Azzal, hogy vitakozom más véleményével, megtisztelem és partnerként nézek rá. Pont, hogy az önálló gondolkodásra hívom fel a figyelmet. Ha valaki gondolkodik, már van felelősségtudata.
A más vélemény "nem megtűrése" nem ilyen, Sztálin nem tűrt meg más véleményt.
Érvelésed gyenge. Tanulj még a jogász barátaidtól!
Akkor ennyi erővel te is gyilkolsz. Nem tűröd meg más véleményét, ergo megfosztod attól a lehetőségtől, hogy önállóan gondolkodjon, ezzel pedig megfosztod emberi valójától. Ez sem nagyobb sarkítás, mint amit te csináltál.
Jut eszembe látta valaki a Mechanikus narancs című filmet?
A hazug ember valóban tolvaj is, a társától lop, bizalmat.
A hazug ember gyilkos is, a bizalom tolvajlása közben megöli a kapcsolatot.
Az, hogy a meglopott ember megbocsát-e, már nem rá tartozik, ám tudomásul kell venni, hogy sokszor ugyanannak hazudni nem lehet. A megbocsátási szándék is véges.
Egyébként is minek hazudni, igaz nehezebb, de egyszerűbb az igaz beszéd.
Kinevethetsz, akkor is így gondolom. Talán ebből van a sok konfliktus, mert nem vagyok hajlandó hazudni, engem is zavar, ha nekem hazudnak. Ebből gondolom, hogy mást is zavarna, ha én hazudnék.
Itt még mindig minden fekete és fehér, de ha összeverekszünk a szemünk alja lesz még színes is! :)
Aki hazudik az csal.
Aki csal az lop.
Aki lop az öl.
Tehát ha te azt mondod egy ruhára: Ez jól áll kedvesem. Pedig egy frász, akkor te egy potenciális gyilkosjelölt vagy. Hiszen nem létezik jó és rossz hazugság.
De inkább másról.
Multkorjában volt szerencsém meglátogatni a Soproni Közgazdász Nagyselmec túrát. Beszélgettem szemlélődtem, és kicsit belebóbiskoltama szakestbe. Ezek következtében sok hasznos információhoz jutottm. Igen dicséretesen megoldották (legalábbis eddig) a Bsc-Msc okozta problémákat. Áthidalták hogy két Firma évfolyam van a régi oktatásból származó 4 és és az új iskolarendszer 3 éve. Példásan együttműködve dolgoztak a balekok, és a hagyományok érdekében. Megoldották a két valétáló évfolyam kérdését is. A régi 5 és az új 3 együtt dolgozott.
A mi időnkhöz képest kevesebb balekkal, de évfolyami szinten talán még összetartóbban foglalkoznak. Sajnálatos hogy nem látogatják meg az Antoli vadászkastélyt, de közösen túráznak az Abszintos tavakhoz, ahol beszélgetnek nevedgélnek, a kocsmában szétszóródás helyett. Olyan szakestet rittyentettek össze, hogy két három felszólalásonként volt csak nóta. Igyekeznek a legjobb tudásuk szerint cselekedni, és mindezt önerőböl!
Szerintem meséljünk arról hogy mi szépet, jót felkarolandót látunk a mostani diákéletben. Dicsérjük meg azt ami arra érdemes, és akkor mások is mellé fognak állni.
Ezenkívül elmesélhetünk olyan konkrét példákat is amik valamiért a nemtetszésünket váltották ki, és azt is elmondhatjuk miért. Talán olvasva tanulnak belőle.
A sok általánosságban felvetett dolog csk partalan vitát szül, a nézetbeli különbségek miatt. Ez pedig félremagyarázási lehetőséget mindenkinek a maga szájíze szeint. Kövessük a nyugati orvostudomány példáját, és kezdjük a tünetek kitárgyalásával, és egyszer talán eröltetés nélkül eljutunk az okhoz is, de fordítva minden csak találgatás és elmélet.
Én tudatlan nem tudom a Hello Kitti részleteit, de nem vagyok tisztában Csavargó bűnös tettével sem. Vagdalkózunk itt bele a nagyvilágba, személyeskedve konkrétunok nélkül, mintha csak a parlamentben lennénk, márpedig abból nekem még az az egy is sok. Fontoljuk meg!
Kun Imre a. Bástya
UI: Aki Sopronban lesz a valétálás hétvégélyén és nem látta még a Szt. Borbála emléktárnát annak tudok megoldást ha érdekli. Csak kevés kiválasztottnak! :)
Sokadjára és utoljára: nem a tanuláson van a hangsúly, hanem azon hogy a tanulmányi elmaradásokban tettenérhető a felelősségtudat hiánya. A felelősségtudat hiányán van a hangsúly.
Nem én vagyok az aki összekeveri a szezont a fazonnal.
A tanulmányok azok tanulmányok. Azért ÉLHETEK diákéletet mert tanulok. Nem azért tanulok, hogy az a diákélet. Az hogy ott vagyok az egyetemen, az alap. Ha valakinek nincs rá agya hogy felfogja, saját érdeke hogy tanuljon, akkor nincs. Mutass nekik utat Szacsa! Lelked rajta! A diákélet ott kezdődik ahol az iskola végetér. Hogy a kötelező órák után ki mivel tölti az idejét. De azt azért engedtessék meg, hogy ne egy tökös kohászlegény mondja meg, hogy mit lehet és mit nem. Érdekes, hogy minden balek és balekunoka MAGÁTÓL is tudja, hogy mikor kell és mennyit kell tanulni. És mikor segíteni a másiknak. Pedig nem rugtam le a veséjüket, hogy kizavarjam őket a kocsmából, az asztalhoz, hogy Tanulni! Tanulni! Tanulni!.
Mindig mondod, hogy eredményeket kell elérni. Az hogy MAGUK megtalálják egymást, akár tanulásban, akár rendezvényszervezésben, akár kocsmázásban, akár akármiben, én eredménynek tartom. Eredménynek, méghozzá a mi eredményünknek, mert példát tudtunk mutatni. Jót. Mit kell ezt még ragozni. Nem kell se elismerés se taps. Csinálják amit csinálniuk kell. És közben ÉLNEK. DIÁKÉLETET. Bukással, barátokkal, kocsmával, rendezvényekkel, túrákal, filmnézéssel, akármivel. És mert egyetemre járnak még tanulnak is, ki ki a maga tehetsége szerint. De az hogy te kikiáltod, hogy a diákélet az a tanulásban mutatkozik, hát az eléggé öncélúnak tűnik nekem.
Miért küzdesz minden ellen ami ellenkezik a te világképeddel? A nemtörődömség és a felelőtlenség ellen küzdök, mert emberi kötelességemnek érzem.
Miért nem tűröd el más életstílusát és életritmusát? Eltűröm, ha nem tűrném el, akkor személyesen akarnék beavatkozni, fizikailag. Ez a gondolat így önmagában is megmosolyogtató és szánalmas. Miért ha nem azért hogy ráeröltesd a saját akaratod? Ráerőltetésről szó sincs, gondolatébrsztés. Miért nem fogadod el a "te így élsz én így élek" dolgot? Amíg nem sérti valaki a közelebbi és távolabbi köreimet, addig elfogadom. Ha csak egy kicsit is azt látom, hogy veszélybe sodor valaki olyat, amiben hiszek, nem hagyom szó nélkül.
Itt visszakérdezek: téged zavarnak a budapesti aluljárók, pályaudvarok, kereszteződésben megtalálható hajléktalanok? Nyílván igen. Miért nem fogadod el őket. Zavar, ha valaki úgy parkol, hogy nem férsz el mellette az alfáddal? Nyílván. Miért nem fogadod el és ah nem fogadod el, miért csak a bosszankodásig jutsz. Példa: idétlen parkolásokkor simán ráállok úgy a kocsijára, hogy vagy nem tud kiállni, vagy nem tud beszállni. Talán legközelebb odafigyel. Ha látom az autó gazdáját, még szólok is neki.
Nem is értem, miért erőltetm a véleményemet rájuk.
Múltkor a bankban is közöltem a csajjal, hogy a szemenben ő a bank, ő az, aki megfelezte a befektetésemet. Sírva fakadt, hogy vele így még nem beszéltek. Mire mondtam neki, velem így még nem bánt senki, hogy a befektetésemet megfelezte miközben levonta a számlavezetési díjat. Lehet, te nem szólnál az ilyenekért, én igen. Hogy hol jönnek a jogászok ebben az esetben? Hát a számlaszerződésben, ahol kikötik, hogy minden felelősség ez enyém, míg ők kedvükre játszanak a pénzemmel. Mi ez, ha nem vérszívás és patkánykodás?
Legyen a beszélgetés kedélyes, benne vagyok. De akkor ne arról szóljon, hogy vajon melyik autó a jobb. Szóljon diáktörténetekről, selmeci ügyekről, olyanokról, ahol nem trágárság a főtéma.
Volt viszont rossz tapasztalatom orvosokkal. Jó orvosokkal. Mégse köcsög pénzsóvár mocskozom le őket. Manapság divat néhány minta alapján az egész közösséget elítélni. Minden téren vannak rossz és jó emberek. Vannak köcsög kohászok, vannak jó arc kohászok, vannak köcsög bányászok vannak jó arc bányászok, vannak köcsög szervezők és jó arc szervezők. Biztos vagyok benne hogy millió egy példánnyal találkoztál már te is mind az életben mind a szakmádban. Mégse patkány kohászozol soha.
A jog meg már csak egy ilyen dolog. Pártatlan kell legyen. Van mikor az van mikor nem. Az acél se mindig tökéletes. Egy gyártásnál is előfordulnak hibák.
De akkor az ironizálást is befejeztem. Írom a listát hogy mit tehetek meg egy nyílt, szabad fórumon, és mit nem.
"Bemutatunk példákat, amelyeket értékelünk is." Minek mutatod be? Több százszor immáron.
Miért küzdesz minden ellen ami ellenkezik a te világképeddel? Miért nem tűröd el más életstílusát és életritmusát? Miért ha nem azért hogy ráeröltesd a saját akaratod? Miért nem fogadod el a "te így élsz én így élek" dolgot?
Antenna! Ne ironizáld el a jogász kérdést. Ha nem kért pénzt, akkor vagy vállalti jogász, vagy barátod. Mivel nem baszott át, biztosan a barátod. Pont a jogászok írták, hogy jogot szolgáltatnak, nem az igazságot. A rengeteg kisbetűt, a többszörösen átforgatott szövegeket mind jogászok írják. Csak annyival volt kapcsolatom, amennyivel nagyon muszáj (közjegyző, lakásvásárlási ügyvéd) de bőven elég volt belőlük ennyi is. Mindannyian a markukat tartották, a kérdéseimre agresszíven (miafasztakadékoskosz tekintettel) válaszoltak. Összesen 5-el volt dolgom, ebből mind az 5 így viselkedett. Szubjektív élmények alapján szubjektív vélemény. Meg volt egy másik is, aki kioktatott, hogy igenis vegyem tudomásul azért ők a császárok, mert a jog minden alfája és omegája.
Mikor írtam azt, hogy fiúk-lányok csináljátok, amit én? Idézz már légy szíves ilyet, akárhonnan, teljes szövegkörnyezetével!
Szerintem meg arról van szó, hogy leírok valamit, ami mellé nem tudsz olyat odatenni, amit meg is tudnál "védeni". Bemutatunk példákat, amelyeket értékelünk is.
"Holott marhára nem kértünk abból hogy nekünk megmond." te mégis jogot formálsz arra, hogy megmond nekem.
SDN élménybeszámoló:
pozitív élmények: precíz szervezés, nívós Cantus verseny, megfelelő kiszolgálás, megfelelő szállás, nyugodt és rendezett környezet, kevés hőbörgés, komoly vitafórum, előre mutató gondolatok, közösségi módon megélt vetélkedő, professzori látogatás,
semleges: evőeszközök, ételek minősége, tisztálkodási lehetőségek, a bál
negatív: viszonylag korán csendben kellett már maradni, kevés volt a szabadtéri ülőhely, pad a kocsma közelében, kifejezetten gyenge Contrapunktok a szakestélyen, Csavargó eljárása a waldenjével, ételek mennyisége, kék karszalag.
Értem én... de ettől még miattuk jelenhetnek meg a munkaerő piacon trógerek. Az iskola nem más mint üzlet. Manapság másról nemigen szól. Én se így képzeltem el a főiskolát.
Jogászok: miért fordulsz hozzájuk ha patkányok? Akikkel nekem volt dolgom, biztos nem is jogászok voltak... :S Pénzt se kért el és még át se baszott... Baszki lehet már a jogi szakma is "büfésedik" és őket se tanítják rendesen? Lehet ő is kettessel csúszott át a Hogyan szívjuk ki minden ember vérét 1. illetve Hogyan szívjuk ki minden ember vérét 2. tárgyakból.
Van egy olyan szabályozás, amely szerint az iskola csak annyi diákot vehet fel, amennyit kibocsát. Ez idáig nem is lenne baj, ha nem az újonnan felvettek után kapná a lóvé nagy részét. Így teljesen nyílvánvaló, hogy azon vannak, minél több "végzettet" kibocsássanak. A tudás a háttérbe szorult. Az látszik a mindennapi életben is.
Jogászok: igen minden jogász a "halandó" vérét akarja szívni. Akinek volt már dolga jogásszal, tudja. Miért is van az, hogy 10 perces munkáért több tízezer Ft a tiszteletdíj? Mert vérszívó mind egytől-egyig.
Szacsa... miből gondol ilyet? :D Olvasd vissza az elmúlt évek hozzászólásait ami a "tolladból" jött... Minden publikus fórumon. Mást nem hangoztatsz mint a te véleményed a jó és a te életpályád kell követni. Minden vitát te generálsz. Minden baráti beszélgetés a hozzászólásod után válik vitává. Biztos voltam tegnap este hogy az idilli hangulatú társalgásból ami Kopóékkal kialakult ez lesz ha reggel felébredsz és leülsz egy gép elé.
Neked az a jó ha megmondhatod az embereknek. Az a jó ha vezethetsz. Holott marhára nem kértünk abból hogy nekünk megmond. Mi elvagyunk itt a kis csendes fórumunkon enélkül is. Mégis mindig felborzolod a kedélyeket. Bár szerintem csak szórakozásból teszed...
Végetek van! Ennyi! Eddig Ti voltatok a példaképeim de most így nem! Vége! Egy világ dőlt össze bennem. Megyek is utcakövet bontani és minden jogásznak látszó tárgyat/személyt megdobálni.
Én annak idején úgy tanultam, hogy még volt ösztöndíjam is, nem kevés (1995-96-97-ben 40 eFt/hó). Majd felkértek, hogy tanítsam a költségtérítéses diákokat. A nappalisokhoz képest aktívabbak és nagyobb tudásúak voltak. De ez nem azért volt, mert ők lettek jobbak, hanem mert a nappalis képzés színvonala csökkent. Biztosan von közöttük olyan, aki megállja a helyét, remélem minél több. Ám akkor sem nyilatkozhatsz a tanulmányi teljesítmény szükségességéről, ahogy teszed.
Senkit nem akarok "eltiporni", vagy az "uralmam alá hajtani". Nem is értem hogy jut eszedbe ilyen. El tudom képzelni, hogy valamilyen alapvető fóbiád lehet. Nem tudom, hogy magadat minősíted ezekkel a mondatokkal, vagy "csak" engem hergelsz. Mindenesetre hagyd ezt abba, ne kiállts ki "önjelölt diktátornak", légy szíves!
Költségtérítéses voltál mégis 7 évig tartott lediplomázni... Én is az vagyok már egy ideje mégis itt vagyok. Mondjuk most már haladok is... Sok költséges van aki még kevesebbet tanul mint én. Nem gazdag szülők gyerekeként, csak úgy gondolja hogy megkereste azt a pénzt és úgy él diák életet ahogy szeretne.
Büszkén vagyok patkányjogász, az az életem célja, hogy minél több emberből is kicsalogathassam még az utolsó fityinget is. Ezt be kellett vallanom. Bármelyik szakestélyeken résztvevő évfolyamtársamat, vagy felettem járót megkérdezed, hosszú faggatás után, de be fogja vallani. Ez eddig csak ilyen műhelyi titok volt, de most fény derült rá. Ennyi, lebuktunk.
Ha én hülyegyerekként lediplomázok akkor igenis a tanárok hibásak hogy átengedtek. Persze hogy magamnak tanulok, de az hogy a piacon hozzá nem értő "szakemberek" vannak az azt bizonyítja hogy a 2-es vagy a kipuskázott 2-essel végző "mérnökökre" is szükség van. Ha nem lenne akkor nem engednének át ennyi "tudással" amivel sok esetben az emberek diplomát kapnak.
Nem a tanulmányokon van a hangsúly. Hanem azon, hogy a bukdácsolás az egy olyan látványos eredménye a nemtörődömségnek a felelőtlenségnek, amit nem lehet eltitkolni.
Mi ez szöveg: "...miért kell a hagyományokat egy tanulmányi verseny szintjére zülleszteni..."? Szerintem fel sem fogod, hogy mit írsz.
A diákéletben a legkevesebb szerep a tanulmányoknak? A diák = hallgató = tanuló első számú feladata a tanulás. Ezt lehet közösségben is művelni, akkor meg van a közös alkotás élménye. Ha van közös alkotás, akkor közös sikerélmény, ha van közös sikerélmény, akkor van összetartó erő, ha van összetartó erő, akkor van jövő.
Miért van az, hogy a közös bebaszáson túl nem sok diák jut az emberi kapcsolatokban, legyen az közösségi, vagy társas? Mert nincs közös sikerélmény, nem is tudják mi öröm úgy adni, hogy közben előre tudható a viszonzás. Nem tárgyakról beszélek, hanem pl egy közösen megírt felszólalás (lehet TDK dolgozat is) közös ismertetése, majd az elismerés/taps/siker közös élvezete.
"Most bizonyítottad az önbecsülésed és a felelősségtudatod teljes hiányát és azt, mennyire lebecsmérled a mérnök-öt, mint fogalmat. Gyalázatos!"
Önbecsülés hiánya??? Azért mert azt gondolom, hogy nem vagyok jó mérnök??? Ne viccelj már. Én legalább tudom magamról, hogy messze nem volnék képes komoly mérnöki feladatokat ellátni és nem is igyekszem ilyen pozíciókba. Másban vagyok jó, azt csinálom, amihez értek. Sosem becsültem le a mérnököt, mint fogalom, sőt, mint műszaki értelmiségi, mindig kiálltam és kiállok a mérnöki tudományok szélesebb elismertetésében a világban.
Amennyiben a "jóvanazúgybameg" = az élni és élni hagyni elvvel, akkor igen azt hoztam. Nem tiprok el másokat és nem akarom őket az uralmam alá hajtani.
Csak egy megjegyzés a költségtéritéshez. Aki fizet, az sokkal jobban odafigyel arra amit csinál. Hidd el tudom. Tapasztalatból mondom. Azok a levelezős évfolyamok, ahova volt szerencsém járni (bukás miatt :), minden előadáson és gyakorlaton bennt voltak, jobb zhkat írtak mint a nappalisok, és emellett már mind a szakmában dolgoztak, jó eredménnyel, hiszen megengedhették maguknak azt, hogy eljöjjenek tanulni, kiessenek a termelésből. Én teljes szívemből támogatom a költségtérítéses képzést, még akkor is, ha tudom, hogy a kisfiamat majd irtóztató nehézségek árán fogom tudni egyetemre küldeni (természetesen ha akar oda menni egyátalán). Ennyit belülről a költségtérítéses képzésről. Én legalább tudom mit beszélek, mert ott voltam és csináltam.
De én ezt a mai napig nem értem, hogy miért kell a hagyományokat egy tanulmányi verseny szintjére zülleszteni. Nem erről szól. Amiről te beszélsz az a tanulmányi verseny, tdk meg mittudoménmi. Abban akárki részt vehet akibe szorult annyi okosság. A diákélet messze túlmutat a tanulmányi előmenetelen és nem kell szervezni, hiszen már szervezve van. Onnan hogy valaki megkeresztelkedik. Mit kell ezt túlbonyolítani? És a diákéletben, amit ÉLETnek nevezünk a legkevesebb szerepet kellene kapnia a tanulmányoknak, arra ott van az iskola.
Idézet: (bár nem dalból) "...és ki ne tagadná az ifjak összetartásának és karban éneklésének hasznát? Persze ezt is, mint minden mást, túlozni lehet és bizony volt ezt illető szomorú eset, ami az intézmény üldözésére adott okot a rendőrség és tanári kar részéről, de bizonyos az is, hogy ezen intézmény, a midőn igénybe vette a diáknak szabad idejét, megóvta őt más károsabb foglalkozástól." 1910 BKL. Aradi János
Bár nem illik ide, de HÚBAZDMEG!!! és még egyszer HÚBAZDMEG!!!
Most bizonyítottad az önbecsülésed és a felelősségtudatod teljes hiányát és azt, mennyire lebecsmérled a mérnök-öt, mint fogalmat. Gyalázatos!
Én úgy gondolom, hogy az értelmes ember magának tanul. Az értelmes ember, aki vállalkozott valamire, az magától akarja a tőle telhető legjobb módon végrehajtani. A DIPLOMA nem egy TIT tanfolyami igazolópapír, a DIPLOMA belépő az értelmiségi körökbe, azok körébe, akik értelemmel cselekednek, nem pedig ösztönből. Az értelmiségi megnevezés az egyfajta társadalmi vezetői kör megnevezése, legyen az műszaki értelmiség, vagy bármi más.
SDN-en kimondtuk azt is, hogy fontos, ki mit hoz otthonról. Te, úgy látom, a"jóvanazúgybameg" mentalitást hozod. Nem is számítottam másra.
Az orvosokkal semmi bajom, viszont azokkal a hozzádhasonlókkal, akik a "jóvanazúgybameg" elv mentén megengedik, hogy költségtérítéssel is lehessen orvosit végezni már van bajom. Ha nem érted, hogy mi, akkor mindegy is.
A jól képzett jogászpatkány azon van, hogy kicsesszen az "ellenféllel", a jól képzett orvos azon van, hogy gyógyítson. Egyikőjük sem műszaki, mégis a tisztelet kijár az orvosnak, a jogásznak a szememben megvetés jár.