Engem ez instant hidegen hagy. :) Már ez az egy darab Lionsong akusztik is dögunalom, képzelem milyen lehet 50 percen keresztül hallgatni ezt. :) De ahogy látom tokja különleges lesz, amitt lehet megveszem.
ja, és mekkora mázli, hogy ezt a koncertet még éppen nem mondta le! Hihetetlen, hogy milyen húzásai vannak ebből a szempontból, kiszámíthatatlan, labilis - igazi művészlélek. Nem lehet könnyű vele sem :)
Jó nagy hőség volt Berlin külvárosában, egy tó szélén levő erődben. A helyszín, amikor már bent voltunk, nem volt annyira domináns, de jobban illik Björkhöz, mint egy stadion. Volt két vendég is: Lotic és Arca - mindkét fiú androgün szerkóban, laptopDJ-szettet produkált. Lotic nagyon elvetemült zenét nyomott volt, kifejezetten kelletlen fejjel, de voltak jól eltalált részek is, csak ezeket rendre lekeverte. Arca lelkesen adta elő magát, de nekem kifejezetten nem tetszett, főleg a gyakran előszedett r'n'b remixek (Beyonce) miatt.
Egy percig sem gondoltam, hogy a jegyen szereplő 18:00 időpont lesz a kezdés, Björk természetesen kilenckor jött elő a dupla-zenekarával. Megint pirosat viselt, szerintem csinos volt :)
Új számokkal kezdett, szerencsére a közönség (sok volt a külföldi) vevő volt erre a felütésre is, főleg azért mert B nagy átéléssel adta elő. Miután a Notget-et jól elhúzta, az albumverzióhoz hasonlóan többször "befejezve" és újrakezdve a számot, megkönyörült a rajongói lelkeken és előszedte a régi kedvenceket - meglepően sokat ezekből, a többi Vulnicura-koncerttel összehasonlítva. Természetesen minden át volt hangszerelve a jelenlegi zenekari felállásra és B meglepően felélénkült, mórikált és táncikált.
A vége felé még jött egy két új szám és közelmúlt-beli, majd kiment, hogy ráadást követelhessünk :)
Ami a Hyperballad volt, nekem személyes kedvencem, úgyhogy nem lehettem volna elégedettebb.
A Künstlerin kérése a koncert elején az volt, hogy ne fotózzunk, de nem is szeretek telóval bénázni miközben a zenére is figyelhetek, hogy vacak felvételeket készíthessek. Remélem, valamilyen hivatalos videó megjelenik majd a turnéról, pár fotót pedig ő is közölt a Fb-oldalán.
Ja a pirotechnika nagyon meglepő volt, főleg a görögtűz a színpadon, de a színpad feletti tűzijáték is, de a tűz nyers ősereje illett a jelenlegi felálláshoz.
Björk vmelyik, Fb-re kiposztolt képe alatt volt erre magyarázat: a fájdalmas emlékek alapján írt számokat nehéz lenne a megfelelő átéléssel előadnia, ha a több ezer emberrel kellene szembenéznie, ezért jött a maszk, hogy segítse a befelé fordulást...
meg persze kellően eszement és látványos ahhoz, hogy jól illő az előadói karakteréhez :p
azért nem lennék a remixelők helyében. az újkori björk-számok kusza ritmusképleteiből, össze-vissza harmóniáiból és elnyújtott vokálaiból rohadt nehéz lehet nem művészieskedő remixeket csinálni.
Hát, a második remix csomag se hallgathatóbb, mint az első. És még Black Lake sincs köztük. Kezd nem érdekelni, hogy kijönnek e CD-n ezek a túlművészkedő remixek.
de miért baj, hogy nem jut eszébe? pláne, hogy közben nem vádaskodik. élőben közvetít. sőt, miért lenne baj, ha 14 számon keresztül küldené el a kurva anyjába? :) neked azért nem tetszik björk újkori munkássága, mert már csak nyomokban tartalmaz popzenét, nem azért, mert ásványokra izgul :)
"önsajnáltató, persze. milyen legyen egy szakítós album?"
hát a "guilty feet have got no rhythm"-től a "tell me baby where did I go wrong?"-ig azért volt már pár olyan dalszerző a világegyetemben, akinek eszébe jutott, hogy esetleg ő maga is elcseszhetett valamit. még a nagy feminista Madonna is bevall ezt-azt a "Till Death Do Us Part"-ban, igaz, aztán a második házassága már a dalok szerint (Miles Away, Love Spent) kizárólag Guy Ritchie önzősége miatt ment tönkre, merthát a megvilágosodott kabbalista Madonna hogyan is tehetett volna bármi rosszat?
Értem, érzem én is ezt a 90-es évek óta fokozatosan végbemenő változást Björk albumain, de engem személy szerint vonz az a fura, néha valamilyen módon irritáló, de mégis izgalmas, szimpatikus végeredmény, ami ebből az őrült, nyughatatlan kísérletezésből keletkezik.
Barney szerepe és személye itt talán a Black Lake-ben felismerhető leginkább, ahol valóban egy a családját elhagyó, a közös terveket, életet elutasító szerepet kap, de ez egy ilyen szakítás után talán ez a nézőpont nem meglepő. Nem érzem ezt olyan hangsúlyosnak vagy épp direkt rosszindulatú, buta hibáztatásnak. Dub Oddity jól látja, hogy inkább az (akkor) aktuális érzelmek, káosz megfogalmazásai ezek a gondolatok - egy olyan probléma, feszültség, amit végül a Quicksandben mintha megoldódna.
Arra, hogy mi/ki változott, nehéz válaszolni. Nekem pl ez az első olyan Björk-album, amin nincs "gyűlölt" dal, amit sose hallgatok. Mindegyikben találtam valami izgalmas elemet. Azt viszont aláírom, hogy nem hallgatható meg bármilyen hangulatban ez az anyag. A rendkívül pozitív szakmai fogadtatásnnak az is lehet az oka, hogy a Biophilia után mindenki fellélegezhetett kicsit, mert ahhoz képest - még a nehéz téma ellenére is - ez egy befogadhatóbb album.
A 3 "nemszakítós" dal egyébként számomra jól illeszkedik a többihez, sőt, a Mouth Mantra a személyes kedvenc. Antony visszatérését rengeteg fórumon gyűlölték, de nekem a Voltán is a TDFOD volt a kedvencem, amit azóta is rendszeresen hallgatok - szóval örültem az Atom Dance-nek.
Igazából a Human Behaviour és a Black Lake között rengeteg idő telt el, rengeteg dolog történt, változott - egy ekkora és ilyen változatos életművön belül simán lehet, sőt, természetes, hogy valaki azt mondja, hogy ezzel vagy azzal a világgal tud csak azonosulni, a többivel meg sajnos nem.
Az meg nem kizárt, hogy egyszer még később adsz egy esélyt ennek az albumnak, és találsz benne magadnak valami kellemeset. :)
szerintem nem jellemző az albumra, hogy M.B. negatív figurának lenne beállítva. önsajnáltató, persze. milyen legyen egy szakítós album? különben is, nekem úgy tűnik, az album nem az okokat, hanem az épp aktuális érzelmeket boncolgatja.
a black lake videó egészen beszippantott, szerintem teljesen illik a szám kétségbeesett hangulatához. az albumból épp ezek az elnyújtott vonós részek ragadtak meg már elsőre is. valahogy tökéletesen átadják azt a csőlátást, a nihilt, amiben az ember benne van egy rázósabb szakítás után.
ettől függetlenül... "not feeling it", ami az albumot illeti. egyenként egész jó számok, de a lemez végére igencsak elfáradok a hallgatásban. érdekes, hogy pont az utolsó három, már nem a szakítás-krónikás dalt érzem oda nem illőnek. lehet, meg kellett volna tartani egy szigorú, 6 számos konceptalbumnak, és akkor fogyaszthatóbb és egységesebb lenne.
A Biophiliát egyszer hallgattam meg és ölég vót, a Vulnicura egy-két számába belehallgattam, és mondtam, hogy na jó ezt én végig se bírom hallgatni.
Most hogy itt elolvastam ezeket, végighallgattam-néztem az egész Black Lake-et a videóval együtt, és teljesen úgy éreztem magam, hogy úristen, ilyen lehetett a családomnak, amíg én a '90-es években Björk rajongó voltam?! Nekem ez a Black Lake teljesen olyan, hogy van egy totál random játszó vonósszólam, arra rá egy szintén teljesen randomizált, ámbár elég idegesítő kompjuterzörej,és az egészre rásikoltozik szintén minden számomra érzékelhető melódia nélkül egy hisztérikus nő, pontosan olyan stílusban, amit a többség "valaki keverjen már le nekem egy mocskos nagy pofont" felszőlításnak tud csak értelmezni.
Az hagyján, hogy nem jelent semmit nekem semmi, amit a Volta óta nyom ez a nő, az utóbbi időben a munkásságát kifejezetten irritálónak találom, valószínűleg pontosan úgy, ahogy Björk régen is irritált csomó mindenkit, amikor én még imádtam. Nem tudom, hogy ki változott vagy mi változott, a régi számait továbbra is csodálattal hallgatom, de ezt egyszerűen nemhogy szeretni nem tudom, megszokni sem, pedig egy-két gyenge próbálkozásom volt már. Olvasom az áradozó kritikákat, és totál értetlenül állok az összes dicshimnusz előtt, bár igazából már az előtt is, hogy ebből emberek 60 percet képesek egyben végighallgatni. A Pitchfork is marha magas pontszámot adott neki, a Vespertine-hez hasonlítják, visszakattintottam annak a kritikájához, az totál le van húzva, hogy milyen szar a Homogenichez képest, ami minden idők egyik legjobb albuma.
Ezek szerint én régen se értettem az egész Björk-jelenséget, mert szerintem a Homogenicen kettő jó szám van, és mind a kettőnek az albumon nem található verziója a 10/10-es (Jóga és AIFOL), miközben a Vespertine az egyik kedvenc albumom evör a világ összes albuma közül.
Plusz azokhoz, akik végighallgatták ezt a Vulnicurát, van az a kérdésem, hogy annak a kicsinek az alapján, amit végigkínlódtam belőle, az a benyomásom az egészről, hogy úgy van beállítva az egész albumon, hogy micsoda egy hálátlan, kőszívű rém volt ez a Matthey Barney, aki ennyi szenvedést okozott szegény Björknek. Na ez ha így lenne, bónusz irritálna az egészben, Björköt annál intelligensebb nőnek képzeltem eddig, hogy ne lássa be, hogy bizonyára azért rajta is múlott, hogy tönkrement a házassága, de amennyit én ebből meg tudtam hallgatni, abban nyoma se volt ennek a belátásnak, és a 2-3 kritikában, amit elolvastam, abban se volt szó arról, hogy ez a vonulat megjelenne az albumban. Ha ez véletlenül így volna, akkor szerintem Vulnicura helyett jobb cím lett volna az, hogy "Playing the Victim". Na szóval ezt válaszoljátok meg léccives, végighallgatni nem vagyok képes.
Épp most jelentek meg a Vulnicura remixek, 4 db. Majd később jön még egy adag. Az előző album 2 számos vinyl-jei után most már 1 számosokon jönnek ki a remixek. :D A borítók közepére persze egy nagy pina alakú luk lesz vágva, ahogy azt kell. :) Viszont gondolom majd CD-n, egybe gyűjtve is kijön az összes remix később.
Amúgy az eddigi 4 mix nem nagy szám, elég semmilyenek. Björknek sokkal különlegesebb remixeket szoktak általában készíteni.
