Részlet Winkler Gusztáv A hadviselés művészete a kezdetektől a magyar államalapításig (Tinta, Bp., 1999) c. könyvéből:
A korabeli római, görög leírások ezzel szemben pontos leírását adják a sztyeppei harcmodornak, és ezeket katonai megfontolások is alátámasztják. Nézzük először a hadszervezetet. Tény és való, hogy a jórészt régóta nomadizáló hadseregeknél nem találjuk meg a gyalogság intézményét. Ennek nyilvánvaló oka a parasztság hiánya, és az, hogy mindenkinek van lova, és mindenki tud lovagolni. A lovasság azonban korántsem egységes, és pláne nem könnyű lovas íjász. Itt is mint a kor bármely más hadseregénél, az alapfegyvernemeket nem az etnikum, hanem a társadalmi tagozódás határozza meg. Tehát ugyanúgy volt a szkíta nemességnek nehézlovas fegyverzete, mint a szarmatáknak. Ennek talán a legfőbb magyarázata az, hogy aki anyagilag megengedheti magának, az páncélozza a lovát és önmagát. Jellemző példa erre a szarmata nehézlovasság, ahol a vértezetet vas hiányában keményfapikkelyekből oldották meg. Ezzel létrejött egy olyan nehéz páncélzat, amely hasonló a középkori európai lovag vértezetéhez. Viszonylag sok ábrázolás is fennmaradt, ezek a nehézlovasságnál (a hunokat is beleértve) a lovakat teljesen bepáncélozva mutatják. Természetesen a szegényebb rétegek kénytelen-kelletlen lovas íjászként szolgáltak. Ehhez járul még az is, hogy a birodalommá szerveződő pusztai népek hadjárataikban előszeretettel alkalmaztak szövetséges csapatokat, főként germánokat [az ilyen szövetség azonban a germánok alávetett státusából kifolyólag foedus iniquum, azaz egyenlőtlen szerződés volt Kadasman-Turgu]. E népeknél pedig megtalálható volt a gyalogság is.
A recenzió szerzői itt aligha a római ordo equesterre gondoltak...
Lovag = nehézlovas harcos
"...koszos kis ala segédcsapatot lovagnak nevezni..."
A korai középkor primitív, analfabéta, utca közepére piszkító germán lovagjait (lásd a bizánciak felháborodását erre vontkozóan a keresztes háborúkban) ezek szerint nagyobb joggal illeti ez a cím.
Kadasman-Turgu (10830): Az Arthur király c. film több szempontból épít az új felismerésekre, amelyekről (korábban már utaltam rá) Harmatta nyomán Makkay János is írt. Eszerint a Kerekasztal-mondakör parthus elemekből építkezik, és ezeket a mitológiai alapelemeket szarmata harcosok vihették Britanniába. Antoine Fugua filmje sok szempontból valósághűbb, mint a Boorman-féle 1981-es Excalibur.
Érdemes lenne Harmatta tanulmányával bővebben foglalkozni, mert ebből kiderül, hogy például az Artus, Gawain, Lancelot, Urien stb. neveknek egytől-egyig megvannak a megfelelői a pathusoknál, és ugyanazokat a szerepeket töltik be az elbeszélésben. (Nem mellesleg maga a lovas-nehézpáncélos harcmodor, a lovagi életmód is parthus eredetű.) De érdemes lenne Makkay könyvének (Attila kardja, Árpád kardja; Szeged, 1995) vonatkozó részeivel is bővebben foglalkozni.
Nekem mostanában nem nagyon jut időm "őstörténészkedni", így az újabb szakirodalmat még hézagosan sem követem, de jó fél éve a kezembe került az egyik könyvesboltban egy magyar nyelvű kötet, ami pont az Artus-mondakör iráni eredetét boncolgatta. Tudna valaki segíteni abban, kik a szerzői, és mi a címe ennek a könyvnek? Ennek az elolvasására azért mindenképp szakítanék időt.
Regionalbahn (10838): Sok szempontból valósághűbb, más szempontból viszont van benne néhány súlyos történelmi tévedés:
1) Nem tesz világos különbséget az akkor már részben romanizálódott britonok és a piktek között.
2) A szászok első nagy támadására Kr.u. 449-ben délen, Kentben került sor, nem pedig északon Hadrianus falánál. A szászokat Vortigern brit fejedelem hívta be zsoldosként a piktek ellen. A szászok szétverték a pikteket, majd a britonok ellen fodultak és királyságot alapítottak Kentben, majd később még vagy 8-10 másikat is Britanniában.
3) A szászok első nagy támadására 39 évvel a római légiók kivonása után került sor
4) A Mons Badonicusnál vívott csata a mai Délnyugat-Angliában, Bath városa mellett zajlott le Kr.u. 500 körül, 50 évvel a szászok első nagy inváziója után.
5) Valószínűleg nem Lanceloték kerültek gyermekként Britanniába, hanem őseik kb. 250 évvel korábban.
Egyebekben tényleg jó a film.
Egy, polgárjoggal sem rendelkező, bennszülöttekből verbuált koszos kis ala segédcsapatot lovagnak nevezni: nos, ez grandiózus történelemhamisitás - vagy szimpla hülyeség.
Ha a népnév szár 'fehér' + mata 'méd' felbontása helyes, akkor a méd, mata, mada, mita stb. népet Ammí-Ditana óbabiloni király egyik felirata említi először a Kr. e. XVII. századból.
Hattuai szövegek már a Kr. e. XIV. század végére helyezve is beszélnek mada népről, a hatti literáció bizonytalanságai miatt azonban ez az adat kétes.
De az viszont biztos , hogy ők így nevezték őket ( Marcus Aurelius tervezett egy Sarmatia nevű provinciát is.). Akkor az eredeti elnevezés másoké volt,bocs.
SCOTT LITTLETON - LINDA MALCOR: SZKÍTIÁTÓL CAMELOTIG
- Az Arthur legendakör eredetének radikális felülvizsgálata -
(Szkíta Szarvas Könyvkiadó, Nyíregyháza, 2005.)
-- Az elmúlt évszázadokban a szakemberek többsége meg volt győződve arról, hogy az Arthur király, a Kerekasztal lovagjai és a Szent Grál köré szövődött legendák ősi kelta forrásokból erednek. Egészen másképp vélekedik a két amerikai történész és néprajztudós, Scott Littleton és Linda Malcor, akik könyvükben azt próbálják bizonyítani, hogy a legendakör magja azokkal a szarmata és alán lovagokkal került a II. századi Britanniába és az V. századi Galliába, akik valaha a Római Birodalom légióival harcoltak együtt a "barbárok" betörései ellen, a Birodalom határai mentén.----
A mozikban ment egy film Artúr királyról nemrégiben. És ott Artúr eredetileg egy szarmata előkelőség fia volt akit túszúl adtak a rómaiaknak. De ez nem pontos,mert az " igazi Arthus " az ötödik század végén élt(ha élt) és a betörő szászok ellen harcolt a maga keltáival. Ha a film igaz is lenne akkor elég öregecske lett volna Artúr. Mivelhogy, az ötödik század elején vonták ki a csapataikat a rómaiak.
Szarmata sodronying
Szarmata (mások szerint parthus) nehézpáncélos lovas Traianus győzelmi oszlopáról