Igen sértő voltam Geo kartáccsal (súlyosbító körülmény némi söradag) és noha ő is szerepet játszott az események eldúrvulásában, az én szerepem jóval nagyobb.
Először arra gondoltam, hogy átmegyek másik topikra, az alábbi javaslat szerint, de azt hiszem, hogy jobb lesz erre külön nyitni egyet. Jók az ötleteid. Legalább meglátjuk, hányan vagyunk békepártiak, és mit szólnak a "harcosok" a dologhoz. Még gondolkodom kicsit a címen én is.
A konkrét teendők közül az első helyre azt tenném, hogy nyissunk egy önálló témát, ahol ezeket a kérdéseket nyugodt és békés körülmények között meg lehetne vitatni.
Ezt a Mea Culpa topicot pedig meghagyhatjuk arra a célra, amiért létrehozták.
Mivel én már jónéhány topikot nyitottam, a topiknyitást kezdhetnéd te is, ezekkel a gondolatokkal, amit itt leírtál. A topik címe nem lehet több 39 karakternél, és jó kifejező cím kellene, ami felkelti a mindazok érdeklődését, akiknek hasonló gondolataik vannak.
Néhány javaslatot teszek a címre, de szívesen olvasnám a te javaslataidat is, másokét is, aztán közösen is eldönthetjük, hogy mi legyen a cím. Nem ragaszkodom saját elképzeléseimhez, ezek csak ötletek.
Abban tökéletesen egyetértek, hogy aki meglátogatta a Mea Culpa topikot, azzal lehet valamit kezdeni.
Én is látogatom:)))))))))))).........bár okot a beírásra sosem váltottam ki.
Az is teljesen mindegy, hol kezdünk el végre beszélgetni közös dolgainkról, csak beszéljünk. Azért bátorkodtam a másik topikot ajánlani, mert ez a topik nem erre született, amaz viszont erre.
És egy kis éle is volt a dolognak, mégpedig az, hogy leírhassam bánatomat, a "békét, gondolkodást" kínáló topik/ok/, méltatlanul süllyed/nek/.
Egyenlőre kicsi a hajlam /nincs még kritikus tömeg/, a közös gondolkodásra, én legalábbis úgy érzem. Mindenki a maga oldalán hajózva próbálkozik.
Akinek eszébe jut a mea culpa, bármelyik oldalon is áll, azzal már el lehet kezdeni a beszélgetést.
Hátha lesz itt közgazdász, aki valóban megoldást kereső gondolatokkal tud hozzájárulni a közös gondolkodáshoz, esetleg politológus, vagy más, gondolkodó ember.
Ha előbb gondolkodunk, akkor az idulatok a hátérben maradnak. Ha az érvek mentén haladunk, előbbre jutunk, mert az érvek előre vezetnek, nem úgy mint az indulatok.
Azért nem gondolom, hogy ott, ahol a fegyverek csörögnek, szitkok röpködnek, megfér a konszenzus. Próbáltam, de vagy lefasisztáztak, vagy lekommcsiztak, pedig hasonló gondolatokat feszegettem. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy kell a befogadó közeg.
Minden nagy üzlet kicsiben indul.
Szerintem itt és most már a konkrétumokról kell beszélni a fórumokon is, és a megoldást kell keresni.
Vészhelyzetben először a veszélyt kell elhárítani, majd csak azután lehet elemezni. Mindig bele esünk abba a hibába, hogy visszamutogatással és fölösleges elemzésekkel kezdünk, ami ádáz csatákba, véget nem érő vitákba torkolik, ahelyett, hogy a "mit tegyünkön" gondolkodnánk.
Mindenki beszél programokról, még esetleg nevet is ad neki, de hosszútávú stratégia nem körvanalazódik egyikből sem.
Aztán beszélhetünk az értékekről is. Jobb és bal oldali értékekről. Melyek azok az értékek, melyek most feltétlenül szükségesek a túléléshez?
Melyek azok az értékek, melyeket közösen elfogadunk az előrelépés érdekében? Aztán melyek azok, az értékek, melyek csak a másik oldal számára jelentenek értéket. Akkor meg kell tanulni azokat elfogadni, és tiszteletben tartani. Ne akarjuk a másik véleményét megváltoztatni, higgyünk sajátunkéban.
(A legtöbb házaság ott romolhat el, ha az egyik fél próbálja megváltoztani, vagy saját képére formálni a társát és ezt tól erőszakosan teszi. Amúgy ez természetes úton is csak idő kérdése. )
Ha ezzel tisztában vagyunk, és elfogadjuk egymást minimum szinten legalább, (nem kell egymás nyakába borulni) akkor válaszolhatunk olyan kérdésekre, hogy:
Ideje a békességnek... Azt látom, hogy magasra csapnak az indulatok. Belül is, kívül is. Nem akarok ezen az úton továbbmenni. Úgy érzem, ez nem jó irányba visz.
Átgondoltam, mit tehetek én ebben a helyzetben. Nem sokat... de azt a keveset, ami rajtam múlik, azt meg akarom tenni.
Meg tudom tenni, hogy bocsánatot kérek mindenkitől, akit akaratlanul vagy egy vita hevében személyében megbántottam. Bocsánatot kérek!
Meg tudom tenni, hogy új lapot nyitok mindenkinek, és ezentúl nem ignorálok senkit csak azért, mert egyszer bármilyen ok miatt úgy határoztam, hogy nem állok vele szóba. Nem akarok őrizgetni semmilyen régebbi sérelmet. Ezek el vannak felejtve. Semmi ilyesmit nem fogok magammal cipelni a továbbiakban.
Ez a személyes kiengesztelődés egy egyoldalú lépés részemről. Senki mástól nem várok el magam iránt hasonló lépést. Az ilyesmi úgyis mindig belülről születik meg, kívülről nem várható el. Bennem megszületett, és ennek megfelelően cselekszem most.
Végül pedig mindez nem jelenti azt, hogy mindazt, amit tiszta lelkiismerettel igaz ügynek érzek, ne képviselném továbbra is változatlan hévvel! Ezt úgy is megtehetem, ha közben még sokkal jobban törekszem arra, hogy a másik személy iránt, akivel éppen beszélek, ne legyen bennem semmiféle negatív indulat.
Ezúton is elnézést kérek attól az ismeretlen rendőr fhdgy-tól, akit az őt el nem látó orvos ügyében nyitott topicban többrendben (ha csak feltételes módban is) megrágalmaztam.
Hagyjuk jó? Ha törölték az idiótát meg az idióta topicját - akkor nem tudom bizonyítani hogy mit olvastam tőled - illetve nem tudom megnézni hogy tévesztettelek e v.kivel. Szerintem nem - de mindegy.
Emlékszel egy borsosalmák ámokra/azOrbi meglopta a gyerekeket/meg meglopott még v.kiket. Na ott olvastam - de már nem tudom bizonyítani. Val.szeg az idióta topicját is törölték. Még az etnicistába be is akartam másolni a hszt - aztán elfelejtettem. Mindegy. Marad az M.C.
