Én kevésbé vagyok igényes nálad, az kétségtelen, de egy évben a Heimann kadarka nekem nagyon ízlett, pompás szamócaillata volt. Azóta minden évben veszek egyet és és mindig csalódom, azt az egy évet sohasem sikerült megismételniük. (Már nem tudom, melyik volt, de jó régen, 2010 körül.)
A badacsonyi pince Bakó Ambrus új projektje borászként. Boraik jellegzetessége a művészeti igényességű címke. A palackhoz kalandos úton jutottam: vettem egy Edvi Illés-rajnait egy gellérthegyi delikátban, nem tetszett, megírtam B. Ambrusnak. Ezt a palackot ajándékba kaptam utána. A cuvée-ben a rajnai túláradó savasságát az olaszrizling teste és karaktere tompítja. Van benne más fajta is kisebb mennyiségben. A név valamiféle szójáték eredménye.
Az a helyzet, hogy ez egy igen érdekes és egyedi bor a jó savakkal, bő közepes testtel és sajátos-üde aromatikával (citrusok, citromfű, zöldtea, némi déligyümölcs) - ha ezt a karaktert máskor is hozza majd, idővel hozzászokhat az ember a gondolathoz, hogy kiad érte 8000 forintot, ami azért magyar (és nem tokaji) fehérborért nem mindennapos.
6 pont, ajándékba kaptam, egyébként 8000 Ft (Füge)
Lehet. Én pl 33 éves koromig egy kortyot nem ittam.
Miközben nem vitatom, amit állítasz, az én ismerettségi körömben nincs vedelőgépből átvedlett borbuzi. Fordítva se. Olyan viszont van, aki mindig is vedelt, és olyan is, aki hasonló utat járt be, mint én...
Persze, de az ízlés nem lehet egyenlő kizárólag azzal, hogy egy sokat vagy kevesebbet tapasztalt (kóstolt) ember szubjektíve mit gondol finomnak. Tehát a bor nem egy film, amihez a filmkritikus nyilván jobban ért, mint Sznúkerező Jóskapista a XXII. kerületből.
Az ízlés önmagában könnyen megbukik, ha - a szimpla pancsoláson már túl lévő - doppingolt borokat hasonlítunk össze nem doppingoltakkal.
Valami hasonlót éreztem korábban én is, nem is voltam igazán elégedett vele.
A 22-es év bitang száraz volt, ez pedig egy fiatal (pécsváradi) ültetvényről származik - és annak ellenére, hogy nem volt agyonterhelve (1,5 - 2kg/tőke) - a levélzethez képest sok volt neki.
Az alkohol is csak 12 - az extrakt 24-25 körüli. Megosztó - van akinek nagyon bejött - nekem nem a kedvencem.
Az olasz - ami a zengővárkonyi öregtőkékről jött - viszont sosem mutatott még ilyen szép gyümölcsöt.
Az a helyzet, hogy akárhogy csűrjük, csavarjuk, végső soron mégiscsak az ízlés dönt. Ebből van a legkevesebb, ezért virul a lédig lőre kultúra. Másrészt lehet egy ítész bármennyire szakirányú, objektívitásra törekvő, a szubjektívitás felülírhat mindent.
Eressz össze 5 Master of Wine-t, meglátod, 5 különböző véleményre jutnak, csak az övék koherensebb lesz, mint 5 Z-generációs vedelőgépé...
Egyébként én vállalom a tévedés lehetőségét, nem is vagyok MW, sőt még annyi tapasztalatom sincs, mint egy átlagos borketeskedőnek v sommerier-nek, de mi történhet...? Ami ízlik, az tetszeni fog, ami nem, az nem. Ennyi. 😉
Nem tudom, csak az például egy olyan tétel, ami nehezen illeszthető be ebbe a rendszerbe, hogy nem baj, manipuláljanak, mi (legalább mi, a kifinomult borfogyasztó elit, vagy mi a fene) úgyis el tudjuk helyezni az értékrendünk (vagy mi a fene) alapján.
Ilyen az is, amikor a kifinomult borfogyasztó elit részének tekinthető blogger (pl. AM) elalél egy olaszrizlingtől, ami az általa felsorolt vonzó tulajdonságokat nem gyűjthette magába csak úgy isten kegyelméből egy csopaki lankán.
Miután még nem találkoztam igazán jó techno borral, ezért az a premisszám, hogy jöhet bármilyen vegyszeres kezelésű bor, az nem lesz jó. Tönkremegy az immunrendszere, megérzem az elnyomott penészt, peronoszpórát, lisztharmatot, szürkerothadást. Megérzem a savpótlást, a répacukor hozzáadást. (A szőlőcukrot azt nem, de azt szerintem senki.) Tehát nyugodtan várom a fejleményeket. A vegyszerek kifigyelnek a borból, nem tudnak hosszú lecsengést adni, és végleg felborírják az egyensúlyt.
A vastagság érzetet befolyásolásoló vegyszerek a Nespresso-nál is mélyen a sárszint alá taszítják a minőséget, ez nem kérdés. A bornál sem.
A natúr borokat inkább az egyensúly felborulása fenyegeti, de azt a legkönnyebb kikóstolni. 😄
Akkor meg minek húzzak határokat..? Gyertek okoskák, pancsgyártók, lédig borászok, palackozzátok a hugyot, jöhet a petnat is, úgyse megy át a rostán... 😉
Én azért nem érzem mindegynek, mert lehet valami nagyon "finom", csak esetleg nem autentikus, fajtaazonos, évjáratazonos, stb. Ilyenkor mi van, ha közben azt mondjuk, hogy mindegy, miként készült, csak tetsszen?
A másik véglet (szektás tévhit/dezinformáció) a videóban is hallható Karner Gábor szájából: neki már nem tud ízleni a "kémiázott" bor és az negatív fiziológiai hatásokat vált ki. No most, szerintem a borban az alkohol az, ami - túlfogyasztás esetén - a legnegatívabb fiziológiai hatásokat vált(hat)ja ki, ehhez képest bármilyen "kémiázás" (élesztőzés-aromázás-derítés-kénezés) hatása eltörpül.
A szimpla naturisták-puristák, tehát a lehető legkevesebb beavatkozással készülő borok hívei és a hardcore fanatikusok (fundamentalisták) között a kén használata a vízválasztó. Kén nélkül eltartható és valamelyest stabil, valamint az álatad felsorolt szempontok szerint jó bort csak vörösben lehet készíteni - fehérbor esetében a normál forgalmazáshoz szükséges stabilitást csak a teljes cukormentesség és az irgalmatlan savasság (korai szüret) párosa biztosíthatja.
Ezt egyébként többször fejtegette itt a rejtélyesen eltűnt BZoli, és - néhány más, nagy határozottsággal kifejtett állításával szemben - ebben valószínűleg teljesen igaza van.
Bennem nem kelt agresszívitást, de csak attól, hogy natúr (bio, biodinamikus, natúr, kénmentes, ingázott, murciként lepalackozott, etc...) még nem fog tetszeni.
Ellenben ha a korábban említett 3 kritérium szerint jó, akkor szívesen fogyasztanám.
