A hesseniek idénye alapvetően a sérüléseken ment el, volt olyan időszak (asszem a durva hamburgi zakó is abba tartozott), ahol ha másfél sorra elegendő mezőnyjátékosuk volt - összesen és mindig volt olyan poszt, ahol egyetlen komolyan vehető játékos állt rendelkezésre akár több hétig is (irányítóban meg ez a helyzet kb. hónapok óta).
Kicsit kisarkítva egyetlen világklasszis van az egész csapatban - de az is a kispadon. Ehhez képest ez egy kiváló eredmény.
Az a szép a Bundesligában, hogy ha a Berlin-Magdeburg-Kiel-Flensburg kvartettre nem vagyok kíváncsi, még mindig rengeteg lehetőségem van jól szórakozni.
A tabella másik végén pedig a Melsungen tegnap simán kikapott Berlinben - ezt a meccset, ellentétben a beitigheimivel, valósuzínűleg innen is sokan látták. A leglátványosabb különbség a jobbátlövő poszton volt, ahol Gidsel hozta a szokásos formáját és kb. azt csinált, amit akart, míg Kristopansnak több eladott labdája volt, mint kapuralövése. De az is igaz, amit te is beírtál ide rögtön Simić sérülése napján: a Melsungen gyakorlatilag kapus nélkül játszik hosszabb ideje.
Még három forduló van, nem tudom elképzelni, hogy a Füchse ne nyerje meg mindhárom meccset, és akkor, történetükben először, bajnokok lehetnek. Azt mondom, megérdemlik.
A Melsungen meg harmadik lesz úgy, hogy 2 ponttal lesz nekik kevesebb, mint a bajnokcsapatnak. Nem tudom, hány ilyen bajnokság lehet Európában, ahol 2 pont hátránnyal csak harmadik lehetsz.
A Melsungen jó volt a szezonban, de nem elég jó. A kritikus meccseiket tavasszal mind elveszítették. Ebből az EL-elődöntő egyértelműen a kapuban ment el, de a német kupaelődöntő és az elvesztett bajnoki rangadók, meg a durva hamburgi vereség, nem írhatóak Simić sérülésének számlájára.
A Füchse eszméletlen sebességgel játszik, én most őket mondanám a BL első számú esélyesének is, bár Köln azért egy külön világ, ott véreztek már el jó csapatok is.
A kiesés elleni küzdelem idén is váratlanul látványos lett a Bundesligában.
Azért néztem összvissz bele a Bietigheim-Flensburg meccsbe, mert a Berlin-Melsungen felvezetésében megjegyezték, hogy 16-10-re mennek a vendéglátók éppen. Namost a szünetre 21-12-vel fordultak. Valószínűleg nem csak én nem hittem a szememnek így elsőre.
Itt is erősen lehetett érzékelni, hogy melyik csapat lúgozódott ki jobban a hétvégén, ráadásul Freddie Gentz tíz labdát fogott az első félidőben, a Flens több labdát adott el, mint az adidas és nem igazán tudtak mit kezdeni a Bietigheim beállósaival. Az utolsó tíz percet a vendégek egy 7 a 6 elleni játékkal próbálták szorosabbá tenni, aminek az lett az eredménye, hogy Gentz gólt is tudott lőni, meg kb. mindenki más, aki arra járt, mert a Flensburg a góljai után sem igazán tudta visszacserélni Kevin Møllert a kapuba.
A második félidő egy teljesen másik meccset hozott. Burić került az északiak kapujába, a védekezés kicsit keményebb lett, a skandináv egók kellemetlennek érezték a helyzetet és elkezdtek játszani, nem csak a mezüket felküldeni. A Bietigheim hullámvölgybe került, az erejük is kezdett fogyni és talán 29-28-ra fordított a Flens, leginkább csak azért olyan későn, mert Iker Romero Gentz helyére becserélte Daniel Rebmannt, aki megfogott pár igen fontos labdát.
Az utolsó gólt 80 másodperccel a vége előtt a bietigheimi Moritz Strosack lőtte jobbszélről. Az utolsó flensburgi támadás (Bla Blagotinek kiállítása miatt üres kapuval) eredménytelenül zárult, a hazaiak viszont nagy bölcsen nem lőtték rá a labdát az üres kapura 25 másodperccel a vége előtt, hanem kijátszották a rendelkezésükre álló időt.
Az egyéb kiesőjelölt csapatok közül a Stuttgart nyert Mannheimban (nem láttam, nem fogom visszanézni, pedig gyanúsan érdemes lenne, ezt hogyan sikerült előadni...), az Erlangen simán kikapott otthon a Magdeburgtól és ezzel ponthátrányban a 17. helyen áll (ráadásul ők már csak kétszer lépnek pályára a szezonban, a többiek háromszor). A Bietigheim-Erlangen rangadó győztese valószínűleg bent marad az első ligában. Biztos, hogy az lesz a legizgalmasabb mérkőzés a vasárnapi játéknapon. A helyi közönség is megérkezett, nem állítom, hogy Eisenach/Balingen kategóriás bolondokházában játszottak a csapatok, de a női csapat körüli tavalyi "hangulathoz" képest már-már forró volt a hangulat.
A bronz érezhetően egyik résztvevő csapatot se motiválta igazán, a Melsungen kompletten a cseresorral kezdett. Nem titkolták, hogy a mai bajnoki lényegesen fontosabb számukra, mint az EL-bronzmeccs.
Ma este 20 órától Füchse - Melsungen, a Sport 1 is adja, a meccs könnyen a bajnoki címről dönthet. Berlinben egyértelműen a hazaiak az esélyesek, de azért fixre nem mondanám. Ha döntetlen lenne, az parádés lenne, mert akkor három fordulóval a vége előtt a Magdeburg, a Füchse és a Melsungen is 51 ponttal állna. Ha valamelyik csapat nyer, akkor a győztesnek 52, a Magdeburgnak 51, a vesztesnek 50 pontja lesz. Mivel teljesen reális hogy mindhárom csapat minden hátralévő meccsét megnyeri, a mai vesztes a BL-ről is lemaradhat.
Tegnapra jutott egy brutális meglepetés, a Hannover otthon kapott ki a Potsdamtól, így vissza fognak csúszni a hatodik helyre.
Kezdjük ott, hogy nem is macedónok, hanem nyugat-bolgárok, a "macedón" nevet a Titó találta csak ki, nyelvi standardnak megtéve a Bulgáriától legtávolabbi nyelvjárást, hogy minél kevésbé hasonlítson a bulgárra. Egy emberöltö alatt sikerült egy komplett népnek új -hazug- identitást adnia...
A Fradinak se adtak a szöröstalpúak annyi jegyet, amennyi járt volna, csak a töredékét, biztonsági okokra hivatkozva, mert természetesen a biztonság sávot a vendégszektorból alakították ki, az 500 jegyböl csak vmi 150-et biztosítva.
Köszi! Ebből legyen valaki okos... Kérdés, ki fogja elveszteni 10-0-lal a visszavágót egy ilyen helyzetben, esetleg még az, hogy egy zártkapus (igen nehéz elképzelni ezek után közönséget) találkozón milyen válogatott durvaságokkal "szórakoztatnák" egymást a csapatok.
Az athéni meccs sem volt éppen babazsúr, de hogy Szkopjéban mi várta volna a görögöket, szintén nem nehéz elképzelni már csak az örök és megbonthatatlan macedón-görög barátság jegyében sem.
A végén megérjük, hogy az USA vendéglátóként nem fog tudni Los Angelesben kiállítani egyik nemnél sem egy kézilabdacsapatot.
Másfelől Merkovszki Pál elég szigorúan (túlzottan is?) árazza be az NBI általános színvonalát. A legtöbb német másodosztályú csapat valószínűleg benn maradna az NBI-ben, a harmadosztályúakról ezt azért picit nehezebb elképzelni...
Olyan nagyon nem bánom, hogy a hétvégi programból nem láttam semmit. Ezt a szép szokásom valószínűleg meg fogom tartani a két BL-végjátékra is (a férfiakéra biztos), ha nem találnék semmilyen alkalmasabb programot (amire meg pici az esély).
Az Ágai gusztustalanul a Flensburgnak szurkolt. Én egyik csapatnak se, teljesen mindegy volt nekem, hogy ki nyer, ki veszít az EL-ben, csak nagyon visszataszító, ha egy riporter pártos egy olyan meccsen, ahol elvileg semlegesnek kellene lennie.
Véget ért az orosz bajnokság (illetve az alsóházban még egy meccs hátravan, ami azonban semmin nem változtat). Ma volt a döntő visszavágója, az első meccset a CSZKA nyerte Rosztovban (23:24).
Mivel ma is nyertek (27:25), így semmi kétség nem volt a bajnokot illetően. Kaplina elképesztőeket védett (ő lett a meccs embere), Gyibirova állandóan a bírókkal foglalkozott (semmi oka nem volt rá, normálisan vezették a meccset), ki is állíttatta magát, pont olyankor, amikor a legkevésbé sem hiányzott a hátrány a Rosztovnak. Volt két piros lap is, mindkettő az első félidőben, Managarova három két percért, míg Szjomina durvaságért kapott egyből pirosat.
A végeremény:
1. CSZKA Moszkva
2. Rosztov-Don
3. Asztrahanocska
4. Lada
5. Dinamo Volgograd
6. Kubany Krasznodar
7. Zvezda Zvenyigorod
8. Csernomorocska
9. Lucs Moszkva
10. Majkop
11. Izsevszk
A Dinamo nyolc éve nem végzett ilyen jó helyen (és persze megint szétszedik a csapatot :-(( ), a Csernomorocskából megsérült Natalja Nyikityina, látszik is az eredményükön.
Visszavonul Jekatyerina Iljina és Olga Fomina (Csernoivanyenko). És nyilván megindul a népvándorlás a csapatok között. Jó lenne, ha néhányan Európába jönnének.
