Csak belátogattam ebbe a topicba, nem vagyok mozgássérült.Olvastam a hozzászólásaidat, minden elismerésem a tiéd! Olyan dolgokat valósítasz meg hátrányos helyzetből amire egészséges férfiak sem képesek, vagy nyuszik hozzá. Mondjuk neked a baleset előtt más életformád volt mint aki a kerekesszékben töltötte a fiatalságát. Olvastam sportoltál vagány srác voltál, és próbálsz az maradni a mai napig. Sokan pont ilyen előélet után megreccsennének, én is örökmozgó típus vagyok. A nicknevedből adódóan nyuszi vagyok én is mert Te egy 3.0L toyotával jársz én pedig egy suzukival, holott vehettem volna az árán használt toyotát, BMW-t is de nyuszi voltam a magas fenntartási költségek miatt. Mondjuk ha azt írod az automata váltó miatt, hát suzuki és fiat punto is volt automata váltós, de neked az nem passzona az egyéniségedhez.Írod hogy csajozol, sokan nem mernek-tudnak egészségesen sem közelíteni lányok felé, ismerek olyanokat akik 40 évesen még nem láttak puncit élőben és nem tudják milyen az illata. Olvastam egy srácról, leírt mindent a deréktól lefelé történő bénulásról, előtte volt egy motorbalesete, ezerrel élt, hát megdöbbentő volt, a párja szerencsére kitartott mellette, még a sex is megy neki, csak sokára tud elmenni, de a vizeletingerét órával nézi, hogy mennyi folyadék után mikor kell mennie WC-re. Ő sem hagyta el magát.Van egy kolléga a lábával van gond, 50 feletti, bottal jár talán fél lába műláb, nem mertük megkérdezni, de a karja olyan izmos hogy én 15-20 évvel fiatalabban egészségesen nem vagyok olyan izmos felülről.3 gyermeket nevel, ülőmunkát végez műszerész, csinos fiatalos felesége van, mindenki tiszteli ,szereti.Bérmunka kölcsönző cégtől volt nálunk, de a szőrös szívű főnököm amikor meglátta micsoda szorgalommal dolgozik,micsoda küzdelem neki a napi munkába járás ,azonnal átvette rendes alkalmazásba. ( neki 1/4 óra kiszenvednie magát a parkolóig a bottal). Másik ismerős ,napi szinten járta a várost elektromos kerekesszékkel, mindenkire mosolygott köszönt ,sok ember baráti viszonyt alkaított ki vele, az üzletben segítettek bevásárolni, az utcán mindig váltottunk egy két szót, pedig a nevét sem tudom, közel az apám lehetne, de szimpatikus rendes ember.
Kitartás, kívánom hogy ne hagyd el magad soha,a barátaid akik melletted maradtak tartsd velük a kapcsolatot, és ha van-lesz egy társ aki elfogad szeret kívánom hogy kitartson melletted , nem sajnálunk, inkább ha valami nehezen megy segítünk. FÉRFI tudtál maradni a kerekesszékben is, követendő példa lehetnél! Minden jót: B.
Üdv!! :) Ez a lényeg....nem rinyálni kell.....de nem is kell küzdeni se...adni kell csak magad és úgyis ezt értékelni fogják,meg ez nem betegség csak egy állapot...ez van,el kell fogadni,tovább kell lépni rajt,nem sajnálni saját magad........ én kerekesszékes pasi vagyok...de még hála az égnek,negatív tapasztalatom nem volt.....
Végigfutottam most az egészet, és úgy érzem, mintha itt sok ember lenne átlagosak és ritkák (épek és sérültek), akik ismerkednének, de erre a net nem volt kielégítő, és közösségi tér pedig nincsen. Ez igaz lehet? Persze lehet csak Pesten menne, de tök király lenne egy olyan klub, ahol mozgásérültek is vannak bőségesen, meg épek is... talán ott nagyobb sikerrel alakulnának ki kapcsolatok. Erre még támogatást is fel lehetne venni... vagy tudtok ilyen kezdeményezésről?
Jómagam nyitott ember vagyok nem ilyen szempontok alapján választok pár, de az csak dob egy lányon számomra, ha vak, síket, cigány vagy kerekesszékes. (ritkaságok plusszok egy külsőben pl. vörös haj) Ez egy tök jó plusz érdekesség benne. Megdöbbenve olvastam itt a társkeresős tapasztaltokat... nem gondoltam volna, hogy ilyen mélyen retek uralkodhat élőlények agyában.
Bort, búzát, békességet, sötétségben fényességet! Új esztendő újat hozzon, régi jótól meg ne fosszon! Ki barát volt, az maradjon,- ki elindult, az haladjon!
Kedves ggmarkez, koszonom a jokivansagokat, bekes boldog uj esztendot kivanok, a topic olvasoinak hasonlokepp.
Visszaolvasva a 269-es hozzaszolasom: egy formai dolog tetszik csak benne, egy karacsonyfa agaira hasonlit. Tartalmilag altalanos es nem mond sokat az egyen szintjen felmerulo problemak sokasagarol.
Bevallom ritkan nyalogatjak az egomat, talan ezert vagyok ven cinikus. :)
"Kívánd, hogy mindaz, amit ma éjjel gondoltál, Ugyanúgy igaz legyen holnap s holnapután! Kívánj igazi ünnepet! Kívánj igazabb életet! Békés Karácsonyt mindenkinek!"
Mondja, hogy csinálja ezt?! Leír néhány egyszerűen remekbe szabott mondatot, ami akkor, elolvasás után teljesen igaznak tűnik. S aztán telnek az órák, a napok - s ami olyan egyértelműnek látszott, már nem az. Gondolkodásra késztet. Számtalan új kérdést vet fel.
A metafora. Mit is lehetne várni egy enyhén neurotikus asszonytól?! S ami pedig a szelet illeti - ahol én lakom - ott mindig fúj. Bennem is csak nagyon ritkán van szélcsend. S az a pillantás, amit ez idő alatt vethetek a meséskönyvbe - kevés. Nekem. Újabban. Fél éve.
Értem, tudom, hogy mi gátolja az egészséges és beteg emberek közötti kapcsolatok kialakulását. Csak azt nem, hogy ennek miért kell így lennie? Annyit beszél ma mindenki a belső értékek fontosságáról. Amikor az életben szembesülünk vele, akkor hová lesznek a nagy szavak? Tényleg áthidalhatatlanok az akadályok? Kellenek azok a "nemek"? /Néha biztosan. Példának okáért az Ön által említett túlzott ragaszkodás esetén. Talán ezt a hibát anno én is elkövettem, de ez sem biztos. Mindegy, ezt már soha nem fogom megtudni. De azért az érdekelne, hogy ki az , aki nem szereti, ha az egóját nyalogatják?!/ Szerintem, ha csak a szánk jár, akkor nem is fogjuk megtudni. A "nem" akkor is "nem", ha azt szomorúan osztják ki. Aki kapja, nem hiszem, hogy "értékelni" tudná, hogy nem vidáman írták le.
Nem csak a rokkant embereknek vannak önértékelési problémái. A csalódásoktól, nagy változásoktól mi is félünk. Ez teljesen normális. Egy bizonyos szintig. Mert amikor ez a szorongás, félelem abban gátol meg, hogy tartalmasabban éljük meg az emberi kapcsolatainkat - már gáz van. Nagy gáz. S én már nem akarok félni, szorongani. Szerepeket játszani. Fáraszt. Unom. Értelmes, ragyogó elméjű embereket szeretnék megismerni. Beszélgetni velük olyan dolgokról, amit fontosnak tartunk mindannyian. Nagy lelki, emberi mélységekre vágyom - annak ellenére, hogy tisztában vagyok a felelősségem súlyával. Elég öreg vagyok hozzá. Remélem az érzelmi intelligenciám is eléri azt a szintet, ami ehhez szükségeltetik. (Ha ez nem így van, s ezzel szembesülök, akkor visszamegyek véglegesen a verses topicba... Ott nálam sokkal tehetségesebb emberek gyönyörű szavaival mondhatom el a gondolataimat...) Látja, itt van különbség a fiatalok és az idősebbek között. Konkrét tapasztalat hiánya ide, vagy oda! Ők még nem így látják az életet, a kapcsolatokat. Még "nőniük " kell! Változniuk! Hiszen ez egy megállíthatatlan folyamat, akár tudatosul bennünk, akár nem. Változunk. S ha bizonyos dolgokról - így akár az egészséges/beteg emberek kapcsolatáról - konkrét tapasztalatunk nem is több, mint egy fiatal emberé, DE MÁR MINDENKÉPPEN MÁSKÉPP GONDOLKODUNK RÓLA.
Elnézést, hogy megint ilyen hosszasra "sikeredtem", de tényleg elég komplikált ez az egész. Vagy csak mi tesszük azzá?
Szeretném Önnek megköszönni, hogy hozzászólásában a cinizmusnak szikráját sem véltem most felfedezni...
Elsokent a gonosz eszaki szel es a meseskonyv metaforajan: szomorkas kep. Igaz, remenyt adhat hogy neha pihennie kell a szelnek es abban a pillanatban a konyv kinyithato. :)
Az idosebb korosztaly kapcsolatok hianyaban nem biztos hogy tapasztaltabb a fiataloknal. Ami maradektalanul igaz lehet az az illuziok elvesztese.
Egy ilyen egeszseges/beteg kapcsolat nagyon ritkan jon letre, oregebb rokkantak tudjak hogy minden erdeklodest meg kell(ene) becsulni. Persze a tulzott ragaszkodas, a kapcsolat fenntartasanak egyoldalu vagya rogton halalra itelheti a tortenetet.
Az elzarkozas oka szamtalan lehet: felelem az erzelmi csalodastol, felelem a valtozastol, onertekelesi zavarok. Es neha konnyebb nemet mondani mint igent. De ez altalaban egy nagyon szomoru nem.
Üdv mindenkinek! Azzal kezdeném, hogy 29 éves, nem mozgássérült férfi vagyok. Már egy ideje csak olvasgatom a hozzászólásokat ebben és más témákban is, de ez az első eset, hogy írok is. Párt keresek, és mivel engem nem zavar ha mozgássérült a hölgy, ezért gondoltam ide is írok... Nekem már volt szerencsém szeretkezni mozgássérült hölgyekkel és egyáltalán nem csalódtam! Annyit azért hozzátennék, hogy nem tartottam semmivel sem kevesebbnek a partneremet! Nőként tekintettem rá! És szerintem ez a legfontosabb! Ha itt van olyan hölgy aki ismerkedne, kérem, hogy írjon nekem az e-mail címemre.
Szia! Igen, megkaptam az üzenetet, azóta készülök is írni Neked, s meghívni ide hozzánk a szállóra - persze, ha van kedved! A fogorvososdi még húzódik, de remélem, már csak holnap délelőttig - akkor ugyanis felteszi a végleges koronáimat. Én örülni fogok, a pénztárcám nem.:))) Neked is jó hétvégét!
Szia Kedves GG!! :) Jó újra itt látni!! :) Ha jól emlékszem küldtem Neked mailt 2 hete kb. remélem megkaptad!! :) Fogdoki téma hogy sikerült?? :) Szép hetet Neked!! :)
Hello!! Mire vagy kíváncsi?? camry@citromail.hu-ra dobj mail-t és szívesen válaszolok bármely kérdésedre.... aki ismer innen,az tudja hogy nem az egekbe beszélek,hanem valóban igazat mondok!! :) Üdv.
Szia! Saboa vagyok. Alaposan felkeltetted az érdeklődésemet, ha csak a fele lenne igaz annak amit írtál? Hűűűűűűűűűű! Akkor én szivesen kipróbállnám.Sex-ben fáradhatatlan vagyok. Üdv Saboa.
Nem sértettség volt az oka a hallgatásomnak (bár segített), hanem a fogorvosi gyötrések.
Nos, ami a levélpapír személyes varázsát illeti, igaza lehet. Magamból indultam ki, s én nyíltan is kimondok elég sok mindent, egy fórumon is - éppúgy, mint személyesen. ( S aki évek múlva ezt olvassa vissza...Itt kevés olyan dolgot talál, ami segíthetné az útján...) Viszont értelmetlenül senkit nem akarok megbántani, mert némi negatív tapasztalatra sikerült szert tennem, amióta ez a kérdés foglalkoztat. Mert - sajnos ezen a topicon belül kialakult kapcsolataim egy részére is jellemző, hogy csalódást okoztak.
Látja, engem nem igazán az izgat, hogy miképpen működhet egy sérült és egy egészséges ember kapcsolata a szürke hétköznapokban. Ebben biztos vagyok, hogy működne. Ismerem magamat. Ha én vagyok az "egészséges" fél, hát vannak olyan dolgok, amelyekben evidensen én alkalmazkodom, mert a másik képtelen. A fizikai korlátok legyőzése valószínűleg nem lenne könnyű, de azt sem hiszem, hogy lehetetlen. Ha fontos számomra a másik ember (bármilyen értelemben is), mindent meg fogok tenni azért, hogy a közöttünk lévő kapcsolat éljen, fejlődjön.
Nekem az a problémám, hogy nem tudom kialakítani ezt a kapcsolatot. Már nem tudom, hogy bennem van-e a hiba, vagy egyszerűen bárkit elutasítanának a sérült emberek. (Ne vegyék általánosításnak!!!) Azt tapasztaltam eddig, hogy a fiatalok nyitottabbak, viszont felületesebbek is. Mivel sokan betegségükből adódóan sok időt töltenek a számítógép előtt, rengeteg kapcsolatot alakítanak ki virtuálisan. Ezek felületesek és őszintétlenek, egy idő után el is maradnak. (Persze tapasztalok kivételeket is.) S vannak olyan emberek, akik kitartanak, annak ellenére is, ha közlöm, hogy nem kéne. Nem azért, mert sérült, hanem nem hiszek benne, hogy tudnánk egymásnak valamit is adni. Illetve ez így álszent. ÉN nem tudnék adni eleget, mert nincs bennem hozzá kellő indíttatás. Nem érdekel az adott ember. Mivel ismerősöm van elég, s nem hiszem, hogy ennél nagyobb szerepet tudnék számára elképzelni az életemben. S az neki nem elég. Ilyenkor gond van. DE NEM AZÉRT, MERT NEM TUD JÁRNI, VAGY NEM LÁT, VAGY NEM HALL!!!
Az én korosztályom pedig már kicsit sem nyitott. Pedig engem az ő véleményük érdekelne jobban. Érettebbek, többet tapasztaltak, nincsenek illúzióik. Sőt! S azt hiszem, ezért nehezebben is nyitnak. Mondja galahad, Ön hogy ítéli meg az ő helyzetüket? Nekik nincs szükségük barátra, társra, jó, vagy okos, érzékeny emberek ismeretségére? Miért hisznek olyan nagyon nehezen? Mert - s nem kell, hogy egyet értsen - értékes ajándékként nyújtom át a bizalmamat. Adok. Sokat. S adnék. Még többet. S akkor jön a gonosz északi szél, s becsukja a meséskönyvemet. Az általam oly nagyra becsült, érdekes, értékes ember még az őszinteségtől is visszariad. Arra sem méltat, hogy nyíltan elküldjön a bánatba. Itt kéne azt mondanom: hisz ez az ember méltatlan! Rosszul ítéltem meg. De ott bent, mélyen, tudom, hogy ez nem igaz...
A klaviatura egy forumon szazaknak szolo uzenet, amely evek mulva is visszaolvashato, visszakeresheto. Hianyzik belole a levelpapir rejtettsege.
Jomagam ebben a topicban sosem a szexrol beszeltem, igaz neha gondoltam ra. Arra voltam (es vagyok) kivancsi hogy a valosag szikar keretei kozott hogy mukodthet egy egeszseges es egy serult ember kapcsolata a hetkoznapokban. Keves ilyen kapcsolatot ismerek, es kevesrol olvastam itt. Nehez egy tema.
Az "adni kell hogy kaphass" mondatara most nem ternek ki. De nem igazan ertek vele egyet ebben a formajaban. Ha szabad ellenkeznem. :)
Most talán célszerű lenne várnom, amíg lehiggadok... Viszont a megaláztatás érzése erősebb...
Kérem, ne ítélje meg, hogy az én képzeletem hogyan is működik! Én igyekszem realizálni a virtuális kapcsolataimat. (Nincs belőlük sok.) Nekem a klaviatúra ugyanazt a funkciót tölti be, mint a levélpapír és a toll.
Azt is el kell még árulnom, hogy a rendreutasítása sem ért egészen váratlanul, erre én is gondoltam. Tegnapelőtt este beszélgettem a legjobb barátnőmmel erről. Mármint, hogy én kiválóan szórakozom (a szó pozitív értelmében), de ezt a játékot itt nem ildomos folytatni.
S a visszatérés a topichoz: Látjátok, ezt találom én a legnagyobb problémának! Szexről akarunk beszélgetni, de azt tapasztalom, hogy sok fogyatékkal élő embernek az ismerkedés is nehéz. Úgy gondolom, hogy egy kapcsolat nem az ágyban kezdődik, addig el kell jutni! (Tudom, hogy mehet ez egészen gyorsan is, de ez a mozgássérült emberek zöménél nincs így.) A véleményem csak egyre inkább erősödik a nyáron történtek óta. Miért nem képesek sokan elhinni, hogy érdekesek lehetnek egy másik ember számára?! Tudom, hogy sok a rossz tapasztalat a hátuk mögött, de ha nem mernek nyitni, beengedni érdeklődő embertársaikat, a lehetőségek nem térnek vissza. Persze visszautasítással is élhet mindenki, de ha csak azért mond valaki nemet, mert fél az újabb csalódástól, soha nem fogja megtudni, hogy mit hagyott ki. ADNI KELL, HOGY KAPHASS! Azt láttam az elmúlt fél évben, hogy egy nagy félreértés is nehezíti ezeknek a kapcsolatoknak a kialakulását. Mégpedig az, hogy a fogyatékkal élő emberek jó része mindjárt szexuális kapcsolatra gondol, holott van még néhány lehetőség a két ember közötti intim viszonyra. S ezek értéket sem szabadna lebecsülni! Oldják a magányunkat, segítenek más kapcsolatok létesítésében, növelik az önbizalmunkat, s még sorolhatnám. S ha eljutunk a szexig, én nem hiszem, hogy innen kezdve bármi is megoldhatatlan lenne. Az út idáig - az a nehéz. Újra és újra mentális akadályokat bontani, kőkemény falaknak csapódni. Összetörni, fájni, aztán merni megint nekifutni.
Kedves ggmarkez becsapta a kepzelete, elofordul ez igen surun itt a virtualis terben.
Hogy egy masnal mukodo pozitiv pelda mennyiben valtoztatna meg az enkepem (elarulom: nem sokban) ez szamomra erdekes kerdes, de a topichoz nem igazan kapcsolhato.
Terjunk vissza a "szex serultekkel" temahoz, ez tobbek erdeklodeset felkeltheti remenyem szerint.
Végre felnyitotta a szemem! Köszönöm! Akkor most már tudom, hogy csak a Nap fénye homályosította el a látásomat:))) S az arcát nem is láthattam...Csak képzeletem játszott velem. Becsapott a piszok!
Csak álljon így továbbra is, ha Önnek jól esik... Tényleg! Ez az áldott fény melegíti is, vagy csak arra jó, hogy árnyékban tartsa az arcát? :DDD
Szívesen. Én pedig annak örülök, hogy igenis van kivétel! (Fogok írni is Neked, mert van olyan ember, akinek talán tudsz segíteni.) Galahad doktor /aki tiltakozik ugyan a megtisztelő cím ellen:))/ véleményét pedig szerintem ne vedd túlságosan komolyan! Ő a "hívószavát" már készségszintre fejlesztette. Ha hinne abban, hogy Te tényleg ilyen pozitívan állsz az élethez, s ezt még be is ismerné: az önmagáról fáradságosan kialakított képét kellene lerombolnia, amit valljuk be, nem kívánhatunk tőle.
így visszaolvasva,ha galahad "dr." rám gondolt,különösebben nem érdekel...én nem meggyőzni akarok magamról senkit....különösebben nem azzal foglalkozok hogy kinek mi a véleménye rólam,nem is akarok,és nem is fogok senkinek semmit bizonygatni...max segíteni olyannak aki jobban el van kenődve az állapota miatt mint kéne!! Kedves gg. köszönöm Neked a mail-t... igazán jól esik hogy jó véleménnyel vagy rólam!:) Mindenkinek szép estét....és további szép hetet!! :)
A "pozitív életszemléletű hős" jelen esetben nem szerep - legalábbis engem meggyőzött ez az ember. (Feltéve, ha ugyanarra gondolunk.) Persze a kivétel csak erősíti a szabályt. (A szólás közhely, de mint minden közhelyben, ebben is van igazság.)
Általában?... És a kisugárzás? Vagy a hiba szokás szerint bennem van, s vonz az olyan gyűjtemény, amely pusztán negatív vonásokból áll?... Ha így van, az én bajom. Valószínűleg teljesen rosszul raktak össze.
Üdv Kedves Walaki!! :) Speciel általánosságba írtam... régebbre is visszaolvastam... de ha magadra vetted akkor tutti van valami alapja annak amit írtam!! :) Tisztelettel írom mind azt amit írok,és nem kötekedésképp ...remélem sikerült véleményemmel és "tapasztalataimmal" segíteni bárkinek... de ha csak egy embernek is változik tőle az élete az is eredmény...!! :) Igazából a kötekedést azért említettem itt,amit magadra vettél.... mert ez egy fórum... itt szerintem toleránsan kéne elfogadni egymás véleményét... és nem durván lereagálni!! :) Köszönöm hogy elolvastad válaszom..és remélem nem bántottalak meg vele!! :) De tényleg ha a témával kapcsolatban bárkinek van kérdése mail-ben szívesen válaszolok!! :)
