Nekem eszembe se jutott nem Japán ételeket enni, nem azért utaztam ilyen messzire, hogy "guláson", hüzottszeműek által gyártott pizza fordításokat vagy egyen húspogácsákat egyek. Amúgy is közösség elleni izgatásnak tartom a mostanában elharapózott "kézműves hamburger" kifejezés használatát, de még a tényét is, hogy valaki szerint ez bármilyen mértékben is elfogadhatóvá teszi vagy minőségében emeli az ételek legalját képviselő darálmányt.
Az igenyes es helyi gasztronomiara finnyas uri kozonseg szamara ott van a McDonalds es tsai, egy rakas "famires", ahol lehet spagettit, pizzat es rantotthust enni, es ezek mind 10ig nyitva vannak, sot sok a 24hrs is es 600-1000 kozotti menukkel.
Nem mondtam, hogy éhen maradtunk, csak, hogy vannak igen borsos árú éttermek viccméretű kajákkal és alig pénzért még ehető ételek is, a kettő között pedig még számtalan lehetőség.
Az általam hivatkozott japán gyorsétterem a Kyoto station közelében pont az a kategória, mint amit te írtál a köris étkezőről...
Igen, pont a te leírásod (ezúton is köszönöm az útleírásodat) alapján kerestük a lehetőséget, de sajnos este 8 körüli ottjártunkkor semmiféle info nem volt kiírva a fényjátékról.
Másnap megnéztük így reggel, a fényszórkat és egyéb masinákat láttuk az eresz alatt :O((((.
Nekem Kyotoban a Kodai-ji zen buddhista templom tetszett még, ahol esti kivilágítás, fény-és hangjáték és a bambuszliget tette különlegessé a látványt.Mi este 9 körül voltunk ott.
A mi helyzetünk elég speciális, a fiam Japánban él, őt látogattuk meg tavasszal. Végigettük az éttermeket, izakajákat, rámenezőket, rizses-hús, curry és rántott hús-evő helyeket. Mindenhol tisztességes adagokat adtak sőt a rizses-húsból és a curryből 5 féle "méretet lehetett kérni az s-xxl-ig. Én az M-est alig bírtam, a fiam xl-est gyűrt le, de a végén már eléggé szenvedett vele! És ezek nem voltak drága helyek ha jól emlékszem az xl-es rizses hús 700 yen volt.Tény, az éttermek nem olcsók, de ott is nagyon finomakat ettünk.
Ja és a 10 tétel közül kb. a felét gyűszűben, a többit meg kis tányérkákban szolgálták fel. Ez biztossan kielégít néhány magyar gurmant is, de az én 90+ kategóriám bélbolyhait csak felidegesíti az egésznapos gyaloglás után. Sem a pénztárcámat, sem magamat nem akartam a gurmanság oltárán feláldozni, így végül egyszer sem tértem be ilyen helyre, lehet elítélhető módon.
Próbáltuk elkerülni az előre csomagolt készételek világát, ami persze nem mindig volt tartható. A számunkra megfizethető kategóriás éttermek (700-1000 JPY/fő) esete 9-10 óra körül zártak. A (lassú buszok, de leginkább) a hosszú napi programok miatt ez nem mindig tette lehetővé a kifőzdés étkezést. Amikor belecsúsztunk az éjszakába, a 24-órás 7eleven, Family Markt-okban a készétel szekció segített ki (szerintem magyarországi árakhoz képest is vicces árú, Bookingos appartmanunk volt mindenféle sütő főző, mosó berendezéssel). Az éjszakai vásárlás további előnye, hogy a rövid lejáratú készételeket ebben az időszakban szorták ki a boltokból. Egyébként a hússal töltött "barátfülék" 130-ra voltak leértékelve ~300-ról példnak okáért, de rizses, tésztás húsok, rántott hús, köris egytálételek, tintahal karikák is ebben az árkategóriában vannak. Azt vettem észre, hogy jellemzően a 250-350 JPY árra törekedve a kiporciózott mennyiség változott. A halakban, szusiban vannak azért elvetemült árúak is (láttam ~3000 jenes 10 dekás valamitekercset). De vettem pl füstölt halat -nagyon finom volt- amit grillel átmelegítve még a gyenge minőségű Asahi sört is feldobta.
A szélsőséges ételárakra tudnám pl. azt mondani, hogy egy 10 tételes vacsora 3000 JPY-ért lett volna elfogyasztható hagyományos étteremben, fejenként. Ami visszás volt számomra. A környezet (japán kert) nagyon adta magát, de az étkező drapp színű, minta nélküli, vászonnal borított paravánokkal elválasztott apró helyiségekből állt (egy vendégcsoport, 1-10 fő, egy helyiség), földön kucorogva lehetett volna, négy fal között elkölteni az ételt. Nekem autentikusabb volt az előző hozzászólásomban leírt kifőzde.
Nem az összehasonlítással/rendeléssel volt problémám, bár az is érdekesen működött.
Az első találkozásunk a japán konyhaművészettel az oszakai Namba állomás közelében egy egyszerű levesező volt. Azzal kezdődött, hogy nem tudtak magyarul, no meg angolul, meg franciául sem. Magam néhány alap kifejezést begyakoroltam japánul. Ugye aki nem volt még Kínában, Japánban, Korreában, szóval ahol kandzsikkal (vagy araboknál, vagy Thaiföldön, vagy sorolhatnám a nem latin betűs írást használó országokat) írnak, elsőre nem is érti milyen problémába ütközik az ember egy égőhajú emberke-kisházikó-fenyőfa jelsorral találkova. Sem az írás, sem a kultúrális alapok, sem a nyelv, de sokszor még a bevált mutogatási alapok (pl. hogyan mutatják az ujjaikkal a számokat) sem működnek. Vagy nem úgy, ahogyan a két fél külön-külön gondolja. Tovább fűszerezi ezt, az átírási kísérletek latin betűre válfajai, aminek sokszor alig van köze az eredeti kiejtéshez (pl. angol nyelv szabájai szerint, a japán nyelvben sokszor használt ü hangnak nincs megfelelő betűsora).
Szóval a betanult "segítsen kérem", "enni kérek" és "mutassa meg kérem" segítségével egy automata elé vezetett a lenyugvó vörös napkoronggal ékesített fehér főkötőben tündöklő "séf". Az automatán kandzsikkal körbeírt és elmosódott fényképeket tartalmazó nyomógombok voltak számosan (kb. 30 db , negyed négyzetméteren, szabályos sorokba rendezve). Mutatta hova kell bedugni a pénzt, majd a benyelt összeg erejéig lehet választani. A legtöbbször megnyomott, tehát a legkopottabb gombok közül "rákérdeztem" melyik rámen illetve leves, és melyikben van hús: ezeknek az általam ismert alig alapfogalmaknak legnagyobb tehetségemet elővéve kiejtett neveivel, újjammal rábökve az ígéretesnek tűnő gombra, szemöldökömet kérdőn megrebbentve, szemeimben egy hűséges, kajáért ácsingózó vizsla, könyörgő tekintetével. Miután kölcsönösen megnyugtattuk egymást, hogy a gomb megynomása mindkettőnk számára elismerést fog eredményezni, az automata kiadta az étel "rendelő cetlijét" és kicsöngette a visszajáró pénzt. A séf boldogan elviharzott a cetlikkel, mely örömről akkor még nem tudtuk eldöntetni, hogy káröröm, vagy valódi boldogság a vendég maximális kiszolgálása feletti önbizalomból, illetve a szakma szeretetéből kifolyólagosan. Mi meg leültünk az u alakban elhelyezkedő "bárpultnál" és csodálattal vegyes, bizonytalan várakozás mellett, szemlélődésbe kezdtünk a körbezárt téren sürgölődő három kis húzottszemű sürgés-forgását követve.
A vendégek közül az egyetlen angolul tudó, hosszú nekigyürkőzés után -az én japánságomhoz hasonló kiejtéssel- bizalmasan odahajolva hozzám közölte, hogy úgy nézek ki, mint Ford Harrison (így, ebben a sorrendben használva a nevet). Tekintettel magas szintű műveltségemre azonnal rájöttem, hogy Indiana Jonesra gondol és ismerve a sötétben minden tehén egyforma közhelyet (a földig érő, három darabra vagdalt lepedővel takart bejárat mögötti helyiségben nem volt nagy világosság), éles elmémmel párhuzamot vonva, én szerintem meg minden japán egyforma, meglebegtettem filmművészeti műveltségem legszélső fodrait és benyögtem, hogy ő pedig úgy néz ki, mint Kuroszava Akira. Ezen ő jót kacagot, majd megfelelő disztingváltsággal lefordította a nagy fehéremberrel folytatott eszmecserét a többi jelenlévőnek is (a séf, két segédszakács, egy 5 cm-es, több hétnyi koszlerakódástól fekete kisújkörömmel falatozó japán raszta, két öltönyös, és egy szakadt városlakó). Ez megalapozta az oda-vissza mosolygós, összekacsintós étkezést ott tartózkodásunk alatt az összes vendéggel.
Egyebekben a kirendelt három különböző leves ehető volt 180 JPY összegben...
A kajáról jut eszembe, hogy tobbnyire lefotoztuk a kirakatban levo muanyagkajat, megmuattuk a pincernek, es azok sem minosegben, sem mennyisegben nem okoztak negativ meglepetest. Nem egyszer vettunk 7 Eleven vagy hasonlo uzletben kb 500 yenert egytaletelt is, azok is tok jok voltak.
S akkor -elsősorban nem vitaindítónak szánt :O))))- személyes megállapításom a látnivalókról Kiotóban.
A japán kertekről, filmek alapján alkotott elképzelésünknek a legjobban a Ninna-ji templom Kuro-shoin része felelt meg, azaz ez tetszett a legjobban. Egyrészt ugye távol van a könnyebben megközelíthető látványosságoktól, délelőtt értünk oda, alig volt ember, másrészt tényleg szépen gondozott kerteket találtunk itt: kis vízesés, tavacska, mintára gerebléyzett kavics. A faépületek tornácán végig sétálva akár tudatosulhat is bennünk, hogy a látvány tényleg művészien megtervezett műalkotás kert, vagy csak símán gyönyörködtet. Megjegyzendő, hogy a templomegyüttes legnagyobb nevezetessége havonta egyszer látható a vendégek számára, így vagy időzíteni kell a látogatást, vagy tudomásul venni, hogy nem tudjuk megnézni a szobroknak helyet adó pavilont (Kon-do) csak kívülről. Amit egyébként azért is érdemes megtenni -akár a kiotói templom látogatások legelején még- mert az épület festése, lakkozása teljes pompájában ragyog, így a többi helyszínen az általában már erősen megkopott épületekhez hozzá tudjuk képzelni, milyen is lehetett frissen festve.
Itt érdemes megjegyeznem, hogy a kertek, templomok szinte kivétel nélkül belépősek (400-600 JPY/fő, 16 éves korig vagy nyugdíjasként van kedvezmény: általában 50%), valamint 9-17 óra között látogathatók.
Nem belépős és mivel a világ legnagyobb faépítménye, feltétlen meglátogatandó Higashi Honganji templom együttes, ami közel van a Kyoto állomáshoz, nem kis elégtétellel :O)))) jegyezném meg az előző üzenetváltásokhoz kapcsolódóan, hogy a busz itt is jóval közelebb tesz le a bejárathoz.
Notorius problémánk volt az étkezés. A Higashi Honganji sarkánál (Shichijo dori-Karasuma dori kereszteződésben) az utca kereszteződés ÉK-i sarok épületének aljában van egy japán gyors étterem, ahol türhető ételeket, türhető árakon találtunk. Egyébként is elmondható, hogy szélsőséges árakon, szélsőséges minőségű, szélsőséges mennyiségű és szélsőséges ízű ételeket ettünk a küzel 10 nap Japánban tartozkodásunk alatt. De erről majd esetleg később írok bővebben.
Ha a 4471-es hozzászolásomba jelzett gyaloglásokat is hozzáadod, szerintem nemhogy lassúbb, hanem még gyorsabb is. Egyébként a jól megválasztott szálláshely is fontos. Mi a Nijo kastély közelében laktunk, ami a látnivalókhoz képest mindentől kb egyforma távolságra volt, jó busz közlekedéssel (ha akartam volna metro is ugye közel van).
Nekem is veled azonos busz mellett szóló további indok volt, hogy többet lehet látni a városból.
Kyotoban mi is buszoztunk napijeggyel. A busz tenyleg lassu, de tobbet lehet latni a varosbol, mintha metroztunk volna. Osakaban viszont a metro plusz korvasut a legjobb, szerintem, mig Hiroshimaban a villamos.
Leírtam pontosan milyen útvonalon használtam a bérletet, azt is mennyi lett volna a darabonkénti legolcsóbb vonatjegy. Ennél objektívebben nem tudnám leírni mihez képest volt a legjobb választás a KT pass. :O)))))))
Egyébként még plusz információ, hogy max kétszer lehet venni KTpass-t állítólag, ezt nem tudom hogyan ellenőrzik. Nekem nem érte meg a tervezett programomhoz mégegy 2/3 naposat venni, olcsóbb volt a darabonkénti jegy.
Bocs, valóban nem írtam, hogy KIX volt a kiinduló állomás, de eszembe se jutott, hogy valaki Tokióra gondol. Talán a 2300 JPY-es vonatár feltűnően olcsó lenne...
A busz elleni ellenérzésed nem értem, bár máshol is olvastam valakinél (talán pont a te korábbi hozzászólásodban), hogy "lassú" és inkább metró. Esetleg más időszakból van rossz tapasztalatod...
Nekem a busz jobban bejött, mindenhol sokkal közelebb tudtam menni a nevezetességekkhez, mint ahogyan metróval/vonattal lehetett volna. Pl. Arishiyama-ból Kinkakuji (Arany Pavilon) vonattal nem közelíthető meg csak kb +1 km kutyagolással, míg a busz a bejárat előtt tesz le. Ugyan ezen környéken ha elslattyogsz Adishino szentélyig, útbaejtve sok kis templomot, onnan nincs vonat vissza Arishiyama-ba, viszont busz van, az is ~3 km...
Ugyan ezen környéken Saihoji templom előtt áll meg a busz, a vonatállomás ~1 km...
Ginkaku templom közelébe se jutsz metróval, míg a busz ~200 m-re áll meg, a sétáló utca elején.
Kiyomizu-dera a vonattól szintén ~1km, busz alig fele táv...
Szóval lehet ellenérzés a buszozással szemben, de én nem értem 9 nap kiotói tartózkodás után mitől lenne jobb a metró/vonat (pláne ha csak JR pass-szal rendelkezik valaki), hacsak nem akar a honfitárs az amúgy is embert próbálóan gyaloglós programokra további 2-6 km-eket rádobni. A 9 napot reggeltől estig végig gyalogoltam a kertekben, templomokban, 100 m plusz is fájt már este, pedig jó kondiban van a család - itthon nem profiként, de tájfutunk. Mindenkinek javaslom átnézni a térképeket, megtervezni az útvonalakat, azután -nem érzelmi alapon- dönteni a közlekedési eszközről.
A különböző passokat csak úgy lehet objektíven összehasonlítani, ha meghatározzuk, hogy xy hány napig milyen programot csinál, hova megy. Anélkül semmi értelme. Aki a shinkansen miatt amúgy is vesz JRt, annak nyilván kényelmesebb azt használni, de még amellé is van, hogy megéri a helyi bérlet pluszban. (Pl. egy legolcsóbb Oszaka-Koyasan trip is 3100 Nankaijal.)
Ami a kiotói buszozást illeti, részemről nincs az a pénz.. :)
Annyiban igazad van, hogy az emeltdíjas JR (és persze más JR járatokat sem) expresszeket nem tudod KT pass-szal használni. Ha megéri neked a felárat egy KIX-Himeiji útvonalon 30 perc előny (itt van a legnagyobb különbség, de pl a KT-s Kioto-Oszaka relációban ez már csak 10 perc hátránya a JR-hez képest) akkor JR, ha az ár jobban számít KT pass....
Az utazás szervezésem elején én is a "JR pass evidenciából" indultam ki.
Én pont a "hiszem"-nél próbáltam tovább lépni, és konkrét okokat felsorolni, javaslatot tenni egy bérletre, miután végig bogarásztam az összes lehetőséget. A JR regionális pass véleményem szerint nem kedvezőbb ajánlat. Kapásból nem tartalmazza a Kiotói busz használatát, arról nem is beszélve, hogy 4 vagy 7 napos verziója van, ami nyilván alapból is drágább,mint az elégséges KT 2 vagy 3 naposa. Szerintem a hosszú utakat érdemes összeszervezni a bérletes napokra, amúgy olcsóbb, ha egy-egy útvonalra külön jegyet vásárolsz és nem a pass-szal lefedett napok számát növeled.
Megjegyzendő van még vagy 5 társaság által ajánlott pass a környékre... Na, ebből a kínálatból választottam ki objektív feltételek és ár mellett a Kansai Thru pass-t. Nem mondom, hogy más ne ellenőrizze ezt vissza, de egyszerűbb talán egy konkrét ajánlás alapján elindulni, amely indokokkal alátámasztott, s ahhoz hasonlítgatni a többit, mint "nem hiszem, hogy a JR"...
Ajánlom figyelmetekbe a hyperdia_com oldalt, vonatos útvonal tervezéshez. Látható, hogy nem csak a JR ajánl közvetlen vonatokat a városok között.
Értem én, hogy arcvesztés nélkül nehéz visszakozni egy direkt kijelentésből, de az álatalam javasolt 204, 202 vonalán pl. talán ha a 100 megállóból 5-nél van automata, s talán 10 megálló 200 m-es körzetében van valahol a (na helyismeret -japán nyelv ismeret- nélkül azt találd meg)... Megjegyzem én Kyoto állomáson a 3. napon fordultam meg, miután ugye nem JR-rel, hanem magán vasúttal érkeztem Kiotóba.
A soffőr meg azért is van, hogy az útdíjat beszedje, minden megállónál, minden utasnál végigcsinálja ezt (jellemzően pénzt dobnak be az utasok, vagy feltöltős kártyát húznak le, a tájékozott külföldiek nagyrésze pedig daypass-t mutogat) szóval nem zavarod, pláne, ha az általam javasolt helyzetekben veszed meg a jegyet.
De, hogy neked is igazad legyen, vegyétek meg a napijegyet leszálláskor és akkor legalább mindenki vár arra, hogy lebótoljátok a soffőrrel.
"JR passnál éppen a regionálisra gondoltam, az országos nyilván értelmetlen... Engem pont a "van infó dögivel" zavart, nehéz a léhából kihalászni a fontos adatokat, ezt akartam megspórolni másnak, hogy célirányosan keressen inkább." - Ízlés / igények kérdése, de a 3-4 napos JR Kansai Pass nem hiszem, hogy sokkal rosszabb ajánlat, pláne úgy, hogy ezzel átszállás nélkül utazhatsz olyan helyek közt is, ami a Kansai Thru Pass-szel nem megoldható, így pl. az egyébként feláras gyorsvonatokkal extra költségek nélkül akár Kyoto-ból is eljuthatsz közvetlenül Osaká-ba vagy a Kansai reptérre. De tényleg nem azért, hogy ellened beszéljek.
"Szóval aki rám hallgat nem keresgéli az automatát" - Nem kell keresgélni mert pl. Kyoto állomás kijáratánál is van legalább egy, ahol azért a többség gyanítom megfordul. De egyébként kb. minden metróállomásnál és információs pultnál is kapható és nem mellesleg tudnak visszaadni, meg a járművet se tartod fel. Nyilván ez is csak egy alternatíva, nem kell feltétlenül így csinálni.
A helyszínen a nagyobb Family Markt-okban 7-12-ekben, akár kisebb elektronikai üzeletekben is (azért Japán ezekkel tele van) lehet kapni ~500 Ft-ért helyi dugvilla-európai dugvilla konnektor bizb...szt.
Ugye ez csak fizikai átalakító földeletlen (két érintkezős) dugvillához.
Trafósat nem tudom, de valószínűleg nincs szükséged egy ilyen nehéz, nagy és drága eszközre, a csatlakoztatni szándékozott eszközön ellenőrizd, hogy rá van-e írva 100-250 V. Ha igen, bátran dugj védekezés nélkül :O))).
JR passnál éppen a regionálisra gondoltam, az országos nyilván értelmetlen... Engem pont a "van infó dögivel" zavart, nehéz a léhából kihalászni a fontos adatokat, ezt akartam megspórolni másnak, hogy célirányosan keressen inkább. Egyébként ezt is írtam talán.
Szerintem automatát keresni a rohangálás éppen, a buszra úgy is felszállsz, s szükség szerűen találkozol a sooffőrrel is, nem de? Egyebekben több buszmegállónal nincs, mint ahány közelében van automata... Szóval aki rám hallgat nem keresgéli az automatát, tök fölösleges, hacsak nem elvetemülten ragaszkodik pl. bankkártyás fizetéshez.
