Ahhoz, hogy sikerüljön megegyezni feleségével, és ne kelljen rettegnie attól, hogy kérje közös gyerekük felügyeleti jogát a bíróságtól, meg kellene vizsgálni az igazi okokat. Azt is tudni kéne, miért Ön kapta meg a felügyeleti jogot annak ellenére, hogy a bíróság anyapárti. Fontos lenne tudni a részleteket, ennyi információ nagyon kevés ahhoz, hogy seíthessek, tanácsot adhassak.
Kezdek besokallni Már nagyon tanácstalan, vagyok !
8 honapja hogy lelépet a feleségem 5 honapja, próbálok megegyezni vele, hogy írja alá a közös megegyezésről a vallási papírokat!
Minden rendben lenne a ház 50-50% az ingóságok közül azt vihet, amit csak akar csak hát gyerektartást, nem akar fizetni ezért nem hajlandó aláírni, ugyanis a közös gyermekünk velem maradt!!
Tudom, hogyha beadnám a biroság megítélné, csakhogy azzal fenyeget, hogy ha beadom kérni, fogja a gyermek felügyeleti jógát! És váljuk be a bíróságok ill. a bírók java Anya párti
Nem tudom, mit tehetnék???
5letek ?
Tudja hogy most nincs pénzem ügyvédre meg aztán nem tudom az ügyvéd ilyen esetekben tudna e segíteni ? Nem alkoholista nem drogos így ha követelné szerintem megkapná :(
Azt jól tetted a bántalmazásra nincs semmi mentség, ott szúrtad el hogy nem az első esetnél léptél !! Bármi hozta ki a bántalmazást nem mentő körülmény!
A megegyezés hiánya nálad csak azt eredményezi hogy tovább fog tartani, bántalmazásnál a gyermek elhelyezés nem kérdés !
Én is új vagyok itt........ Nem rég adtam be a válópert, mert a férjem bántalmazott nem is egyszer... Én amúgy válás ellenes vagyok, tehát én mikor megházasodtam megfogadtam hogy soha nem válok el.... de muszáj volt!!!!!! Pedig a végsőkig húztam....De már nagyon rámentünk a gyerekekkel... És én is nagyon félek a jövőtől, hogy egyedül hogy fogok boldogulni..... Ugye túl lehet élni?????
Bár ami még elég húzó erő, hogy iszonyat szarul állunk anyagilag... A férjem 3 milliós tartozást csinált...és ebből én is kapok...és persze nekünk is közös lakáshitelünk van... És nem tudunk megegyezni semmiben... sem vagyon, sem gyerekek.... nagyon úgy néz ki a bíró fog dönteni, pedig jobb lenne megállapodnunk........
Új vagyok itt. 17 év házasság után szeretnék válni. Minden van ami nehezítheti a helyzetet, közös ház, közös hitel, közös vállalkozás stb. Férjem nem akar válni, szerinte "fölösleges tönkrevágni magunkat anyagilag". Persze ez tök hülyeség, hiszen most is főleg adósságunk van. Szerintem nem egészséges helyzet ez, hárman élünk három szinten (van egy 16 éves fiunk). Mit gondoltok, el lehet válni ha a másik semmibe nem egyezik bele, semmit nem hajlandó lépni?
Elolvastam, és megnéztem néhány felvételt. Ha csak a fele igaz, ami ott látható.... borzasztó. Szinte hihetetlen, hogy pont az apa az, aki több empátiával rendelkezik a gyerek iránt, és nem az anya. Ez inkább fordítva szokott lenni. Arról már nem is beszélve, hogy milyen hatással van a gyermek személyiségének fejlődésére. Deviáns magatartás, beilleszkedési problémák, abberált szexuális viselkedés. Az egész életét tönkretette az a nő. Ami a büntetést illeti kevés lenne az elzárás....
Szeretném megosztani veletek, milyen borzasztó dolgok történnek Magyarországon. Megdöbbentő anyagot találtam a Youtube-n. Egy szolnoki kisfiút rendszeresen bántalmazta sanyargatta az anyukája, aki ráadásul Szolnokon pedagógus és alsósokat tanít. Az ügyben büntetőfeljelentés is történt.
A lakás közös tulajdon, az hogy be van e jelentkezve nem, oszt nem szoroz
De ha irtatok papírt, hogy kiköltözik albérletbe akkor nyugodtan, lecserélheted a zárat !
Ha feltöri nyugodtan, feljelentheted.
viszont mindenkép beszéljétek, meg ki mit visz a közös ingóságok közül na ezt feltétlen papírozd le ez amúgy is fel kell tüntetni a válóperes papira persze ha közös megegyezéssel el tudtok válni
10 évig voltunk (vagyunk) házasok, de nem jelentkezett soha be ebbe a házba, egy másik város az állandó lakcíme, ideiglenes meg nincs. Így elvileg ha lecserélem a zárat, ő meg felfeszíti ... akkor mi van?
Férjem önként hagyta el közös házunkat, és albérletbe ment. Erről papír is készült.
Ma megfenyegetett, hogy elperel mindent és még a gyerekeket is.
Vagyonmegosztás még nem volt, dec.22-én jelentette be, hogy lelép, 29-én már albérlete volt. Saját számlája is van, amihez nincs hozzáférésem, gondolom már gyűjtött rá rendesen. Kérdésem: lecserélhetem-e a zárat a közös lakáson? Félek, hogy kipakolja.... gondolom nem lesz a válaszotok :(
Szia! A válás nálunk 4 hónap alatt lezajlott. Mi is megegyeztünk mindenben. Ha kiskorú gyerek van akkor közös megegyezés esetén is 2 tárgyalás van, egy békéltető ami csak jelképes és egy végső. Megjelenni úgy tudom hogy kötelező, de ha egy ügyvéd képvisel akkor ő helyettesíthet. Ha nincs gyerek vagy már felnőtt gyerek van akkor az hiszem egy tárgyalással meg lehet úszni, ami költség csökkentő is mivel minden tárgyalásért fizetni kell.
Nekünk 3 hónap volt, de azt mondta az ügyvéd, hogy azért, mert finoman megemlítette a bíróknak h mi probléma mentesek vagyunk, ők meg az ilyet szeretik előre sorolni, mert meglöki a statisztikájukat.
lehet hogy volt már ilyen kérdés, de ameddig visszaolvastam nem láttam.
szóval a kérdésem az, hogy mennyi idő ma egy közös megegyezéses válás? nulla komplikáció, felnőtt gyerek, régóta külön élnek, 4 éve más a bejelentett lakcímük is. mindenben valóban megegyeztek.
Tudomásom szerint nem, csak ha az a gyerekek érdekét erősen sérti.
Nálunk visszakérdezett néhány dologra, amit aggályosnak talált. Heti váltás van és nincs gyerektartás, csak költségmegosztás (amit nem lehetett belevenni a megegyezésbe, mert ilyen nincs). A gyerektartásra visszakérdezett és a heti váltás se tetszett neki.
Sziasztok,nekem inkább jogi kérdésem lenne, nem érzelmi. Ha a felek megegyeznek az anyagiakban (pl. tartásdíj mértéke, vagyonmegosztás mértéke) azt a bíróság felülbírálhatja?
"A másik kérdés amúgy az, h barátnője lett-e a férjemnek, amin azért csodálkozom, mert aki ismeri, az nem hiszem h jogosan feltételez ilyet, másrészt meg honnan veszi mindenki azt a marhaságot hogy elválni egy harmadik miatt szoktak? (Főleg h én számos házasságban látok harmadik embert és azok maradtak házasságok.)
Ja, még valami, azt meg több nőismerősöm mesélte, h a férje szerint nők csak akkor válnak, ha van már biztos ember akire 'váltanak' és hogy nyilván akkor nekem is van valaki."
Az emberek szeretnek variálni..... ahelyett, hogy mindenki a saját portája körül sepregetne, inkább a másikkal foglalkoznak.
Ez a "biztos harmadikra váltani" dolog pedig egy nagy baromság, egyrészt mert a mai világban semmi sem biztos, másrészt nincs semmi garancia arra, hogyha egy harmadik miatt borítasz, az a kapcsolat működni is fog hosszútávon, esetleg komolyabbra fordul, vagy abban sem lehetsz biztos, hogy jobbra váltottál, mint az előző volt. Olvastam már itt a fórumon is olyan történeteket, amikor az illető váltott, aztán rájött, hogy mégsem érte meg. Hát ehhez kell a bátorság, merni váltani és vállalni a kockázatot, hogy esetleg nem jól alakul a történet.
Örülök, hogy így van. Én rendszeresen két kérdésbe futok bele a kedves aggódó ismerősöktől, és ez az egyik, mármint hogy a gyerekek hogy viselték. És azt kell mondjam, a két nagyobb egyértelműen okos döntésnek találja és jobban érzi magát így. A kicsi hiányolja az apját és megy hozzá hétvégénte egy fél napra-napra, de a napi rutinban nem szenved hiányt, mert az exem nem arról volt híres, hogy konkrétan foglalkozott a gyerekekkel.
A másik kérdés amúgy az, h barátnője lett-e a férjemnek, amin azért csodálkozom, mert aki ismeri, az nem hiszem h jogosan feltételez ilyet, másrészt meg honnan veszi mindenki azt a marhaságot hogy elválni egy harmadik miatt szoktak? (Főleg h én számos házasságban látok harmadik embert és azok maradtak házasságok.)
Ja, még valami, azt meg több nőismerősöm mesélte, h a férje szerint nők csak akkor válnak, ha van már biztos ember akire 'váltanak' és hogy nyilván akkor nekem is van valaki.
Eldobom az agyam ezektől a sztereotípiáktól.
Az összeköltözősdi egy érdekes kérdés, nyilván Te tudnál erről többet mesélni. Nekem már évek óta szeretet és törődéshiányom van, de azt nem érzem h akarnám, hogy valaki itt lakjon, sőt. Nagyon élvezem, hogy most először az otthonom olyan amilyennek szeretném és nem alkalmazkodom másokhoz. Persze nem tudom, mit hoz a jövő.
Tegnap 3 percre találkoztam az ex-szel és borzasztóan jó érzés volt h nem kavart fel úgy ahogy korábban. Tudom h még sok idő mire ez lecseng, de hihetetlen klasszul érzem magam, én ezt nem hittem volna el két hete senkinek. (Jó sok munka van, tele a naptáram megbeszélésekkel, indult a suli a kölyköknek; ez terápia jelleggel hat:)
"A gyerekek hogy viselik, hogy most megint borul a család?"
A gyerekek fantasztikusak! Hihetetlenül rugalmasak, nagyvonalúak, elnézőek velünk, felnőttekkel szemben.
Mikor elmondtam nekik, hogy nem élünk tovább együtt a mostohaapjukkal, nem is kellett nagyon magyarázkodnom. Mert bár igyekeztem leplezni az időnként rám telepedett szomorúságot, frusztráltságot, idegességet:-((, ők teljesen tisztában voltak azzal, hogy nem teljes, nem boldog ez a házasság.
Persze kicsit meg voltak zavarodva, el is szomorodtak...:-(, mert kedvelték a mostoha apjukat, őket nem érintették a férjem mélyrepülései, ők nem szenvedték meg az ő leuralásos hangulatait (nem is tehette volna, nem hagytam volna!!!) ; és ez a közel 3 év nem volt olyan hosszú (főleg, hogy majdnem a felét a saját apjukkal töltötték), hogy igazán beépüljön az életükbe.
Sajnos egy korukbeli lány "mostohatestvért" is elveszítettek így..., de az a kapcsolat is nagyon laza volt, mert ritkán volt nálunk a lányka, ráadásul teljesen más értékekrend szerint nevelkedett, ezért nem alakulhatott ki mély barátság.
Nekem úgy tűnik, hogy most nagyon élvezik a csajos családot.
Mindenesetre én többet nem teszem ki őket és magamat annak, hogy összeköltözöm valakivel, megszeretik..., és:-((
Másképpen lesz, ha lesz egyáltalán... kapcsolatom.:-))))
Annak örülök, ha érzed h nem lehülyézni akartalak. (Engem most néztek gyári szőkének egy autós topikon:)))) De már megszoktam:)))
Abban a korban vagyok amikor már tudom h addig értetlenkedünk másokon, amíg alkalom adtán hasonló szituba kerülünk, legyen a téma bármi is.
Tényleg a kíváncsiság hajtott, valahogy ha számba veszem most azt a (kevés) kapcsolatot a környékemen, ami klasszul funkcionál, alig valamelyikről van papír. De persze, igazatok van, nyilván függ a szitutól, attól hogy a partner mit szeretne, stb.
...az én másodikam is ügyvéd volt, szintén nehezen szabadultam. Azt a házasságomat nem bántam meg. Abból van két gyerekem, és voltak szép éveink, jó időszakaink. És persze voltak engem a mély depresszióba küldő életszakaszaink is... :-((
Mindenki maga dönti el, miért papíroz, miért nem. Én spec. tiszteletben tartom bármilyen döntést is hoz valaki, és ezzel szinkronban elvárnám, - persze ez majdhogynem hiú remény -, hogy engem se hülyézzen le senki, mert többször belefutottam a házasságosdiba.:-). //ez nem Neked szól, Angel.:-)//
Nekem ui. okokból lett papíros a második hátasságom....hiba volt.Ügyvéd volt a férjem alig tudtam szabadulni,horror regény. Most harmadjára,nem a papír volt a fontos,de egyházi esküvő nincs papír nélkül és mi szerettük volna ha a barátaink a szeretteink látják igazán és nagyon akarjuk. (Szerettük volna??? mikor padlón voltam nagyon,akkor a legtöbb erőt az intézeti lelkészünk adta, nem vaskalapos; ember és lelkész) .Én azt szerettem volna ha a párom látja őt tekintem az igazinak,annyi kisebbrendűség volt benne a sok dolog miatt, és én is azt gondoltam,papírosom volt igazim még nem.
Nem vagy indiszkrét, évekkel ezelőtt én már nagyon sokat elmondtam magamról ezen a fórumon. Mikor kiderült, hogy a Gesztenye (így hívtam akkoriban) nem viseli el a másokkal történő beszélgetést, még ha virtuális is:-(, - töröltettem a nick-kem az összes hsz-emmel egyetemben. Szép időszak volt...:-(
Miért kell papír? Nem kell. :-)) Az első házasságom azért köttetett, mert gyereket szerettünk volna, így látszott kereknek, na meg az első volt, ugyi:-).
A második nász szintén a gyerekek miatt volt elsősorban, és azért is, mert hittem abban, hogy család-házasság-férj-feleség-gyerekek..., szóval ilyesfajta kispolgári csökevény uralta az elmémet.:-))) És mit tagadjam, van egyfajta perverzióm, nevezetesen szeretek feleség lenni.:-D
Harmadszorra nem kellett volna. Éreztem, tudtam én...:-((. Ez egyfajta gesztus volt Gesztenye felé, hogy elhiggye végre, hogy hozzám, hogy ide tartozik (más városban élt, a kapcsolatunkért számolta fel a családját, ahol egy gyerek van..., és hagyta el a közeget, ahol több, mint 40 évet élt). Szerettem volna bizonyítani, hogy nem csak átmeneti szállást adok, hogy nem ideiglenes a kapcsolatunk. Azt vártam ettől, hogy az önbizalma, magabiztossága megerősödik, hogy nem szorong majd attól, hogy elveszíthet, hogy lehet családfő...:-(((, hogy gyökeret ereszt, hogy asszimilálódik.
Semmit nem ért.:-(( Nem olyan rég tudom, hogy mentálisan beteg. Ő maga sem ismerte, a baj nevét, a gyógymódot. Csak az volt biztos számomra, hogy nagyon rosszul érezte magát a bőrében, és nyilván ezért bántott engem is lelkileg...:-(((.
Hát kb. ennyi. Oldalakat tudnék megtölteni, de ki kíváncsi rá...?:-))))
// A szabadságot én is élvezem, Nagyon.:-) Nem kell minden percemről, gondolatomról beszámolnom, nincs gyomorgörcs, nincs megfelelési kényszer - kegyelmi állapot...:-))//
Abban biztos vagyok, hogy papírfüggetlen a szakítás fájdalma, bonyodalma, stb.
Csak valahogy azt gondolom (az én véleményem csakis), hogy esküvőből elég volt egy, nagyon akartuk h örökre szóljon, nem így történt. Másodszorra már magamnak nem hinném el, hogy örök az eskü, én nem tenném papírra.
"Valahogy én azt érzem, hogy nincs az a szitu h még egyszer megbonyolítanám az életem azzal, hogy aláírom a holtomiglant. (Ja, és felüdítő h soha többé nem lesz anyósom:))))))))))"
Az a helyzet, hogy mindegy, hogy aláírod-e azt a bizonyos papírt, ha hosszú közös évekről van szó, gyerekekről, anyagiakról, lelki és érzelmi kötődésekről, élettársi kapcsolatból is ugyanolyan nehéz a leválás.
Igazából nincs tuti recept, mert a gyerekeket akkor sem felezheted el, az anyagiakon akkor is osztozkodni kell (hacsak nem előre gondolkodik valaki és nem csinál egy vagyonjogi szerződést, viszont ebben az esetben számolni kell azzal is, hogy a párocskád kérdőre von, ami a bizalmat illeti), a megélhetés akkor is nehéz egyedül gyerekekkel. Szóval, egy kutya, a papírozási részt pedig valahogy el kell viselni, hamár valaki karikagyűrűt és esküvőt akart.
Szerintem nekem az szerencsés, hogy a gyerekek nem kicsik, az apjukkal való kapcsolatuk nagy részét tudják menedzselni, felém bejelentési kötelezettséggel tartoznak, hogy mikor mennek és mikor jönnek. Ahhoz képest h két hete a halálomon voltam, most remekül érzem magam, legalábbis amikor az ex semmiféle kontaktot nem teremt. Időnként sajnos elkerülhetetlen. Tudom, hogy ez még sokáig egy törékeny kiegyensúlyozottság, de akkor is nagyon értékelem.
A gyerekek hogy viselik, hogy most megint borul a család?
Bujkál bennem egy kérdés, de nem szeretnélek megbántani, csak a kíváncsiság miatt írom le, kérlek, meg ne haragudj! Ja, és ne válaszolj semmire, ha indiszkrét, csak annyira adja magát a kérdés, hogy miért akar az ember lánya papírt a kapcsolatáról? Valahogy én azt érzem, hogy nincs az a szitu h még egyszer megbonyolítanám az életem azzal, hogy aláírom a holtomiglant. (Ja, és felüdítő h soha többé nem lesz anyósom:))))))))))
