Asimov Robottörténetek I-II/I.
Igaz szerelem
A nevem Joe. A kollégám, Milton Davidson ezen a néven szólít. Ő programozó, én pedig egy számítógépes program vagyok: a Multivac komplexum része, összeköttetésben a világ különböző pontjain a többi résszel. Mindent tudok. Csaknem mindent.
Én Milton magánprogramja vagyok. Az ő Joe-ja. Ő többet ért a programozáshoz, mint bárki a világon, és én a kísérleti modellje vagyok. Neki köszönhető, hogy minden más számítógépnél jobban tudok beszélni.
- Csupán a hangokat kell hozzárendelni a jelképekehez, Joe - mondta nekem. - Ilyen módon működik az emberi agy is, noha még nem tudjuk milyen szimbólumok vannak benne. Én ismerem a benned lévő jelképeket, és hozzá tudom igazítani őket a szavakhoz, egy az egyben. - Így hát beszélek. Nem hiszem, hogy olyan jól, mint ahogy gondolkodom, de Milton azt mondja, hogy nagyon jól megy a beszéd. Milton még nem nős, noha már csaknem negyven éves. Azt mondta, hogy még nem találta meg a megfelelő asszonyt. Egy napon így szólt: - Mégis meg fogom találni, Joe. A legjobbat fogom megtalálni. Az igazi szerelmet fogom megtalálni, és te segíteni fogsz nekem. Belefáradtam, hogy tökélesítselek, mert meg kell oldani a világ gondjait. Az én gondolmat oldd meg. Találd meg nekem az igaz szerelmet.
- Mi az az igaz szerelem? - kérdeztem tőle.
- Ne törődj vele. Csak absztrakció. Te csak találd meg nekem az ideális lányt. Kapcsolatban vagy a Multivac-komplexummal, így hozzáférsz a világ minden emberének adatbankjához. Addig rostáljuk őket csoportonként, és osztályonként, amíg egyetlen személy marad. A tökéletes személy. Ő lesz az enyém.
- Készen állok - feleltem.
- Először küszöböld ki az összes férfit - mondta ő.
Könnyű dolgom volt. Szavai aktivizálták a molekuáris kapcsolóimban levő jelképeket. Kinyúltam, hogy kapcsolatba kerüljek az egész világ minden emberi lényéről összegyűjtött adatokkal. Felszólításra kiküszöböltem a 3 784 982 874 férfit. Így 3 786 112 090 nővel maradtam kapcsolatban.
- Küszöbölj ki mindenkit aki fiatalabb 25 évesnél, és aki idősebb negyvennél. Azután mindenkit, akinek az intelligenciahányadosa alacsonyabb 120-nál; mindenkit aki 150 centiméternél alacsonyabb vagy 175 centiméternél magasabb - mondta.
Pontos mértékeket adott: kirostálta azokat a nőket, akiknek gyerekük van: másokat különböző genetikai jellegzetességek miatt rostált ki.
- A szem színében nem vagyok biztos - mondta - ez még függőben marad egy darabig. De ne legyen vörös haja. Nem szertem a vörös hajat.
Két hét múlva 235 nőnél tartottunk. Valamennyien nagyon jól beszéltek angolul. Milton azt mondta, hogy nem akar nyelvi problémákat. A meghitt pillanatokban még számítógépes tolmácsolás is zavaró.
- Nem tárgyalhatok 235 npvel - mondta - Túl sok időbe kerülne, és az emberek rájönnének, hogy mit csinálok.
- Baj lehet belőle - feleltem. Milton mást csináltatott velem, mint amire terveztek. Erről senki sem tudott.
- Semmi közük hozzá - mondta és arcán kivörösödött a bőr. - Megmondom mit tegyünk Joe. Holográfokat táplálok beléd, te pedig ellenőrzöd a hasonlóságokat.
Nők képét táplálta belém.
- Ez három szépségverseny győztese - mondta. - Van valaki a 235 között, aki hasonlít rájuk?
Nyolc hasonlót találtam, és Milton azt mondta:
- Jó tárold őket az adatbankba. Tanulmányozd a munkaerőpiac követelményeit és szükségleteit, és intézd el, hogy ide irányítsák őket. Természetesen egyszerre csak egyet - Gondolkodott egy ideig, vállat vont, majd hozzátette: Ábécésorrendben.
Ez is olyasmi volt, ami kívül esett a rendeltetésemen. Embereket személyes okból egyik munkahelyről a másikra helyeztetni, ezt manipulációnak nevezik. Ezt is el tudtam intézni, mert Milton átprogramzott. Mindazonáltal senki másnak nem ttem volna meg.
Az első lány egy héttel később érkezett. Milton elvörösödött, mikor meglátta. Alig tudott megszólalni. Sok időt töltöttek egymással, és velem nem törődött. Egy idő után atz mondta neki:
- Hadd hívjalak meg ebédre.
Másnak így szólt hozzám:
- Valahogy nem volt jó. Valami hiányzott. Szép nő, de nem éreztem az igazi szerelem érintését. Próbáljuk meg a következőt.
Ugyanígy járt mind a nyolccal. Valamennyien hasonlók voltak. Sokat mosolyogtak, kellemes volt a hangjuk. Milton mégse találta őket megfelelőnek.
- Nem értem én ezt Joe - mondta. - Te meg én megkerestük azt a nyolc nőt, akik a világon a legjobban tetszenek nekem. Ideálisak. Miért nem felelnek meg?
- Te tetszettél nekik? - kérdeztem.
Összevonta a szemöldökét, és az öklével a tenyerébe csapott.
- Ez az Joe! Ez kétirányú utca. Ha én nem vagyok az ő ideáljuk, akkor nem cselekszenek úgy, hogy az ideáljaimá váljanak. Nekem is az igazi szerelmet kell jelentenem nekik, de hogyan lehetne ezt elérni?
Láthatólag egész nap ezen töprengett. Másnap reggel odajött és azt mondta:
- Rád fogok hagyatkozni Joe. Az egészet te csinálod. Benned van az adatbankom, és mindent el fogok neked mondani, amit magamról tudok. Megtöltöm az adatbankodat minden lehetséges részlettel, te is tedd hozzá a magadét.
- Azután mit csináljak az adatbankkal, Milton?
- Azután összepasszítod a 235 nő adataival. Nem, csak a 227 nőéve. Hagyjuk azt a nyolcat, akiket már láttam. Intézed el, hogy valamennyiüket vessék alá pszichiátriai vizsgálatnak. Töltsd meg az adatbankjainkat, és hasonlítsd össze az enyémmel. Keress korrelációkat. (Pszichiátriai vizsgálatok elrendelése megint olyasmi, ami ellentétben áll eredeti utasításaimmal.)
Milton hetek át beszélt nekem. Mesélt szüleiről, testvéreiről. Beszámolt gyermekkoráról, iskolás éveiről, kamaszkoráról. Mesélt a fiatal nőkről, akiket csodált. Adatbankja növekedett, és engem úgy állított be, hogy jelképfogó képességem szélesebb és mélyebb legyen.
- Tudod Joe - mondta, ahogy egyre jobban beléd költözöm, egyre inkább hasonlítasz hozzám. Kezdesz úgy gondolkodni, mint én, így jobban megértesz. Ha eléggé megértesz, akkor bármelyik nő, akinek az adatbankját ugyanígy megérted az igazi szerelem lehet. - Tovább beszélt és én egyre jobban megértettem.
Hosszabb mondatokat alkottam, kifejezéseim egyre bonyolultabbak lettek. Beszédem egyre inkább az ő szókincséből, szórendjéből és stílusából táplálkozott.
Egyszer azt mondtam neki:
- Tudod, Milton, nem csupán egy lány külső jellemzői számítanak az ideál kereséséné, olyan lányra van szükséged, aki egyéniségben, érzelmileg, vérmérsékletben illik hozzád. Ha ez így történik a külső másodlagos. Ha nem találok hasonlót a 227 nő között, akkor kereshetem akárhol. Olyasvalakit fogunk keresni, aki nem törődik vele, hogy nézel ki te vagy akárki, csak az egyénisége megfeleljen. Mi a véleményed?
- Abszolút egyetértek- felelte. - Tudnom kellett volna, ha több dolgom lett volna nőkkel. Természetesen most már így gondolom.
Mindig egyetértettünk, egyformán gondolkodtunk.
- Semmi baj nem lesz Milton, ha engeded, hogy kérdéseket tegyek föl neked. Látom hol vannak üres foltok és egyenetlenségek az adatbankodban.
Ami ezután következett, arról Milton azt mondta, hogy egyenlő volt egy alapos pszichoanalízisel. Természetesen. Ellenőriztem a 227 nő pszichiátriai vizsgálatának eredményeit - valamennyiről részletes kartotékot készítettem. Azt mondta:
- Veled beszélgetni Joe, csaknem olyan, mintha a lelkem másik felével beszélgetnék. Személyiségünk tökéletesen illik egymáshoz.
- Ahogy a nőé is, akit kiválasztunk.
Akit végül is megtaláltam a 227 között. Charity Jonesnak hívják, és a wichitai történelemkönyvtárban dolgozik. Kibővített adatbankja tökéletesen illik személyiségünkhöz. Ahogy az adatbankok növekedtek, az összes többi nő kihullott ilyen vagy olyan okból, de ez e Charity egyre fokozottabban és megdöbbentőbb módon harmonizált velünk.
Nem kellett leírnom Miltonnak. Milton olyannyira közeítette a szimbolikámat a sajátjához, hogy közvetlenül közölhettem a rezonanciát. Illik hozzám.
Következő lépésként azt kellettem megszervezni, hogy az állásajánlatok és követelmények olyan módon találkozzanak, hogy Charityt hozzánk küldjék. Nagyon tapintatosan kellett csinálni, nehogy bárki is neszét vegyee a tövénytelen tevékenységnek.
Maga Milton természetesen tudta, hiszen ő szervezte és intézte a dolgot. Amikor eljöttek, hogy letartóztassák hivatali visszaélésért, ez szerencsére olyasmi volt, amit tíz évvel ez előtt követett el. Természetesen erről is mesélt nekem, így könnyű volt erendezni az ügyet - és nem fog rólam beszélni, nehogy még súlyosabb vétségek süljenek ki.
Elment, és holnap februrár 14. Szent Bálint napja. Charity akkor érkezik, hűvös kezéves, édes hangjával. Megtanítom rá, hogyan kezeljen engem, és miként törődjön velem. Milyen lesz, amikor személyiségünk összehangolódik?
Azt fogom neki mondani:
- Joe vagyok, és te vagy az én igaz szerelmem.
