(Folyt. a kiadványszerkesztôsbôl)
Tony Hyper: az egyik az "igérd", a másik az "akiknek a nyelv a munkaeszköze". Az invitálásomat tartom.
rumci: sokan vitatkoznak a FormaFormula ügyében. Nekem az utóbbi olyan hivatalos ízű vagy valami bonyolult dolgot jelent (matematikai f., kémiai csodaszer stb.), hogy a sporthoz végképp nem tudom társítani.
rumci és LvT: Sajnos, járatlan vagyok e téren: nem tudom, mi az a CSS, de ha olyan állat, melyben a betűnagyság nem változtatható, akkor az eredeti www.irdjol.hu honlapnem abban készült. Azt én követtem el, sima HTML (amennyire tudom :-) ), és NS meg IE alatt is szépen változtatható benne a betűméret. Az igaz, hogy stíluslapot nem alkalmaz (merthogy azt sem ismerem :-( ). E kettô tényleg kizárja egymást? :-((
PicoSearch: ha IE-ben elmentem az oldalt HTML formátumban, s az eredményt egy kutya közönséges szövegszerkesztôvel megnyitom, akkor rögtön látszanak a forrásban az ominózus "Keresés..." feliratok. Ezeket nem lehet átírni?
A talpas betűk talpa (serif, a csilagos) pont azért alakult ki az idôk során a tipográfiában, hogy sorvezetôként működjék, segítse a szemet az olvasásban. Ha a hálón ma nem ez járja, én szívesen meghajlok Divat ôszentsége elôtt, csak azt kérem, hogy az oldal a már említettek miatt maradjon az átlagosnál legalább egy kicsit jobban olvasható. Mindenesetre a Tárbeli, kísérleti oldal kenyérszövege a Mac-en borzasztóan apró.
rumci: Videó. Bizonyára te is emlékszel, hogy e szóról itt a hálón utoljára a Magyarulezben volt vita (cikkemnek magja tk. nem más, mint az ottani egyik hozzászólásom). Ott is eléggé kikristályosodott, hogy az MHSz videó-s anyagának szegényessége felfogható puszta feledékenységnek (struccpolitikának?!) is. Ez alól kivétel a cikkemben is említett, s most írtamban igenis újra megcsillagozott *videoklub. Ha ezt sajtóhibának (vagy nem létezônek) tekintjük, akkor eldönthetetlen, hogy az MHSz szóanyaga alapján létezik-e a magyarban videó szó vagy sem, mert a hiányából nem következtethetünk egyikre sem. Márpedig ennyi sajóhuba bôven belefér (fôleg, ha az igazamat kell bizonygatnom :-) ): Seregy Lajosék több mint 70 ilyet találtak a szószedetben, amikor a Lektort készítették. Én is megjelöltem annak idején néhányat a magam példányában. Gondold meg, ha betörnek egy házba, de siettükben csak két masinát lovasítanak meg, akkor a tulaj miként veszi számba a veszteséget: eltűnt a magnó meg a video vagy ... videó ?
LvT: A szomszédvárból, a kiadványszerkesztôs rovatból teljesen jogos kritikát kaptunk, hogy aszongya: "Heti kérdésünk a tagság felé:". Kérlek, sürgôsen javítsad ki!
phls:
A betűtípus megváltoztathatatlanságáról rumcinak igaza van. Ha nagyobb méretű internetes oldalt tartunk fenn, akkor vagy Perl/AWK/stb. programocskákkal kell az oldalakat generálni egy adatbázisból, vagy stíluslapokat (CSS) használunk (de lieginkább a kettőt együtt): egyébként egy kis változtatás átvezetése is hatalmas munka. Egyelőre "scriptelni" nincs időm, így csak a stíluslapokkal tehetem könnyebbé az életemet. Ezek célja -- a munka egyszerűsítésén túl --, hogy az oldal úgy nézzen ki, ahogy a fejlesztő megálmodta (vi. a paraszt a böngészővel ne tudjon színt, betűtípust, -méretet váltani). Ez gyakran "negatív" következményekkel jár...
A PicoSerach-öt azért "preferálom", mivel ismeri a magyar nyelvet. Az általad idézett szabatos szövegek pedig már a PicoSearch Perl-scriptjébe vannak bedrótozva, így megváltoztatásuk csak úgy lehetséges, ha megkérjük őket, hogy ők írják át. (De azért végigolvasom a GYÍK-jukat, hátha egy kiskapu elkerülte eddig a figyelmemet.)
rumci:
Köszönöm az észrevételeidet: a magamfajta 600×800-as még megbecsülni sem tudja, hogy a nagyobb (és ráadásul álló) felbontásnál mi látszik. Ha hozzájutok, megpróbálom átalakítani, hogy nálad is jól látszon: akkor maj még egyszer megkérlek, hogy ellenőrizd. Mindenesetre, nem hiszem, hogy a sorok túlnyúlása a fizikai oldalszélen a Tár hatása lenne, inkább a böngésződ veszhet össze az oldallal: rövidebbnek számítja ki magában a szöveghosszat, mint ahogy az op.rendszer végül is megjeleníti. Talán a táblázattal ez is megoldódik...
Figyelmem továbbra sem kerül benneteket.
Néhány dolog.
Szerintem a serif-sans serif kérdése nem igazán lényeges, mindkettővel lehet szép oldalt csinálni. Nyomtatásban én inkább serifpárti vagyok, weben talán szerencsésebb a sans serif. A betűméretet nem venném túl nagyra, és mivel CSS-ben van az oldal, nem igaz, hogy a felhasználó szabadon váltogathatja a méretet (csak Netscape 4.x alatt). Sans serifből ez a 10pt-os szerintem OK, serifből 12pt-os kelt ugyanilyen hatást, annál nagyobb szerintem kimondottan zavaró.
Javasolnám, hogy a szöveges részeket tegyétek táblázatba, aminek a szélessége nem nagyobb 550-600 pixelnél. Én 1152×864-en néztem, és nagyon nehéz volt követni a hosszú sorokat. Ráadásul a videós cikkben (lehet, hogy a Tár fejléce miatt) a sorok jelentősen túllógtak a képernyőn, és a vízszintes gördítősáv sem volt használható.
A videós cikkel nagyon szeretnék egyetérteni, én is így gondolnám, de a helyesírásunk sajnos nem. Nem véletlen, hogy csak a video- alakra vannak példák, videó csak szóvégen és toldalékok előtt van. Tudom, hogy a rendszerből nem ez következik, de ezt kodifikálták. Úgyhogy érdemesebb ezt vagy átirni vitacikké, vagy (ezt javasolnám kevésbé) elfelejteni. Mindenesetre első ismeretterjesztő cikknek ez szerintem túlzás. Mondom ezt úgy, hogy maximálisan egyetértek a szerző gondolataival.
A mélyen tisztelt elnök úr kib*ttan mérges az Elenderre, mert sem a hétvégén otthonról, sem ma a m.-helyérôl nem tudta munkára fogni: megszakadt a kapcsolat, elszállt tôle az IE, minden baja volt. Ezért a hallgatás, bocs. Egyébként a megismételt alakuló ülésen fôleg új társunkkal, LvT-vel ismerkedtünk személyesen, aki, ha nem sínautózik, akkor csodákat mível HTML-ileg. Nyugodt szívvel rábízhatjuk az oldalainkat. Lám, belerakta a szókeresést: ez ritka példány, valóban működik!
Visszatérve az összeröffenésre, a papírok ismételt aláírásán túl lett volna még néhány megbeszélnivalónk, többek közt a honlapunk dizájnja. Ami a betűtípust illeti, az egyes jeleknek (egy szál aposztróf a jelentés közrezárására, egy betű mint rag kiemelése stb.) szerintem valóban az átlagosnál jobban kell olvashatóbbnak lennie. Ezért esett eredetileg a választásom talpas betűre, mégpedig a szokásosnál eggyel nagyobb fokozatúra. Aki akarja, olvasás közben egy mozdulattal áttérhet kisebbre. Jöhet a vita!
LvT-vel megállapodtunk: kísérletezgetünk egy kicsit, hogy PC-n és a Mac-en egyformán jól nézzen ki az egész. Ebbe beletartozik a titkár úrnak egyébként teljesen jogos kívánalma, a helyes magyar idézôjel is.
Kár, hogy csak a prof. úr, Szab, LvT és én voltunk ott. Most gyorsan aláíratom a többiekkel a papírokat, s küldöm vurugyának.
Tisztelt Titkár Úr!
Hazajutottam másnapra, bár Inárcson behajtottam a teherpályaudvarra, nem lévén egészen biztos abban, hogy elfordul az út...
A honlaphoz, ezek szerint phlsLvT 2:1. A magyaros központozásról megpróbálok gondoskodni, bár eddig csak arra futotta, hogy "dizájnos" legyen az oldal, a tartalmi rész az elgépelésekkel együtt még változatlan. De korrigálom, ha kapok bejárási lehetőséget a www.irdjol.hu-ra.
Tisztelt Rovartársak (ha ilyen elorzott megszólítással élhetek)!
Nem akarván elébe szaladni mélyen tisztelt elnök urunk részletes referátumának, tájékoztatom a közvéleményt, hogy a közgyűlésen való részvételükben akadályozott tagok is megtekinthetik a honplapunk általam új köntöst kapott változatát a http://www.tar.hu/irdjol címen (azok, akiknek olyan "elszállós" Netscape-ük van, mint nekem, a http://www.tar.hu/frameset.phtml?path=/irdjol/ címen is kereshetik.). Kérek, mindenkit az alábbiakra:
- a fönti szalagcímtől tekintsen el, a "hivatalos" helyen nem lesz ilyen;
- építő kritikával illesse a művet;
- egy kérdésben véleménykülönbség van phls és köztem. Ő jobbnak tartaná, ha továbbra is ilyen szép talpas, jól olvasható karakterek lennének az oldalon, szemben az én kisméretű dekor betűtípusommal. Döntsön a többség, szavazzatok.
Az új formátumú oldallal együtt jár a honlapon való keresés (ld. a menü alján), valamint egy levelezőlista. Ez utóbbira, utólagos engedelmetekkel minden tagot ráteszek. Aki mégsem akar a listán is tag lenni, küldjön egy üres e-mailt az irdjol-unsubscribe@egroups.com postafiókra. Aki maradni akar, az jól őrizze meg e-mailben érkező jelszavát!
khümm csakugyan rég nem voltam erre, mert ezt az egerészős dolgot nagyon profilomba nem vágónak éreztem, meg aztán sok volt a dolgom mostanság khm khm... holnap mindenesetre valószínűleg eljövök, bár nem 100%, hogy rá fogok érni - azért majd igyexem.
Addig is üdv mindenkinek, és bocsi!:-)
Eddig a társaság: Prof. úr, Szab, a tollasodzó titkár úr, LvT újúr, énúr. Biztosan nem jönnek: vurugyúr, Hami, Seregy Lajos. Nem válaszoltak még: TiTi, Norman Karcsi, Iván. A0 meg rég nem nézett felénk.
Nahátakkor: a pénteki 18 órás (az asztalt már 17.45-tôl foglaltam) gyűlés helye a Deák térhez nagyon közel esik. VI., Paulay Ede u. 5., Pesti Vendéglô. Pici hely, nem túl hangulatos, de legalább nem olyan drága (az ételek 620 és 1100 közt, a ser 280). Ma este kipróbáltam, túléltem. Telefonja: 266-3227. Rikító táblája, ha jól (nem) láttam, nincsen, ott van helyette útjelzônek átellenben a Bohémtanya. LvT, ha nem vagy felfedezô kedvedben, hívj fel a Deák térrôl (jól írtad a mobilszámomat), s 1 perc alatt érted megyek.
Szab, nagyszerű. Hami jelezte, hogy neki nem jó a hónap 1. péntekje, ezért maradtunk annak idején a 2.-ban (viszont most a bíróság miatt sürget az idô). A prof. úr is jön, úgyhogy most TiTin és vurugyán a világszem.
LvT (meg akiket még érdekel): találtam néhány nyelvművelô könyvet a magyar és a szlovák nyelv egymásra hatásáról, szívesen kölcsön is adom ôket:
A hűség nyelve (összeállította Zalabai Zs., Madách, 1985.)
Mayer Judit: Anyanyelvi hibanapló (Madách, 1990.)
Jakab István: Nyelvünk és mi (Madách, 1983.)
Jakab István: Nyelvünkrôl nyelvünkért (Madách, 1980.)
Jakab István: Nyelvi vétségek és kétségek (Madách, 1987.)
Jakab István: Értsünk szót egymással! (Kalligram, 1995.)
Mindenkinek: kéretik markírozni, hogy az említett terminus a meetingre akceptálható-e! :-))
Azonkívül: BÚÉK!
Az Index kegyelméből tegnap ki voltam tiltva a hozzászólók közül, de most talán már sikerül véleményt nyilvánítanom...
phls: Általában büszke szoktam a hibáimra lenni, ha azokat magam számára indokolni tudom. Utólag elemezve a képek jól optimalizáltak kifejezést azt alábbit hozom fel magamnak mentségül: (1) mint rumci említette korábban, ez egy zsargonkifejezés; ott az optimalizált "bevett" szó, így számomra már melléknév is; (2) a bilinguis környezet megteszi a maga hatását aziránt, hogy egymáshoz erodálódjon mindkét nyelv: így engem csak a te hozzászólásod döbbentett rá, hogy a magyarban a befejezett melléknévi igenév nem feltétlenül melléknév. A különbséget persze (mint utólag próbálgattam a pédákat) én is megtartom általában, de nem minden esetben "sikerül".
Más: Figyelemfelhívó e-mailedet megkaptam: nagyon jól jött, különben lehet, hogy nem néztem volna a topikba péntekig. Nekem egyelőre jónak tűnik. Egy kérésem azért lenne, olyan helyen gyűljünk, amit egy mucsai (itt: én) is meg tud találni: alulról ismerem a Deák teret és belülről a néhai sportcsarnok melletti buszpályaudvart. Ezen túlmenő helyismeretem nincs Pest-Budán.
rumci: Valamit kifelejtettem a szlovák határozókról szóló hozzászólásomban. Amit elmondtam, az csak az -o "képzővel" képzett rési határozószavakra vonatkozik. Ezek többségének van egy -e "képzős" párja (ered. lokatívuszi alak), amely nem szerepelhet állítmányi helyzetben, pl. Je mi smutno. (Szomorú vagyok) ~ Smutne som sa vrátil domov (Szomorúan tértem haza). A kétféle alak között már régóta kiegyenlítődés figyelhető meg: mai nyelvben ez utóbbi esetben szerepelhet smutno is, illetve egy-két szónál az -e-s alak is lehet már állítmányi (pl. rýchlo ~ rýchle [gyorsan]).
Ugyanakkor hagyhangúan kijelentettem, hogy a "szlovákban megmarad a határozói szerkezet, pl. Fázom ~ Je mi zima. Utólag végigpörgetve magyar szempontból a hasonló konstrukciókat, találtam sok példát, ahol a szlovák feladta ezt a konstrukciót:, pl. Som smädný áll *Je mi smädno helyett, ami teljesen "magyar tükörfordítás": Szomjas vagyok. Vagy álljon egy "németes" példa: Mám hlad = Ich habe Hunger. Nem csak a magyar vesz fel idegen elemeket...
Mint említettem karácsony elôtt, sürgôsen össze kellene gyűlnünk az egyesület módosított papírjainak aláírása végett. A jövô évezred elsô péntekjét javaslom (jan. 5.), du. 6 tájban. Persze a honlapról, az AkH.-ról stb. is kellene beszélni. Kérek mindenkit, hogy ha nem jó a dátum, azt egy alternatív javaslattal egyetemben közölje itt mindannyiunkkal.
Rumci: magam is szeretem a "babonáskönyvet", de nem mindenben értek egyet Szepesyvel. A te nyelvész szemeddel nézve mennyire van igaza a részletekben?
Ha LvT miattam "szorongott", hadd oldjam egy kicsit a következôkkel. Összegyűjtöttem egy-két adalékot a befejezett mn.-i igenév (pp.) állítmányként való használatának kérdéséhez. Lehet, hogy tévedtem némely dologban várom a véleményeteket.
Mint rumci is említette, az alapszabály az, hogy pp.-t állítmányként használni csak akkor helyénvaló, ha szófajváltás történt, azaz szavunk melléknév vagy fônév (is) lett. Néhány példa:
Mn.: sápadt, rekedt, rohadt, fáradt, lankadt, poshadt, foglalt, veszett, kihalt, nyílt, tapasztalt. Tehát helyes, ha azt mondjuk: ez az alma rohadt; az a szék foglalt; a tekintete nyílt. Mindez természetesen csak az adott szónak annak az értelmére vonatkozik, melyben szófajt váltott: a ház *lefoglalt; helyette: a ház le van foglalva vagy a házat (a végrehajtó) lefoglalta. E szó példája egyébként mutatja: nem igaz, hogy a melléknevekhez átkerült szó mindig fokozható: *(leg)foglaltabb. Aminthogy az sem igaz, hogy a szófajváltás nélküli, pp.-nek megmaradó alak nem fokozható, pl. (leg)nézettebb. Az itteni elsô 6 példaszóból nem szabad azt a következtetést levonni, hogy az -ad/-ed képzôvel ellátott, hasonló típusú passzív igetövek mind ilyen tulajdonságúak, pl. akad, fakad. Különlegesség a (szárít)-szárad-száraz szóbokor: állítmányi értelemben a szárad pp.-jét a száraz helyettesíti: a ruha *száradt = a ruha száraz.
Fn.: pörkölt, kevert, sült, fagylalt, múlt, rizsfelfújt, befôtt, halott, vádlott, ünnepelt, címzett. Helyes mondatok: ez az ital kevert; a gulyás nem pörkölt.
Természetes, hogy azon igék körébôl, melyeknek a múlt ideje vagy pp.-je kétalakú vagy kettéválik, szóhasadással többször kapunk egy szófaját váltott alakot. Pl.:
Gyűrt (ige, pp.) gyűrött (mn.): a hegység *gyűrt; az ing gyűrött.
Érdekes a hal ige két származéka: a kihalt már mn. (is), a halott fn., úgyhogy mindkettô lehet állítmány, pl. a táj kihalt; ô már halott.
Hasonlók: állt - állott: a hordóban a víz igen állott (azaz poshadt). Ért érett: ez az alma már érett. Persze ez korántsem automatikus: írt írott, de a levél *megírt, a törvény *írott. Uígy: rabolt rablott, de a kincs *rablott. Stb.
A visel (és a kopik?) ige pp.-je külön képzôt kap, hogy mn. és így állítmány lehessen: ez a ruha *viselt, *(?)kopott; az a nadrág viseltes=kopottas. (A szôttes és a varrottas nem ilyen szerepű.) Viszont hasonló jelenség, hogy az *Ismert, hogy... bevezetô formulát könnyen kijavíthatjuk: Ismeretes, hogy.... Ugyanez a közismert vagy köztudott kezdôszóval egy fokkal kevésbé bántja a fülemet, talán azért, mert nincs *közismer vagy *köztud igénk. Mindenesetre jobbnak tartom, ha utánuk rakjuk a tény, dolog stb. szavak egyikét: közismert tény, hogy...
Vannak szerintem olyan pp.-k, melyek a szófajváltás folyamatában félúton állnak, mert állítmányként való használatuk eléggé elterjedt (!), de azért az ember érez vmi hiányt, döccenést a mondatban. Pl.: a barátom igen olvasott [ember], a barátnôm meg nagyon tapasztalt [nôszemély] :-) . Ez ciklámen, ezért védett [növény].
Szerintem elfogadható a pp. használata ilyenkor: teljesen nyitott mindenre, hiszen azt mégsem mondhatjuk, hogy nyitva van ! Másik példa: az atomerômű hôrendszere teljesen zárt. Ha az ilyesféle szerkezetet el akarjuk kerülni, meglehetôsen át kell szabnunk az egészet, ami nem mindig válik a mondat elônyére: az atomerôműnek teljesen zárt hôrendszere van vagy az atomerômű hôrendszere teljesen zárt egységet alkot.
Végül: az egyiptomi keresztény vallás a kopt. :-))
Nagyon érdekeseket írtál. Már kétszer elolvastam, de még fogom egy párszor. Hozzáfűzni nem tudok mit, úgyhogy ezért nem fűzök hozzá semmit.
vurugya!
Én mint webszerkesztő ismerem ezt a zsargont, hogy képet optimalizálni: azt jelenti, hogy minél jobb minőségben, kellő nagyságban minél kisebb fájlméretet elérni. Minden bizonnyal erre gondolt, aki írta.
Hajhhhlajhhhó!
Na, végre a neten vagyok.
Az egerésző-értékelés valóban tartalmaz jópár helyesírási hibát - nem phls soraira gondoltam...
Az iménti témába belekotyogva: nekem más a gondom azzal a mondattal. Mit tesz, hogy a képek optimalizáltak? Hogy épp a kellő méretűek? Hogy épp kellően figyelemfelkeltőek? Hogy megfelelő helyen vannak? Egyik válasz sem tűnik valószínűnek. Az a gyanúm, hogy egyszerűen csak tetszettek a képek annak, aki e mondatot leírta...
rumci:
A karácsony alkalmat ad nekünk, hogy két napra "megtagadjuk" a világot megrontó dolgokat, így a számítógépre is lakat került. Ezért nem válaszoltam eddig. A válaszom most sem lesz teljes, mivel ebben a kérdésben nem vagyok eléggé művelt ahhoz, hogy önálló kútfőből egy minőségi esszét szerkesszek. Megpróbálok utána olvasni, majd úgy válaszolni. De addig is az alábbiak jutnak eszembe:
* Van egy szófaj a szlovákban, a vetná príslovka, melynek magyar megfelelőjével (ha van) nem vagyok tisztában (szó szerint: "mondathatározó"). Mindenestre a magyarban is megfigyelhetők párhuzamos szerkezetek; egy típuspár: Lehet(séges), hogy... ~ Mono, e.... Vagy: Szomorú, hogy nem jött el. ~ Smutno, e nepriiel. Bár mindkét nyelv fel tud itt "mutatni" igei, melléknévi, ill. határozói konstrukciókat, de a szlovákban a határozók szinte kizárólagosak (ámbár lehetséges je moné, e... is).
* A fenti kontraszt megfigyelhető akkor is, amikor azt kell kifejezni, hogy valaki valamilyen állapotban van, pl. Szomorú vagyok. ~ Je mi smutno.. A magyar a melléknévi konstrukciók mellett gyakrabban él igékkel, míg a szlovákban megmarad a "személytelen határozói szerkezet", pl. Fázom. ~ Je mi zima. Mindezek mögött a szlovákban talán az "munkál", hogy a melléknévi eredetű határozók valójában genetikusan semleges nemű nominális ("rövid") melléknevek. Bár a nominális melléknevek egy-két esetet leszámítva eltűntek a szlovákból, a mono, smutno, stb. szavakon még "érzik" melléknévi voltuk. Itt erősítőleg hat, hogy a szláv nyelvekben még hiányos mondatokban is "döntened" kell, hogy milyen nemű az, amire/akire a melléknevet vonatkoztatod. Amennyiben a közlés "személytelen", semleges neműnek tekintjük: így tulajdonképpen ugyanolyan szituációt állítjuk elő, ami a melléknévi határozók kialakulásához vezetett. Ekképpen a határozók a szlovákban jelentésükben terheltebbek: (1) van határozói spektusuk; és a személytelen szerkezetekben elfoglalt helyüknek köszönhetően van (2) melléknévi és (3) igei aspektusuk is. A fentiek aztán kihatottak a nem személytelen konstrukciókban való használatukra is. (Ehhez keresek majd példákat.)
Ugyanakkor a szláv nyelvekben a határozói igenevek, talán az egy orosz kivételével, nem tudtak meghonosodni: ezek eredetileg zömében a "bibliafordítás kedvéért" alkotott konstrukciók voltak. A szlovákban jelenleg (a nyelvtankönyvekben) két határozói igenév mutatható ki: a szenvedő (-vi végződéssel) és a cselekvő (-úc, ill. -(i)ac). Az előző sosem volt több, mint a múlt század közepén élt nyelvújítók nosztalgiája az ószláv irodalmi nyelv iránt; az utóbbi viszont a folyamatos melléknévi igenév hímnemű nominális formája és "igen kevéssé megterhelt". A határozói igenevek több konkurrenciával is "rendelkeznek": egyrészt az alárendelő mellékmondatokkal, másrészt a befejezett melléknévi igenevekkel, esetenként az állítmányi kiegészítővel (amely a szlovákban gyakoribb, mint a magyarban). A köznyelv gyakoratilag nem használja a cselekvő határozói igenevet sem, a szépirodalomban némileg archaizáló hatása van, a jogi nyelvben némileg erősebb és emiatt a zsurnalisztikában is előfordul (mint az utóbbi "paródiája"). De még így sem lehet állítmány. A magyar a -va/ve alakú határozói igeneveket felruházta egy sajátos "melléknévi zöngével", ami a szlovák határozói igeneveknek nem sajátja, sokkal inkább a -ván/vén ragos igenevekkel állíthatók párhuzamba.
