Ahogy nézem, tényleg 4 éve voltunk. Látszik öregszem, mert nem gondoltam volna hogy azóta ennyi idő eltelt. Stuhleck pályarendszere azóta tudtommal nem változott semmit.
A pályatérkép csalóka, az 1-es pálya, és minden variációja kék, hiába írják az 1b-t pirosnak. Sőt, ami a 2-essel párhuzamos rész, az a legenyhébb szakasz, és a legszélesebb is. Kék még a 3a is.
Normális piros pálya a 3, és a felső 11 (az utóbbi ha épp nem jeges vagy szeles).
Arra azért érdemes számolni, hogy hosszúhétvége van, lehet hogy fél M.o. az osztrák pályákon fog tobzódni.
Engem max. 1 napra érdekelhet, de inkább valószínű hogy nem.
Srácok, jól olvastam vissza, hogy négy éve márciusban valóban Stuhlecken voltunk együtt egy szombati(?) csúszáson? Jövő hét eleji egynapos családi túrára keresek határmenti terepet (kék pályák, ülős felvonó... ahogy lentebb is olvashattátok a kritériumokat), és próbálom összerakni az emlékeimet a mai pályatérképpel, de sehogy sem megy! Ennyire fejlesztettek volna, vagy nekem szita az agyam?
A másik tervem Mönichkirchen-Mariensee, de ott egy kicsit keveslem a kék pályák hosszát, viszont oda is még télies időt mondanak keddig.
Esetleg érdekelne vkit egy március 15-i szezonzárás a két pálya vmelyikén? Ha megyünk, 2-3 embert el tudunk vinni.
[Mariazell, illetve snowboard szempontjából igazából Gemeindealpe]
Múlt héten voltunk - az időjárást nézve - pár piszok szerencsés napot Mariazellben. Gyerekoktatás miatt nem túl távoli terepet kerestünk, olyat, ahol kabinos lift megy a településről a hegyre és van minimum ülős felvonóval ellátott kék pálya. Első körben csak Schladmingtól nyugatra nézelődtem, gondoltam, kabinosak attól keletre nem igazán vannak. Aztán szóba jött még Annaberg a hosszú varázsszőnyeg miatt, de a kinézett szálláshelyen nem tudtak már fogadni minket. Nagyjából véletlenül néztem meg Mariazell Bürgeralpe pályatérképét, és meglepődve láttam a gondolás liftet, városközpontból indulva, hegytetőn hüttével, játszótérrel (előzetesen úgy nézett ki, még arra is szükségünk lehet... :-) ), kilátóval, fórumokon szolid kék pályának mondot, ülőliftes résszel... belevágtunk.
A helyi turizmusirodának írtam, nagyon gyorsan kaptunk sok ajánlatot, végül mégsem a Mariazell központjában tobzódó hotelekből választottunk, hanem a St. Sebastianban, a négyüléses Bürgeralpe Nord-West lifttel szemben, az út túloldalán álló Hotel Bartelbauerben szálltunk meg, tulajdonképpen pályaszállásunk volt. A hotel mindenkinek ajánlom, három felnőttel és két gyerekkel kétszobás, két fürdőszobás, néhány éve készült lakosztályt kaptunk, a félpanziós ellátás bődületesen sok és nagyon finom volt, a személyzet egy része magyar, és mindenki hihetetlenül kedves és segítőkész!
Időjárás, amivel kezdtem: hihetetlen szerencsénk volt ebben a - február végéig - hószegény szezonban! Odautazásunk napján +5 fok alá nem ment a hőmérséklet, hó már csak a pályákon volt, és azok közül is csak 3 volt nyitva (1 - fekete, 2 - piros, 4 - kék). Másnap hajnalban azonban elkezdett erősen havazni, így első nap havazásban, egyre gyarapodó, délutánra jelentősen buckásodó hóban boardoztunk (néhány négyzetméteren még a jeges alap is előjött, de nem volt zavaró). Másnap felhős időben, de tökéletesre elkészített pályán csúszhattunk, csak a 3. nap délelőttjén kezdett megint olvadni, de akkor meg az ifjak is inkább a síelést akarták kipróbálni, nem is mentünk fel a hegyre, pár tíz métert húzogattam őket a szállásunkkal szemben.
Snowboard szempontjából arra, amire most nekünk kellett, bejött a hely, a kék pálya valóban jó volt a kezdők tanítására, nekem itt csak annyi jutott, hogy rolózásban közlekedtem a többiek előtt-mögött a 4-es pályán, meg háromszor lejöttem a piroson, kétszer ebből úgy, hogy egy gyerek-board volt a hátizsákomon, egy felnőtt deszka meg a hónom alatt. Volt benne kihívás, pláne, hogy azt a piros pályát még a helyi oktatók is inkább feketének mondják! :-)
Az utolsó nap délutánján szabadprogramot kaptam, gyorsan át is mentem a közeli Gemeindenalpe-Mitterbach terepre, aminek csak a középállomása van olyan magasan, mint Mariazellben a tető, és onnan még 400 métert emelkedik a hegy. Látszott is az előző napokban, hogy több havat kapott, bíztam benne, hogy lesz egy kis freeride-ra lehetőség, és ebben annak ellenére nem csalódtam, hogy a viszonylag kevés síző és a még kevesebb deszkás már eléggé lejárta a hegyet. Utoljára négy éve csúsztam Magyarországon kívül, az utolsó freeride-élmenyem 3 szezonnal ezelőtt volt, amikor Visegrádon akkora hó esett, hogy egy délutánt lehetett a Nagyvillámról az erdőben lecsúszni a felvonók tetejéig :-) , szóval már a kicsivel is beértem volna, amit viszont Gemeindealpe most nyújtott, az bőven elég volt a megkopott tudásom és az újra elveszett bátorságom miatt a határaim feszegetéséhez!
A pálya egyébként érdekes, fogalmam sincs, hogy akik csak kezelt pályán tudnak csúszni, azok mit élvezhetnek benne, a tetőről a közepéig "pályán" igazából csak egy változó szélességű "erdei" úton lehet lecsúszni, de a közepétől lefelé is inkább ez dominál. Aki viszont szereti az offpiste-érzést, annak a teteje fekete, majd a középállomásig pirosba hajlik, megfelelő hó esetén (most az volt) elég kihívás legalább egy napra. Lejjebb menni nem is érdemes, mert a lenti ülős lift ugyan gyors, de hosszú (9 perc), épp elég a fenti kétülőssel felmenni a tetejére (az is 6 percig tart a metsző szélben).
Néha össze kellett szedni az inamba szállt bátorságomat a legalább 30 centi, kicsit már összetúrt, az idő haladtával egyre jobban kifagyó, keményedő szűzhóban, főleg a frontos kanyaroknál éreztem, hogy bizonytalan vagyok a fekete részen, nem mindig sikerült a fordulók közben térdből lent maradni, néha kipattogott alólam a lap, egyszer meg akkorát szaltóztam előre, hogy a deszka vége úgy befúródott a hóba, hogy feltápászkodás után simán meg tudtam állni rajta. :-) Lejjebb már érzésre szépen ment a kanyarodás mélyebb hóban is, bár zárás felé, a második óra végén már jelentősen éreztem a fáradtságot. Bizony-bizony, rég mentem ennyit egyszerre.
A középállomás alatt egy elég sok elemből álló freestyle park van, ha minden igaz, a terep egyetlen (a háromból) húzóliftje szolgálja ki, még lejjebb pedig van egy gyorsasági kapu, ahol egyszer 61 km/h-t értem el egyszer pedig 44-et, pedig érzésre ugyanolyan gyorsan mentem, így most nem tudom eldönteni, melyik menetnél zavart be vki a mérésbe.
A csúcson lévő, frissen felújított Terzerhaus meglehetősen impozáns, belül is jól néz ki, egyetlen hibája talán, hogy jelentős részt kitakar az amúgy lenyűgöző körpanorámából.
A két terep egy bérlettel síelhető (plusz Annaberg), nincs is messze, nagyon kényelmesen öt óra volt az út Kismartonon keresztül (egy hosszabb megállóval), tanulókkal, családdal optimális, és ha jó hó van, Gemeindealpe megfelelő kikapcsolódás kicsit komolyabb csúszásokra is.
Mióta utoljára voltam Ausztriában, sokat fejlődött a technika is, elkezdtem "játszani" a skiline.cc oldallal, ott láttam, hogy több síterepen már videófelvétel készítésére is alkalmas pályarészek vannak, ilyet láttam Mariazellben is a 4-es tetején, egy kis elkerített pálya kapukkal, rajtállvánnyal, kb. 20 mp "versenyzési" lehetőséggel - sajnos kipróbálni már nem volt időm. És most már azt is tudom, hogy Gemeindealpén kb. 2 óra alatt 3333 métert utaztam felfelé (vagy mentem lefelé, tetszés szerint). Legközelebb a Garmin gps-t még mindenképp a hátamra kötöm... :-)
Murau hozta a szokásos jó formáját. Volt napsütés, tökéletesre ratrakolt pályák, pályán kívüli élvezetek, egyik nap szakadó hóesés aminek következtében a pályákon is vastag puha hó volt. Élvezet volt a fekete pályán térdig érő szűz hóban csúszni:-)
Lesajnált terep sok magyar részéről pedig minden szempontból tökéletes. Eszembe se jut, hogy messzebbre autózzak.
Hát bakancsot értelemszerűen akkorát, ami passzol a lábadra. Ahogy utcai cipőknél, ezeknél is vannak eltérések a gyártók méretezései között, szóval mindenképp próbálni kell, ha nem is annyira problémás a kiválasztás, mint egy sícipőnél, de a túl nagy baki okozhat galibákat. A kötést meg a már meglévő bakancshoz érdemes választani, a 42-43-as bakancsokhoz általában az L-es kötések jók, de itt nagyon meghatározó a bakancs külső kialakítása is, nem csupán a hosszmérete.
Üdv Mindenkinek! Segítségeteket szeretném kérni! Teljesen új számomra a snowboard, azt kérdezném tőletek hogy 42es lábra mekkora bakancsot illetve kötést tanácsoltok? A válaszokat előre is köszönöm! Ákos voltam.
A pénteki nappal kapcsolatban: tök jó volt, hogy a szerencsétlen eplényi kiruccanás után azért sikerült egyet csússzunk együtt ebben az évben is. A pálya elég kemény / jeges volt, szerintem free lappal nem okozott volna túl nagy örömet. A délelőtt a nagyobbik lapommal elég jól ment, erősen kellett figyelni de ha az ember nem hibázott egész jól megtartott a helyenként jeges pálya. A piroson valahogy jobban ment, mint a kéken. A rövid ebédszünet után már kevésbé mentek a dolgok: a pályák erősen feljegesedtek, a Speedcross lap nem annyira ideális ilyen pályán illetve el is fáradtam. A hátsó pályán a szokásos jégréteg fogadott, erős odafigyeléssel sikerült a sodródást minimalizálni. Élen fordulást elég nehezen tudtam azon a pályán kicsikarni ebből a lapból.
Az a baj, hogy a 3 lapomból egy napra csak kettőt viszek magammal és elég nehéz kiszámolni, hogy melyik legyen a második. A Speedcross kevésbé jó jeges pályán, viszont sokkal szélesebb körben használható (mélyhó, freeride "light", puhább pályán carving, bohóckodni), mint a Rossignol szlalomlapom.
vau-val beszélgettünk, hogy milyen lapot választanánk ha csak egyet lehetne. Én valószínűleg egy ilyet a 168-as méretben:
Januárban annyira szerencsések voltunk, hogy 6 napot csúszhattunk ideális havon. Egyszer sem emelkedett a hőmérséklet 0 fok fölé. Pár nappal az érkezésünk előtt hullott komolyabb mennyiség és végig tökéletes maradt. A következő pár hét már melegebb volt. Hatalmas mákunk volt! Egyik nap zárás előtt felmentünk 3200-re, kicsit lejjebb megálltunk pár percre pihenni és amikor felnéztem a hegyre senkit sem láttam. Ideális volt a "Nerd Ratio", ezt az egy síelőt elviseltem valahogy. :)
Azt a keskeny lappal carve-oló alpinost azt hiszem mi is láttuk. Fekete ruhában, középkorú szakállas. És nagyon magasan állt, mégis stabilan ment. A deszkát én sem láttam, de szerintem Virus lap lehetett, ők gyártanak ilyen keskeny lapokat. És a keskenység megmagyarázza a magasabb állást is.
Láttunk másvalakit is, aki valami gyönyörű tartásban ment, egy Sigi lappal,az ívek alapján szlalom lehetett.
Hóminőségben persze hogy én is a 4-szer ratrakolt -15 fokban esett, és nem felolvadt havat szeretem a legjobban, na abban menni álom, bármilyen meredekség gyerekjáték olyanban. Csak hát ez 5 évente egyszer van véletlenül.
Minerel,
Hajrá :) Biztos tudod, de azért mégiscsak leírom, hogy egésznapos sízés után csak finoman, ne terheld túl a gyerkőcöt.
Mi hétfőn támadjuk Kreischberget egy hétre. Mivel a szállásunk fent lesz a sípályán így a cél gyermekem sítudásának további csiszolása oktatóval majd szabad sízéssel és most eljön az én időm is mert felvonók leállása után bevezetés lesz a snowboard világába. Vicces ez a 90 cm-es deszka meg a kis cipő :-D
Csütörtökön a pályán sem volt tömeg nem csak a felvonónál. Délutánra azért megszaporodtak a népek, de némi odafigyeléssel lehetett akkor is menni. A felvonóból láttam a 11-es felső részén egy alpinost valami nagyon keskeny és hosszú deszkával menni. Gyönyörű íveket húzott a jégen. Sajnos többször nem találkoztunk, pedig megnéztem volna mivel ment.
Mi sem bántuk meg, hogy elmentünk ,9 után érkeztünk és fél 4ig csúsztunk, akkor ültünk be egy hüttébe a "sárgabubis" alsó állomásánál de továbbra is jobban kedvelem a keményre ratrakolt friss havat. :)
Jég volt, de azért nem volt annyira vészes. Délelőtt az óriás (vagy a nagyobb) lap, kicsit oda kellett figyelni, de gyakorlatilag teljesen jól tartott, kellett ez a jegesség. Az 1-es pálya teteje már itt mutatta, hogy tömeg az van, de a középső részeken rendesen el lehetett férni. Aztán átmentünk a 3-asra, az a kezdeti oldaldőlés ellenére kiváló volt mindannyiunknak, jól lehetett carve-olni. Néha jött egy-egy tömeg, őket meg kellett várni hogy eltűnjenek, és akkor gyönyörű tiszta pályán lehetett csúszni.
Du. 1-kor rövid ebéd a kocsinál, innentől nekem a szlalom, Zsurinak a Speedcross lap. És megnéztük a 11-es pályát, ami eddig soha sem volt használható, amikor rámentünk. Én csak buckákra, kására és mindig viharos szélre emlékszem, de a többiek szerint legtöbbször jeges. Most nem volt szél, de jég az igen. Nem is kicsit, kezdetben nagyon magasan állva próbáltam carve-olni, de aztán kényszerítettem magam mélyebbre is. Ez nagyon kemény diónak bizonyult, állandó sodródások, keresni kellett a működő technikát. Itt életveszélyesek voltak az átlagsízők és boardosok, nagy tempóval sodródtak a jégen, megállni esélyük sem volt, csak a csoda mentett meg minket attól hogy belénkszálljanak (vagy hogy ők egymásba...). Őár menet után gondoltuk, inkább vissza az 1-esre. A visszaút rémálom, iszonyatos sodródó tömeg, csak lassú alibizés volt kifizetődő. Mire leértünk, rájöttünk, hogy eddigre minden pálya tükör jég lett, sok helyen szürke jéggel. A 2-es pálya a szürke jég ellenére is carve-olható maradt, gondolom az enyhe lejtés miatt.
Mi is láttunk helikoptert pályára leszállni.
A tömeget nem sorbanállásban kell mérni, az ma sem volt. A pályákon néha viszont rettenet, amit nagyon erősített a jegesedés.
Tömegben az új csodafegyverem a switch, óriással és szlalommal is, legalább látok fölfelé is, a kanyarodás meg egész stabil ahhoz, hogy tömegben is menjen (carving messze van még).
Tegnap voltunk Stuhlecken. Jegesek voltak a pályák, a hegy közepéig fényesebb, feljebb "szivacsosabb" jéggel amin pár centi hó volt. Azért lehetett közlekedni, de nekem nem ez a kedvenc havam. Délután többen voltak de így sem kellett pár percnél többet várakozni a felvonóknál. Háromszor láttam hordággyal jönni-menni a mentőket és egyszer helikopter is leszállt. Nem nagyon lehetett lazulni mert büntetett a jég... Persze jól éreztük magunkat de nekem kicsit magasra tette a lécet a januári hóminőség Les 2 Alpes-ban.
Akkor a péntek vagy szombat jó lehetne? Mondjuk az volt a tapasztalatom, hogy a péntek már olyan "félig hétvége", ami az emberek mennyiségében is megnyilvánul. De mondjuk még mindig jobb ebből a szempontból, mint a szombat. Viszont szabadságot kell kivenni.
A szabad helyek tekintetében nem tudok még nyilatkozni.
Elvileg jó hétköznap is (sőt, a várható embermennyiség miatt talán a hétköznap a jobb), csak nagy kérdés mikor. Szerdára szelet igérnek (a szörf vonz már ilyenkor, plusz a hegyen nem jó a szél). A másik aggályom, hogy lehet az öcsémet is érdekelné a dolog, de a lécem(lécünk) épp kölcsönben van az egyik kollegámnál, és csütörtök este a legkorábbi időpont, amikor vissza tudom kérni.
Mi jövő szerdán megyünk pár napra Mariazellbe, így ez a február végi egy nap (pláne hétközben) biztosan nem jön össze. A reményhalról meg mondjuk azt, hátha jön még márciusban egy nagy hó vhová a környékre, és akkor hirtelen kimegyünk. :-)
Érdekel valakit egy boardozás jövő héten (inkább hétvégén, de ez még meggondolás tárgya) Stuhleck-en? Az itteni meleg ellenére ott egész jónak néz ki a pálya.
Visszaérkeztünk Ramsau-ból, gondoltam írok egy rövid élménybeszámolót.
A falucska nagyon hangulatos, közvetlen a Dachstein alatt van. Nagyon sok kis pályácska van elszórva a faluban, ideális kis gyerekekkel. Mi a Rittisberg nevű hegy közelében laktunk, ahol a leírás szerint 25, a gyakorlatban olyan 10-15km sípálya van. A szállás a Burton által üzemeltetett magyar ház volt, amit egy az egyben kibéreltünk (5 család). A helyi pályák gyalog 5 percre voltak, de óránként ment buszjárat Schladmingba.
Én szombaton este rögtön egy esti sízéssel kezdtem Schladmingban. Végre egy hely, ahol szombaton este lehet síelni, mindig erre vágytam az egész napos utazás után. A Hochwurzen hegyen levő kivilágított pálya a leghosszabb esti pálya, amin eddig jártam. Elég jó, bár a hó minősége (tömörített műhókása) és a szezon eleje miatt nem igazán boldogultam a szlalomlappal, állandóan kicsúsztam vagy túlgyorsultam. A kivilágítás sem volt az igazi, szerintem Eplény jobb.
Vasárnap maradtunk a helyi Rittisbergen, ami a kevés pálya ellenére meglepően jó élményt adott: bár nincs sok pálya, de azok szélesek és jók és ami a legfontosabb: alig volt ember a pályán. Ezen a napon sível mentem, és meg kellett állapítsam hogy - bár a snowboarddal azonos szintű érzést nem tudok kicsikarni belőle, azért - az is egész jó dolog. Hétfőn ellátogattunk busszal a Schladmingba (Hauser Kaibling), ami felért egy sokkal: irtózatos mennyiségű ember, mindenhol csindaratta zene, már 11-kor szétsíelt pályák (ebben mondjuk a meleg is ludas volt). Átmentünk a Planai-ra, hátha az jobb, de ott minden még rosszabb volt: még több ember, még rosszabb pályák (kb. félméteres buckákkal), ráadásul sok átcsúszó és a pályák száma nincs kiírva. Nagy nehezen levánszorogtunk a síbuszhoz (a fiamnak ekkor volt a lábán először board a szezonban, szegény jól megszenvedett) és elmenekültünk. Másnap maradtunk a helyi Rittisbergen, ahol reggel 9 órakor már havon voltunk és a nap folyamán nem volt ritka, hogy senkit sem láttunk a pályán. Gondolom nem kell részletezni, hogy milyen élmény a reggeli visszafagyott pályán 173-as lappal carvingolni :-) Az egész család nagyon élvezte a sima pályát és a nyugalmat, de mivel délre erősen felmelegedett az idő úgy döntöttünk a szép időben felmegyünk a gleccserre szétnézni. Síbérlettel teljesen ingyen volt a jégbarlang is, ez nyáron elég húzós lett volna egy családnak. Szerdán havazott és lehűlt az idő, tettünk még egy próbát Schladminggal, de továbbra sem tetszett ugyanazon okok miatt. Úgyhogy a maradék két napra maradtunk a kis Rittisbergen és nagyon élveztük. Mivel csütörtökre újra havazott volt mélyhavazás, pénteken pedig tökéletesen kezelt de alapvetően puhább pálya várt.
Jó kis hét volt, változatos hóviszonyokkal (reggeli kemény fagyott, tavaszi olvadó, friss hóeses utáni mélyhavas, lenyomott de puha) és meg kellett állapítsuk, hogy Schladming (legalábbis februárban) nem nekünk való. Bár nagyon jó pályák vannak, de az iszonyú tömeg miatt élvezhetetlen: nem lehet azt csinálni amit akarsz és túl nagy a zaj/nyüzsgés. A kis Rittisberg mentette meg a hetünket: nem mondom, hogy egy heti síelést oda szerveznék, de ha már így alakult mindenféle hiányérzet nélkül és pozitív élményekkel jöttünk haza annak ellenére, hogy hat napból négyet itt síeltünk.
A boarddal kapcsolatban ebben az évben eddig nem tudok felmutatni igazán nagy fejlődést, de legalább szinten tartom magam. A Pirate lapom továbbra is jól megy (gyors, stabil, megbízható, tart ha én nem hibázom), a Speedcross lap pedig mélyhóban illetve buckás/összetúrt pályán is nagyon jól használható. Érdekes, hogy a szlalomlappal elég nehezen boldogultam ebben az évben, csak az utolsó napra tudtam igazán kihozni belőle, amikor átdob a kanyarban (igaz 2 napot sível töltöttem).
Nálam továbbra is a visegrádi oktatások jelentik a szezont, de azt legalább eddig élveztem, és nem kellett a lavinafigyelmeztetéseket sem sűrűn elemezni. :-) Az sajnos elég tragikus, hogy most úgy néz ki, megy a pálya a levesbe, ez a február eleji 8-10 fok hihetetlen és elszomorító egyben, és a jövő hét elejére még melegebbeket mondanak.
A snowboardozni megtanulni akarók hozzáállása egyébként csak nagyon lassan változik az évek során, még mindig többségben vannak a "haverom jól boardozik, majd ő megtanít" stratégiával a lejtőnek nekiindulók, de legalább azok között, akik oktatótól akarják megtanulni az alapokat, egyre több a visszatérő vendég. Ők nem akarnak megragadni a rolózásnál, falevelezésnél, már ezen a télen is volt pár jelentkező, akikkel eljutottunk az összefűzött, driftes kanyarokig.
Üdv, egy olyan problémám van már egy ideje, hogy menet közben meg szokott kicsit lazulni a kötés csattja, legalábbis menet közben érzem, hogy kicsit lötyög benne a lábam, ami elég zavaró, és ilyenkor, ha megállok, mindig tudok szorítani 1-2 fokot. Az azért csak nem lehet, hogy sosem húzom meg eléggé indulás előtt, vagy mégis? Néztem a fogakat, látszólag nem tűntek nagyon elkopottnak, bár lehet, hogy nem is az a rossz, hanem a csatt.
Egyébként nemrég voltam Zell am seeben, a Kitzsteinhorn az maga az álom, még a Fekete mambán is lejöttem lassacskán, de a Scmittenhöhe is jó, kivéve a 4-es, 5b és 20-as pályákat. A 4-es elég jeges és meredek, a 20-as is jeges volt, minden bizonnyal a pálya déli fekvése miatt, az 5b-nek meg egy idő után megszűnik a meredeksége, és lehet egy jóadagot gyalogolni.
