Ugye Zubrinnak volt az óriási ötlete, hogy a Marsról visszainduló hajónak metános legyen a hajtóműve és ez azért jó, merthogy a marsi légkört felhasználva tud a járgány automatikusan üzemanyagot gyártani emberi beavatkozás nélkül. "Csupán" hidrogént kell vigyen pluszban és persze egy mini atomerőmű is szerepet játszott.
Ha tárgyilagosan átgondoljuk a dolgot, nem reális. Egyrészt a hidrogén valóban illékony, másrészt robot által telepített atomerőmű sem valóságszerű.
Ennél valószerűbb az, ha már ISRU, hogy megvárják az embereket, akik jégből közvetlenül H2-t és O2-t gyártanak majd.
Ugyanez igaz a holdi járgányra. Szóval SpaceX Shipjének - hiába csúcsszuper a Raptor 3 - igenis LH-s hajtóművének kellene, hogy legyen, imho. Illetve, továbbgondolva a dolgot, a marsi leszálláshoz (ami 7 hónappal a LEO elhagyása után történik) valami nem kriogén kellene, tehát vegyes hajtással kellene rendelkezzen. Nem egyszerű.
A metánnak és a folyékony oxigénnek vannak jelentős előnyei az elég durván mérgező UDMH-N2O2-vel szemben.
Az űrben az UDMH-t -57C - 50C közt kell tartani. Szóvalk az sem csak úgy van, adott, hogy használható örökké. A nitrogén-tetraoxid még érzékenyebb a hőmérsélketre: -11C és 21 C közt kell tartani.
Az kétség kívül egy előny, hogy ezen hőmérséklethatárok joban egyeztethetőek az emberek számára fenntartott jó hőmérséklettel. Persze a nagy tartályok oldala (a rakéta fala) ki lesz téve a napsütésnek (túmelegedés) és az árnyéknak (önérnyék) - itt pedig lehűlés lehet. Szóval mindenképpen kell valami hőmérséklet menedzselés.
Metánt és oxigént lényegesen könnyebb előállítani a Marson, mint UDMH-t és N2O2-t. Ezekhez spéci kémiai reaktorok kellenek. Ez is lényeges szempont. A nem mérgező hatásukon kívül.
Erről a NASA által millió dollárokért fejlesztett űrtoll - egyébként kamu - legendája jut az eszembe, aminek ugye az a poénja, hogy "Az oroszok meg ceruzát használtak". Hát 2050-ben meg valami hasonlót fogunk olvasni az emberes Mars-programokról: "A SpaceX hosszú fejlesztéssel - árnyékolók, aktív hűtés, hőszigetelés - végül elérte, hogy a kriogenikus hajtóanyag 9 hónapig -180 fokon tudjon maradni. A kínaiak meg UDMH-t és nitrogén-tetroxidot használtak". Csak ez már nem városi legenda lesz, hanem a kőkemény valóság.
Nu kák! Jared mégsem lesz NASA főnök! Nem nyalt be Trumpnak, állítólag. Sztem persze ez is azt bizonyítja, hogy Elon is távolodik (újra) Trumptól. Előbb-utóbb meglesz az újabb törés közöttük, mint múltkor a Párizsi Egyezmény első megtagadásakor.
Árnyékoló elemek használatával, ami lehet olyan könnyű, mit a JWST esetében - és nem is kell (sőt, nem is jó), hogy annyira hatékony legyen, a felmelegedés elkerülhető.
Vagy pl. a szabadeséses szakaszban beállítják a hajót úgy, hogy a hajtómű rész mutasson a Nap felé (ez sugárzás csökkentésben is segít).
Hát igen, pont ilyesmire (is) terveztek anno az ADA-t (DoD), kerdes persze, hogy mit hasznalnak mostansag, gondolom azert nem Pythont, de nem lennek meg, ha C++-ban (ami ugye a legveszelyesebb programnyelvek egyike) kovetnek el a kódolást.
The Joint Emergent Technology Supplying On-Orbit Nuclear (JETSON) program, led by the Air Force Research Laboratory (AFRL) in partnership with companies like Lockheed Martin, Space Nuclear Power Corporation (SpaceNukes), and BWX Technologies, is advancing nuclear electric propulsion (NEP) for space applications. Here's a summary of the latest developments based on available information:
Program Overview: JETSON aims to develop a fission reactor producing 6-20 kWe, significantly surpassing solar-powered spacecraft capabilities, to enable enhanced mobility and power for deep space missions. The system uses a fission reactor to drive a Stirling engine for electricity generation, suitable for low Earth orbit (LEO) demonstrations.
Recent Progress: In November 2023, Lockheed Martin, in collaboration with SpaceNukes and BWXT, received a JETSON contract to design this NEP system, focusing on powering spacecraft for agile cislunar operations and deep space exploration. The program is part of broader efforts to mature nuclear propulsion technologies, complementing projects like NASA's DRACO (Demonstration Rocket for Agile Cislunar Operations), which plans an on-orbit nuclear thermal propulsion test by 2027.
Strategic Partnerships: In December 2024, Ad Astra Rocket Company and SpaceNukes signed a Memorandum of Understanding to integrate SpaceNukes' Kilopower reactor technology with Ad Astra’s VASIMR® plasma propulsion system. This partnership aims to develop high-power NEP for rapid human and robotic missions to Mars and beyond, leveraging efficient electric propulsion that uses 10-100 times less propellant than chemical rockets.
Future Outlook: The JETSON program aligns with initiatives like RocketRoll, a European project targeting a nuclear-powered space tug by 2035, indicating global interest in NEP. The technology promises enhanced strategic mobility, enabling faster spacecraft repositioning and supporting missions like Mars exploration and lunar base operations. However, consistent government investment from NASA and the Department of Defense is critical for transitioning to operational systems.
No specific updates from 2025 detail recent milestones, but the program remains active with ongoing design and development efforts. For further details on JETSON or related programs, you can explore resources from NASA or the Air Force Research Laboratory.
( vannak ilyen programkönyvtárak ahol a mennyiségek mellett a mértékegységek is tárolva vannak, és használják is (repülés/automotive/szimu/stb.) területeken, ezek elvileg pont az ilyen galibák elkerülése miatt vannak. és magától konvertálgatja a mennyiségeket, ha pl. te egy számításban totál különbözőket kutyulnál össze, vagy fordítási hibát dob, ha egy hossz egységet akarnál idővel összeadni. (egyébként meg ugyebár csak pár alapmennyiség van, a többi matematikailag származtatott.) de tipikus angolszász arrogancia hogy nekik senki ne írja elő hogy méterbe számoljanak láb, hüvelyk helyett vagy akár bibircsókban ha ahhoz van kedvük.. )
Volt már gubanc abból, hogy a sw egyik része metrikus volt, a másik meg angolszász mértékegységes. Amennyire tudom a SpaceX teljesen metrikuson van, mint az űrcégek nagyobbik része.
Azért mértékegységugyileg nem kell a USA-ig menni, elég britnek lenni :D
Mint tudjuk UK-ban metrikus rendszer van, ezért a tejes dobozra literben van feltuntetve a mennyiség, szép nagy betukkel: 3.408L
Természetesen benzint/dizelt is literben tankolsz, aztan a fogyasztast mpg-ben (miles per gallon) mérik.
Mondjuk a footballt legalabb lábbal játsszák.
Ja, a brexit legnagyobb fegyverténye az volt, hogy a piacon elég "per pound"-ban kiirni a zoldseg/gyumolcs árát es nem kell kg-ban.
En egyebkent megneznem azt, hogy az ilyen urhajos szoftverek vajon milyen mertekegyseg-rendszert hasznalnak mostansag. Mert ugye ha a szofver irojanak goze sincs a metrikus rendszerrol, akkor hiaba van eldontve, hogy abban szamolunk.
Pont az ötezer tonnával nincs is annyira gond, a Booster nagyon szépeket repül. Ami az alapvető probléma, hogy a Shipnek viszont egyszerre kellene űrrepülőgépként lelassulnia orbitális sebességről, és utána egy sikeres hajtóműves függőleges leszállást produkálnia. Ez egy nagyon törékeny láncolata az eseményeknek, nem sok tartalékkal. Embereket sem valószínű hogy jelenlegi formájában bárki akarna beleültetni.
Marsot meg nem kell féltetni, két okból sem. Egyrészt egy intenzív légköri fékezés után az űrhajónak legalább a külső felülete elég jól sterilizálva lesz. Másrészt nem hiszem, hogy a SpaceX-nél bárki komolyan gondolná ezt a Mars dolgot, valszeg Musk sem. Ugye most már a HLS-ből is kezdenek kihátrálni, peddig az minden szempontból sokkal egyszerűbb, mint a Mars, ráadásul arra aláírt szerződéseik vannak. Meg ott van az a probléma, hogy 9 hónap az út a Marsra, azalatt folyamatos süti a Shipet a Nap. És hát még a Mars pályájánál is az egyensúlyi hőmérséklet −63 °C, ez még a metán kritikus pontjánál is magasabb húsz fokkal, a LOX-ról nem is beszélve. Magyarul, mire odaérnek, a hajtóanyag java el fog forrni. Anélkül meg max. egy újabb krátert üthetnek a bolygó felszínébe.
Ezzel két gond van: az egyik, hogy ami 9m átmérőjű kapszula, az nem kapszula, hanem bálterem :) Az kétszer akkora átmérő, mint a DragonX-é, tehát tömegre 8-szorosa lesz. Az nyolcszor akkora ejtőernyőfelületet jelent, de pl. mentőrakétaként is arányosan ennyivel több SuperDraco kellene rá, stb. A másik gond, hogy ehhez alapjaiban kellene áttervezni a Shipet. Szerintem máshova nincs is értelme tenni, mint a hegyébe (mert onnan könnyű menekülni), de hát ahogy írtam, az már foglalt. Meg azután, ugye most a IFT 7-8-9 kellett ahhoz, hogy elkezdjék látni a Ship2 rezgési módusait, szerintem még a SpaceX sem válllalna be egy olyan áttervezést, ami számottevően befolyásolná a vibrációs tulajdonságokat.
Igen, messziről nézve a Szojuz és a Shuttle statisztikája nagyon hasonló, de a részletek ismeretében egész más a történet. A Shuttle két katasztrófája 25. és 113. küldetés volt, azaz folyamatosan ott lógott felettük a Damoklész kardja, és a nagy számok törvénye miatt időről-időre lecsapott. Szerintem legkésőbb a Challenger elvesztése után már minden illetékes tisztában volt vele, hogy túlbecsülték egy ilyen bonyolult rendszer megbízhatóságát, csak nem nagyon volt mód plusz tartalékokat építeni a rendszerekbe. Pl. már az STS-27 megmutatta, hogy mekkora veszélyt jelent az SRB-kről vagy az ET-ről lehulló törmelék. Utólag könnyű okosnak lenni, de itt az egyetlen, amit tehettek volna, hogy onnantól kezdve, hogy volt Mir meg később ISS, az erre képes Orbitereket csak oda küldeni, amelyik meg ezt nem tudja, azt leállítani (asszem pont a Columbia volt ilyen a nagyobb tömege miatt). De volt egy csomó másik kockázat, pl. az STS-9 leszállásakor a három APU-ból kettő kigyulladt. Utána John Young lobbizot egy darabig, hogy építsenek kevlár falakat az APU-k közé, hogy ha az egyik el találna durrani, akkor ne rántsa magával a másik kettőt - de a NASA nem vállalta be végül az x tízmillió dolláros költség miatt.
A Szojuz viszont az első és 11-ik emberes repülésén szedte össze a két katasztrófát. Egyik sem maradt következmény nélkül, ráadásul egy csomó redundanciát már eleve beterveztek a járgányba, így a Szojuz-11 óta ez az űrhajó mindig visszahozta a rajta utazókat. Voltak persze nagyon necces helyzetek, legutóbb az MS-10, de amikor kellett, mindig ott volt egy tartalékhajtómű, a mentőrendszer, vagy a kívülről befele ható nyomást is elviselő Szpuszkaemüj Apparát, és gyakorlatilag több mint öt évtizede nem romlott tovább az általad hozott statisztika. Úgyhogy én pl. teljes lelki nyugalommal fel mernék ülni egy Szojuzra, pont az elég redundáns tervezés miatt.
Szimuláció: nem lennék meglepve, ha kiderülne, hogy az összes űrkutatással foglalkozó cég közül a SpaceX-nél csinálják ezt a legmagasabb szinten. Pl. az, hogy az első tisztességesen megkezdett légkörbelépés során (asszem IFT-4) a Ship oda érkezett, ahova kellett neki, az nagyon magasszintű CFD képességeket sejtet. De azért csodák nincsenek, egyes rendszereket, alrendszereket lehet egész pontosan szimulálni, de start közben, amikor minden kölcsönhat mindennel, akkor nincs más, csak a jó öreg próba szerencse módszer.
Kockázat: igen, sosem lesz az űrrepülés annyira biztonságos, mint a hangsebesség alatti közforgalmú repülés, de azért emberekkel a fedélzeten a 0,5 - 1% közötti veszteségráta sem elfogadható, pláne LEO küldetések esetén.
Escape system segitett-e volna a Columbián: szándékosan írtam Launch/Landing Escape Systemet. Nyilván valami leválasztható kisméretű kabinra gondolok, aminek van hőpajzsa és ejtőernyője, ami képes akár légkörbelépés elejtől kezdve élve visszahozni az űrhajósokat. Ha lett volna ilyen az STS-107-nek, azzal lehetett volna dobbantani, amikor M18-nál elhagyta a szárnyát a Columbia.
Az a baj, hogy az 50 tonnás kapacitás mindig drágább lesz, mint a 150 tonnás.
Ha korlátozott létszámot visznek fel, akkor esetleg maradva a jól bevált hagyományos elrendezésnél a Starship orrkúpját lehetne "helyettesíteni" Crew Dragon szerű kapszulával, ami el tudna emelkedni a teherrészről, mint a Falconnál, de nagyban és újrafelhasználhatóan.
Jelentősen csökkentené a hasznos terhet, de akár 20-30 embert is megmenthetne adott esetben.
STS tragédiája kódolva volt a párhuzamos elrendezéssel. Utólag könnyű ezt kimondani. Egy kisebb méretű űrrepülőgép a csúcson elég lett volna. De ugye kellett a bazi nagy méretű rakodótér meg a műhold visszahozó képesség, amit azután alig-alig használtak...
Pont azzal problémázunk néhányan, hogy nem; a Ship menekülési lehetőség nélkül kerülne LEO-ra. Ezért ötleteltem nemrég arról, hogy mi lenne ha egy 9 m átmérőjű kapszulát is megépítenének? Azt el lehetne látni saját fokozattal és mentési megoldásokkal.
Boca Chica-ban nagyon meg kellene küzdeni a talajvízzel. A Ship most 50 méter hosszú, v3 pedig még hosszabb lesz.
Sztem az egész hővédőcsempés, szárnyas megoldást kukázni kellene. Kivárni, hogy a Stoke Space mire jut az ő koncepciójával és másolni nagy méretben, ha összejön az. Illetve SpaceLab Neutron is másolható nagy méretben.
Igazából sztem mindenre megoldás lenne egy olcsó 50 tonna LEO kapacitás + kiépíteni egy összeszerelő állomást földkörüli pályán. Star Trek-szerű nyitott hangár, hálóval körbetekerve, hogy az elrepült 10-es kulcsot is vissza lehessen halászni.
