Igazából inkább az érdekelt volna. Az hogy kényelmesebb viselet az egyértelmű. Én is az elsők között vagyok akik papucsot húznak amint nem fagy le a lábam. Amint nem fagy le a lábam...:-)
"Szia, Fish. Erre röviden csak annyit válaszolnék, hogy veszélyes dolog a Zélet. Is."
Aha. Kösz. :-)
"Hát lehet, hogy Sportember, a blogger, egy fiktív személyiség, és ezek a történetek valójában nem történtek meg!"
Lehet. Szerinted így van? És lehetne sportember első regényes író, de nem az. Lehetnének mások kevésbé érzékenyek, de nem azok. Sokminden lehetne, de én arról beszéltem ami van.
Rövid válasz: mert úgy érzem jól magam, cipőben meg szinte mindig rosszul (mert van azért, hogy úgy ítélem meg, hogy annyira hideg van, hogy már nem mehetek szandálban). Kivétel: biciklizés télen, meg álldogálás a szabadban télen, meg gyalogolás hóban. A hosszú válasz is érdekel? :)))
Melyik kérdésekben? Én úgy érzem, igazán agresszív (vagy asszertív, de nekem az agresszió se szitokszó) akkor leszek, ha olyan kérdések, olyan nézetek merülnek fel, amelyek miatt szerintem oktalanul szenvednek ártatlanok. Szülés, egészség, politika - sajnos, ezek mind ilyen területek. Nem bánom, az arány azok között, akik nyugtázzák, hogy erőszakos barom vagyok (ők vannak többen) és azok között, akiknek ad valami újat, amit mondok, nekem megfelel.
A terápia, amit nyújtok, a Carl Rogers-féle személyközpontú terápia alapjain nyugszik, úgy, ahogy azt aromo_nak leírtam, és ahogy arról a neten is bőven olvashatni. Biztonságos környezet teremtése, empátia, elfogadás, congruencia. A kéretlen tanácsadás semmiképpen sem része. Ha valaki kimondottan tanácsokat kér, vagy sok kérdést tesz fel, az már nehezebb ügy, a szakirodalom jelentős része foglalkozik azzal, hogy ilyenkor a terapeuta mit tehet. Az ideális terápiában a kliens a terapeuta támogatásával, vagy ami talán még jobb kifejezés, a terapeuta által elkísérve maga találja meg magában a megnyugtató válaszokat, megoldásokat a kérdésekre, kételyekre, amelyek kínozták. Van egy elég jó ilyen fénymásolatban terjedő bevezetés, ha gondolod, beszkennelem.
Szia, Fish. Erre röviden csak annyit válaszolnék, hogy veszélyes dolog a Zélet. Is. Nem hiszem, hogy lehet egyszerre egyformán sikeresen figyelni a magam átvilágítására és mások esetleges érzékenységére. Tényleg meglehet, hogy Sportember veszélyes terepre tévedt. Ugyanakkor azt is vedd észbe, hogy - Internet ide vagy oda - ha ő mondjuk elsőkönyves regényíró lenne, és a regénye egy hozzá hasonló fiatalemberről szólna (elsőkönyveseknél ez elég gyakori) - az ismeretségi köre akkor is azt találgatná, hogy a regény szereplői közül ki mennyire azonos kivel és a leírtak mennyiben igazak és mennyiben az írói fantázia művei.
Nem értem, miért kell már megint felpaprikázódni, de hát folytassuk. Az valóban elég világos, hogy "Nem állítom, hogy holist terapeutaként ír ide [...]", de az is világos, hogy ez a mondat így folytatódott: "(bár szerintem vannak jelek...)". A "Nem állítom, hogy X, bár szerintem..." kezdetű mondatok szemantikai elemzését inkább most kihagyom. Arról írtam, hogy szerintem az általad felsorolt jelek miért nem annak a jelei, hogy ide terapeutaként írok, hanem épp ellenkezőleg. Megírtam azt is, hogy az induló terápiás praxisom és az, ahogy ide írok, egyaránt összefügg az emberi karakter és személyiség fejlődése és működése iránti élénk érdeklődésemmel, de merőben máshogy. Szerintem nem szaporodtak meg írásaimban a "pszichologizáló" megállapítások, mindig is sok volt: mukinak pl. már évekkel ezelőtt mondtam, hogy személyiségzavaros... de úgy mondtam ezt akkor is, mint személyiségzavaros a személyiségzavarosnak :) - mindezek fényében ezt a reakciódat ellenségesnek és inadekvátnak találom.
Morális kötelesség: a módosítás szerintem még mindig nem ül. Azt lehet mondani, hogy az arról alkotott elképzeléseimmel, hogy mi morális kötelesség, erősen kisebbségben vagyok. Hogy mit "tünetek fel", képviselek, hol, hogyan, és mennyire, teljesen más kérdés. Továbbá az, hogy mi morális kötelesség, szintén elsősorban a magam szempontjából érdekel (hogy nekem mi a morális kötelességem), mások morális kötelességét kizárólag akkor szoktam boncolgatni, ha ezt valaki más elkezdte. Abban az esetben, amire utalsz, valaki azzal jött, hogy "mennyivel jobban menne minden, ha mindenki befizetné az adót rendesen", meg hogy "az itt a baj, hogy az emberek nem tarják be a szabályokat". Az a véleményem, hogy ez a megközelítés (ami, mellesleg a könyökömön jön ki, lehet, hogy emiatt voltam a kelleténél ingerültebb) helytelen, és ezt elég jól meg is tudom indokolni. Ezt tettem.
Azt, hogy "félő, hogy arra lyukadnánk ki", azt úgy érted, hogy "akkor viszont"? Szerintem az, hogy az ember az alkalomhoz, helyzethez illően viselkedik, nem jelenti azt, hogy kétszínű. Ha az alkalomtól, helyzettől függetlenül mindig ugyanúgy viselkedik, az viszont nem azt jelenti, hogy hiteles, hanem azt, hogy otromba és gyermeteg.
Sportember: szerinted hogyan kíméli önmagát a blogon? Szerinted valóban sérti bárkinek is az intimszféráját, ha valaki más a blogján ír róla valamit, bármit? Hát nem hogy a többség Sportembert is exhibicionista hülyének nézi? Nem hogy az ilyesmire legyinteni szokás? Hát lehet, hogy Sportember, a blogger, egy fiktív személyiség, és ezek a történetek valójában nem történtek meg! Akik bevonódtak és írtak, választották ezt. Választhatták volna azt is, hogy nem írnak, akár azt is, hogy nem is olvasnak. Sportember kínosan ügyel rá, hogy a valódi nevek a blogján ne derüljenek ki (még moderált is, amikor ilyesmi történt). A "mások intim szférájának tiszteletben tartása" nekem problematikus, úgy értve, hogy van egy olyan értelme, ahogyan szerintem is fontos, és van egy másik, közhasználatú értelme, ami szerintem nagyszerű indoka az izolációnak, a mély és érzelmileg felforgató kapcsolatokból való kihátrálásnak, egymás és saját magunk magára hagyásának. Úgy meg szerintem nem hogy nem fontos, de káros.
Ördög és a részletek: nem bon mot, papuskám. Tényleg azt gondolom, hogy ördög akkor van, ha akarjuk, megvalósítjuk. A teljesség felé idevágó részeivel azonosulok, idézem (elnézést, hosszú, de nagyon szeretem):
*****
Angyalok
Ha bensőd tartalmait elrendezed; ha különválasztod magadban személyed változó múló elemeit és lényed változatlan, örök világát: a múló elemek úgyszólván tárgyakként, növényekként, állatokként mutatkoznak előtted, s az örök világ tényezőivel érintkezni tudsz. Egyszer csak észreveszed magányodban, hogy száj és fül használata nélkül valakitől tanulsz; és eleinte nem tudod, hogy képzelődsz-e, vagy egy testtelen lény ereszkedett le hozzád. Láthatatlan tanítód nem káprázat, nem is hozzád-ereszkedett szellem, hanem a személyed alatt rejlő végtelen áramok valamelyike. A végtelen áramok a személyiség formálói és vezetői, melyek a személyiség áttörése után hozzáférhetők és kikérdezhetők. Bárki érintkezhet velük, csak nem mindenki tud erről; az intuíció, az előzmény-nélküli hirtelen felismerés, mindig a végtelen áramok valamelyikének sugallata.
A személyiség-mögötti végtelen áramokat a keresztények angyaloknak, az ógörögök Isteneknek, az indek déváknak nevezik. Kifélék ezek az angyalok, istenek, dévák? Nem személyek; a mindenséget átható lélek-erők; nem is saját lényünkön kívül levő és hozzánk leereszkedő szellemek, de nem is saját lényünk alkatrészei, hanem a személyiség burka alól feltáruló meztelen lélek erői; a léleké, mely nem ,,az én lelkem s nem ,,külön lélek, hanem a ,,lélek, határtalanul.
Az egyéniségbe-süppedt mai ember elvesztette az angyalokról való tudást; nem hisz a levegőből leereszkedő láthatatlan szárnyasokban és ebben igaza is van. Csakhogy nem tud arról, hogy személyisége és lelke nem azonos; arról, hogy időbeli személyisége mögött rejlik a nem-időbeli lélek, mely nem valakinek a lelke, hanem tagolatlan, határtalan; s a léleknek különféle megnyilvánulásai az angyalok; úgy rejlenek benne, mint a színek sokasága a színtelen napsugárban. S aki múló személye alá hatol; érintkezésbe lép az angyalokkal, ahogy a börtönablakot kitörő rab érintkezésbe kerül a tiszta levegővel.
Vannak másfajta angyalok is: egy táj, egy család, egy nemzet angyala és még sokféle. S vannak ördögök is. Az angyal, vagy ördög nem személy, de nem is jelkép. Ha bármely megnyilvánulásodban észreveszed azt, ami benne nem időbeli, nem zárt, nem saját: ez az angyal, vagy az ördög.
Egy-egy általános-emberi gyarlóság: a kapzsiság, könnyelműség, fösvénység, stb. éppúgy nem zárt és nem egyéni, akár a lélek. Pazarlótól pazarlóig, fösvénytől fösvényig láthatatlan áram vezet, nem térben, mégis szinte kitapinthatóan: ez az áram az ördög.
Angyal és ördög közt éppúgy nem lehet éles határt vonni, mint jó és rossz ember közt. A személyiséged mögötti végtelen áramok, ha hozzájuk férkőzöl, angyalként, ha az élet salakjait föléjük halmozod, ördögként viselkednek.
*****
A tisztázatlan és számomra érthetetlen rosszindulatot folyamatosan érzem belőled... de a szandálról szóló zárójeles megjegyzésben kicsúcsosodik. Soha nem mondtam senkinek, hogy járjon szandálban télen. Engem baszogat és röhög ki és sajnál le és figyelmeztet, hogy meg fogok dögölni boldog-boldogtalan, akihez közöm nincs, mert van pofám és télen szandálban járok.
holist, ha már így belelendültem, :-) igen, nekem is sokszor az az érzésem, hogy egyes kérdésekben a megnyilvánulásaid szélsőségesek, ellentomondást igen nehezen tűrőek, időnként kimondottan beszűkültnek tűnnek. Ez lehet, hogy csak sítlusbeli kérdés, és csak úgy tűnik, mintha így lenne közben meg igazából nem, (meg azt is tudom, hogy az, hogy az ember védi a meggyőzédését még nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem tartja tiszteletben másét) de akkor is ezt a benyomást kelti. Bocs, hogy most nem keresek ki konkrét példákat, de hidd el, ha nem így érezném, nem írnám ezt le. És tökre tiszta sor, hogy itt nem terapeutai minőségedben vagy jelen, és simán benne van a pakliban, hogy munka közben a fenti dolgokat (vagy azok érzetének keltését) maximálisan le tudod vetkőzni, ezért aromo részéről nem érzem teljesen megalapozottnak e kérdés boncolgatását, de kíváncsiságból szeretném megkérdezni (persze csak ha úgy érzed, hogy szabad itt erről beszélned) hogy az általad folytatot terápia milyen alapelve(ke)n nyugszik? Úgy értem ellátod-e a pácienseidet tanácsokkal, válaszolsz-e az általuk feltett kérdésekre?
Na bocs hogy belepofázok a cukik eszmecseréjébe, :-) de van egy kérdés amit kiragadnék, ami már anno egyszer eléggé megdöbbentett, és most hogy szóba került megint, el is mondom a véleményemet: Az intimitás témájában veszélyes dolog ez a Zinternet, mert noha mindenki nick neveken ír, és szándékosan nem nevezi nevén a csaját pld, mégis többen pontosan tudják, (tudjuk) hogy ki áll a nick név mögött és ki a csaja. És bocs, hogy én is belekeverem sporti blogját, de amikor ott olvastam egy bizonyos bejegyzést, semmi másra nem tudtam gondolni közben, csak arra, hogy ha én lennék sporti ex-csaja, lehet, hogy törnék-zúznék tehetetlen dühömben. Kell az önboncolgatás, és lehet, hogy valakinek segít ebben, ha ezt nyilvánosan teszi, (bár ennek a célravezetőségét megkérdőjelezném, de ebbe most nem akarok belemenni) de úgy gondolom, senkinek nincsen joga valaki más magánéletét, legintimebb dolgait nyilvánosan kiteregetni, még akkor sem, ha abban ő maga is érintett. Nem is az hogy nincs joga, mert ugye mindenkinek van joga mindenhez, de enyhén szólva is kibaszottul nem fair, és nem tudom bátor hőstettként felfogni azt a nyilvános önbocolgatást, amivel valaki mástól megvonja annak a döntésnek lehetőségét, hogy Ő IS SZERETNÉ-E mindezt nyilvánosan megosztani. És akkor itt még nem is beszéltem az olyan kurvára intim témákba nyúló megnyilvánulásokról, amiben sporti pld. egyáltalán nem is érintett, hanem másokkal kapcsolatban írta le. Szerintem az önböcolgatás sokkal célravezetőbb lenne ha mindezeket sporti is végigondolná mielőtt leír valamit, ami nemcsak ő magával kapcsolatos.
az első két bekezdésre idézet magamtól (21803): "Nem állítom, hogy holist terapeutaként ír ide [...]". Ez azért elég világos, nem? Azt meg továbbra is fenntartom, hogy összefüggésben lehet a pszichoterápiás praxisod indulása azzal, hogy megszaporodtak az írásaidban a kéretlen pszichologizáló megállapítások.
Szerintem valamit morális kötelességnek (egyáltalán kötelességnek) tartani igenis kizárólagosságot jelent; azt jelenti, hogy az adott dolgot meg kell tenni és, hogy azt az adott dolgot kell megtenni, nem mást. Aki pedig nem teszi meg, arról minimum annyi elmondható, hogy (morális) kötelességszegő. De tudod mit? Hogy elkerüljük a szőrszálhasogatást, módosítom az eredeti állítást ("szélsőséges és kizárólagosságra igényt tartó nézeteket fogalmazol meg") így: Erősen kisebbségi nézeteket morális kötelességként tüntetsz fel. Szerintem ez sem hasznos egy terapeuta esetében. (Persze, ha ezt csak itt, és ott sohasoha, akkor nincs miről beszélni, de félő, hogy arra lyukadnánk ki, hogy gyökeresen más a terapeuta és más a fórumozó holist, ami viszont a hitelességet kérdőjelezné meg.)s
Otthonszülés kizárólagossága "Odent könyve: és arra a részre sem emlékszel, ahol az van elmagyarázva, hogy nagy általánosságban miért igen valószínű, hogy a szülő nő otthon érzi magát a legnagyobb biztonságban?" - mondod sporti blogján, itt meg azt, hogy "nem gondolom, hogy mindenki hülye, aki nem otthon szül". Hát mi? Nem hülye, csak eltér az általánostól és kívül esik a valószínű tartományon?
Gondolom, úgy érted, h sportember tisztességesen csinálja az önboncolást, hogy nem kíméli önmagát (ezzel is tudnék vitatkozni) én meg azért gondolom, hogy mégsem olyan tisztességes ez, mert mást sem kímél. Úgy tűnik, h szerinted fontosabb az önfeltárás, mint mások intim szférájának tiszteletben tartása, szerintem nem (pláne, hogy lehetne úgy is csinálni, hogy egyik sem csorbul). Nem lehet, hogy azért tartod fontosabbnak, mert magad ezzel foglalkozol?
Ördög - részletek: csak, hogy ne üsd már el egy bon mot-val: bármilyen jól felkészült, elfogadó, empatikus, kongruens terapeuta is vagy (leszel), ha nem tudod kivonni belőle a hiúságodat, vagy az erősen kisebbségi meggyőződéseidet, az egészet megronthatja. (Pl. nem biztos, hogy mindenki szeretne télen szandálban járni.)
Faszt! Bár tudom, hogy a lányok nem szeretik, ha rájuk üvöltenek, hogy faszt (azt másképp szeretik), de ezt nem tudom átérezni.8-)
Egyébként engem a cuki meg az aranyos akkor lepett meg igazán, amikor betört orral, kicsit lehányva, talaj részegen üldögéltem a kocsmában, és egyszercsak szólt valaki, hogy a sarokban ülő lány szerint tökcuki vagy tök aranyos vagyok, és igazán odamehetnék hozzá. Aztán persze baszás nem lett, mert asszem volt faszija, és csak addig kellett valaki, amíg megtalálja vagy mifasz, homályos kicsit a sztori.
holist!
Nincs kedvem vitába bonyolódni erről, csak olvastam valami édesvizes cuccost az egységes tudatról vagy tudat egységéről, sz'al amikor a juzer rájön, hogy minden egy, minden összefügg mindennel, minden ő maga. Bár nem szép dolog egy ilyen emelkedett állapotba bevezetni egy gazdasági modellt, de akkor megint érvényes lesz az, hogy ha valakivel/valamivel jót teszek (értsd ahogy akarod), akkor megintcsak a saját jóérzésemet növelem, mert az a valaki/valami is én vagyok.
Tehát a szélsőséges különállás és a szélsőséges egyesülés állapotát magyarázó legegyszerűbb modell ez. Az ilyen középutas, kétkulacsos lófasz meg le van szarva.8-)
Én asszem nem tudnék fiú lenni.. Vagy ha az lennék, inkább a fight club-módszert választanám. Egy-két pofon után biztos bensôségesebben beszélgetnék a vitapartneremmel :-) Szóval tök cukik vagytok, hogy ilyen intelligensbe nyomjátok. Tudom, hogy a fiúk nem szeretik, ha azt mondják rájuk, hogy cuki, de ezt se tudom átérezni, haha :-)
a nap mondása: "Az úthenger alatt fekvő ember mosolya sohasem őszinte."
Most először egy kicsit arra is írok, amit Sportembernek írtál, remélem, nem baj... tudom, hogy Sportember meg tudná védeni magát, csak valami eszembe jutott :)
Úgy érzem, nem érted, vagy a vita hevében félreérted, hogy mit jelent az, hogy valamit "terapeutaként csinálni" - pl. ide írni. Van két eléggé jól elkülöníthető dolog. Az egyik, hogy van egy eléggé összetett elképzelésem arról, hogy hogyan működik és változik az emberi karakter és személyiség. Ez központi része a világképemnek, egész életemben alakult/alakítottam, remélem, még fog is változni. Azt sem zárom ki, bár bevallom, nehezemre esik elképzelni, hogy még nagy vonalakban sem stimmel, de meglehet, átesek még néhány pálforduláson. Az ember működéséről alkotott elképzeléseimre az utóbbi időben nagy hatással voltak a pszichológiai, humánetológiai, antropológiai és egyéb olvasmányaim, és még nagyobb hatással voltak rá a különböző önismereti célú cselekedetek, a kábóktól a dinamikus meditáción, a homeopátián, a taroton, a holotropikus légzésen, a csöndfürdőn, a ma-uri masszázson át egészen a személyközpontú encounter-csoportokig és terápiáig: ez utóbbit (és egy rendkívül alapvető szintig a homeót is) nem csak igénybe vettem, de tanultam is. Természetes, hogy amikor másokat igyekszem megismerni, megérteni, ez a személyiségem részévé vált hiedelemhalmaz is játszik: nem tudok senkit máshogy nézni, mint a saját szememmel, és a saját szememben (agyamban) mindez ott van.
De terapeutaként csinálni valamit (elsősorban persze beszélgetni, meghallgatni) egészen más. Ha valaki megkér, hogy legyek a terapeutája, hogy üljek le vele beszélgetni párszor, mert bajban érzi magát és úgy véli, ez talán segíthet, akkor - aszerint a terápiás módszer szerint, amit én tanultam és gyakorolni igyekszem - az a feladatom, hogy teljes mértékig elfogadó ÉS empatikus ÉS kongruens (autentikus vagy hiteles) legyek. Mindezek közül a kongruencia a legfontosabb, de a gyümölcsöző terápiás viszonyhoz hosszú távon legalábbis mindhárom elengedhetetlen. Ha ez nem megy (egészen biztos van ilyen helyzet), akkor helytelenül döntöttem, amikor elvállaltam a terápiát, erről a klienst haladéktalanul tájékoztatnom kell és a terápiát meg kell szakítanom. Viszont elég sokmindenkivel szóba elegyedek, elbeszélgetek, elég sokmindenkit szeretek, akit nem vállalnék terápiába. Például épp azért, mert a viszonyom túl közeli, érzelmileg annyira bevonódom, hogy nem tudom fenntartani a figyelmemet vagy például fékentartani a tanácsadási ingerenciámat - vagy az illető (nekem!) annyira unalmas, például, hogy nem szeretném hetente egy órát hallgatni, vagy annyira nyilvánvalóan hamis indítékból jött, hogy (nekem!) reménytelennek látszik egy sikeresnek mondható terápia. Remélem, így már érthető, miért állítom az általad idézettek ellenére, hogy itt nem terapeutaként vagyok jelen. Terapeutaként pont ilyen dolgokat ("reflektálatlan a kapcsolatod a szüleiddel", "megbetegszel, ha a gazdasági életből vett metafórákat használsz" stb.) egyáltalán nem mondok. Ha mondanék, ez maga volna a terápiás kudarc.
És még valami: úgy gondolom, az lenne nevetséges és szánalmas és mélységesen hiteltelen, ha itt, ahol ezt senki nem kérte, és ahol akkor sem vállalnám, ha valaki kérné, szóval ha itt próbálnék terapeutaként viselkedni. Ide nem azért jövök, hogy amennyire tudom, lehetővé tegyem és elősegítsem, hogy mások (akiknek ez nehezen megy) megmutassák magukat (elsősorban maguknak), hanem azért, hogy megmutassam magam és megértsek/megismerjek másokat.
Tök jó, hogy leírod, ami az eszedbe jut. Jobban zavart, amikor egy időre eltűntél, bár persze azt hiszem, tudom és megértem, hogy miért :)).
És akkor most jöhet az, amit kimondottan nekem írtál:
A kizárólagosság igénye: nem hiszem, hogy kizárólagosságot igényelek azzal, hogy morális kötelességnek tartom az adóelkerülést. Elfogadom, hogy mások ezt máshogy gondolják, és ha elmondják, hogy miért, azt igyekszem megérteni. Te például morális kötelességnek tartod a gonosz elleni fellépést (ha jól értem), de nem hiszem, hogy ezzel kizárólagosságot igényelnél. Otthonszülés: egyáltalán nem gondolom, hogy mindenki hülye, aki nem otthon szül. Azt viszont gondolom, igen, hogy hülye, akinek az a meggyőződése, hogy senkinek sem lenne szabad otthon szülnie: és ezek közül sokan nem pusztán hülyék, hanem megpróbálnak erőszakos eszközökkel beleavatkozni az életembe (és tettestársaim életébe). Ez felháborít, és felveszem ellene a harcot. Szerintem ugyanis ez egy gonosz hiedelem.
Előítéletesség a katolikusokkal szemben: sajnálom, hogy megengedtem magamnak ezt a rossz viccet. Viszont tényleg azt gondolom, hogy a kereszténységben (nem csak a katolicizmusban, de ott, az eredendő bűn Augusztinuszi, Szent Tamási gondolata miatt) a bűn erősen problematikus fogalom. Hogy őszinte legyek, a buddhista megközelítést (röviden: minden szenvedés oka a tudatlanság) tisztábbnak és emberbarátibbnak találom. Mindazonáltal sok olyan embert tartok nagyra, aki kereszténynek vallja magát, ráadásul épp amiatt, hogy, és ahogy, kereszténynek vallja magát.
Msmestert és Tetrahidat (Tetrahidot??) személyesen is ismerem, kíváncsi vagyok rájuk, Tetrahiddal az utóbbi időben különösen sokat beszélgetünk. Bizonyos nézeteikkel nem értek egyet, Tetrahid bizonyos viselkedési sémáit kimondottan valóságtól elrugaszkodottnak tartom és ellenzem - de a beszélgetés folytatódik, nézeteink hasonlóságait és különbözőségeit egyre jobban megismerjük. A hangnem néha éles, és elmegyünk akár a kölcsönös sértegetésig is (merem állítani, hogy én ilyent vaktában nem szoktam csinálni, ha megteszem, indoklok, legfeljebb sokadszor már nem ismétlem magamat). Nem látom, hogy ezzel gond lenne. Soha nem állítottam, hogy az orvostársadalom egytől-egyig gazemberek gyülekezete (zárójeles kérdésedben tehát, megint, ha akarom, egy burkolt vád, de, mint látod, azért felfedezhető és lehet rá válaszolni). Amit Sportember "kiteregetett" az mind az ő intim dolga is - sajnos, kevés az olyan dolog, ami kizárólag egyetlen ember intim dolga. Magával a kísérlettel kapcsolatban (mármint a nyilvános ön-élveboncolási kísérlettel) kapcsolatban vegyesek az érzelmeim, de egyelőre úgy vélem, Sportember feltűnően tisztességesen csinálja.
Szerintem például az ördög pontosan ott lakik, ahová beköltöztetjük. Egyébként saját jogon nincsen neki lakása. Gondolom, ezzel te vehemensen nem értesz egyet, de remélem, nem igényelsz kizárólagosságot! :DD
Örülök, hogy látod bennem a lehetőséget. Remélem, folytatjuk.
Igen, helyesebb az erősen kisebbeségi kifejezés, mint a szélsőséges. Kizárólagosság igénye: morális kötelességnek tartod az állam adóelkerüléssel való elsorvasztását, de az otthonszüléssel kapcsolatban sem nehéz észrevenni a mondandódban, hogy valójában mindenki hülye, aki nem otthon szül. pl. :)
Előítéletes vagy pl. a katolikusokkal kapcsolatban (tudod, "ja, te bűnben utazol!" :) ez mondjuk jó duma, de attól még előítélet. és nem, nem vagyok katolikus - leszek :P)
Részrehajló (és előítéletes) vagy negatív értelemben pl. msmesterrel és tetrahiddal kapcsolatban, pozitívan sportemberrel. (Vajon miért elítélendőbb azt állítani, h az orveostársadalom nem egytől-egyig gazemberek gyülekezete, mint kiteregetni az apám vagy az excsajom intim dolgait?)
Igen, valószínű, hogy több dologban egyetértünk, mint nem, de az ördög a részletekben lakik.
"Miért lettem tulajdonképpen ennyire ellenszenves, hogy bár elfogadhatatlannak tartasz, veszed a fáradtságot, hogy olvass, és nagyritkán még arra is, hogy beszólj?"
Hogy téged idézzelek "mert a tehetséged megvan hozzá, hogy rendes ember legyen belőled... csak hát a tehetség önmagában, mint tudjuk, nem elég." + mert úgy gondolom, hogy amiben meg vagy csúszva, abban könnyű megcsúszni de szerintem képes vagy korrigálni.
Jól értem, azt kérdezed (nagyon körülményesen), hogy miért olvasom a régiszépet, a blogodat és miért néztem szét a régiszépbe postolt meghívó alapján anomálián? Ezt a kérdést nem tudom komolyan venni.
Nem állítom, hogy holist terapeutaként ír ide (bár szerintem vannak jelek, nem keresem ki szó szerint, de: "pokemonnak reflektálatlan a kapcsolata a szüleivel", "én megbetegszem, ha a gazdasági életből vett hasonlatokat használok", "mukinak személyiségzavara van", stb.), de itt ajánlotta a szolgáltatást, hát hadd legyen már véleményem róla.
Holist zért megmondóember, mert megmondja, hogy kinek mi a baja, lásd az előző bekezdést.
Figyu, sportember, nem kell ám megvédeni tőlem se holistot, se magadat, holist meg tudná védeni magát (te is) és nem is akarlak bántani benneteket. Csak leírom ami az eszembe jut és amit esetleg más nem ír le tapintatból vagy mert minek vagy mert nem veszi észre vagy mert nem is úgy van.
Nem kell elvonatkoztatnod a Sportember blogján és az Anomáliai Nagykövetségen látottaktól, oda és én írok. Nagyon az elevenemre tapintottál, nagyon utálom a "megmondóember" kifejezést. Én viszont úgy látom, nem vagyok szelíd (gyakran nem, itt sem), nem állítom, hogy "jólképzett" lennék - nem is gondolom - és ha azt mondom, hogy most kezdtem személyközpontú segítő beszélgetéses praxisba, akkor talán az is azt jelenti, hogy kezdő vagyok - de ráadásul itt nem ezt csinálom. Megmondom, amit gondolok, ha érdekesnek találom a témát, ennyire vagyok megmondó. Körülményesen, terjengősen fogalmazok (szeretem hallgatni a hangomat) és hajlamos vagyok túl kevés ismeretből túlságosan messzemenő következtetéseket levonni... ezek a hibáim, ahogy én látom őket. A tanítóbácsis dorgálás vicc volt, kár, hogy nem jött le. A további hibákat nem értem, azt hiszem, kénytelen leszel elmagyarázni őket.
Hogy érted azt, hogy az objektivitás látszatát keltem miközben nagyonis szubjektív és előítéletekkel terhelt vagyok? Egyrészt nem gondolom, hogy bármiféle objektívkodó, tudományos hangnemet megütnék, bár időnként hivatkozom olyasmire, ami szerintem ellenőrizhető tény... másrészt milyen előítéletekre gondolsz? Mutatsz erre egy példát?
Miből gondolod, hogy a nézeteim szélsőségesek? Nekem megfelelnek, realisztikusnak tűnnek - bár tudom, hogy erősen kisebbségiek. Ezt érted azon, hogy szélsőséges, vagy valami mást? Attól, hogy szélsőségesek vagy mondjuk ritkák a nézeteim, miért ne beszélhetnék nyitottságról meg elfogadásról? Sőt, miért ne lehetnék nyitott és elfogadó? És miért gondolod, hogy kizárólagosságra tartok igényt a nézeteim miatt? Elég sokszor tapasztaltam meg, hogy a "nem szélsőséges" többség megbüntet, vagy igyekszik megbüntetni olyan nézeteim miatt, amelyek az ő életükre egyáltalán nincsenek hatással Ezek alapvetően a következők: drogozás, otthonszülés, nevelési elképzelések, egészség-kép (pl. oltásmegtagadás), adóelkerülés, az állami hatalom abszolút és legitim mivoltának elutasítása. Tehát olyan környezetben élek, ahol a tőlem eltérő véleményen élő többség követel kizárólagosságot a saját nézeteinek. Ennek következtében megtanultam az én nézeteimet elég erőteljesen artikulálni és alátámasztani és védeni: de eszemben sincs "kizárólagosságot követelni" - tisztában vagyok vele, hogy a többség szinte minden fontos kérdésben más véleményen van, mint én. Ha a "kizárólagosság követelése" azt jelenti, hogy szerintem aki az egészséghez és a neveléshez radikálisan máshogy viszonyul, mint én, az árt magának és a gyerekeinek is, akkor igen, "kizárólagosságot követelek" - de ezzel szerintem mindenki így van. Ha valakiről azt tapasztalja, hogy alapvető világnézeti kérdésekben gyökeresen eltérő, sőt ellentétes nézeteket vall, mint ő, akkor azt gondolja róla, hogy hibázik.
Szóval, kedves aromo_, hogy is van ez? Miért lettem tulajdonképpen ennyire ellenszenves, hogy bár elfogadhatatlannak tartasz, veszed a fáradtságot, hogy olvass, és nagyritkán még arra is, hogy beszólj? Az is érdekel, hogy milyen nézeteket és előítéleteket tulajdonítasz nekem - attól tartok, félreértés van a dolog mögött, és a világnézetünk sokkal jobban hasonlít, mint gondolnád. Még az is rémlik, hogy volt már ilyen.
Igen, és hol van az ideji beszámoló meg a képek? Ja, vagy türelmetlen vagyok?
Nekem olyan jó kedvem van, pedig fáradt is vagyok, meg le is vagyok égve, de leszarom.
Sportember, te mondtad nekem egyszer, hogy mindig a saját elvárásainkban csalódunk, nem másokban. Aromo, picit fasiszta, szereti a csendet meg a rendet :-)
Láttam ám a dzsointot a szádban a bulin, most 1 fél évig nem akarok oltogatást hallani! :-)
:)) A régi szép kisképzős éveim jutottak eszembe, mennyit röhögtem az osztálytársaimon, mindaddig, míg az egyik 16 évesen leugrott a Szabadság hídról. Akkor esett le, hogy ezek, ezt tök komolyan gondolják.
ja most én is elolvastam és leesett hogy ez nem az, eddig csak a képeket néztem, mondjuk azok alapján is furcsa volt, hogy csomó mindenre nem emlékszem, hogy így volt de aszittem én voltam készen. :))
Nekem van kedvem, vagyis nem állom meg. Engem most te érdekelsz, aromo_, de eléggé ám!
Amit írtál, az alapján te vagy az intakt ember, aki a játékból magát kivonja. Esetleg a Hang a Karneválból. De én nem így ismertelek meg - nem intaktnak, és nem hangnak. Azt nem értem, hogy hol vagy Te a történetben. Hol vagy? Azt látom, következtetem, hogy hosszasan és alaposan végigkövettél mindenféle eseményt, nagy vonalakban annélkül, hogy egyetlen egyszer megnyilvánultál volna. Az Anomáliai nagykövetségen látottak... akár azt is kérdezhetném: és jó volt a meccs? De nem a lelátóról nézted, ahonnan behallatszik a kiabálás, hanem a tévében. Az a benyomásom, hogy a tévében nézed a holistról szóló adást, és most, meg már korábban is, leírod, hogy nem tetszik. Holist maga sugározza az adást, nem kötelező nézni, de te nézed, erőfeszítést teszel azért, hogy nézd, és azután kifejted, hogy nem tetszik. Tehát az a kérdésem, hogy hol vagy ebben Te? Ha nem tetszik, miért nézed? Jól megszokott ellenségességből, vagy mi? Annyi adás van...
Aztán meg, hogy terapeutaként elfogadhatatlan. De hát nem a te terapeutád. Te nem jársz hozzá terápiába. Ő itt nem tart terápiát. A netre nem terapeutaként ír. Mi köze akkor ennek holist terapeuta voltához? Tudod, hogy milyen nála a terápia?
Aztán meg, hogy megmondóemberként elfogadhatatlan. De mitől megmondóember holist? Szerintem csakis attól, hogy azzá tetted, hogy azt írtad rá, ő megmondóember. Vagy hogy sokat ír és sokat "beszél"? Na de te olvasod és "hallgatod", pedig egyáltalán nem kötelező! Kicsit olyan nekem ez, mintha rendszeresen fiztetnél azért, hogy valaki téged megverjen. Vagy csak olyan kaját vennél a közértben, amit nem szeretsz. Nem értelek: nem látlak a történetben.
Kicsit olyan, mintha halálpárti volnál. Legyen csend. Te nem beszélsz, de más se beszéljen. Legyen csend és rend.
Igazad van, volt előfeltevés a beszólásomban (az, hogy válaszolnod kellett volna Ványának).
Azért szólogatok be (nehéz elvonatkoztatnom a sportember blogján és az anomáliai nagykövetségen látottaktól) mert a szelíd, de vesékbe látó, jólképzett megmondóember szerepét játszod, és közben olyan hibákat vétesz, amiket ebben a szerepben nem szabadna. (pl.: tanítóbácsisan dorgálsz, az objektivitás látszatát kelted miközben nagyon is szubjektív és előítéletekkel terhelt vagy, nyitottságról és elfogadásról beszélsz, miközben kifejezetten szélsőséges és kizárólagosságra igényt tartó nézeteket fogalmazol meg, stb.) Mindezek könnyen tolerálható emberi gyengék, de megmondóemberként vagy terapeutaként szerintem elfogadhatatlanok.
Boncolgathatjuk, ha van kedved, most ennyi fért bele.
