Németh Miklós az angolszászok kegyeltje
Bár közhely, de nem lehet elég sokszor mondani: a jelen történéseit, a jövő lehetőségeit csak akkor érthetjük meg, ha tisztán látjuk múltunkat. Műsorunk ezért is fektet nagy hangsúlyt arra, hogy dokumentumokat hozzon nyilvánosságra, egykori történések szemtanúit szólaltassa meg. Az igazság persze sohasem kizárólagos. A megszólalók egy-egy üvegcserepet jelentenek, melyek összessége és precíz összeszerkesztése jelenthet csak igazság-félét. Talán még emlékeznek, Grósz Károly fehér-terrorral riogató beszéde után visszafordíthatatlanná vált az MSZMP és a szocializmus ügyének agóniája. A párt még tett egy utolsó kísérletet: pártelnök helyett négytagú pártelnökséget választott. A párt nagyjából ötödik embere akkortájt Berecz János volt. Őt Franka Tibor kereste fel a napokban.
Franka Tibor: Berecz János azon kevesek egyike, aki '89-ben befejezve addigi MSZMP-s pályafutását azt mondta, hogy - Kérem szépen én félreállok. Itt valami olyan történt, amit ha tudnék is vállalni nem tehetem meg a továbbiakban.
Berecz János: Az én érdemem abból az időszakból az, hogy nem akadályoztam. Semmit keresztbe nem tettem. Én fölismertem, hogy a rendszerváltás elkerülhetetlen. Utána, amikor még megpróbáltam az MSZMP újjászervezését, ott az egyik főszerepet játszottam. Miután láttam, hogy csak nem értik meg az új helyzet új dalait, kiléptem abból a pártból is és azóta, hogy úgy mondjam fölismertem, hogy én és ez a párt nem kell a társadalomnak, tehát akkor jobb hogyha az ember befejezni.
Franka Tibor: Hogyan emlékezik azokra az egykori elvtársaira, akik az önkéntes távozását követően mindent megtettek és megtesznek azért, hogy hol fehérnek, hol feketének magyarázva a hatalomban, de legalábbis a zsírosbödön mellett maradhassanak?
Berecz János: Nézze, én azt szoktam mondani, hogy azért határolódnak el tőlem, mert ahhoz, hogy szociáldemokraták legyenek, valakitől el kell határolódni. Mert megmondom magának, én a 70-es években hamarabb voltam szociáldemokrata, mint Magyarországon bárki más. Nem különösebben izgat, idegesít engem, bár lennének igazi szociáldemokraták.
Franka Tibor: Ezt úgy értsem akkor, hogy önt választották ki véresszájú kommunistának maguk közül és akkor öntől el lehetett határolódni?
Berecz János: Nézze, én elkövettem egy - nem hibát - tevékenységet, amikor írtam 1956-ról. Magát a könyvet többen dicsérték még nyugati történészek is, mert először közöltem olyan tényeket, amelyek azelőtt nem láttak napvilágot. Viszont kapott egy olyan blikkfangos címet, Ellenforradalom tollal és fegyverrel, hogy ez kitörölhetetlen. Na így ugye én olyan bélyeget kaptam, hogy, na hát akkor tőle elhatárolódva mi már akkor tisztábbak leszünk, mondták egykori párttársaim.
Franka Tibor: Ön az akkori megítélésében úgy érezte, hogy '56-ban ellenforradalom volt?
Berecz János: A tanulmányaim során arra a következtetésre jutottam és ezt '84-ben elmondtam, hogy a társadalmi megítélés, tehát az uralkodó osztály szempontjából ellenforradalom, a társadalom mozgása szempontjából forradalmi tartalommal is bír, egészében pedig nemzeti tragédia, mert idegen beavatkozás történt. Többfélére, nem csak a szovjetre gondolok, és magyar vér folyt. Nem tudtuk megoldani a dolgainkat magunk. Úgyhogy én ezt a hármas értékelést így, ma is tartom. Mondom, az akkori uralkodó szemlélet szerint volt ellenforradalom.
Franka Tibor: Mára azért változott valamelyest a véleménye?
Berecz János: A végkifejletet én negatívnak ítéltem volna meg mindenképpen. Ezek fájdalmas dolgok voltak, de a végkifejlet mindenképpen olyan lett volna, ami a mainál keményebb következményekkel jár.
Franka Tibor: Ez volt a döntő lépés abban, hogy ön félreállt?
Berecz János: Is.
Franka Tibor: Az imént beszéltünk arról, hogy hogyan ítéli meg azokat, akik nem álltak félre. Például Nyers Rezsőre terelem a szót. Nyers Rezső az, aki a KB tagjaként megszavazza kézfeltartással Nagy Imre kivégzését. Az MSZMP egyik meghatározó embere volt, és ma is a szocialista párt az MSZMP-ből lett szocialista párt egyik tagja. Horn Gyula miniszterelnökségig vitte, ma is egyik vezető személyisége az MSZMP-ből lett MSZP-nek. De hát a sort nagyon sokáig folytathatnánk.
Berecz János: Nyers Rezső tisztességét nem vonom kétségbe, de minden alkalommal megfelelően tudott szolgálni, nagy felkészültsége és kiváló esze felhasználásával. Ez az ő életútja, én nem bántanám, becsülöm érte, hogy végig tudott szolgálni. Horn Gyula karhatalmista volt, nem hosszú ideig, és hídőrzésnél nagyobb feladatot nem végzett. De neki kell magyarázkodni, nem nekem.
Franka Tibor: 2000-ben, október 23-án mit csinál?
Berecz János: Szolidan elvagyok itthon. Nem megyek el semmilyen koszorúzásra, egyébre, nem azért mert nem mehetnék el. Volt amikor elmentem a Nagy Imre emlékműhöz, de nem másokkal együtt.
Franka Tibor: Akkor titokban elment és "megnézte"?
Berecz János: Nagy Imre nekem is fáj, igen.
Franka Tibor: Mit szól ahhoz, hogy Horn Gyula elment, mint miniszterelnök nyilvánosan és nagy csinnadrattával megkoszorúzni Nagy Imrét.
Berecz János: Meg kellett tennie, mert ha nem teszi, akkor miért miniszterelnök, hogyha egyszer a parlament úgy döntött, hogy ez forradalom és nemzeti szabadságharc. Hogyha ő nem ismeri föl a történelmi változások szükségességét, ha nem segíti, akkor vagy félreállítják, vagy van elég esze, hogy félreáll. De mivel ő végigvitt egy bizonyos folyamatot, ezért be is fejezte azt. Illetve, hát nem fejezte be, mert még most is szemezget a társadalommal, a hatalommal, amit nem kéne.
Franka Tibor: Ez kapcsolatba hozható Németh Miklóssal?
Berecz János: Horn Gyula nehezen viseli el, hogy neki úgy kellene viselkednie, mint Thang Siao Ping-nek. Háttérbe vonulni.
Franka Tibor: Bocsásson meg, ha visszagondolunk, akkor '89-ben nagyrészt külföldi angolszász és amerikai nyomásra vagy beleegyezéssel Horn Gyula már szerepel, mint lehetséges miniszterelnök, Németh Miklóssal, és Pozsgay Imrével együtt.
Berecz János: Én nem emlékszem arra, hogy Horn Gyula szerepelt volna, mint lehetséges miniszterelnök '89-ben. 1988-'89-ben arról volt szó, hogy Pozsgay Imre vagy Németh Miklós legyen a miniszterelnök. És kiderült, Grósz Károly főtitkárnak az volt a véleménye, hogy gazdasági szakember kell elsősorban a kormány élére. Abba kell hagyni azt, hogy a párt közvetlenül beavatkozik a gazdaságba, ami mindig csak konfliktusokkal járt, ezért ő Németh Miklóst javasolta. Németh Miklóst fogadtuk el akkor, mint leendő miniszterelnököt. Na most, ami a nyugati megítélést illeti, Horn Gyulával az angolszászok nem nagyon törődtek. A németek törődtek. Németh Miklóssal az angolszászok törődtek.
Franka Tibor: S ők vajon miért? Mit lehet tudni erről?
Berecz János: Mert megismerték, mint ösztöndíjast, megismerték, mint közgazdászt, megismerték, mint a pénzügyi válságkezelés egyik, még akkor csak kis fullajtárját, de akkor már megismerték őt, hogy ért valamit hozzá, és abból a szempontból is, hogy a reformok irányában mozog.
Franka Tibor: Ez azt jelenti, hogy akkor az ő külföldi tanulmányi idején már számoltak vele bizonyos külföldi körök, lobbyk, politikai erők?
Berecz János: Nézze a nyugatiak mindig keresték azt a lehetőséget, hogy kivel lehet majd együttműködni. Én most nem magam miatt mondom, de engem is meghívtak '78-ban az Egyesült Államokba két hónapra. Úgy, hogy még vízumost sem, semmit se kellett kitöltenem. Nemhogy újlenyomatot adni! Semmit se kellett kitölteni. Végigvittek fél Amerikán, nagyon jó volt nekem. Utána meghívtak az Egyesült Királyságba, Londonba. Utána meghívtak Svédországba, aztán meghívtak Japánba, tehát ilyen szemináriumokon vittek végig. Az én végkövetkeztetésem volt az, hogy én, az én sorsom más, én ebbe a sorba nem megyek végig. Na most ugyanezzel mást is megfigyeltek, mással is számoltak, mást is megnéztek.
Franka Tibor: Úgy is értsem akkor, hogy tulajdonképpen Németh Miklós amikor miniszterelnökségét abbahagyván és parlamenti képviselővé választják egy gyors mozdulattal hátat fordít a hazájának, és angolszász segítséggel jut egy bank szociális elnökhelyettesi funkciójába?
Berecz János: Őt hosszabb távon szerintem perspektivikus személyiségnek ítélték meg, nem akarták, hogy itt felőrlődjön. Egyrészt kapott egy elismerést azzal, hogy anyagilag nagyon stabil körülmények közé került, másrészt pedig - nézze - egy nemzetközi bankiskolát kijárni, az óriási előnyt jelent. Európai közösség bankja ez lényegében.
Franka Tibor: Németh Miklós, amit tett '89-ig ebben az országban, azt úgy tette, hogy elsősorban az őt támogató nyugati lobbyk, pártok, érdekcsoportok megkívánták tőle?
Berecz János: Nem, nem. Ezt én nem fogalmaznám így. Hogy közben ez egybeesett azzal, hogy az Egyesült Államoknak itt egy nagyon ügyes nagykövete a Palmer, aki kihasználta ezt a lehetőséget, az egy másik dolog. Szerintem Németh Miklós a belső folyamatokban jutott el odáig, ahova eljutott. Egyébként nem lehet egy országra kívülről mindennap ráültetni valakit.
Franka Tibor: Ön szerint, ha nem Németh Miklós '89-ben a miniszterelnök, akkor van Társasági Törvény? Ilyen átmenet születik, amely nagyon sok ember számára közel sincs a megelégedéséhez?
Berecz János: A társasági törvényt nem ő csinálta. A társasági törvényt az a közgazdász közösség csinálta, amely már a reformmal, meg a fordulattal régen foglalkozott.
Franka Tibor: Ő volt a miniszterelnök.
Berecz János: Ő fogadta el, mert közgazdaságilag értett hozzá. Ő abból nem húzott hasznot.
Franka Tibor: De nagyon sokan igen, akik nem érdemelték volna.
Berecz János: Igen, de a kapitalizmus úgy születik, hogy van, akik rosszul járnak és van, akik jobban járnak.
Franka Tibor: De azok jártak jobban, akik az eddigi rendszert csinálták, művelték.
Berecz János: Nem csak, nem csak. Azért az Antall kormány első két évében nagyon sok MDF-eshez közelálló is jól járt és tőkés lett.
Franka Tibor: A nép nagy része úgy érzi, hogy kimaradt a javak elosztásából.
Berecz János: Hát a vagyona elment. Azért az, amivel államosítás után gazdagodott azt ez a nép hozta létre. Nem X, nem Y, nem Kádár csinálta, hanem milliók és ezzel tényleg elment ez a nemzeti vagyon, illetve nem ment el mert itt van, csak nem az ő kezében van.
Franka Tibor: A kérdés úgy is megfogalmazható, hogyha drasztikusabb a rendszerváltás, akkor önök, akkori kommunisták, minden szempontból kiszorulnak mindenhonnan és lehet, hogy a nép is jobban jár.
Berecz János: Ez már, a "ha" kategória, és ilyen a történelemben ritkán van, de nem járt volna jobban a társadalom.
Franka Tibor: Mert?
Berecz János: Mert akkor akkora feszültség van, hogy itt mindenki beijed, mindenki legfeljebb szövetséges után néz, harc, hát erről szó se lehetett. Szó se lehetett, hogy itt olyan helyzet legyen, amikor harccá alakuljon az egész.
Franka Tibor: Az 1980-as évek elejétől Kádár János folyamatosan, Berecz János későbbi folyamatossággal de szintén, Grósz Károly és Németh Miklós később voltak azok, akik fémjelzik a szocializmus utolsó éveit. A négy egyéniségből Grósz halott, Kádár halott, Berecz kivonult az első pillanatban, amikor érezte, hogy az ő gerince ezt nem bírja el roppanás nélkül, maradt Németh Miklós. Gondolkodott már ezen?
Berecz János: Hát gondolkodtam ezen, de ő sokkal fiatalabb, úgyhogy neki több lehetősége volt megérteni, megítélni és alkalmazkodni a körülményekhez.
Franka Tibor: Nem adódik ebből az, hogy nem annyira a nemzetnek az érdekei kerülnek előtérbe, hanem egy monetarista, globalizációt követő szemlélet fog uralkodni? Tehát az ember a saját hazáját félti elsőként.
Berecz János: Én azért bízom abban, hogy paraszti indíttatásúként kötődik ehhez az országhoz, és inkább föl fogja használni a nemzetközi lehetőségeket a mi javunkra és nem fordítva.
Németh Miklós az angolszászok kegyeltje
Miért volt Németh Miklós "még akkor csak kis fullajtár" az EBRD számára olyan értékes ?