhoz is szükségesek... Azért az egészséges szkepticizmust, kételkedésem jogát fenntartanám veled kapcsolatban: mi vezérelt, amikor azt hirdetted, hogy "..."? A szeretet? Az Ő kinyilatkoztatása? Materiális éhséged? Hatalomvágyad? Te mindíg az első két választ adod, de volt már példa, hogy a másik két válasz valamelyikét kellett volna adnod ha őszinte vagy, ezért kételkedem... ellenőrzök...
A buddhizus nem ateista. Szerntem te rosszul értelmezed az ateizmust. az A. olyan gyűjtőnév, ami röviden ezt fejezi ki: Istenben Nem Hívő.
SŐT!!!!
ateizmus: fn Fil/Természetfölötti erők, isten(ek) létének tagadása.|Ezen alapuló világnézet, ill. vallásellenes mozgalom. (nk:fr
Mindez a Magyar Értelmező Kéziszótár szerint.
Márpedig a Buddh.ra nem illik rá (az ugyanis hisz a "term. fölötti erőkben", sőt az istenekben is- ld. imamalom)!!
Mint mondtam, a ker. a zsid. vallásból származik ERGO onnan vette át. a zsid. vallás törvényei java részét pedig a babiloni bir.-ból. Azok is szemiták voltak (miután szétverték a sumer bir.-at a sémi törzsek, megalapították a babiloni bir.-at).
Naná, hogy mindenki változtat rajta. hiszen mások a körülmények.
Régebben megölni egy négert nem számított bűnnek.
Régebben egy zsidót megölni szintén bocsánatos bűnnek számított.
Szerencsére, ma már törvények szabályozzák az emberölést -igaz, sajna ma, M.o.-on inkább a kisebbségeket védik, mint minket, magyarokat. Na, de ez már pol.
On:
az animizmus ateista???
Delyszen annak az az alapja, hogy mindennek lelke van!
Sőt, bőven hisz a szellemekben is!
Az, hogy nem monoteista, az már más tészta!!!
Vagy te úgy gondolod, hogy a teizmus=monoteizmus??? akkor nem lenne ott az a fránya mono!
(én egyébként is a sztereot szeretem! Sőt, a Dolby digitalt!!! :)))
eukkkaristyia? Hát honnan tudjam én, hogyan kell írni? Mi vagyok, helyesírás-ellenőrző ? :))))
Egyébként elfogadnák. Ezek az emberek olyanok! Sajna.
Ezért szakítottam többek között a vallásokkal. Dogma dogma hátán.
Pápai tévedhetetlenség, mi?
Lókutyafrászt!
"kieg.: a buddhizmus nem ateista , csak nem istent(pontosabban:isteneket) szolgálnak, hanem a megvilágosodást."
Pontosan ezért ateista (ahogy a taoizmus is, ha már Lao-Ce-t emlegeted...). (Vagy legalábbis az eredeti változata ateista, most már van tesita is, úgy tudom.)
"A vallásban csúcsosodott ki az erkölcsi törvények -amiket minden későbbi keresztény bíróság és társadalom átvett (most itt elsősorban a zsid.-ker. erkölcsről és vallásról beszélek :))
Ezért mondtam, hogy az erkölcs a valláson alapszik."
Egyrészt a keresztény vallás ugyanúgy átvette máshonnan az alapvető értékeket, ahogy a modern kultúra és jog is (és mindegyik változtatott is rajta, és maguk is folyamatosan változtak, természetesen - hol voltak pl. a keresztes háborúk a jézusi aranyszabálytól?).
"Igazság szerint nem lehet szétválasztani őket-mert már a prim. ősembereknél is volt vallás, v. legalábbis annak egy kezdetleges formája- és ezzel párhuzamosan és egybefonódva fejlődtek ki a kultúra alaptörvényei-az erkölcs."
Peched van, az animizmus megint csak ateista vallás. :-)
(És mit szólsz mondjuk a görög filozófusokhoz, akik aztán végképp távol álltak a teizmustól? Nekik is volt 'némi' hatásuk az erkölcs fejlődésére, még a keresztény etikára is...)
Ami a hasonlatomat illeti, arra gondoltam, hogy az intézményes hitekben egy csomó olyan kitétel van,amit a hívők nagyrésze nem fogadna el/tartana szükjségesnek, ha külön találkozna vele. (pápai tévedhetetlenség, euchariszta (remélem jól írtam :), stb...)
kieg.: a buddhizmus nem ateista , csak nem istent(pontosabban:isteneket) szolgálnak, hanem a megvilágosodást.
Az erkölcsről-most tekintsünk el Lao Ce könyvétől, és inkább népiesen álljunk a dologhoz.
Rosszul fogalmaztam a vallás-erkölcs viszonyt meg.
Izé...fogalmaztam meg :))
A vallásban csúcsosodott ki az erkölcsi törvények -amiket minden későbbi keresztény bíróság és társadalom átvett (most itt elsősorban a zsid.-ker. erkölcsről és vallásról beszélek :))
Ezért mondtam, hogy az erkölcs a valláson alapszik.
Igazság szerint nem lehet szétválasztani őket-mert már a prim. ősembereknél is volt vallás, v. legalábbis annak egy kezdetleges formája- és ezzel párhuzamosan és egybefonódva fejlődtek ki a kultúra alaptörvényei-az erkölcs.
Így elfogadható?:) vita on :)))
A "gonosz" hasonlatod nem éppen helytálló- főként nem napjainkban.
Régen nem volt választás-tehát az ember MEGKAPTA a gépet, oszt élete végéig azzal élt. Igaz, nem is voltak mai problémái:).
Mostanában a vallás választása is olyan, mint a szakavatott gép-összerakatóé.
Inkább úgy hasonlítottam volna össze, hogy a "szakértő" linuxszal telepíti a gépét, a hívő meg Windózzal :))
Nos, őszintén azért nem osztom meg sok emberrel a hitemet-mert az alapja egy látomáson alapszik.
Igaz, ez a látomás más népeknél is feltűnt már és elég sok vallás alapszik ezen.
Nem, nem Istenre gondoltam :)))
A látomásom lényege a világ teremtése volt. Ezután kezdtem a sumér, ill. a magyar hitvilággal foglalkozni, majd a kelta hitvilággal (érdekes, ezek igazából nem zárják ki egymást-lévén természethez közeli vallások), végül(pontosabban jelenleg) a gnosztikával ismerkedem.
Nem gyúrtam belőlük saját vallást magamnak -igazából nincs is rá szükségem.
De végül is miben hiszek?
Istenben- aki (ezt, sajna nem tudom:) megalkotta a szellemvilágot-és benépesítette. Megalkotta a Fényt és a Sötétet (itt most az elvont és a teljes értelmezése is helytálló). Majd az anyagi világot- és itt a benépesítést a teremtményeire bízta. A Fény és a Sötét gigantikus "sakk-játszmát" vív egymással- hidd el, hihetetlen látvány volt :)
Ez így persze nem teljes. Igazából szóban sem tudom teljesen elmondani -nincs rá megfeleleő szókincsem :)))
De két dolog biztos:
Minden EGY.
A Szereteten alapszik minden.
"Ha a világ csak illúzió, s nincs kapcsolatunk a „valódi” világgal, akkor nem tudhatunk semmit, azt sem, hogy a „valódi” világ hogyan müködik."
A szolipszizmus szerint nem csak kapcsolatunk nincs a "valódi" világgal; egyáltalán nincs olyan, hogy "valódi" világ. (Csak a szubjektum, a tudat létezik, semmi más nincs - a valódinak hitt világ csak általa alkotott illúzió.)
"Bármilyen légvár építhetö rá, amely sosem omlik össze, egészen az utolsó pillanatig, amikor rádöbben az alkotó, hogy saját illúziója alapján élte életét, s a halál az, ami felébreszti."
Miért ébresztené fel? Ha már meghalt, nem tud rádöbbeni, hogy "hoppá, most meghaltam"...
(Egyébként is, a halál utáni teljes megszűnés a szolipszizmusba ugyanúgy belefér szvsz.)
"Einstein idealista? Isten nem vet kockát - vagy valami hasonló - kijelentése nem ezt sugallja számomra."
Valahogy úgy hangzott az elhíresült mondat: "én az egyetemes rendben és törvényben hiszek; a maga istene kockát vet". Ez szerintem az idealizmushoz áll közelebb. Sőt, ha jól emlékszem, valami olyasmit is írt, hogy minden valódi tudós tisztában van vele, hogy a valóban mély elméletekhez a többi hipotézistől eltérően nem találgatással, hanem megérzéssel jutnak. (Majd ha nálam lesz a könyv, kikeresem a pontos idézetet, ez valószínűleg nagyon pontatlan volt.)
Ha a világ csak illúzió, s nincs kapcsolatunk a „valódi” világgal, akkor nem tudhatunk semmit, azt sem, hogy a „valódi” világ hogyan müködik. Ilyen körülmények legfeljebb nem zárnak ki semmit, de ekkor nem is állíthatunk semmit!
Fantáziálhatunk bármiröl, a materializmus „kézenfekvösége” eltünik, csak hát az a probléma, hogy maga a felvetés is csupán fantázia – persze nem zárható ki, de nem indokolja szinte semmi sem, megalkotói vágyain kívül. Bármilyen légvár építhetö rá, amely sosem omlik össze, egészen az utolsó pillanatig, amikor rádöbben az alkotó, hogy saját illúziója alapján élte életét, s a halál az, ami felébreszti. (Egy ilyen szolipszistának vagy kinek persze más lenne a véleménye. Valamelyikünk, vagy mindkettonk nagyot fog majd bukni abban a bizonyos pillanatban. Ö biztosan nagyobbat! A megszünéstöl minden csak jobb lehet… nekem valszeg kellemes csalódás lenne… szolipszizmus ezennel elsöpörve, hiszen már ezért a meglepetésért megéri materialistának lenni:)))))
Planck, Penrose – öket el tudom képzelni, mint idealistákat. Talán elolvasok majd tölük írásokat ez ügyben, reménykedve, hogy álláspontjukat nem a km-re építik… mint oly sok idealista, aki a szabad akaratban hisz.
Einstein idealista? Isten nem vet kockát - vagy valami hasonló - kijelentése nem ezt sugallja számomra. Hallottam valamit arról, hogy idösebb korára hívö lett. Igaz ez?
Üdv: Mallow
/Közben feltételeztem az ezoterikusok stb. hitének (állításainak?) valótlanságát, amikor automatikusan a megszünést írtam. E lehetöség fennálása számomra is „nyilvánvalónak tűnik”. /
Közben még eszembe jutott valami a halál utánról: amikor azt kérdezik, mi volt a világ keletkezése előtt (esetleg mi lesz a vége után), lelkesen le szoktuk hurrogni az illetőt, hogy micsoda hülye kérdés, hát azért a világ keletkezése, mert előtte nem volt semmi (sőt, egyáltalán nem volt 'előtte'). De végülis a halállal ugyanez a helyzet: ilyenkor az utánát nem az objektum, a 'valódi világ' szemszögéből értjük (hiszen abból a szemszögből pontosan tudjuk, hogy mi fog történni), hanem a tudat, a szubjektum szemszögéből. De ezzel az 'utána' szó helytelen használatának hibájába esünk, hiszen a halál a szubjektum létezésének megszűnése, a szubjektív idő vége, nincs olyan, hogy utána...
"Erdekelnenek azok az idealista hitek, melyek a materializmushoz hasonlo osszhangban vannak a tudomannyal. Tudsz roviden mondani ezekrol valamit? (csak iranymutataskent )"
Szvsz jó ötlet nevesebb idealista tudósok ilyen témájú írásait olvasni, az ő világnézetük biztosan összhangban van a tudománnyal. (pl. Einstein, Planck, Penrose...)
Vagy pl. a szolipszizmus egész határozottan összhangban van a tudománnyal (bár pontosabb lenne azt mondani: kikerüli). Ha tagadjuk az objektum létezését, és az egész világot illúzióként fogjuk fel, a tudományos eredmények jelentéktelenné válnak, hiszen az illúzió, bárhogy is viselkedjen, nem tudja cáfolni saját illúzió voltát.
Kedves Percheron!
"Hogyhogy nem következik a halál utáni megszűnés az ateizmusból, meg a materializmusból? Miért, ott hogy van?"
Ott sehogy sincs, ezt próbálom mondani egy ideje. A materializmus nem állít semmit a halálról, mert nem ezzel (hanem a szubjektum-objektum viszonnyal) foglalkozik. Azt állítja, hogy a test megszűnésével megszűnik a tudat is, semmi többet. Hogy a hétköznapi értelemben vett halál valóban a test megszűnése-e, arról semmit nem mond. (Persze az igenlő válasz nyilvánvalónak tűnik, de lehet más választ is adni, pl. az ezoterikusok asztrál-, mentál- és egyéb testeit segítségül hívva.)
Az ateizmus pedig nem is filozófia, hanem a nem Istenben hívő (nem-teista) filozófiák gyűjtőneve. (Szándékosan nem úgy írtam, hogy Istenben nem hívő - nem tudom, érzed-e a különbséget...) Azért egy buddhista és egy hedonista között elég nagy különbség van, akár az erkölcsöt, akár a halálról alkotott felfogást nézzük...
"De aza erkölcs is végső soron a vallásból származik :)"
Ebbe könnyű lenne belekötni, de tartok tőle, hogy megint megkapnám (jogosan), hogy mindent félreértelmezek - úgyhogy ki tudnád fejteni részletesebben?
"éppen ezért tartom kevesebbre a materializmust. a hit és a vallás is ad célokat. mint mondtad, a M. nem (M. nem Mallow-t jelent :)))"
Ebben az értelemben kevesebb (de nem rosszabb vagy értéktelenebb!) is: a vallásoknak része olyasmi is, amivel a materializmus nem foglalkozik (pl. etika). Ez nem azt jelenti, hogy a materialistának nincs elképzelése az erkölcsről, csak azt, hogy az a materializmusától (majdnem teljesen) függetlenül bármi lehet, míg a legtöbb (teista) vallás magában foglal egy szigorú erkölcsi kódexet is.
(Ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy ez olyan, mint a számítógépvásárlás - van aki megnézi, milyen van a kirakatban, és külcsín + ár alapján dönt, más meg utánanéz, milyen alkatrészek vannak, és összeállítja az optimális gépet - persze az utóbbihoz több hozzáértés szükséges. ;-)
…és kellemes újraindítást & regenerációs procedúrát is egyben:))
Percheron,
Kezdjük felszámolni a kölcsönös félreértéseket – de pl. a hitedröl még szinte semmit se tudok. Beszéljünk róla? (nem vagyok pszichológus, ne ijedj meg:))
Ha nem tudom pontosan, hogy miben hiszel, nem tudok belekötni, tudod… márpedig vitatéma kell nem? :))
Vagy ne vitatkozzunk semmiröl?
Ha a hit számomra csak nyűg lenne (mint oly sok vallásosnak!) akkor persze, hogy eldobnám magamtól. de szerencsémre Isten vigyáz rám :))
És még csak nem is lógok neki egy rakás pénzzel :))))
Nálam az Öreg Csempész Wishkey-k fognak csőstül jönni:))
És a végtelen ciklust valszeg egy otromba zuhanás a padlóra fogja megszakítani :)))
