Ezt írtad - "Az "idô" mulása csak egy mérték a beállt változások kifejezésére. A változás az maga az objektiv fizikai tény s nem annak a mérete amit mi idônek nevezük. Tehát az "idô" mint egyedül állo idea az "neszesemmifogdmegjól"."
Miután felkértél, írok pár esetet (tényt), ahol az idő bele szól mások életébe direkt módon.
1. Eltérő gravitációs potenciálon másképp telik az idő. Ha elhelyezel egy atomórát a pincében és egy másikat a padláson, a két óra eltérő időt fog mutatni, pedig ugyanazok az események történtek velük. Ez a tehetetlenségi erőterekre is érvényes, tehát egy bonyolultabb mozgás esetén fogalmad se lesz, melyik óra mit mutat, mihez képest, pedig itt még nem relativisztikus sebességekről van szó.
2. Azt hiszem a mü-mezon az a részecske, melynek nem lenne szabad leérkezni a kozmikus sugárzásból a földre, ha figyelembe vesszük az élettartamát. Azonban detektálható a földön, mert relativisztikus sebessége révén megnő a saját létezási ideje a miénkhez képest és hát az ő szempontjából nem mindegy, hogy meddig jut el, ha az idő csak a változás mérete.
A negatív időnek, csak a tér-idő fázistérben van matematikai értelme, de ott hasonlóan ésszerü módon beszélhetünk negatív hőmérsékletről vagy negatív nyomásról is. A valóságban eddig az idő mindig csak egy irányba változott, és csak a változás mértéke tér el lokálisan.
Azt írtad - "Az időeltolási szimmetriát teljesen általánosan be lehet bizonyítani ZÁRT rendszerekre. Zárt rendszer az, amelynek csak a részei között van kölcsönhatás."
Én nem ismerek ilyen bizonyítást, nem tudom miből gondolod, hogy ez megtörtént. Épp pár hónapja láttam három új levezetést, de egyik se volt elég általános. A helyzet ennek pont az ellenkezője. Egy igen speciális esetre - a potenciálos erőterek mozgásegyenleteire van meg a bizonyítás. Nem potenciálos, időfüggő, örvényes terek esetén a levezetések vagy ellentmondásra vagy megoldhatatlan egyenletekre vezetnek.
Van viszont egy általánosítás, miszerint nyilván ugyanígy van a csúnya, számolhatatlan esetekben is, hiszen még sose tapasztaltuk az ellenkezőjét az alap esetekben, ahol akár még mérni is tudunk.
Az hogy az időbeli eltolás szimmetriája megsérül e azokban az esetekben, melyeket nem vizsgáltunk, arról fogalmunk sincs, csak egyszerüen feltételezzük és kijelentjük, hogy nem és kész.
palocz, nem, a szimmetrikus operációknak semmi közük a végtelenekhez (nem is mondtm ilyet), pusztán modellépítés szempontjából vannak kellemes tulajdonságai.
"Ami a termodinamikai " szintet" illeti a "Cactus" létezése magában bizonyitja hogy habár nem kell de azért lehetne szimetrikus a dolog. Vagy nem?"
Ezt ki tudnád egy kicsit bővebben fejteni? Ugyanis nem egészen fogtam fel, és hülyeséget meg nem szeretnék írni.
Én annak idején a katonaságot úsztam meg így... addig fejtegettük a pszichológussal az elméletét az öregedést okozó "időrészecskéről" a sorozás alkalmával történő elbeszélgetésen, hogy a végén E kategóriát javasolt. Nem vicc!
Kb. azt írtad, amit én, ti. "ezt a matematikai operációt nem tudjuk fizikai operációval megvalősítani (ez az operáció lenne az a bizonyos wellsi "időgép")". Az időtükrözési szimmetria valóban pusztán matematikai dolog.
A Heisenbergben, stb.-ben is igazad van. Az elektron nem tudja, hogy ő szerintünk a Heisenberg-féle határozatlansági relációt követi. A fizikáról nem úgy kell gondolkodni, hogy meghozzuk a törvényt, és kényszerítjük az anyagot a betartására. Hanem megfigyeljük azt az elektront, és felfedezünk valami szabályosságot a viselkedésében. Nem tehetünk róla; ő az, aki nem hajlandó eltérni a saját játékszabályaitól, mi maximum leírhatjuk ezt. És felhasználhatjuk, éppen azért, mert az anyag úgy látszik, tiszteli a saját törvényeit. Nem tehetünk róla.
Viszont az állítások, amelyeket nem igazán értettem:
"Mi a helyzet az E=h*f kifejezéssel? Ez még igaz? Mert ha igen, akkor kell lennie elemi (legkisebb) időnek is, mint ahogy ez az energiával is így van."
Miért? És hogy is van ez az energiával :-) ?
"Szerintem az a levezetés csak egyet bizonyít: azt, hogy NEM JÓ!"
Hát az időmegfordítási szimmetria levezetése pl. teljesen általános newtoni rendszerre van legalább 3 sor; elég nehéz ezt elrontani. Vagy mire érted, hogy nem jó?
amit leírtál, az tökéletesen igaz, csak ígényel némi kiegészítést, és ebben lesz a lényeg. Az időeltolási szimmetriát teljesen általánosan be lehet bizonyítani ZÁRT rendszerekre. Zárt rendszer az, amelynek csak a részei között van kölcsönhatás. A szimmetria csak a TELES rendszerre igaz, a részeire nem. Az univerzum pedig logikailag is zárt rendszer, hiszen mindent tartalmaz. Innen pedig a teljes univerzum időeltolási szimmetriával rendelkezik, azaz ha valahonnan energiát nyerünk, ez az energia valahonnan szükségképpen eltűnik. (A relativitáselmélet óta azt is tudjuk, hogy "honnan").
"Adott egy potenciálos erőtér": igen. Mert a kölcsönhatást úgy modellezzük, hogy potenciált feleltetünk meg neki - azaz minden kölcsönhatáshoz keresünk egy őt elég jól leíró potenciált, ha találtunk, akkor máris bevontuk a jelenséget a mai fizikába. Azt persze senki sem állította, hogy minden kölcsönhatáshoz létezik potenciál (pl. egyes extrém mechanikai kölcsönhatásokhoz nem igazán létezik jól viselkedő potenciál), de részecske szinten eddig úgy tűnik működik ez a megközelítés. Márpedig az említett mechanikai kölcsönhatás hátterében is jól viselkedő részecskék vannak, így ebből az irányból belátható az összes megmaradási törvény.
Szerintem inkább az időeltolási szimmetriának van jelentős szerepe. Ez ugyanis az energia. Ha ezt sikerülne megsérteni, akkor lehetne örökmozgót készíteni. Ezt a szimmetriát, eddig csak potenciálos erőterekre sikerült eddig igazolni és ha megnézed az összes levezetést és bizonyítást, látni fogod, hogy mindegyik így kezdődik, hogy .. adott egy potenciálos erőtér.... vagyis ma ez még nincs bizonyítva és könnyen lehet, hogy nem is igaz. Az időmegfordításos szimmetria is ott sérül meg, ahol az előbbi, ti. nem poteniciálos nem idő invariáns folyamatoknál. Itt nem igaz, hogy időben eltolva a folyamatot meglehet ismételni, tehát az sem igaz, hogy visszafelé az időben szimmetrikus a jelenség. Igaz, ez esetben nem teljesül az időbeni eltolás szimmetriája, de ez már nem az én problémám.
Az időirányra nézve szimmetrikus nemcsak a kvantummechanika, de még a newtoni ált. isk. fizika is. Azaz ugyanúgy működik visszafelé. Termodinamikai szinten ez nem így van, és igazából még senki sem magyarázta meg, hogy hol romlik el ez a szimmetria, amikor nagy rendszerekre térünk át (lagalábbis nem tudok róla).
Viszont az elemi szinten érvényes időmegfordítási szimmetria sem jelent semmi különöset. Egyszerűen ezt a matematikai operációt nem tudjuk fizikai operációval megvalősítani (ez az operáció lenne az a bizonyos wellsi "időgép"). Az időtükrözési szimmetriának puszta matematikai jelentősége van; ugyanis a szimmetrikus operációk/függvények elég jól kezelhetők.
Szeretnék itt közbeszólni, mielőtt az időt mint szubjektív filozófiai fogalmat definiáljátok, hogy bizonyos fizikai jelenségek lezajlása mégis arra utal, hogy az idő valóságos entitásként létezik világegyetemünkben, mely állandóan és alapjaiban befolyásolja azt. Nem mérték, hanem önmagában is meghatározó jelenség, nem kötődik anyaghoz és energiához, bár ezek jelenléte és változása visszahat rá. Nem azonos módon és osztatlanul ketyeg minden létezőben, ahogy a Mahabharata elején olvashatjuk, és legfőképp nem egy matematikai vagy filozófiai kategória a változások szemléltetésére. Az idő telésének eltérő mértéke van a tér minden egyes pontjában. Nincs tehát abszolút idő, amiben utazni lehetne, minden egyes részecskének saját ideje van, ahogy a tér minden egyes pontjának is. Az idő sürüsége az, ami befolyásolja a térben lezajló folyamatokat és ezek a folyamatok befolyasolják az idő sürüségét.
Az időnek nincs iránya, mindig csak egy irányba változik és ez a növekedés. Nő a sürüsége, tehát saját magát is változtatja. Persze minden anyagi létező - legyen az részecske vagy sugárzás - is megnöveli átmenetileg ezt a sürüséget, akárcsak az erőterek vagy a relativ elmozdulások is megváltoztathatják azt. Ha ezek a hatások megszünnek az idő sürüsége is kisebb (vagy nagyobb) lesz, de csak annyival, amennyit a megszünő hatások hozzátettek. Negatívba nem megy át sose. Az idő nem egy változó plusz vagy minusz érték, hanem egyfajta tehetetlenségnek a jelenléte. Minél nagyobb a mértéke, annál nagyobb a lokálisan lezajlódó folyamatok tehetetlensége. Nem tud negatívvá válni, csak nullává vagyis nem létezővé, de akkor azon a helyen nincs anyag, nincs tér, nincs idő.
Fentiek alapján úgy tünik az idő, a tér egy lokális sajátossága, talán valami olyan, amiből a tér szerveződik. Lehet a folyamatokat tér idő diagrammokban ábrázolni, ez azonban csak egy fázistér, nem a valóság. Ebben azonban igazak, mindazok a szimmetria törvények, amik a részecskefizikában szerepelnek pld. az antirészecskék esetében is.
Igen, haladhatunk az időben visszafelé egy fekete lyukhoz hasonló szingularitáson keresztül, de csak a fenti fázistérben a matematika szerint. Azért itt tegyük hozzá, hogy áthaladáskor egyetlen megmaradó paraméterünk az impulzusnyomatékunk lesz, ezzel pedig nem érünk sokat.
Azt hiszem Tom bá a tachionra gondolt, ami arról híres, hogy a fénynél is sebesebben száguld az időben visszafelé és arról is, hogy nem létezik csak feltételezik néhányan.
Amit az egyéb parapszichológiai vizsgálatokról irt, az egyáltalán nincs igazolva. Az elhíresült ESP vizsgálatokat a Stanford egyetemen végezték, telepátia és tisztánlátás mellet a minket itt érdeklő prekogniciót is. Utóbb sajnos bebizonyosodott, hogy a Zener kártyás kisérleti eredményeket megkozmetikázták. Mindazonáltal ki nem álmodott még olyan filmet, ami másnap megtörtént.
Volt egy magyar vegyész a XX sz. elején, aki spiritiszta szeánszokon tudományos megfigyeléseket végzett, ha jól emlékszem Dr. Csengeri Papp Elemérnek hívták, Elsősorban a teleportáció érdekelte, de az nagyon. Több ezer megfigyelt esetet írt le. Ezek közül néhány (tíz alatti) esetben megfigyelte, hogy az apport jelenség nemcsak térben, hanem időben is lezajlott (igen visszafelé is). Ha ez igaz, akkor ő volt az egyetlen ember, aki időutazási kisérleteket végzett, de persze tévedhetett is. Még nem tudjuk eldönteni, hogy lehetséges e időutazás, de ha igen a teleportáció felől lehetne megközelíteni először.
követni fogja a megfelelő thermodinamikai főtételt; azaz, ha elég nagy a rendszer, akkor nem fog csökkenni. Ugyanis termodinamikai szempontból nincs különbség a részecske-antirészecske között.
Ezek az antirészecskék - legalábbis ez a tévhit terjedt el róluk. A részecskereakciókat úgy írjuk le - ez a tömegközépponti rendszerben "látszik" igazán -, hogy az antirészecske térben és időben "szemből" érkezik a reakció színhelyére. Ez a matematikai modell miatt van így, hiszen az antirészecske "valódi" párjának egyfajta tükörképeként van kezelve - időben, térben, töltésben, stb.
De ez valóban puszta matematikai modell - így gondolkodunk az antirészecskéről. Mint ahogy részecskéket mátrixokként is kezelhetünk, mégsem mátrixok ütköznek a gyorsítókban.
A valóságban, amikor egy részecskegyorsító antianyagot állít elő, az nem tűnik el, mint amint tenné, ha elindulna visszafelé az időben. Hanem rendes, jólnevelt anyaghoz hasonlóan addig fog keringeni a csőben, amíg azt akarjuk - a rendes időirány szerint.
Ha mar igy szepen lassan lezarul a lehetosegek
szeles folyama, szeretnek bedobni egy-ket
temat:
1. melyik az a reszecske, amelyikrol azt mondjak,
hogy az idoben visszafele halad? (tenyleg nem
tudom a nevet. :-)))
2. Az idoben visszafele halado informaciok letjogosultsagat "bizonyithatja" a jelentos
mennyisegu megerzes, eszlelesen tuli erzekeles
a jovo bizonyos esemenyeirol.
Hetkoznapokban ez nehany napot jelenthet.
Szoval szvsz ha van informacio aramlas az idoben
visszafele, akkor kell lennie idoutazasnak is.
A technologiaja egy mas kerdes!
Az idoben elore torteno utazasnal pedig egyszeruen
csak fenysebesseg kozeli sebesseget kell elernunk.
Ha emlékszel, a Vissza a jövőben egyik részében a Doki magyarázta az idősikokat, tehát kb olyan, mint egy bonyolult vasúti váltó, ha elkapcsolod, máshova (más jövőbe vissza) mész. Az hogy saját magaddal tudsz-e találkozni, elég bonyolult. Mivel nem tudunk semmit a dolog természetéről, nem biztos hogy a megmaradás elve működik, kvantumszinten baromi sok minden lehetséges (meg még az ellenkezője is). Az is lehet, hogy egyszerűen csak meghülyül az illető, mert az agy nem birja ki az "utazást".
Az utolsó rész elég érdekes. Lehetséges lenne, hogy ha visszamegyünk az időbe, akkor a saját időmbe is visszamegyek? Szóval visszamegyek 20 évvel, akkor nem kétszer leszek abban a pillanatban, hanem újra 2 éves leszek, és fogalmam se lesz az időutazásról meg a többiről, hiszen még meg sem történt...
Szerintem az nem lehetséges, hogy visszamegyek a saját családomat kiírtani:
Ez elméletben jól hangzik (és tényleg mindig elmondják), de egyikünk sem fog azért az időben rohangálni, hogy saját magát elintézze. Az már érdekesebb, hogy mondjuk harakszom a Bélára, mert tegnap ellopta a kocsimat, ezért visszamegyek az időbe, és lelövöm a Bélát...
Bár szerintem az egész eseményt nem fogom tudni megváltoztatni. Vagy pedig az egész úgy történik, mint a "Vissza a jövőbe" filmen volt. Vagyis ha én megváltoztatom a múltat, az kihatással lesz a jövőre, méghozzá arra a jövőre, amiből jöttem, és ha a változás megakadúlyozza, hogy visszamenyjek a múltba, akkor én eltünök a múltból. Bár akkor meg hogy változtatom meg?
Eme következtetés alapján én noway magyarázatára szavozok
Vajk, noway, lényegében erről szól Asimovnak "A Halhatatlanság halála" című klasszikus sci-fi-je, érdekes ötletek vannak benne, pl. az ún. "valóságváltoztatások". A térbeli helyváltoztatás szükségességéről már korábban én is írtam.
t7g8, azt hiszem, kicsit kevered a dolgokat. Szerintem az általad leírt példa (Ny.-K. utazás, stb.) nem tartozik az általunk taglalt kategóriába, mert a fizikai idő múlásának ehhez a dologhoz semmi köze. Magyarul, a Világegyetemnek fogalma sincs arról, hogy mi milyen számlapú és beosztású órákat használunk, hol jelöltük ki az
időzónák kezdetét a földgömbön, s hogy mi az a másodperc. A valóságos fizikai idő, amely talán az anyagi folyamatok állapotainak sorrendjében tükrőződik a leginkább, a Világegyetem keletkezése óta létezik, s létezne akkor is, ha nem lenne élet, amelyik valamilyen kiválasztott szemléletmód alapján mérje is.
Az időutazás problémája - különösen a múltba - éppen azért olyan nehéz, mert az idő önmagában nem létezik, mint olyan, hanem a másik 3 dimenzióban realizálódó anyag állapotaihoz kötődik, ennek változásait érzékeljük "idő"-ként. (Newton még hitt az abszolút időben, de a relativításelmélet, meg az ősrobbanás elmélet óta már egészen másképp látjuk a dolgot: az idő nem filozófiai, hanem fizikai kategória.) Ezért egy időutazó a saját sejtjeinek normál életét is veszélyeztetné, pl. csecsemővé, majd magzattá válva elpusztulna, vagy piszok gyorsan megöregedne, egészen a haláláig... :-(
Na, az Idő veletek.
Logikailag megkozelitve a dolgot, szerintem (ha egyszer fog is letezni), az idoutazas visszafele csak addig a pontig lehetseges, amikor feltalaltak. Ha tehat 2001ben feltalaljak, akkor nem lehet 3568-bol visszamenni 1999-be, mert akkor meg nem letezett. Max 2001-ig.
A fiozikai helyvaltoztatas is fontos, mert mivan, ha a jovobeli laboratorium helyen a multban egy tenger vagy egy koho allt? Akkor az utazo valoszinuleg mesgzivta:) Es ez csak a Foldon beluli elmozgasokrol szolt, a Galaxisban levokrol(arreb megy a Fold, a Naprendszer, stb) meg nem.
Szerintem mindenekelott tisztazni kell mit is ertunk idoutazas alatt. Nem vagyok szaki, de valami ilyesmit gondolok:
Az ido fogalmat nehez definialni. Valahogy a mult, jelen es jovo tortenesei kozotti relativ viszonyszamkent tudnam korulirni.
Utazas -eltekintve a kenyelmi es kozlekedesi eszkoz faktoroktol - egy terbeni idovaltoztatas - ami termeszetesen az idoben zajlik.
Ezek alapjan, az idoutazas, relativ megkozelitesben mar most is letezik. Gondolok itt egy nagyobb tavolsagu K-Ny v. Ny-K-i iranyu utazasra. Az utazasi ido es a relativ helyi ido kulonbsege az idoben valo utazasra enged kovetkeztetni, mivel az en relativ idom es az adott helyek relativ idejei kozotti viszonyban az indulasi allapothoz kepest torzulas lep fel.
Latszolag ez kis dolog, de egy letfontossagu fax feladasi hataridejenek betartasa szempontjabol nem elhanyagolhato.
Amit ki akarok hozni az egeszbol, az az, hogy egyreszt kizarolag idoben utazni, terbeli elmozdulas nelkul logikailag lehetetlen es az idoutazas szoosszetetelt hasznalni nem a legmegfelelobb. Ez igy egy kicsit "konyhanyelvi".
Kedves NCurse,
csak a pontosság kedvéért: ez nem axióma, hanem paradoxon.
Egyébként erre a kérdésre majdnem minden valamirevaló sci-fi író adott valamiféle választ. A két "szokásos" magyarázat: párhuzamos dimenziók (az időutazó egy párhuzamos dimenzióba kerül át, és a gyilkossággal csak párhuzamos dim.-beli önmagának időutazását tudja megakadályozni) (ennek egy változata, amikor az időutazás hozza létre a párhuzamos dimenziót, "kettéhasad" a világ két alternatívára), ill. valamiféle "visszacsatolás" (az időhurkot okozó egyszerűen megsemmisül).
(Szvsz a második lényegében nem oldja fel a paradoxont, tehát nem helyes, mindenesetre sok sci-fi ezzel kerüli meg a kérdést.)
Mit szólsz a következő magyarázathoz:
Egyszerűen nem történhet meg, hogy valaki időhurkot hoz létre, valami mindig közbejön, megakadályozza. Ugyanis ha időhurok jön létre, akkor az idő egyfajta végtelen ciklusba kerül: az időutazás célja és kezdete közötti időszakasz játszódik le újra és újra, végtelen sokszor (és benne az időutazó felváltva hol nem létezik, hol meg visszamegy megölni a nagymamát). De mivel a kvantumos események véletlenszerűek, ezért minden egyes "fordulatkor" máshogy játszódnak le. Az eltérés általában nagyon kicsi, de előbb-utóbb (már amennyire az ilyen, rendszerint időhatározóként használt szavak értelmesek ilyenkor) lesz egy olyan ciklus, amikor valamelyik véletlenszerű esemény megakadályozza az időhurok létrejöttét (pl. a kísérletező fejére esik egy virágcserép félúton a nagymama felé). Bármilyen kicsi is egy ilyen esemény valószínűsége, a végtelen sok ciklus valamelyikében biztosan bekövetkezik. Ekkor pedig a körforgás megszakad, az idő kilép a hurokból és rendesen folyik tovább. A külső szemlélő (de maga az időutazó is) persze az egészből csak annyit lát, hogy valami véletlen dolog közbejött, és megakadályozta a paradoxont.
Gondolom ismeritek a hires axiómát:
tegyük fel, hogy feltalálok egy időgépet és visszautazok a múltba. Megölöm a nagymamámat, tehát én nem születhettem meg és nem találhattam fel az időgépet, hogy visszautazzak az időben és megöljem a nagymamámat, de akkor ha a nagymamám mégis megszületett, akkor én is megszülethettem és feltalálhattam az időgépet...
Mit gondoltok róla?
Ha valakit igazán érdekel ez a téma, akkor folytassuk e-mailben
tuka@matavnet.hu
JamesTKirk,
az innsbrucki kísérlet az nem a kvantumtükrözés volt?
Az ígért linkeket sajnos égen-földön nem találom, a négydimenziós térről az ÉT írt valamikor év elején (sajna a digitális archívumban csak a tavalyi számok vannak meg), valami olyasmi volt a lényege, hogy feltételeztek a három véges térdimenzió mellé egy negyediket, ami végtelen, de a gravitációs erő ebben nem "szóródik", csak a többi három (vagy az elektromágneses nem? rég olvastam...:(
Sebaj, itt van helyette egy másik cikk, ami tíz térdimenzióról számol be :) (mondjuk ez nem új elmélet): ÉT 99/14
A fénysebességnél gyorsabb utazásról szóló linket sem találom, pedig az itt van valahol az Indexen, valamelyik űrhajós topicban - nem rémlik esetleg valakinek?
(valami kifordított tér-buborék meg mindenféle kvantumos dolog volt benne)
Addig is itt az FTL FAQ (Faster Than Light - fénysebességnél gyorsabb) - ezt az AltaVista dobta ki, elég komolynak tűnik - ha valakinek van hozzá türelme, biztos megtalálja benne az említett elméletet.
Kedves anyuxxx,
az szvsz jelentése: szerény véleményem szerint. (Az ilyen rövidítések jelentését egyébként megtalálhatod itt az Indexen, a ZsargOnban - a címlapról elérhtő. ha minden igaz.)
Én nem az Innsbrucki Egyetem kisérletéről beszélek, ugyanis azt is láttam. Ez a müsor valamikor a hónap elején volt, vagy inkább a mult hónap végén ugy emlékszem .
Nem akarok azonban hozzáértő emberekkel vitatkozni, lehet, hogy én tévedek.
Kedves, ne haragudj, most jut eszembe hogy nem néztem meg a neved, csak rákattintottam a válasz erre gombra. Már mondtam, hogy teljesen laikus vagyok, ugyhogy nem tudok válaszolni a te pontos kérdésedre. Azt tudom, hogy nem kereskedelmi TV-n láttam, nem is nagyon nézem azokat, vagy a Delta volt, vagy Hiradó, nem emlékszem, csak azt tudom, hogy valami komoly müsor volt valamelyik kincstári adón. Mivel nem tudom tudományosan leirni, elmondom mit láttam. Kb. 2o-3o cm-nyire volt egymástól a két pont ahonnan teleportálni kellett. Egy fénycsik látszott, és a kommentár, mely szerint a teleportáció sikerült. Ennyit láttam, és csak annyit tudok hozzá, hogy ilyen kis távolságra is iszonyu energiára van szükség a teleportáláshoz, ugyhogy aza időutazás igy csak elméletileg lehetséges. Én is azért irtam ebbe a topicba, hátha valaki többet tud. Még valami. Ha megmondanád nekem mi az az Szvsz, mert én kezdő NET-es vagyok, és minden információt hálásan fogadok.
Valószínűleg az Innsbrucki egyetem produkciójáról van szó, akik egy fotont "teleportáltak". A gyakorlati felhasználás elég távolinak tűnik, speciel az időutazást nem emlékszem, hogy említették, számítógépről volt szó, amiben az adatforgalmat bonyolítanák le ezzel, ami hihetetlen gyors lenne - a mostaniakhoz képest.
rolling
Ez az egyik érdekes kérdés. Ha időben mozgunk, akkor térben is kell ? Össze kéne szedni az ehhez hasonló alapkérdéseket, pl. a fizikai törvények, tudok-e saját magammal találkozni, vagy ha utazok, akkor eltűnök a múltból, mert csak egy példányban létezhetek ?
Én a kvantumelmélet irányába mennék, a dimenziókba szerintem nem érdemes belebonyolódni, mert úgysem értjük meg innen a 3 dimenzióból.
valami pontosabb forrást vagy leírást nem tudsz adni? Ez így elég semmitmondóan hangzik...
Esetleg valamiféle kvantumteleportációról vagy efféléről van szó?
(szvsz ha kereskedelmi tévén láttad, ne is foglalkozz vele: azok még akkor is hazudnak, ha kérdeznek...)
Kedves rolling,
a téridő jellegéből következően szvsz az időutazás mindenképpen úgy működne, hogy az utazó megtartja mozgásállapotát (egyszerűen azért, mert valami nem létezik valami abszolút értelemben vett "ugyanott", a tér szerkezete függ a megfigyelő mozgásától). Egyébként az említett két lehetőség (fekete lyuk, fénynél gyorsabb mozgás) egyikénél sem áll fent ez a probléma.
A Vissza a jövőbe -stílusú időutazást én is képtelenségnek tartom (bár a film jó), kicsit olyannak, mint a kísértettörténetek szellemei, amelyek a falakon átmennek, de a padlón minden további nélkül járnak...
"(pl. 7 dimenziós világ, ahol 5 térdimenzió és két idődimenzió van, az egyikben előre, a másikban visszafelé lehetne haladni;"
Ha ez egyikben előre, a másikban meg visszafelé mozogsz, akkor az nem két külön dimenzió.
"páratlan térdimenzióra azért van szükség, mert matematikailag ki lehet mutatni, hogy a páros térdimenziójú világok nem lennének stabilak, csak rövid ideig léteznének"
Bár ez inkább a kozmológia topicba való, de ha már így szóba hoztad: nemrég alkottak egy új modellt, négy (igaz, nem egészen szimmetrikus) térdimenzióval. (Ha sok időm lesz, majd erre is adok linket.)
Kedves Mindenki !
Bár hozzátok képest laikus vagyok, mégis nagyon érdekel a téma. A napokban láttam a TV-ben egy filmet, melyben sikerült egy pontot teleportálni,
na jó nem pontnak nevezték hanem valami szakszóval illették, és ezzel bizonyitottnak látták a tudósok az időutazás lehetőségét.
Irjátok meg mi erről a véleményetek, mert már nagyon szeretnék időutazni.
Kedves hozzászólók, az időutazás gyakorlati megvalósítása előtt azért akad még egy-két elméleti probléma is.
Ne feledjük el, hogy egy részecske, egy tárgy, egy élőlény úgynevezett "világvonala" a 4 dimenziós téridőben értelmezhető (3 tér- és 1 időkoordináta). Tegyük fel, hogy valaki létrehoz (egy Wells-féle) időgépet, s változtatja az időkoordinátát. Hát ember még úgy nem esne pofára, mint ez az illető. Már néhány másodperces időugrás esetén is a világűrben találná magát, mert a Föld arrébb haladna a pályáján. Ráadásul ez csak a Föld egyik mozgása (ezenkívül forog, a Nappal és a Naprendszerrel együtt kering a Galaxis középpontja körül, a Tejútrendszer is kering a Lokális csoport tömegközéppontja körül, és így tovább). Szóval elég ügyes kis gépnek kellene lennie, amelyik mindezt leképezi, "halálos" pontossággal.
Amúgy meg most is utazunk az időben, csak hát előre és azonos sebességgel. Egyféle módon lehetne utazni a jövőbe, de ez csak relatív időutazás lenne, ha egy eléggé nagy sebességű űrhajóval utaznánk. A saját időnk nem változna (nem élnénk tovább, mint rendesen), de a Föld jövőjébe érkezhetnénk vissza. A múltba szerintem nem lehet visszamenni a mi világunkban, ehhez több dimenzióra lenne szükség (pl. 7 dimenziós világ, ahol 5 térdimenzió és két idődimenzió van, az egyikben előre, a másikban visszafelé lehetne haladni; páratlan térdimenzióra azért van szükség, mert matematikailag ki lehet mutatni, hogy a páros térdimenziójú világok nem lennének stabilak, csak rövid ideig léteznének).
Szóval a lényeg az, hogy az időutazásnak csak a helyváltoztatással együtt van értelme a fizikában, s ha valaki ezt a normálisan folyó idő felgyorsításával akarja elérni, hát le a kalappal előtte... :-))
Nekem is az a véleményem, hogy lehet az időben utazni. És a miatt, hogy egyre inkább hangoztatják, hogy nem lehet, egyre inkább hiszem, hogy lehetséges. Az ember repülni es tud, lehetséges a lebegés, a Holdra is leszáltunk, stb... Erről mind azt hitték, LEHETETTLEN. Pedig csak energia kell hozzá. És lesz is, ha elérkezett az ideje.
Arról én is hallottam, hogy a fénysebesség felett elméletileg visszafele megyünk az időben. Majd meglátjuk :)
A másik rész: Szerintem a múltba és a jövőbe is lehet utazni, de ebben a dimenzióben csak egy időegyenes/idősík van. És ha visszamegyünk a múltba, azt látszólag megváltoztatthatjuk, de az talán pont azért olyan, mert már megváltoztattuk (érdekes lenne, ha az amber pont azért alakult ki, mert egy csoport visszament az időbe, de ott ragadt, és így a leszármozattaink az őseink)
Én sajna nem tudok tudományos alapot adni az elképzeléseimnek, de egy dologban biztos vagyok: Ha tényleg lehetséges, akkor nem úgy fog működni, ahogy elképzeljük, hanem sokkal jobban, rugalmasabban.....
