Keresés

Részletes keresés

Fellegajtónyitogató Creative Commons License 2012.03.14 0 0 22095

Nos, nem olvastam, örvindek, hogy most igen...:)

Előzmény: Fellegajtónyitogató (22094)
Fellegajtónyitogató Creative Commons License 2012.03.14 0 0 22094

Köszönet, de azt hiszem olvastam a hamvasbela.org hírlevelén keresztül:)

Előzmény: nereusz1 (22093)
nereusz1 Creative Commons License 2012.03.14 0 0 22093

http://www.krater.hu/uploaded/pdf/20120227_p0qg.pdf

 

(Örwin, meg ha még valakit érdekel Hamvas)

Eriel :) Creative Commons License 2012.03.08 0 0 22092

Szééép! :) Köszi.

Előzmény: nereusz1 (22090)
nereusz1 Creative Commons License 2012.03.08 0 0 22091

 

HÖLGY TOPIKTÁRSAKNAK

 

BOLDOG ÉS SOK ÉS SZÉP

 

NŐNAPOT

 

KÍVÁNOK!

nereusz1 Creative Commons License 2012.03.08 0 0 22090

KITUDÓDIK

 

Vizekkel, holddal közös titkúak.

Tekintetük virágok veszedelme.

És átvezetnek, örvénylő hidak,

és ők a túlpart égben gyökerezve –

 

A kegyelem és foganás egész

művével állják, felhő és kevély rügy,

hogy kitudódik: nincsen születés

csak általuk, csak őbennük, csak értük.

nereusz1 Creative Commons License 2012.03.07 0 0 22089

És a mottó:

 

"Több a csíkos bunda ára

mint az atléta-mezé --

világ ura, végy be engem

fenevadjaid közé."

nereusz1 Creative Commons License 2012.03.07 0 0 22088

Ezt a kulcs-erő<----->erő-kulcsot nem egészen értem.....

keylogger<---->loggerkey......

 

remek lektűr ez Tigrisbunda....  Az író bekódolta, hogy Torontóba vágyik...(2011-ben) :)

Fellegajtónyitogató Creative Commons License 2012.03.07 0 0 22087

Na ez legalább jó kedélyrôl tanúskodik... szinte hihetetlen, hogy csak árnyalatnyi epe érzôdik! :D

Előzmény: nereusz1 (22086)
nereusz1 Creative Commons License 2012.03.06 0 0 22086

"PÁVA ERZSÉBETNEK

F. hó 23-án kelt meleghangú táviratukra az alábbiakat közöljük: Üdvözletüket köszönjük és az abban foglalt jókívánságokat népi demokráciánk javára kívánjuk fordítani. Tesszük ezt annál is inkább, mert márc. első napjaiban termelőszövetkezetet alapítottunk, amely a "Vörös Reménység TSZCS" büszke nevet viseli. Az ERBE irodaépület és a garázs között levő kb. 350 öles földet megműveltük, és részben be is ültettük. A sárgarépa, petrezselyem, borsó és hagyma ki is kelt és szépen díszlik. A retek sajnos elfagyott, mivel itt az időjárás rendkívül kedvezőtlen, és tegnap is nagy hóvihar volt 6-8 cm-es hóval. Bár a burgonya, kukorica és napraforgó a babbal együtt a földben van, aggódunk, hogy a hideg miatt tönkremegy. A TSZCS nyolc tagból áll, akik közül a következő dolgozók neveit említjük meg: Hamvas Béla, Hamvas Béla, Hamvas Béla, Hamvas Béla és végül Hamvas Béla. Nemdolgozók a következők: Török A. Pál, Szentmihályi András, Kovács Sándor, Nyéky Szabolcs, Győrffy József, Szabó István. Persze, majd ha érik a paradicsom, mindnyájan ott lesznek! Sokat gondolunk Inotára, és minden nap emlegetjük a szegény ottmaradottakat.

Tiszapalkonya

1954. április 27"

 

Rázatva magamat a pesti busszal a néhai inotai erőmű hűtőtornyai mellett én is szeretettel gondoltam az egykori "Vörös Reménység TSZCS" összes tagjára tagjára és elnökére is.

A zárszámadó közgyűlést természetesen megejtjük. :))  (Csak tudnám ki a levél címzettje?)

gábornok Creative Commons License 2012.02.24 0 0 22085

Erő-kulcs, kulcs-erő. üdv

Törölt nick Creative Commons License 2012.02.23 0 0 22084

Nagyon tetszik a kép, kár, hogy nem vagyunk ott. Sőt el tudnánk oda még valakit képzelni. :)

 

http://konyves.blog.hu/2012/02/22/szerdara_szerb_antalt

Fellegajtónyitogató Creative Commons License 2012.02.22 0 0 22083

Na ebben egyetértünk! ;-)

Előzmény: nereusz1 (22082)
nereusz1 Creative Commons License 2012.02.21 0 0 22082

ÉS ez még mindig kiegyensúlyozottabb, mint olyan művészettörténeteket olvasni, amelyekben Kassák és Hamvas mintha meg sem születtek volna.

Fellegajtónyitogató Creative Commons License 2012.02.21 0 0 22081

Köszi a javallatot, de a részlet alapján Emôke kicsit túl... khm; - inkább nem is próbálom megtalálni rá a kifejezést...;-) Üdv Ørv

Előzmény: nereusz1 (22080)
nereusz1 Creative Commons License 2012.02.20 0 0 22080

Komoróczy G. Emőke könyvét most látom digitalizálva, és egyben ajánlom is azoknak, akiket a képzőművészet, avantgarde, hagyomány, Kassák Lajos és Hamvas Béla kapcsolata érdekel. Íme egy részlet  akönyvből:

 

"Hamvas szerint az erkölcs: hűség az isteni értelemhez. A szó: tett, amit tett követ - ez az élő teremtés folyamata; erő-átvitel, a lélek karbantartása. Mi más ez, ha nem a kassáki program - metafizikai síkra emelve? Bár Kassák korántsem volt a bölcseletben jártas, s mindenkor két lábbal állt a valóság talaján, de mint >>isteni tehetséggel<< áldott művész, ösztönösen érezte a benne munkáló teremtő erő szakrális jellegét (>>a Fény az én rokonom<<), s biztos volt benne, hogy a szívébe írt erkölcsi törvényhez soha, semmilyen körülmények között nem lesz hűtlen. A >>hagyomány<< az ő szemében természeti Teljességünk kibontakoztatása és Jézus morális parancsainak követése. Bár nem tanulmányozta soha a >>szent iratokat<<, tisztában volt vele, hogy csakis egyfajta felülről ható szellemi sugárzás teremthet/ne/ békét és világosságot az emberi életben. Ebben Hamvas >>rokona<< - ezért lehet mindkettejük életműve (bármennyire is különböző síkokon hatott) tápláló erőforrás a jövőbeni megújhodás útjait kereső experimentális művészek számára. A mindenkori társadalmi kényszerrel, politikai erőszakkal szembeszegülő magatartásuk, meg-nem-alkuvásuk erős belső, szellemi integritásukból fakadt; ezért nem váltak a >>sátáni erők<< foglyává (nem véletlen, hogy a magát >>demokratikus<<-nak hazudó un. >>szocialista<< társadalom mindkettejüket a perifériára szorította). A valódi értékrendre épülő közösség álma (amely mindkettejüknél kulcs-fogalom) a megújulás hitét, Pünkösd "üzenetét" közvetíti az ">>go-tudata kalitkájában vergődő ember<< számára. Ahogy Németh Péter Mikola írja: >>a valóság dualizmusába vetett ábrándos hitünk, örökös szabadságvágyunk és sóvárgásunk úgy elerőtlenít bennünket, hogy senki emberfia nem képes már egy bizonyos idő után azt állítani: 'Nincs két valóság! Ti és Én egyek vagyunk!' Miként ama Názáreti mondta a tanítványainak: 'Aki engem lát, az az Atyát látja'. Az Egység-tudat megélése volna ma a legfontosabb pünkösdi ajándék<< (Új Pünkösd vigíliája, Napút, 2008 aug.). Hamvas Béla és Kassák életműve: ilyen pünkösdi ajándék (lehetne, ha az emberek szélesebb körben ismernék őket). Hamvas az intellektuális horizontot tágítja; a hétköznapok embere számára kevésbé érthető; Kassák viszont a >>munka embereinek<< kínál szellemi táplálékot; azoknak, akiknek erkölcsi tudatán /is/ múlik a társadalom életműködése."

 

http://mek.oszk.hu/10300/10390/10390.htm

nereusz1 Creative Commons License 2012.02.18 0 0 22079

"....liberalizmus kedvelt modellje a piac. Egyrészt a piacnak az adsza-nesze, a quid pro quo objektivitását tulajdonítják; azokat a kritériumokat, melyek mérhetôk, mivel konkrét érdekeken alapulnak, melyeknek tudatában van minden emberi lény, aki valóságos vagy lehetséges partnere a másiknak. Sôt mi több, a piac vastörvényei az értékeket az egyetlen objektív és helyes mérce, a kereslet-kínálat szerint állapítják meg. Másrészt a piac a racionális felfogás mintapéldája, megtalálhatók benne a társadalomban jelentkezô különbözô áramlatok; és olyan térség, ahol az ellentétes érdekek kiegyensúlyozzák egymást. Ebben ragadható meg a liberális ismeretelmélet gyökere: a piac a konszenzusra épül, a piac törvényeit a konszenzus tükrözi. Nem az a kérdés, kinek van igaza, mert az objektivitás önmagában nem létezik (Kant); a fontos az, hogy szót értsünk egymással, hogy megismerjünk minden egyes ítéletet, azért, hogy aztán ki tudjuk választani közülük a legvalószínűbbet, azt, amelyet mindenki elfogad. Az igazság mint ismeretelméleti eszmény elillan; marad a legfôbb érték, mind az ítéletekre, mind az árukra nézve: a csere."

 

(Molnár Tamás: A liberális hegemónia)

 

Valami igazsághoz, nehéz idők járnak a piacra, kénytelenek lesznek visszatérni. Ha meg nem, akkor ezeket a nehéz időket kell megvásároni, ha már csak ezek járnak a piacra. Nehéz időket IMF-hitelért.

Kimchi02 Creative Commons License 2012.02.18 0 0 22078

Ha tudnád, hogy nekem mi számít...?!  ;) Annyit elárulok, hogy a szolipszizmus meg a kamuezotéria biztos, hogy nem... 

 

Ha már engedélyt kaptam, akkor hagy éljek vele:

 

Hamvas Béla citátumok (két kisregényből)

Előzmény: Törölt nick (22073)
Kimchi02 Creative Commons License 2012.02.18 0 0 22077

Ha tudnád, hogy nekem mi számít...?!  ;) Annyit elárulok, hogy a szolipszizmus meg a kamuezotéria biztos, hogy nem... 

 

Ha már engedélyt kaptam, akkor hagy éljek vele:

 

Hamvas Béla citátumok (két kisregényből)

Előzmény: Törölt nick (22073)
nereusz1 Creative Commons License 2012.02.17 0 0 22076

Az Életharmónia Alapítvány által kiadott Ars Naturae számából idézve. Rendkívül ihlető olvasmány. És ez irányzat teéjesen eltűnt a közgazdaságtanból. Helyette a "pénzvarázslók" - És egyre több és hitványabb bűvészinas, akik jobb híján -- megkukultan -- ugyanazt a varázsszót szajkózzák, mivel kiszabadult és nem engedelmeskedik és eltűntetéssel fenyegeti őket, akik az események gazdáinak vélik magukat.

 

"Akár bevallottan, akár nem, a gazdaságnak valami rettenetesnek kell mutatkoznia, amellyel szemben az ember védtelen. Átok ül a gazdaságon, és miként az élettelen természet, értelmetlen, kíméletlen szükségszerűségeknek van kitéve. Habár az emberi szellem – ahogyan azt a felvilágosodás túlfokozott ördögi megszállottsága különösképpen szereti – lelkesedéssel, mintegy kétségbeejtő optimizmussal veti magát oda az anyagi természetnek – s nemcsak hogy éreznünk, hanem még örömmel üdvözölnünk is kell a szorítást, a rabságot, az átkot! Amint a darwinisták lelkesedve ünnepelték az embert mint állatot, és még inkább lelkesedtek azért, hogy majd egyszer még magasabb rendű állattá fog válni; itt is ugyanez a helyzet. Marx szerint a mechanikus szükségszerűség még magasabb célok, a kommunizmus elérését is előmozdítja; hasonlóképpen hirdette ezt korábban Smith harmóniáról szóló tana,[4] vagy később Charles Darwin és Ernst Haeckel tanítása az >>emberiség fejlődéséről<<, amely a legjobbak kiválasztódása révén történik.

 

De mit is akar ez jelenteni? Minden optimizmus, minden stilizált felszínesség és minden érzéketlenség, ami a mechanikussal, az értelmetlennel szemben megnyilvánul, amilyennek természettudományunk egésze – és nem csupán annak szociális része – a lezáratlan, töredékes, élettelen és örökké változó természetet leírja, elégtelen ahhoz, hogy átsegítsen bennünket ezen tanítás megsemmisítő voltán és ördögi megszállottságán s elrejtse annak sátánisztikus szellemét. A gazdaság szellemtelen és istentelen marad számára, és éppen ez jelenti az ember sorsát.

De még ha félre is teszünk mindenfajta fejlődés iránti lelkesedést és anyagban való hitet, folyton ugyanaz tűnik elő: módszere alapján minden individualisztikus közgazdaságtan benső szükségszerűséggel hajt a matematika felé. A matematika azonban semmit sem tud megmagyarázni az életből. A matematikai értelem nem jut az élet és a szellem világának közelébe. Minthogy azonban a gazdaság valamiképpen mégiscsak az élethez tartozik, egy másfajta közgazdasági tan után kell néznünk."

 

(Othmar Spann)

 

-----------------------------------------------------------------------------------

4 Adam Smith a modern közgazdaság atyja

nereusz1 Creative Commons License 2012.02.17 0 0 22075

Az Életharmónia Alapítvány által kiadott Ars Naturae számából idézve. Rendkívül ihlető olvasmány. és ez irányzat teéjesen eltűnt a közgazdaságtanból Helyette a "pénzvarázslók" - És egyre több és hitványabb bűvészinas, akik jobb híján -- megkukultan -- ugyanazt a varázsszót szajkózzák, mivel kiszabadult és nem engedelmeskedik és eltűntetéssel elfenyegeti azokat, akik az események gazdáinak vélik magukat.

 

"Akár bevallottan, akár nem, a gazdaságnak valami rettenetesnek kell mutatkoznia, amellyel szemben az ember védtelen. Átok ül a gazdaságon, és miként az élettelen természet, értelmetlen, kíméletlen szükségszerűségeknek van kitéve. Habár az emberi szellem – ahogyan azt a felvilágosodás túlfokozott ördögi megszállottsága különösképpen szereti – lelkesedéssel, mintegy kétségbeejtő optimizmussal veti magát oda az anyagi természetnek – s nemcsak hogy éreznünk, hanem még örömmel üdvözölnünk is kell a szorítást, a rabságot, az átkot! Amint a darwinisták lelkesedve ünnepelték az embert mint állatot, és még inkább lelkesedtek azért, hogy majd egyszer még magasabb rendű állattá fog válni; itt is ugyanez a helyzet. Marx szerint a mechanikus szükségszerűség még magasabb célok, a kommunizmus elérését is előmozdítja; hasonlóképpen hirdette ezt korábban Smith harmóniáról szóló tana,[4] vagy később Charles Darwin és Ernst Haeckel tanítása az >>emberiség fejlődéséről<<, amely a legjobbak kiválasztódása révén történik.

 

De mit is akar ez jelenteni? Minden optimizmus, minden stilizált felszínesség és minden érzéketlenség, ami a mechanikussal, az értelmetlennel szemben megnyilvánul, amilyennek természettudományunk egésze – és nem csupán annak szociális része – a lezáratlan, töredékes, élettelen és örökké változó természetet leírja, elégtelen ahhoz, hogy átsegítsen bennünket ezen tanítás megsemmisítő voltán és ördögi megszállottságán s elrejtse annak sátánisztikus szellemét. A gazdaság szellemtelen és istentelen marad számára, és éppen ez jelenti az ember sorsát.

De még ha félre is teszünk mindenfajta fejlődés iránti lelkesedést és anyagban való hitet, folyton ugyanaz tűnik elő: módszere alapján minden individualisztikus közgazdaságtan benső szükségszerűséggel hajt a matematika felé. A matematika azonban semmit sem tud megmagyarázni az életből. A matematikai értelem nem jut az élet és a szellem világának közelébe. Minthogy azonban a gazdaság valamiképpen mégiscsak az élethez tartozik, egy másfajta közgazdasági tan után kell néznünk."

 

(Othmar Spann)

 

-----------------------------------------------------------------------------------

4 Adam Smith a modern közgazdaság atyja

Törölt nick Creative Commons License 2012.02.13 0 0 22073

Annak aki ilyeneket idéz, az már olyan útra lép, ahol nem a „látogatottság”, hanem a visszajelzés számít.

 

Előzmény: Fellegajtónyitogató (22071)
Fellegajtónyitogató Creative Commons License 2012.02.12 0 0 22071

Naaagy munka... respekt! De sajnos, vagy nem, nem jósolok nagy látogatottságot ezen blog-oldalaknak.

Mert szinte nincs, aki ne érez-het-né érintve magát a 'létrontás' e maróan, és keserûen irónikus leírásai által.

Aki viszont nem 'sértôdne' meg annak meg valójában nem is kötelezô a szemnyitogatásnak e fájdalmas (noha igazán szellemes) aktusain túlesni; hm?!;-)

Előzmény: Kimchi02 (22070)
Kimchi02 Creative Commons License 2012.02.11 0 0 22070
Fellegajtónyitogató Creative Commons License 2012.02.11 0 0 22069

Uppsz, dánul nincs meg:( Na majd megpróbálom a magyart beszerezni, hajh...

Fellegajtónyitogató Creative Commons License 2012.02.11 0 0 22068

Köszönet a figyelemfelkeltésért, el fogom olvasni! Jó-szép hétvégit mindenkinek! Üdv Örvinetek

Előzmény: Törölt nick (22066)
Törölt nick Creative Commons License 2012.02.10 0 0 22067

Bocsánat 1959-ben, amit Kriterion újranyomatott 1982-ben.

Előzmény: Törölt nick (22066)
Törölt nick Creative Commons License 2012.02.10 0 0 22066

A Wolf Solent végefelé járok. A könyvet utoljára 1957-ben adták ki, a könyvtárból előttem 2003-ban vették ki. (Szegeden.) Nem is tudom elmondani, mennyire ajánlom mindenkinek a könyvet. Lefelé gördülve Hamvas ír szépen róla, bár sajnos csak keveset és "elnagyoltan":

http://epa.oszk.hu/00000/00022/00505/15762.htm

 

nereusz1 Creative Commons License 2012.02.07 0 0 22065

Ami a Hamvas------Lukács ellentétről ír:

 

MORFONDÍROZÁS

SZERDAHELYI ISTVÁN

Egy szellemi végvár:
a Szegedi Lukács Kör

A könyvnek, melyet egy sóhajtással most csuktam be, az a címe: hogy Valódi mûhely. A Szegedi Lukács Kör története 1979-2004. Sarnyai Tibor írta, s a budapesti Áron Kiadó jelentette meg 2005-ben, Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata, a Szegedért Alapítvány és a Lukács György Alapítvány támogatásával. Van benne egy fénykép, amelyen én is látható vagyok a kör egyik konferenciájának elnökségében, s amely, nagy megkönnyebbülésemre, azt bizonyítja, hogy 1994 óta semmit nem kopaszodtam.
    Ez a könyv nem krimi és nem is hõsi küzdelmeket megörökítõ krónikás ének. Maroknyi, negyedszázaddal ezelõtt, fiatal fejjel szervezkedõ szegedi társadalomkutató tudományos tevékenységérõl szól, akik - Sarnyai szavaival - "azt a célt tûzték ki maguk elé, hogy Lukács György munkáit vizsgálják majd - és így talán sikerül belépniük a legszélesebb szakmai nyilvánosságba". Ez a megállapítás így, kiszakítottan, úgy is értelmezhetõ, hogy néhány kis vidéki karrierista összeállt, hogy a kommunista rendszerben azzal fusson be magasba ívelõ pályát, hogy a rendszer egyik fõ ideológusát az egekbe magasztalja. Mert ki hinné ma már, hogy - Sarnyai elõszavának idézését folytatva - "voltak esztendõk, amikor Lukács - aki itthon sosem lett divatos szerzõ, de legalább - elfogadott volt, azonban a legtöbb idõt »ellenszélben« töltötték a magyar filozófus szegedi »tanítványai«". Akik egyébként olyan sikeresen tevékenykedtek, hogy az évek során kapcsolatokat tudtak kiépíteni "a környezõ országokban, illetve Olaszországban, Franciaországban, Ausztriában, az Egyesült Államokban, Kanadában, sõt Brazíliában és Japánban dolgozó Lukács-kutatókkal is. A világban ugyanis a baloldal, és ezen belül Lukács György korántsem olyan népszerûtlen az utóbbi években, mint itthon. Ott ugyanis elõítéletek nélkül, mûvelten és intelligensen közelednek a jelentõs filozófus értékeihez és tévedéseihez. A Kör tagjaihoz hasonlóan vallják: Lukácsot el lehet fogadni, lehet õt bírálni, de egyet nem lehet tenni: megkerülni".
    A kötet lapjain ezt követõen tényszerû, érzelemmentes beszámolók következnek arról, miféle rendezvényeket tartottak a kör tagjai, miket publikáltak, konferenciáikon milyen elõadások hangoztak el stb. Ez a könyv, mint mondtam, nem krimi és nem is hõsi küzdelmeket megörökítõ krónikás ének. Pedig lehetne az is, hiszen mindezt olyan körülmények között vitték végbe, mintha egy szellemi törökdúlás idején védték volna a józan ész sáncait. S ezekben a háborúskodásban bõven akadtak krimibe illõ események is. Hogy mi húzódhat meg Sarnyai olyan megjegyzései mögött, hogy "ez a terv aztán nem sikerült", ki tudja. Saját emlékeimbõl viszont igencsak pontosan rekonstruálni tudom, mi minden húzódott meg a korabeli szellemi háttérben. 1985 májusában például a hajdani "Lukács-óvoda" egyik jeles képviselõje publikált egy dolgozatot, amiben azt állította, Lukács György volt az elindítója annak, hogy Hamvas Béla a "menthetetlenül rosszindulatú elhallgattatás, kirekesztés, lekezelés, nemlétezõvé nyilvánítás" sorsára jutott a Rákosi korszakban, mert egy 1947-es cikkében "kiközösítette" õt. Pontosan tudva, hogy a cikk szerzõje is tudja, mekkora hazugság az, amit leírt, egy rövid, monogrammal jegyzett glosszában fel mertem hívni a figyelmet arra, hogy Lukácsnak aligha lehetett szerepe a Hamvas-ügyben, hiszen Rákosiék ugyanakkor, amikor Hamvast elnémították, egyben õt is egy országos hecckampány céltáblájává tették. E jegyzetem megjelentetése után levelet kaptam egy magas rangú tudományos valakitõl, aki figyelmeztetett: ha még egyszer ilyesmit csinálok, vele találom szemben magamat. Mondom, 1985-öt írtunk, még bõven a "marxizmus hegemóniájának" ideje járta.
    1989 márciusában pedig már Fejtõ Ferenc acsarkodása vált a vezérszólammá, miszerint Lukács életmûvének summája az, hogy "posztja nem volt, de hatalma igen, s óriási tehetségét latba vetve a maga választotta tévútra vezetett jó néhány kiváló ifjú elmét, akik közül sokan még ma sem heverték ki az õ káros hatását".
    Nesze neked, Szegedi Lukács Kör.
    Hogy pedig azt se rejtse véka alá, mi jár azoknak, akik makacsul kitartanak e káros hatás téveszméi mellett, Fejtõ ugyanitt azt is kifejtette, hogy miután válaszolni mertem Lukácsot - és mellette Németh Lászlót - rágalmazó nyilatkozatára, ebbõl azt a "szomorú tanulságot" vonta le, "hogy egy jobb sorsra érdemes, jó néhány figyelemre méltó munkatárssal rendelkezõ folyóirat élén Magyarországon még mindig állhat, Isten tudja, kinek a választásából, egy olyan személy, akinek fogalma sincs az újságírói deontológiáról". Magyarán: azt üzente a magyar kulturális kormányzatnak, hogy sürgõsen rúgjanak ki a Kritika fõszerkesztõi szobájából. Amiben, ugye, az az igazán érdekes, hogy úgy érezte, Lukács napja már eléggé leáldozott ahhoz, hogy ilyeneket üzengethessen.
    Ezek a szegediek pedig nem rettentek meg attól, hogy a párizsi basa miket üzen Magyarországnak, hanem derék végvári vitézekként keresték azok szövetségét, akik "elõítéletek nélkül, mûvelten és intelligensen közelednek a jelentõs filozófus értékeihez és tévedéseihez", s hadakoztak azok ellen, akik ezzel ellentétes pozíciókat foglaltak el szellemi küzdelmeinkben. Vagyis: elõítéleteseket, unintelligenseket és mûveletleneket.
    Milyen jó, milyen nagyon jó, hogy vannak. Még mindig vannak.

nereusz1 Creative Commons License 2012.02.06 0 0 22064

névsorolvasás

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!