Ráérek egy kicsit, olvasgatok, kattintgatok, gyanút fogok, beigazolódik:
A nandi származású kenyaiak életmódja, szociális státusza, étrendje nem sokban különbözik a többi kenyaitól. Ebből nem nehéz arra gondolni, hogy az ő genetikai örökségük teszi őket különösen gyors futóvá. Ugyanakkor amennyire csalogató ez a vélekedés, annyira nem támasztja alá semennyi kutatási eredmény. A vizsgálatok nem találtak rá eddig semmilyen genetikai tényezőt, amely a nyugat-afrikainépességet különösen alkalmassá teheti a hosszútávfutásra. A link pedig ide mutat:
vagy létező szerkezet a mai magyar beszélt nyelvben
Az semmiképp, bár egyesek nagyon szeretnék, ha így lenne, mert már nem először találkozom vele. Engem a hideg kiráz tőle. Nincs ilyen szerkezet a magyar nyelvben, idétlenül is hangzik, ugyanezt ki tudjuk fejezni más szavakkal - egyszerűen semmi nem indokolja, hogy beépüljön. Már alig várom, hogy a had it coming is megjelenjen egy torz formában.
"Ezt azért nem láttam jönni, hogy csak csere leszek"
– vallotta be őszintén a 20 éves holland válogatott középhátvéd,--- (Index)
- Nekem még szokatlanabb. Namost vagy suta tükörfordítás, vagy létező szerkezet a mai magyar beszélt nyelvben. Nem tudom eldönteni, én mindenesetre nem használok, nem is hallok ilyen szerkezetet.
Itt a baj szerintem az, hogy a második tagmondatban halmozott alany van, aminek nem lehet csak úgy elhagyni az egyik felét a hozzá tartozó jelző mellől. Ezen nem segítene, ha az állítmány meg lenne ismételve.
"Nem vagyok benne biztos, hogy mik azok az intervallumok."
Nem vagyok benne biztos, hogy az indexponthu hírszerkesztő (gúgl-fordító) tud magyarul. Nem tudom, hogy az indexponthu hírszerkesztő biztos-e benne magyarul. Vagy valami.
Azt mondják, a nyelv igazán erőteljes egységesedése az elektronikus tömegkommunikációs eszközökkel - de nem az internettel, hanem a rádióval, majd a tévével - indult be igazán. Természetesen előszor a városokban, és nem megy végbe a folyamat egyetlen generáció alatt. Ahogy írjátok, a határon túli területeken ez korlátozva volt, és ott regionális köznyelvek is kialakultak. De azért ilyesmiről talán a trianoni határokon belül is lehet beszélni. Debrecenben sem pont ugyanúgy beszélnek az utcán, mint Budapesten, főleg nem az idősebbek. Még ha nem is túl feltűnő, inkább csak árnyalatnyi különbségek vannak, de azok vannak.
Gyakorlatilag akkor minden megengedett, megfigyelő véleményétől függ csak?
Ez a "megengedett" szó nagyon félrevisz.
A nyelvészek annyit szoktak mondani, hogy a nyelvészet, mint tudomány számára nem értelmzhető kérdés az, hogy a "láthassa" vagy a "láthatja" alak helyes. Különböző nyelvváltozatok vannak. Máshogy beszél a szabolcsi cigánygyerek, mint a rózsadombi juppi. Mindkettő a saját nyelvváltozatának szigorú szabályait követi (önkéntelenül, ahogy a szüleitől tanulta), és ezek nem teljesen egyeznek meg. Egyikben így kell ragozni, másikban úgy. Mondhatjuk, hogy a szabolcsi soron beszélt nyelvváltozatban a "láthatja" változat nem megengedett - aki így mondja, arról rögtön lerí, hogy más változatot beszél - a rózsadombiban meg a "láthassa". Nyelvészeti értelemben egyik sem helyesebb a másiknál, ahogy mondjuk a német nyelv sem helyesebb a hollandnál, sem fordítva.
Ez viszont nem azt jelenti, hogy a két nyelvváltozat értékéről a társadalom ne mondana eltérő ítéletet. Elég komoly - kimondott és kimondatlan - normák szabályozzák, hogy milyen helyzetben milyen nyelvváltozat használata az elvárás, és a műveletlenebbek nyelvváltozataihoz kapcsolódó bizonyos jegyeken nagyon erős stigma van. Ha valaki úgymond felsőbb körökbe igyekszik, akkor az ő szempontjából nagyon "helytelen", és csöppet sem "megengedett" dolog azt mondani, hogy "láthassa". A nyelvészek erről többnyire annyit mondanak, hogy ez viszont nem nyelvészeti kérdés, hanem kvázi illemszabály.
Mondjuk, én nem sokat beszéltem gyerekekkel idén, lehet, hogy a globalizálódás, internet miatt valóban van egy egységesedési tendencia. A velem korúak (50+) egységesen suksükölnek, én ezt tapasztaltam. Az is lehet, hogy ott is van különbség a városi és falusi beszédben, lehet, hogy például Csíkszeredában sokkal inkább beszélnek "pestiesen", mint egy kis faluban odébb.
Megengedőbbnek kell lennünk a székelyek szóhasználatával kapcsolatban. Egy idegen ország közepén élnek elszigetelten. Ma már más a helyzet de 10-20 éve a gyerekek értelemszerűen többet vettek fel otthon vagy a szomszéd bácsitól mert nem volt olyan nagy kínálat magyar nyelvű mesékből. Csonkahazában ez egy természetes folyamat, a médiából illetve az utcán bárhol az irodalmi nyelv jön szembe, és a gyerekek előbb-utóbb kinevetik a viccesen beszélő nagypapát.
