Hm… érdekes. Nekem azt mondták, hogy igaz csak 1-2 másodpercig, de a karomból képzett rugalmasan feszes ív tartja a testsúlyomat. De ha mégsem, akkor mi?
Hát igen, ezt tényleg nem tudom otthon gyakorolni, mármint a gördüléseket. Próbáltam, hogy leteszem a paplant a szőnyegre, de még úgy is baromi kemény, úgyhogy ezt feladtam.
Úgyhogy megoldásként marad valóban az erősítés, bár egyelőre térdelésből sem megy öt fekvőtámasznál több, és a fogyókúra, ami amúgy is rám fér :-)
A videó tippeket köszönöm, meg fogom nézni őket!
nem kell a súlyod elbirnod gurulásnál,ez nem break tánc. a kezed csak irányit,nem azon támaszkodsz.ha igy mutatták akkor nem jól.nem csoda ha megsérülsz.
Szia! A következőket tudnám tanácsolni: a különböző lépéseket és ütéseket tudod önállóan egyedül is gyakorolni.
Először is néz meg a témában minél több aikido videot - erre kiváló a yuotube. Ezt hívják mitori geikonak - megfigyelés általi gyakorlásnak.
MITORI-GEIKO vagy KENGAKU Mások mozgásának figyelmes szemlélése. Minden technika tanulása ilyen módon kezdődik. Rendszerint az edző, vagy edzésvezető egy tetszés szerint kiválasztott partnerral közösen bemutatja a gyakorlandó technikát, amit az edzésen részvevők alaposan megfigyelnek, majd a gyakorlás során megpróbálják minél tökéletesebben leutánozni azt. De ha valami sérülés folytán akadályoztatva vagyunk az edzésen való részvételben, akkor is gyakorolhatunk e módszer alapján, megfigyelve a mozgások sajátosságait, a gyakorlók mozgása során adódó hibákat. A videofilmen rögzített edzés is kiválóan alkalmaz az ilyenfajta edzési módra. Tamurai sensei szerint a megfigyelés percei semmivel sem maradnak el fontosságban a fizikai gyakorlás mögött, segítenek fenntartani a helyes hozzáállást, a jó megfigyelő készséget, és értelmet adnak az erőfeszítésnek.
Az önálló gyakorlás: TANDOKU-RENSHŪ vagy HITORI-GEIKO Partner nélküli, önállóan végzett gyakorlás – Ennél a gyakorlási formánál az aikidoka a különböző technikai elemeket (pusztakézzel, karddal, bottal): támadásokat (ütések, vágások: azaz suburik), lépéseket, védekező technikákat, légzőgyakorlatokat, formagyakorlatokat (katákat) önállóan, partner nélkül gyakorolja. A gyakorlás célja a pontosság, a koordináció, a mozgás folytonosságának csiszolása, készség szintre emelése lehet. A gyakorlás hatásosságát lehet tükörrel emelni, ill. az ütéseket, vágásokat gyakorolhatjuk álló vagy mozgó célra is.
Az esések, gurulások tanulásához elsősorban hely, ill. tatami kell , vagy legalább valami közepesen puha és vastagabb szönyeg - ez kevés embernek áll rendelkezésre otthon -így inkább ezek önálló otthoni gyakorlását nem igazán javasolnám. Erre van az edzőterem. A gurulások tanulásának első lépéséhez, az ülésből (seiza), ill guggolásból történő előregurulást tudnám ajánlani.
Amit még megtehetsz az az erősítés, és a nyújtás (sterching). Néhány fekvőtámasz (térdelésből), ha máskép nem megy, illetve a lábizmok erősítés különböző guggolásokkal - különösen a hasznodra fog válni (ha kitartasz az aikido mellett). És próbáld meg a válladat rendszeresen nyújtani.
A következő videokat ajánlanám elsőként: AIKIDO HOME EXERCISE - junbi undo
.. és végül az eredeti forrás AIKIDO. Morihei Ueshiba demonstrates in 1960 <object width="480" height="385"><param name="movie" value="http://www.youtube.com/v/M5mhX_JWsMk?fs=1&hl=hu_HU"></param><param name="allowFullScreen" value="true"></param><param name="allowscriptaccess" value="always"></param><embed src="http://www.youtube.com/v/M5mhX_JWsMk?fs=1&hl=hu_HU" type="application/x-shockwave-flash" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" width="480" height="385"></embed></object>
Igen, beálltam, próbálkozom :-) Izomláz van dögivel, de a legnagyobb bajom, hogy gördülésnél valahogy sikerült meghúzni a vállam, és most nem bírom felemelni a kezem... áááá....
Amúgy a lépéseket és gördüléseket próbálom tanulgatni, illetve ráérezni, hogy hogyan is kéne csinálni. De hát az én kezem elég puding, úgyhogy szerintem idő kell, míg a teljes (nem kevés) súlyomat meg bírja majd tartani akár csak egy-két másodpercig is. Úgyhogy türelemre szükségem lesz, de nem adom fel...
Amúgy ötleteket, tanácsokat szívesen fogadok a témában :-)
Amúgy mindenki próbál segíteni, az edző is és a többiek is, de hát ráérezni nekem kell, meg próbálkozni, hogy hogyan is lenne jó a dolog. Szóval a hangulat jó, és igazán élvezem.
Akkor én is reklámoznám: Giampietro Savegnago program: 2010. okt. 22-23-24, Pécs, Simonyi Károly szakközépiskola
Nem mindennapi ember, itt egy cikk róla, a SZEGEDMA.hu-ról a tavalyi Makói látogátásáról...
....A mester több mint tizenöt éve tér vissza a Csongrád megyei városba – tudtuk meg Márton Imrétől, a Makó Budo Klub alelnökétől, az aikidó szakosztály vezetőjétől.
„Mindig nagy megtiszteltetés számunkra, amikor a mester eljön kurzust tartani. Az alapvető, hogy a megye aikidósai itt vannak a rendezvényen, de a Dunántúlról, sőt Lengyelországból, Szerbiából, és Olaszországból is érkeztek vendégek. Mindenki tanulni szeretne, és a mester örömmel tanít” – hallottuk Márton Imrétől. Az alkalom is adott volt, hiszen a Makó Budo Klub éppen 20 éves. Az aikidó szakosztálynak jelenleg 70 tagja van, de szinte nincs másik olyan klub az országban, ahol óvodás, gyermek- és a felnőttcsoportok is működnek.
A József Attila Gimnázium sportcsarnokában legalább száz aikidós leste Giampietro Savegnago minden mozdulatát szombaton, majd próbálta elsajátítani azokat a technikai fogásokat, amelyeket a mester mutatott. Ha valakitől, akkor az 56 éves mestertől lehet tanulni. Ő ugyanis tanítványa volt annak az oszakai Kobayashi Hirokazu 8. danos mesternek, aki az aikidó alapítójától Ueshiba Moriheitől sajátította el a jellegzetes harcművészet alapelvét és fogásait.
„Az aikidó az egész világ számára van. Sohase gyakoroljátok öncélúan, mindig csak a másik emberért. Ez az alapelv a legfontosabb. Az aikidó segít fejleszteni a testet, az egészséget, a szellemet és a lelket is. Harmóniát teremt” – foglalta össze a lényeget beszélgetésünk elején Giampietro Savegnago.
A mester 18 éves korában, 1972-ben tért át az aikidóra, előtte bokszolt, rövid ideig cselgáncsozott, karatézott és kendózott. Kobayashi mesterénél 1980 óta huszonkétszer járt Japánban és a tanítót elkísérte európai kurzusaira is. Közel háromszáz szemináriumán vett részt.
„Az aikidósnak hosszú távon változik a gondolkodásmódja, javul a koncentrációs képessége és a kitartása. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a fizikai erő nem minden, a harmóniára kell törekedni. Ezen alapul az aikidó mozgásvilága is. A technikák végrehajtásában a nagyfokú fegyelem mellett a játékosságra törekszünk. Az tanítjuk, hogy az agresszív megoldások helyett az emberibb konfliktuskezelést kell előtérbe helyezni” – mondta a mester. Hozzátette: megfigyelése szerint 24 éves kor után az emberek nem keresik az erőszakot, ezért is jó, ha a gyerekek már 8-10 éves korban elkezdenek aikidózni. Belőlük biztosan nem válik agresszív állampolgár, tudnak uralkodni felnőttként érzéseiken.
Elárulta: amikor a az olasz rendőrségen dolgozott, mint a biztonsági emberek vezetője, bizony néhány alkalommal, amikor éles tárgyakkal támadtak rájuk, önvédelemből be kellett vetni az elsajátított technikákat. De kiemelte, mindig arra törekszik, hogy a vitás helyzetekben először a szellemre hasson.
„Az aikidó szellemi tanításának köszönhetem, hogy 2000-ben, amikor balesetben elvesztettem térd alatt az egyik lábamat, hogy gyorsan felépültem, és néhány hónap után már Makón vezethettem kurzust. De ez egy dolog. Mondja, látszik rajtam, hogy jelenleg nyolc tumor van a testemben, és ezek ellen küzdök?” – kérdezte Giampietro Savegnago.
"És különben is, elég gáz egy profi előtt égetni magam, nem?"
egyáltalán nem gáz. én kifejezetten szeretek kezdőkkel gyakorolni. és azért, mert régóta csinálom, egyáltalán nem vagyok profi. nálunk egyáltalán nincs külön erőnléti feladat, épp elég az edzés maga... :)
No megnéztem egy edzést, és mondhatom, el voltam ájulva. Szerintem másfél órán keresztül úgy csillogott a szemem, mint mikor egy kisgyerek előtt csokit lengetnek :-)
Holnap szerintem már be is fogok állni. Nem tűnik könnyűnek, de megpróbálkozom vele :-) Vannak rajtam kívül is más kezdők, és jó volt látni, ahogy mindenki próbál nekik segíteni. Ez nagyon szimpi volt.
Mielőtt válaszolok, megragadom az alkalmat és bemutatkozok: (ezt kellett volna először, tudom)
Én is 30 éves nő vagyok, és 1998 áprilisában kezdtem el Aikidozni Medó Lászlónál. Előtte Kyokushin karatét csináltam kb 3 évig, de sajnos megszűnt a klubom, és a közelben nem volt másik Kyokushin klub, ezért elhatároztam, hogy vagy Kyozok, vagy valami egészen mást. Megtudtam, hogy a régi sulimban van Aikido edzés. Gondoltam lenézek, végülis ez is japán, biztos jó lehet. Azonnal megfogott a Sempai egyénisége, humorérzéke, oktatási módszere. Onnantól kezdve rendszeres látogatója lettem az edzéseknek. Úgy az ötödik edzés után Laci megkérdezte, hogy ugyan miért nem állok már be végre? :) Könnyű volt meggyőzni, legközelebb vittem a szerelésemet és beálltam. Állatira megtetszett, jó érzés volt csinálni, csak hiányzott belőle a karate keménysége, a mozgás és a fáradtság. Meg se izzadtam, míg a karate edzések után úgy másztam haza :) Csináltam kb két évig az Aikido-t, levizsgáztam sárga övre. Már a narancsra készültem, amikor nyílt egy Kyo klub, és én hülye, átmentem oda.... (utólag már hülyeségnek érzem) Akkor az kellett. Mindegy, ez a klub is hamar megszűnt emberhiány miatt, és akkor abbahagytam mindent. Ez kb 10 éve volt, akkor kezdtem el dolgozni, bulizni, éjszakázni, nem is fért volna bele az időmbe.
Egész mostanáig csak ritkán gondoltam a harcművészetre, bár mindig is imádtam. A japánokhoz meg alapból van valami vonzódásom. Most új munkahelyem van, és az első időkben iszonyú rossz volt. Volt egy felettesem aki kicsinált. Fogytam 5 kilót, megtudtam mi az a gyomorgörcs, és állandóan beteg voltam a stressztől. Egyik kollegámmal beszélgettünk a harcművészetekről, és akkor bekattantam, hogy én visszamegyek Aikidózni!!! Nem a Kyo jutott eszembe, csak az Aikido! :) Azt tudtam, hogy Laci már nem tart edzéseket, viszont a legjobb tanítványa (Tibi) igen. Szerencsére a száma is megvolt, elhatároztam, hogy munka után felhívom. És példa arra, hogy nincsenek véletlenek, aznap munkába menet találkoztam Tibivel a villamoson!!! Hihetetlen volt, szóhoz is alig jutottam! :) Gyorsan megkérdeztem mindent, és megnéztem a következő edzést. Nagyon jó volt! Még egyet megnéztem, és harmadikra már beálltam. (ez is áprilisban volt :) Fantasztikus érzés volt, bár majdnem elájultam az első két hónapban a fáradtságtól! Most már nem mondom azt, hogy az Aikido nem fáraszt ki :) A csapat is nagyon jó, és a stressz is elmúlt! Időközben megjavult a helyzet a munkahelyen is, kikerültem a szemét felettes alól, de szerintem az Aikidónak köszönhetem, hogy egyáltalán kibírtam eddig! Felmondtam volna, ha nem tudom hol levezetni a feszültséget.
Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy újra visszasodort az Aikido felé.
Delwen! Csak ajánlani tudom az Aikidót, én is kicsit túlsúlyos vagyok, de folyamatosan fogyok, mióta újra edzek, és mindenki mondja, hogy kivirultam :) Az arányok változóak, mi 9-en vagyunk, és abból hárman vagyunk lányok. Nálunk a kezdők először gurulni, esni tanulnak meg, meg a lépéseket. Ez eleinte elég unalmas lehet, de nagyon hasznos! Nálunk nagyon ritka az erőnlét, nem is tudom, mikor nyomtunk fekvőtámaszt utoljára. Néha hiányzik is. :) Az edzés eleje a legkeményebb, futás, tapsra leguggolás, felugrás, gurulások. De nincs két egyforma edzés. Együttérzek veled, nekem is kevés az önbizalmam, de hidd el, az Aikido ezen is segít! Észre fogod venni, hogy egyre magabiztosabb vagy az életben is! Már csak annyi a dolgod, hogy keress egy klubot, és nézz meg egy edzést! :) Sok sikert!!
tiszteletem. ismetelni nem akarom az előttem szólót,ezért csak kiegészitéseket irnék.
1-sose nézd azt hogy mennyi a lány,csak azt hogy az amit ott tanitanak azt jó érzés -e csinálni,megtalálod -e a számitásod benne.
2-nehéz a kezdet de inkább csak az új környezet,és emberek miatt. szó sincs mélyvizbe dobálásról.az értelmetlen és sérülés veszélyes. együtt gyakorolsz a többiekkel és egy haladó foglalkozik veled,aki szépen elmondja hogy mit miért csinálunk,mind etikett,mind technikailag. aztán ha tisztul a kép akkor már haladó nélkül is simán el fogsz boldogulni. ja és nem szabad szégyenkezni senki előtt. a haladónak nem teher vagy,neki ez a feladata.ebből ő is tanul.
3-erőnlét hol van,hol nincs.helye válogatja.de ahol van ott se kell megijedni mert annyit csinálsz amennyit tudsz,úgy ahogy tudod. azt nagyon határozottan tanácsolom hogy ha meglátogatsz egy edzést akkor ne csak megnézd,mert azt szerintem már videókon láttad,hanem állj be és úgy próbáld ki.többet fogsz megtudni belülről.
Ezekre a kérdésekre itt sokféle választ fogsz kapni, mert bizonyos szokások klubonként, oktatónként eltérőek.
1. 30 évesen, nőként nem késő elkezdeni az Aikidot. Az ok, hogy kevés felnőtt nő van a klubokban sokféle lehet. A leggyakoribb, hogy a lányok megházasodnak, gyereket szülnek, mellette dolgoznak és hacsak nem értek el kritikus szintet (pl. klubalapítás), 20-30 évesen szabadidő hiányában eltűnnek. Van egy másik ok is, és ezt sokszor a legnehezebb elhinni: sok lánynak nem elég brutális az Aikido. :) Ők azért jönnek, hogy tiszta erőből üthessenek-rúghassanak valamit, vagy valakit, mert le akarják vezetni a feszültséget és meglepődnek, hogy itt általában vigyázni kell a másikra.
Azért az is igaz, hogy a lányoknak nincs könnyebb dolga az edzéseken, de nem fizikai értelemben. Jellemzően nem kapnak megkülönböztetett figyelmet, vagy ha igen, akkor sokszor pont az nem tetszik nekik, mert nem a számukra megfelelő módon történik. Az oktatók között is kevés (de hál istennek egyre több) a nő, aki megérti a többi nőt. Tartok tőle, hogy az ő feladatuk lesz kidolgozni, hogy hogyan is kell lányokat Aikidora tanítani úgy, hogy együtt haladhassanak az erősebb fizikumú és többnyire eltérő mentalitású férfiakkal. Az Aikido mozgás lágysága és szépsége egy elérendő cél, de senkit nem lehet rávenni, hogy lágyan dolgozzon az első edzéstől kezdve. Én speciel nem is akarok ilyet. Mindenki használja maga adottságait, keresse meg és tágítsa a saját korlátait. Általában előbb-utóbb mindenki lelágyul, de inkább csak takarékosabb, pontosabb, ergo hatékonyabb lesz. De ezt megérteni és elfogadni időbe telik.
2. A legtöbb helyen valóban folyamatosan csatlakoznak be az új tagok, de ha ez zavar, (talán még) van néhány klub, ahol indítanak külön kezdő csoportot. A többi helyen sem kell aggódnod, ott az első néhány alkalommal lesz, hogy az edzés egy bizonyos szakaszában különvesznek a többiektől, hogy a legalapvetőbb és leggyorsabban tanulható dolgokat mihamarabb elsajátítsd és addig "ne zavard" a haladókat. Ez amúgy nem egy tanfolyam, amin, ha lemaradsz pár leckével, akkor már hátrányban vagy. Mindenki a maga ütemében fejlődik és általában semmi gond nincs abból, ha a kezdők 2-4 alkalom/hét után mindent együtt csinálnak a haladókkal. Soha senkit nem fogsz feltartani, csak akkor, ha magadnak és mindenkinek ezt az aggályodat magyarázgatod ahelyett, hogy megpróbálnád a tőled telhető legjobbat mutatni. Az edző/haladó tudni fogja, hogy kezdő vagy, a többiek meg ugyanolyan kezdők, mint te. A partner feladata, hogy mindenkivel "rendesen", azaz mindkettejük szintjének megfelelően gyakoroljon. Ha sokkal jobb, segítsen, ha rosszabb, figyeljen és tanuljon. Aikido edzésre nem azért járunk, hogy jobbak legyünk a többieknél, hanem hogy saját magunkat tudjuk felülmúlni úgy (és sokszor azáltal), hogy közben odafigyelünk a körülöttünk lévőkre.
3. Erőnléti gyakorlatok előfordulnak. Van, hogy elkülönítve, mint pl. fekvőtámasz, felülés, van, hogy a normál gyakorlással egybekötve. Mondjuk vágások, gurulások, zuhanások százai egymás után elég jól erősítenek. És igen, mindenki igyekszik tartani a tempót a többiekkel és hidd el, pár hét után ezzel neked sem lesz gondod - mármint az igyekezettel. Addig meg a magad szintén, saját ütemben. Ezért senki nem fog lenézni, ha mégis, csak magáról alakít ki rossz véleményt.
Az önbizalomhiány sok gyakorlással és az apránként jövő sikerélményekkel gyógyítható. :)
Sziasztok!
Tudom, hogy teljesen laikus kérdéseim vannak, de én még csak most gondolkodom azon, hogy bele kellene vágnom eme nemes harcművészet megismerésébe, és abban bízom, hogy ti tudtok nekem segíteni. Szóval…
Kérdés 1.: szerintetek 30 évesen, nőként, és főleg némi súlyfelesleggel érdemes belefogni? Mindenhol azt olvasom, hogy a csapatoknak úgy max 10%-a lány… ez kicsit elbizonytalanít, mert biztos van valami oka. Pedig úgy veszem észre, hogy az aikido még a „leglágyabb” stílus. Bár lehet, hogy nem ez a legjobb szó, de most ez jutott eszembe.
Kérdés 2.: Hogy zajlik az edzés egy kezdő számára? Hisz nincs kezdő csoport, hanem egyből be a mélyvízbe, a többiek közé. De hogyan? Odamegyek, és??? Jó, gyanítom, hogy nem fognak hülyére verni, hisz egyáltalán nem erről szól ez az egész, de akkor is… Milyen valakinek az első (néhány) edzés? Hogy tanulja meg az alapokat? Mert az meg elég hülye érzés, hogy valakit arra kárhoztatok, hogy az én bénázásommal szenvedjen, mondjuk, ahelyett, hogy rendesen tudna gyakorolni. És különben is, elég gáz egy profi előtt égetni magam, nem?
Kérdés 3.: vannak pl erőnléti gyakorlatok? Mert én fekvőtámaszból háromnál meghaltam. De valahol meg azt olvastam, hogy mindenki a saját erőnléti szintjének megfelelően gyakorol, és a saját ütemében fejlődik, ugye.
Na jó, eddig csak nyavalyogni tudtam, pedig nem az volt a célom J csupán némi önbizalomhiányban szenvedek. Most biztos gondoljátok, hogy nem lenne-e egyszerűbb odamenni és megnézni, hogyan is zajlanak a dolgok a valóságban, csak még nem szedtem össze a bátorságom J de majd igyekszem, hisz most indulnak újra az edzések mindenhol, így szeptember elején.
Előre is köszi, ha valaki válaszra méltat J
Delwen
Gyanítom, békében nyugszik... Szvsz. sokkal nagyobban, mint a szétforgácsolódott és sokszor zavaros magyar aikido öregjei élnek. Amin el lehet gondolkozni, hogy mi is az, ami az ő öröksége. Mert amíg él, addig ezt a terhet nem kellett hordani. (márha teher, és márha kell)
