A pincér odamegy a vendéghez: - Ennél az asztalnál egy öregember ült egy kisfiúval. Nem tudja hova lettek? - Az öregember meghalt, a kisfiú meg én vagyok...
Jól megcsinált iparosmunka a masszív, stabilan álló szék, ami nélkülöz bármiféle egyediséget, kreativitást, viszont a funkcióját betölti, a kivitelezés szintje pedig megfelel a vételárnak. A szentjupát így legfeljebb kontármunkának lenne nevezhető, ha a magyar vendéglátós szakma nem tartana ott, ahol. Így csak átlagosan sz@r.
Sajnos a mi Tomink nem tud meglenni némi nagyotmondás nélkül, de azt legalább konzekvensen csinálja, hisz ezt teszi minden egyes műsorában is. Nem hinném, hogy nagy ötlet a saját nevével felruházni az üzemegységet, némi önértékelési zavart érzek az erőben.
"na, azóta meg lett belőle cafe frei... volt már valaki ilyenben?"
Híg löttyöt árulnak, alig tapadó halvány cremával -- pedig szabályszerűen készítik, és tényleg impozáns gépeken. Nagyon silány lehet az alapanyag (amit "Frei Tamás maga választ távoli ültetvényeken" a parasztvakító honlapjuk szerint).
Én már a 90-es években is kaptam a Jupátban egészen botrányos kaját (libasültet, ami olyan kemény volt, mintha fából esztergálták volna), nem is mentem vissza soha többé.
Most is összeültetnek, a pincérek mintha szívességből szolgálnának ki -bár Igoriban elmenne-, viszont valóban jó helyen vannak, mi is ezért ltogatjuk néha. Egyébként a vad kifejezetten jó volt, mondjuk egyszer próbáltam. Giga adag felejtős.
Én is ezt tapasztaltam 1994 és 2004 között. Tisztes, elfogadható kaja, korrekt áron.
Voltam vagy 15x.
Azóta nem, de nem azért, mintha csalódtam volna valamikor.
Attól még elképzelhető, hogy elszaródott.
Kár.
(Megjegyzem 1994ben azért volt pár botrányértékű dolog is, de akkor még nem bővelkedtünk jó helyekben. A kiszolgálás hosszú évekig borzalmas volt. S egy asztalhoz ültettek idegenekkel. A csevap, a fasírt ésaz olasz húsgombóc ugyanaz volt. Meg effélék. De azért eltalált ízek, gigantikus adagok voltak anno.)
a többiek nagyon odavoltak. lehet, csak én vagyok finnyás, nem tudom.
nem megyek oda többet.
És a többiek, akik nagyon odavoltak, hányan voltak és miért voltak nagyon oda ? Ebből valahogy nem tudom, miért ne menjek a Jupátba ? Én voltam már néhányszor, nagy adag frissensültek , jól megcsinált iparosmunka, semmi különös jó de nem is rossz, normális kiszolgálás, normális árak. Akinek ez kell, az menjen nyugodtan.
na, azóta meg lett belőle cafe frei... volt már valaki ilyenben?
megkérdeztem, hogy vajon fair trade kávét árulnak-e, az eladók egymásra néztek és egyszerre mondták: igen!/nem! nyilván nem amúgy, az túl szép lett volna.
Nem a te ízléseddel van a baj, tényleg otrombán pocsékká vált a Szt. Jupát. Egyébként már az adagok sem akkorák mint régen, a minőséget inkább hagyjuk.
Hasonló élményem volt a napokban, a Zöldkapu étteremben, Óbudán. Húsosfazék vagy mely néven adtak egy nagy tányér ízetlen csontlevest, ami viszont zsíros volt. Benne 2 db 1x1 cm-es sárgarépadarab, konzerv gomba, rengeteg ízetlen viszont szétfőtt tészta, némi rossz hús. A csülök nem emlékszem milyen módra nem ropogó, hanem szétfőtt volt, mirelit vegyeszdség ágyon, a hagymakarikák rendben voltak. Az adag nagy, de ehetetlen. A töltött karaj dettó, azaz kudarc. A bent ülő kb. 12 fős társaság viszont nagyon elégedett volt, fel nem foghatom, mivel. Szombat este fél 11-kor nem túl udvariasan jelezték, hogy már zárva vannak, mehetnénk.
Csak horrorvágyóknak ajánlom, a kellemetlen ízeket még órák múlva is éreztem.
nagyon dícsérték, milyen nagy adagot adnak. francia hagymalevest kértem, egy fél zsemlét pirítottak meg tessék-lássék módon, raktak rá sajtot, és beletették a levesbe, úgy lebegett rajta mint a titanic. aztán persze jól átázott, kanalazhattam kifelé belőle a cuccot, elrontotta az egész varázsát, kicsit ráadásul ízetlen is volt. a hagymát nem igazán éreztem, a leves színe egy jó húslevesre hasonlított.
borjústeak, rápirított sonkával, gombával, sajttal: vékony volt a hús, alig pár milliméter vastag, nem volt akkora mint a tenyerem. a köret nagy része tocsogott, mert persze tálaláskor bepakolták a hús alá, így átázott krumplit, és átázott rizst kaptam, mondjuk jó sokat, az igaz. savanyúságnak káposztát kértem, hogy mit keresett a savanyú paprika és a kovászos uborka a tetején, sosem fogom megérteni.
jeges teát kértem mellé, az ízéből éreztem hogy nestea, pechükre azt is, hogy vizezett. a desszertet valahogy nem kívántam.
kb 4000 jó magyar forint lehetett a vége. a többiek nagyon odavoltak. lehet, csak én vagyok finnyás, nem tudom.
A megfogalmazásod jó az Indigóról, csak kiegészíteném azzal, hogy rengeteget kell várni az ételre, a fizetésre ... meg valahogy olyan érzésem volt mint kb. 10 éve a balatonnál, amikoris a magyar vendég csak sokadikként jöhetett szóba, szigorúan csakis a külföldi vendégek után!
Nem beszélve arról, hogy a hely sajna mégcsak hangulatosnak sem nevezhető, sötétség és hangzavar mindenütt...
Az ételben pedig semmi különleges nem volt, a mennyiségét és az árát kivéve! Mert sok pénzért de ugyanakkor nagyon éhesen jöttem el!
Tehát mindent egybevetve: Mi nagyot csalódtun az Indigó-ban senkinek sem ajánlom, mi sem megyünk oda többé az biztos!
Üdv. 10 napot visszaolvasta, nem volt szó róla. 2004 februárjában egy budai étteremben fogyasztott ünnepi vacsora (csülök) után meghalt a vendég. 2007 auusztuában (most) vádjavaslattal eljárás indul T.Zs. üzletvezető ellen. Elég gyorsan, nem?
Mielőtt a XI. Kerületi, Bartók Béla úti Rolling Rockban ennétek, okvetlenül sétáljatok el a Fadrusz utcában az étterem mögötti zöld vasajtóig. Közben megtekinthető a konyha ablak, mely mocskossága már visszataszító, aztán a raktár környékén egy szippantás garantált öklendezés…. Szerencsés esetben látható, amint szállításkor a kiborult anyagokat szedegetik a földről.
