Azért nem semmi hogy van még ilyen is a 21. században:
A fórumon olvasom valakitől:
"Akit elhamvasztottak annak annyi. Nem fog feltámadni legfeljebb reinkarnálódik.
NO COMMENT!
Van olyan állat, amelyik képes eltenni magát egy időre, majd újra életre kelni.
Több békafajra is jellemző, hogy az év hideg hónapjaira az iszapba ássa magát, és úgymond, takarékos üzemmódra kapcsolva vészeli át az időszakot. A Hyla crucifer azonban, mely a levelibékafélék közé tartozik, nem egyszerűen ezt teszi: beássa, majd úgy hibernálja magát, hogy teljesen keményre fagy, és szíve sem dobog.
Bár a fagyás a szerveket elvileg roncsolná a jégkristályok miatt, a békáét nem. Szervezetében ugyanis a glükóz magas koncentrációban van jelen, ami a szerveknek természetes védelmet nyújt a végzetes fagyás ellen. Amikor tehát a körülmények barátságosabbra váltanak, a béka, mondhatni, visszatér a halálból. Kiolvad, és tovább él, mintha mi sem történt volna.
Vagy az erdei béka ( Rana sylvatica ) és néhány más faj képes túlélni a fagyhalált azáltal, hogy fiziológiai folyamatok sorozatával saját "fagyállót" termel, amely megvédi a létfontosságú szerveket a jégkárosodástól. Ez a rendkívüli alkalmazkodás lehetővé teszi számukra, hogy testük akár 60-70%-a megfagyjon a téli hónapokban.
Hát persze, mert egy halott önmagának nincs szüksége önmaga fenntartására. Akkor is a halottak között lesz, ha az élők kitennék fenntartott halottjaik közül.
Nincsen meghalási pillanat, nincs szellem kiszállása, egyszerűen arról van szó hogy életfunkciók vannak-e vagy nem
Ha a lefagyasztás és felolvasztás után újból megjelennek az élet funkciói (amúgy valószínűleg ezt elérni soha nem lehet), akkor újból él a test. Ez ennyire egyszerű.
"A XXIX. században" c. regény Jules Verne neve alatt jelent meg. Az egyik epizódban egy száz évvel korábban lefagyasztott tudóst próbálnak felolvasztani nagy közönség, újsáírók előtt (eszerint lesznek még újságok). Kudarc, a tudós már a lefagyasztáskor meghalt.
Igen, persze átvitt értelemben. Jómagam ezt a sort úgy értelmezem, hogy a régiekre gondolva az ember melegséget érez, idő nem számít, hogy mikor mentek el. A csillag már kihunyt, de a fénye még úton van.
Nem tudom, hányadán állunk a tudattal. Talán elégtelen rá az emberi agy. Persze halandó, de nem vesztes.
Teljesen mindegy hogy hamvasztják (40-60 perc vagy porlad (10-20 év) csupán időbeli eltérése van, de végeredmény ugyanaz: kb. 4-7 dl por.
Egyszerű fizikai jelenség gyors és lassú égés. A korhadás, porladás is égési folyamat, csak lassan megy végbe, de eközben is keletkezik hő. Lásd amikor a meleg ágyásokat friss trágyával fűtik, ahogy bomlik a trágya úgy ad le hőt.
„Emlékezz ember, hogy porból vagy, és porrá leszel”
Jelzem, hogy én dolgoztam krematóriumban, mint hamvasztó mester.... Még mielőtt jönne egy ügyeletes okoskodó majom :-)
