Az ősz már csak ilyen. Borongós, érzelmes. Különben a falevelek meg avar, rőzse és rokonai, barátainak élénk tüzelgetése a kertekből újabb régi emlékeket csal az orromba.
Lehet, hogy jövőhét végén bekukkantok a híd alá...
Valószínü.
:o)
Hello Tyke cimbora! Észrevetted, hogy az emberre mindig télen (ősszel)jön rá a gitározhatnék? Pedig télen hideg van, elmacskásodnak az ujjak, a torok is megfájdul a hűs levegőtől (és az elfogyasztott söröktől).
Mégis... Az ősz csalja elő belőled ezt a hangulatot. Na, asszem pengetek egyet én is!
Hej, ma hazamentem, levittem az erősítőt a garázsba, meg a gitárt is. Lefújtam a pókhálót, és még mindíg müköddik a cucc. Fölmentem a padlásra, a dobszerkó is saját lábán áll még, de az is működik. Jam-meltem egy kicsit. Van feeling-je a garázsnak: a nagy Metallica plakát, a lakókocsi, a garázsajtó fémes hangja csapódáskor. Fölmentem a kisboltba egy sörért, vissza a garázsba, és pengettem. Jó érzés volt. Lent hagyom a cuccot, legközelebb is lemegyek. A sör közben elfogyott, beesteledett. A sör a garázssor végében a megfelelő módon távozott. Szép kilátás a lakótelepre.
Mindennek megvan a maga hangulata: A garázs jellegzetes levegője, a pince szaga, az italkeresgélés emléke. Minden szinte teljesen olyan, mint mikor otthagytuk. Még az asztal is a lakókocsi mellett, amelyiken az a Capitaly folyt, amikor megszülettet a Carrot Fighters trió.
Végére egy feladvány. Mi az: 1 több, mint 0, de kevesebb mint 3, 4 vagy 5?
Egyébként a SEATTLE??? topicban is rövid időre eléggé off-topicok lettek ketten, akik mindenféle SEATTLE-lel kapcsolatos helyi élményeiket mesélték egymásnak. Nekem is tetszett, amit írtak, de másoknak is, akik olvasták ott.
Habár a téma neve alapján pont, hogy nem "off-topic" lettek, legtöbbet ott PJ-ről, stb. beszélnek, és ehhez képest üdítő volt Seattle-i élményekről olvasni.
A topic is csak azért van, mint a FenceBreaker volt, hogy legyen, hogy szolgáljon valami célt, amire éppen használni akarjuk:
Vegyük például a topic-ot: Ha mi nem írunk bele, akkor gyakorlatilag nincs. Viszont arra meg tökéletes, hogy megdumáljuk amit már megakartunk.
A zenekar addig jó, amig magától is megy. Én nem dobom ki a cuccom, mert nekem így is jó a felállás, mégha csak magamban vagyok, de aki magától jön, azt szívesen fogadom. Persze néha invitálok is egy két embert, de ezt nem viszem túlzásba.
Például összeismerkedtem egy egyetemista gyerekkel (gyakorlatilag leszólítottam a buszon) mert felfedeztem, hogy most vett elektromos gitárt az Eldoradoba. A szomszéd koleszba ment. Össze is haverkodtunk, egyszer zenélgettünk is náluk, de nem ment magától, hát megszakadt a kapcsolat. Ez már fél éve. Ez van. Addig tartson, amíg jó. Utána már ne.
Úgyhogy csak hajrá, elő az emlékekkel!
Régi jó Tyke...
Tyke, neked mindig vannak meglepetések a tarsolyodban! Az lett volna meglepő, ha nem rukkolsz elő valamivel... :)
Amúgy furcsállom a Fencebreaker project széthullását, noha - és itt tegyük a szívünkre a kezünket - várható volt. Nagy energiákat mozgósítottál és úgy tűnt, működni fog. Már nem is találkozgatsz az ürgékkel? Mulatni is magadban jársz? Vagy van valami új brigád?
Én nagyon közel vagyok hozzá hogy gitározgassak, mégis távol. Sziklaszilárdan hiszem, hogy úgy tudom rendezni az életem, hogy beleférjen, de még nem sikerült. Meg lesz, ez biztos.
De az is igaz, hogy egy éve kézbe sem vettem.
Az "örömzenélgető banda" az én elképzelésem is. A Nemntomka épp el akarja vinni a cuccát. Felőlem oda viszi, ahova akarja. Nem tartom se vele, se a Xinggel a kapcsolatot. Viszont a Xing gyerek "kölcsön kérte" a Jax basszus gitárját, amit nem használ szerintem, és azt vissza fogom szerezni, mivel Jax gyerek nálam hagyta (megörzésre) a szerkóját, ami nem egy csúcs szuper, de a dobb cucc se az, mégse dobtam ki, ugye...
Joz gyerek a Rufuszban csücsül. Bevállalt egy lakáshitelt, mert vett egy lakást. Persze felemésztette a kuporgatott pénze nagy részét a foglaló, megrakta jelzáloggal az új kérót, meg azt is, amelyikben a szüleivel lakik, viszont kiadta albérletbe az újat, abból fizeti a törlesztő részleteket. Vagy 20 évig.
Ha nem tudnám, hogy nem akarok a szüleimmel lakni még 20 évig, azt mondanám, hogy én is megkockáztatok egy hasonló project-et, de mivel már saját albérletben vagyunk, most még nincs feleslegbe törlesztő részletre pénzem.
Különben Joz majd eldicsekszik a részletekkel.
Hanem a Kopy gyerek próbálkozott egy délután megszervezésével még tavasszal, azt a fonalat tovább lehetne folytatni. Ami még biztos, hogy a AIC estre dec.13-ra a Wigwamba el akarok menni.
Emlékek vannak, és szeretem őket. HA lenne időm folytatnám a weblapom, amit elkezdetem pont emiatt. Most erősen gondolkozok egy hivatalos webszolgáltatót megkeresni, mert nem fut a weboldalam az ingyeneseknél, a korlátozások miatt, így az sem élvezhető, amit eddig klészítettem. Aztán egy cégest is össze kellett ütnöm...
Pedig volna még mit, föltenni rá. Nem tudod, milyen hanganyagaim vannak a híd alól! Original archive AIC-Dirt presentation by Edwin Zen and Madonna by Niki.
Nem igaz! Szentimentális és ál-romantikus lesz amit mondok, de aki ebbe egyszer belekóstolt, az többet nem felejti el!
Rock 'n Roll!!!!!!!!!!
Annyi emlékünk van, hogy (a kiöntött) Dunát is el lehetne rekeszteni vele. Majd egy szép napon megint beizzítjuk a jó öreg CREMONÁT, a hónunk alá csapunk némi alufóliába csomagolt burgonyát, kiskocsira szereljük a kibaszott nehéz aksikat és... A többi jön magától!
Amúgy pengetsz még? Én már csak ritkán jutok hozzá. Kéne egy amolyan amatőr, örömzenélgető banda. Mi van a többiekkel? Jozo?
Én például emlékszem olyan régi szép napokra, amikor fél nap lábteniszeztünk, majd étlen-szomjan bevonultunk az Akácos-ba, és egy-egy pofa sört követően úgy ment az ulti hogy 4 ásszal a kézben is bevállaltuk a betlit.
Persze akkor még Campona se volt, az Akácos is lepattant kis hely volt, ahová mindenféle sebhelyes arcú junkie állatok jártak kínai újságot olvasni, és úgy krákogtak-hörögtek... hogy az ember bele majd' kifordult.
Akkor még nyár volt, nyári szünettel.
Ma már a "társadalmi integrálódás" útját járjuk, igaz-e?
Abszolút nem ítélem el a "new age grunge" zenekarokat, sőt büszke vagyok rájuk; némelyikük ügyesen ötvözi a régiek hangzás és érzelemvilágát a mai világ igényeivel és lehetőségeivel. Az INCUBUS például jó alaposan meg van támogatva elektronikával, modern a hangzása, dinamikus és dallamos. Vagy, nem tudom, ismeritek-e a DAYS OF THE NEW nevű zenekart. Tiszta akusztikus hangszerelésű AIC - flash banda. Ajánlom mindenkinek a Shelf In The Room c. számukat (meg az egész albumot, amin megtalálható). Ez két jó példa az újakra, akik nem lopnak, legfeljebb nyúlnak, és amit szereztek azt kellő alázattal használják fel.
Az utolsó bekezdésedre pedig annyit reagálnék: a barátság örök. A távolság nem számít, amíg van egy közös pont, van egy (két) korsó sör a kezünk ügyében...
Aztán kezdődhetnek azok a beszélgetések, hogy:
a Vines pár száma totál grunge, persze a halál utáni vágy nélkül (szerencsére)
nem nosztalgiázni és síránkozni kell, hanem keresni, mert k.sok jó rockzene van mostanában, teli igazi r'n'r érzéssel, persze nem a nappali mtv-n kell keresni őket (vagyis nem Creed, nem is Korn). Datsuns, Queens Of The Stone Age, Libertines, D4, Bellrays stb.
plusz van új Mudhoney album, lesz Foo Figheters, yes yes yes
A Grunge nem halt meg, csak épp nem annyira a zenében él, mint bennünk, akik inkább emlékeznek az elődők szerzeményeire, mint tapasztalják a maiakat.
Én bevallom, nem vagyok up-to-date of grunge topic master. Csak egy, akit megérintettek. Nálam a gyomorforgatást egyelőre a Danubius Rádió idézi elő, főleg, amikor bemásznak a fejembe a Lagzi Lajcsi módra ismétlődő refrain-ek és az istennek sem tudom kiverni a fejemből őket.
Ez a bizonyos Répa Harcos valóban a hangzás után ítéli meg pl. a Creed-et? Kit érdekel, hogy izmos-e vagy sem az énekes, hisz nem a klippek érdekelnek. Eddie is hízik, ha jól tudom... De a megfelelő marketing háttér szükséges - a mai kor betegsége - velejárója, hogy egy Zanzibár nóta keresztül hatoljon egy Danubius éteren. Aztán mindenki azt csinál vele, amit akar.
Nézd meg a Seattle topic-ot. Az emberek hőzöngenek az ingyenesen terjesztett Pearl Jam film anyagok visszavonásával és a klippek hiányával kapcsolatban. Ha csak a dallam van, és nincs reklám, kevés a terjesztés, az újak be sem futnak (nem jutnak az ismeretség szintjére - Flop) a régiek rajongói elégedetlenné válnak.:
Így van, "ez kell ma a népnek".
Flop topicból idézzek egyet? Ime:
"na jó. tud valaki egy céget, amelyik plakátozással foglalkozik? bazzeg, nem tudunk olyan későn (korán) kezdeni, hogy valami rohadék le ne ragassza celluxos sz*rsággal a plakátokat. és persze a ruppótlan miénket, nem ám az A0ás habpartididzséjávánjutasileszbipartit.
figyelem! ezennel bojkottra szólítok mindenkit. kéretik ignorálni a rohadt sárga, celluxszal felerősített plakátokon reklámozott végkiárusításokat és a felvételi előkészítőket, ugyanilyen kiszerelésben. azok úgyse érnek semmit, én se jártam előkészítőre, nézd meg anélkül is mire jutottam.
most megyek. és legyen impotens az összes hátizsákos előkészítőbérenc"
Kérdés?:
Mi örök? a Barátság vagy a Zene?
A dalokat megírták, megszerettük. Pont. A kapcsolatok örökre szakadnak meg, vagy az emlékezés vékony fonala összetartja? Míg a jövő kifürkészhetetlen...
A grunge nem halt meg, csak átlakult. A mai kor ízléséhez igazodott, jó példa erre a Creed. Vastag hangzás, semmitmondó szövegek, milliós videoklippek, izmos srác (mindig atlétában)... Ez kell ma a népnek! A Creed szemérmetlen tolvajlása már-már gyomorforgató.
Ha egy zenekarra hatással vannak a "nagy elődök" az nem baj, de ennyire azért nem kéne lopni.
Ennyit a Creed-ről.
Hát, Tájk, a híd alatti feelingből kaptál te is egy jó kis dózissal... Rég volt!
Sokszor érdeklődve olvasom, hogy a rétegzene egyes képviselői mennyire eltérő érzelmekkel viszonyulnak a témában forgó együttesek szerzeményeihez. A fórum az, ahol mindenki elmondhat véleményt, akkor is ha az megalapozott, akkor is, ha nem az, persze, ha kíméljük egymást, akkor könnyebb a csevegés, ha meg nem, biztosak lehetünk, hogy valaki lereagálja.
Én mégsem szoktam negatív kritikákat írni, ezért az emberek ritkábban szoktak rá reagálni. Egy topic vezetőnek ez persze nem túl előnyös, de mégis akadnak kivételek:
Szászmarci:
Azt hiszem, teljes mértékben egyetértünk, hogy a grunge életérzés nem feltétele a zenéknek, amiket szeretünk. Szerethetjük a dallamokért, anélkül, hogy ismernénk az előadókat (Pearl Jam tendencia), szerethetjük akkor is, ha nem tudjuk, voltaképp mit is akar mondani az énekes, ezért a szövegrészt ránk bizza (Nirvana style), szerethetjük misztifikálva is (én szívesen körbe járnám Seattle-t, és megnézném élőben azt a hid alatti részt is, ahol a Something in the Way c. Nirvana szám születhetett /Underneath the bridge, the tarp has sprung a leak.../ de valószínüleg nem találnék ott semmit). Leginkább mégis azt szeretem bennük, amilyen élményeket nekem jelentettek, és amelyekre szívesen emlékezek:
1., A baráti kör, amelyikben megismertem
2., A "gitározhatnékom", amivel az egyszerübb Nirvana számokat megpróbáltam eljátszani
3., A koncertek, amikre eljutottam (Metallica, Foo Fighters, Flop)
Összefoglalva azt gondolom (Creed-del, mindennel együttvéve) magunkat keresni a legjobb kedvenc zenéinkben, és ha ezt a Creed album teszi élvezetessé, ám legyen. Különben sem kizárható a fent említett zenekarok egymásra hatása, és manapság annak is örülni kell, ha van még épkézláb zenekar, amelyik koncertjére eljuthatunk.
Flop esete egyértelmű: AIC koncerte már soha nem fogok kijutni. A dalokat ismerem, és szeretem, de "élő"-ben majd dec 13-án a Wigwamban fogom hallgatni, és nem fogom összehasonlítgatni.
Black:
A topic sokkal alkalmasabb arra, hogy mindenki mindenféle infokat beszerezzen a szóban forgó zenekarok volt vagy megjelenő új zenéiről, véleményt cseréljenek, koncert hírekről olvassanak, kis topic-ok baráti viszony kialakítását is lehetővé teszik.
Ha új zenékről hallotok, írjatok!
Mit szóltok a Metallica - San Francisco Symphony közös előadásához? Annyi bizonyos, hogy aki előitéletekkel viszonyult a pár éve megtartott MTK stadionbeli Metallica koncertről (mert nem ízlett neki az új vonal - Load/ReLoad) az sajnálhatta, hogy kihagyta, mert ahogy ott is, ezen az S&M dupla albumon is a legkeméynebb (régi)számok válogatásait hallgathatta a lelkes rajongó!
Hát ez jo kérdés...Most se tudok biztatót mondani, egyszerüen nem hozták be hozzánk eddig:(
Pedig én is biztos megvenném, nagyon király album lett. Pedig ugy volt, hogy jol megtólják majd a lemezt, meg minden. ugynézki ebből semmi nem lett.
És ha már Cantrell: egy másik topicban már kérdezősködtem egyszer — talán te épp válaszoltál is — a Degradation Trip CD beszerzéséről. Elvileg júniusban jelent meg az USA-ban, itthon meg azóta sem tud róla senki semmit (úgy értem: az eladók sem). Valaki mondjon valami biztatót.
(Csak az Anger Rising-ot hallottam róla, de egészen meglepett, mennyire jó lett a hangja ennek az embernek.)
Ok, hát izlések és pofonok...
Az Euphoria Morning télleg jo lemez, csak általában a 4. szám körül elalszom rajta:)
De az biztos, hogy igényesen megirt dalok, és nagyon szépen is szól. De ha Cornell akkor legyen inkább Soundgarden! Az egy hatalmas banda volt, kár értük.
Pont tegnap is, az Mtv-n voltak ilyen régi headbangersball megemlékezések, és ott is volt a Cornellel riport.Lenyomta skanderbe Rickyt a legendás müsorvezetőt, meg a bowling pályán magát küldte be golyó helyett:)Meg az AIC-s srácokkal is ott hülyültek: Mindegyik fürdönaciban, uszószemüvegben, meg ilyen baromsaágokban örüldködött. A Cantrellt be is lökte a riporter a medencében. Utána meg csuzdázás meg minden!!:))
Nagyon mókás volt az egész. És még mondja valaki, hogy az AIC depi banda volt...:)
ez most nem tom, hogy jött ide csak leirtam, mer teccet.
Jó, igazad van, inkább nirvanás a Bush, mint PJ-s, de kezdeti lelkesedésem irántuk elég hamar elszállt, és ismerjük el, az az első lemez nem volt egy korszakalkotó teljesítmény, bár első pár hallgatásra meglepően jó és pont jókor jelentették meg. Ez nem fikázás, mert autóban hallgatni, háttérzenének például ideális, csak az ember a legnagyobb kedvenceit nem háttérzeneként hallgatja.
A STP-ról meg fenntartom a véleményem (oké, a kedvedért a csapnivalót visszavonom), és nem is állítottam, hogy a többi lemezüknek is olyannak kéne lenni, mint a Purple-nek. Persze, az a jó, ha változnak, ha tudnak változni. És az általad említett hatások is érződnek a lemezeiken, nem vitás, és ez jó. Jó, de nem elég. Én azt érzem, hogy Weiland meg a zenekar többi tagja között lett valami űr: nekem úgy tűnik, elzenélnek (énekelnek) egymás mellett. És ne feledd: úgy mondom ezeket, hogy egy időben nekem is legnagyobb kedvenceim voltak. Ne érts félre, nem azt mondom, hogy én valami olyan ismeret, vagy tapasztalat birtokába jutottam, amivel felvérteződve, megvilágosodva most nyugodtan szarozhatom őket, vagy bárkit, aki szereti őket. Nekem egyszerűen csak mesterkéltnek és izzadságszagúnak tűnnek újabban.
De ha már különféle hatások ügyes ötvözése szóba került, annak iskolapéldája szerintem — hogy némileg a grunge témánál maradjunk — Chris Cornell Euphoria Morning-ja.
"Volt egy időszakom, mikor a Stone Temple Pilots-t favorizáltam, de azóta rájöttem, hogy a Purple-n kívül elég csapnivaló amit csinál{n|t}ak"
Legnagyobb kedvenceimet fikáztad, meg kell védenem őket!
MIND az 5 albumuk hibátlan, csak az utobbiak egyszerüen mások mint a purple! nem is kell, hogy olyanok legyenek. Csomó érdekes, hatás benne van a Led Zepen keresztül, az ilyen 30-as évekbeli jazzes cuccokon át a metalig minden.
Az lehet, hogy neked nem jön be, de csapniavalónak nevezni kicsit durva.
És ami a legjobb, hogy nagyon távol vannak, attól az egysíkúságtól ami a mai bandák többségét igazán jellemzi.(csak példák:godsmack, creed, staind...stb...)
ja és a Bushrol az első benyomásom nekem is az volt, hogy copy banda, de nemrég beszerváltam az összes lemezüket és rájöttem, hogy jobbak annál.
és ha jól megfigyeled, a pj hez nem sok közük volt régen se, mer sokkal inkább nirvanas a hangzás és a zene.
Hogy ne csak magaddal beszélgess, pár rendszertelen, csapongó gondolat erejéig beszállok.
Beleolvasgattam a topicba — csak úgy felületesen — és hirtelen valahogy nagyon írhatnékom támadt, bár a végterméket illetően már most kétségeim vannak, hogy érdemes volt-e hozzáfognom.
Szóval engem is elkapott a grunge nevű gépszíj jó pár éve (jelesül Cobain néhol hisztérikus, máskor meg szívfacsaró éneke és zavaros, zaklatott zenéje) és azóta ugyan már változott némiképp az ízlésem (nyitottabb lett, vagy milyen — vagy egyszerűen csak öregszem), azóta is a CD-gyűjteményem legféltettebb kincsei közé tartoznak az AiC, PJ, Mad Season, Nirvana, stb. korongok. Volt egy időszakom, mikor a Stone Temple Pilots-t favorizáltam, de azóta rájöttem, hogy a Purple-n kívül elég csapnivaló amit csinál{n|t}ak. Weiland-nek nem tett jót a (drog-)tisztaság. Hiába, most már nem falok annyira minden zenét, ami kicsit is emlékeztet a hajdani nagyokra. Nem kell már Bush csak azért, mert olyan jól utánozták a Pearl Jam-et a Sixteen Stone-on — utóbbi próbálkozásaik talán többet ígérnek, de már nem is nagyon érdekel. Ugyanez a kifogásom viszont a Creed-del szemben továbbra is fennáll, bár a megítélésükön az is sokat javítana, ha nem ezen a bőrnadrágos, tinilányszívtipró — ám minden bizonnyal nagyon kifizetődő — divathullámon lovagolnának. Mert tudnának ők zenélni amúgy. A What's this life for pl. egész jó szám.
Szóval zene nélkül lehet élni, de nem érdemes — bár tudom, ezt másra szokták mondani. A grunge meg főleg a magányosabb időszakokban tud jól megnyugatni, felkavarni, segít beleröhögni a világ képébe, vagy épp elbújni tőle a szoba egy sötét sarkába. Persze az ilyesmit nem is igényli mindenki és ha igen, akkor is esetleg egész másra van szüksége hozzá. Vagy épp semmire. És óva intek attól mindenkit, hogy misztifikálja ezt a stílust. Nincs semmiféle grunge-érzés, meg hasonlók. Meg egyáltalán, stílusokról beszélni sincs értelme. És annak sem, hogy megmagyarázzuk, mi miért jó. Nem kell mindent érteni. Jó és kész. Kell.
Back to the meaning, back to the meaning of...
LIFE!
(Of wolf and Man)
Most éppen a San Francisco Symphony játszik a Metallica-val, ami egy igen jól sikerült nagyzenekari hangzást megszólaltató gyüjteménye egyik kedvenceimnek. Hasonlóképp élvezetes a Star Wars teljes zenei anyaga csodálatos John W. szerzeményeivel. De még egy Age of Empires CD track-jei is csodálatosak füllhalgatóval egy kényelmes ágyon, lecsukott szemmel.
Aki ezt az élvezetet még nem próbálta, de van rá lehetősége, annak nagyon tudom ajánlani!
Nem hagylak lepunnyadni! Sajna nincs időm végig olvasni az egész Seattle-t, de tény, hogy ott forog az info, meg az élet. Azért, ha valakivel lehet itt még dumcsizni a témát érintőleg, vagy hasonló, akkor szívesen látnám itt néha-néha.
Ami velem történt az elmúlt időszakban az az, hogy végre sikerült begyűjtenem az AIC-től a Dirt-öt. Mindig úgy voltam vele, hogy vagy mp3-ban vagy egyéb módon begyüjtöm a jó kis számokat, amiket szeretek, de az igazi az az eredeti CD. A képek, a feeling, ha már nem lehetek ott egy koncerten, vagy Seattle-ben 10 éve.
Ja a vélemények érdekelnének a Creed-ről. Már van vagy 2 éve, amikor egy Metal Hammer válogatás CD-n megjelent a Higher c. szám, amit lelkes Pearl Jam rajongó barátom kissé összetévesztett Eddie bácsi hangjával....
Azóta halottam a teljes CD-t, és egy másikat meg is szereztem. Rendkívül érdekes annak ellenére, hogy nem feltétlenül keresem a hasonlóságot a Pearl JAm számokkal.
Sajnos a TV-ben ritkán találok (mert nem sokat nézem) grunge témájú klipp összeállításokat, úgy hogy egy Nirvana top 10-nek is nagyon örültem pár hete. Ha valaki előre sejt ilyen jellegű programokat, 1000-szer látottakat, nem bánnám, ha előre jelezné, ha erre jár.
A Bushnak hallottam már egy-két jó számát,de nem tűntek túl 'grungeos' nak.Mindenesetre tetszett.
Visszatérve a nickelbackhez,egy honlapon azt olvastam,hogy tényleg közük van a grungehoz,tehát nagyon nem tévedtem:)
Azért egy ilyen topic nagyobb életet érdemelne.Jellemző,h egyeseknek lövésük sincs arról,h mi az a grunge.Na nem mintha ez szégyen lenne rájuk nézve,csak egyszerűen frusztráló,h tv-ben és rádióban nem igazán lehet hallani ilyen jellegű zenéket.Bezzeg a sok lb,lp...
Azt speciel nem, de az új Bush-t érdemes minden grunge rajongónak meghallgatni, az eddigi legjobb lemezük.
No meg az új Bad Religion-t, bár az nem grunge... ;)
