Abstract: ThederivationoftheMaxwellequationsisreproducedwhereby magneticchargesareincluded.Thisansatzyieldsfollowing results: 1)LongitudinalAmpèreforcesinadifferentialmagnetostatic forcelawareimprobable.Otherwiseaelectriccurrentwould generate magnetic charges. 2)Simplemagneticandelectricinducedpolarizationphenomena are completely analogous and are described by a Laplace equation. 3)Permanentmagneticfieldscanbeunderstoodtobecausedby magneticcharges.Consequently,amovingpermanentmagnet representsa magnetic current which generates a electric field. 4)The electromagnetic tensors of energy and momentum have some additional terms which are written down generally. 5)Iftheelectricmaterialparametersareinfluencedbynon- electricvariables(forinstancetemperatureorpressure),the formalismofelectrodynamicsisnotsufficienttodescribethe system and has to be completed by further differential equations fromthe other areas of physics. 6) Nonlinear electro-thermodynamic systems may violate the second lawofthermodynamics.Thisisillustratedbyaelectriccycle withadata storing FET invented by Yusa & Sakaki.
What the Hell on Earth? Ez egy matematikai tétel, hogy a rotáció divergenciája nulla.
és megérteni, hogyan van összerakva a dolog. Pszi fgv tulajdonságai, linearitás, operátorok, sajátérték, sajátfgv.
Mindenki sejti, hogy a linearitás csak gyenge perturbáció esetén érvényes.
Az, amit diffegyelnletek megoldásával próbász csinálni, önmagában lehet érdekes meg nehéz feladat, de jóformán semmi köze ahhoz, amit kvantumfizikának neveznek.
Ez NEM kvantumfizika, hanem kvantumtérelmélet.
A hullámfüggvény a mező felett lakik.
Azt kellene megmagyarázni, hogy a szabad elektron nyugalmi energiája miért 511 keV.
Nem azért kell kitalálni, mert könnyű. Hanem mert nehéz.
(Persze egy ilyen mondat után nem érdemes Dallas-ba utazni sisak nélkül.)
Lehet másik oldalról is elindulni, nem hullámfüggvényekkel, hanem vektorokkal meg mátrixokkal. Ott egyszerűbb a sajátvektor és sajátérték, egyből nyilvánvaló mit jelent. Aztán később össze lehet kötni a hullámfgv-ekkel.
Nem tudom, mennyire megy az angol, rengeteg jó előadás van.
Leírsz pár dolgot, ami miatt az a gyanúm, hogy teljes és tökéletes félreértésben vagy az egész kvantumfizikát illetően. Integrációs konstansok, V(pszi), vagy az az elképzelésed, hogy valahogy majd a pszi megoldása szolgáltat diszkrét valós számokat stb.
Szóval, valahol sokkal előrébb kellene kezdeni.
Van pl. Tellernek két előadása. Valamelyest képbe jönnél, ha megnéznéd őket, különösen a másodikat. (célszerű másfélszeresre gyorsítani)
Vagy Orosz előadásit, az persze több időt és erőfeszítést igényel.
Az alapfogalmakat meg kell ismerni, és megérteni, hogyan van összerakva a dolog. Pszi fgv tulajdonságai, linearitás, operátorok, sajátérték, sajátfgv. Nem megy ezek nélkül.
Az, amit diffegyelnletek megoldásával próbász csinálni, önmagában lehet érdekes meg nehéz feladat, de jóformán semmi köze ahhoz, amit kvantumfizikának neveznek.
Feltételezhető, hogy x-ben és t-ben antiszimmetrikus.
Lásd a haladó síkhullámot: sin(kx-ωt)
f := f( g(x-t) )
Most c=1 mértékegységet választunk az egyszerűség kedvéért.
Azt is feltételezni kell, hogy periódikus a megoldás,
ezért az integrációs konstansok valamilyen sorozatot alkotnak.
Az alap kvantumfizikában egy részecskét bezárunk,
dobozba vagy potenciálgödörbe. A differenciálegyenlet általános megoldásának szabadon választható konstansait a határfeltételekhez kell illeszteni. Emiatt van több megoldás.
Következő szint:
Nincs explicit doboz, a vákuum mindenütt egyforma.
Viszont a potenciál változik a hullám amplitudója szerint.
Vagyis a hullámegyenletbe V(x) helyett V(Ψ) kerül.
"Ez egy önálló fizikai jellemző, egy kvantumszám, amit az SU(2) szimmetriával lehet matematikailag leírni. Van némi hasonlósága a mechanikai forgással, ettől örökölte a nevét, de messze nem azonos vele."
.
Na igen.
A bájos kvark például bájos, bájos, de közel sem annyira, mint mondjuk a Dörner Csenge. :)
Azokat a tulajdonságokat, amiknek nincs megfelelője a mi környezetünkben, mégis csak le kell írni valamilyen jelzővel, hogy könnyebben lehessen a dologról beszélni, és a fizikus hallgatóknak könnyen megjegyezhető is legyen.
A XX. század első harmadában a fizikusok átkerültek Alice Csodaországába az általános relativitáselmélettel és a kvantumfizikával, a többi ember meg maradt a megszokott, köznapi valóságban a maga ezen alapuló fogalmaival, a valóságról és a józan észről kialakított elképzeléseivel.
A fizikus szerint meg nem az a jó kérdés, hogy miért olyanok a kvantumfizika törvényei, amilyenek, hanem az, hogy a minket körülvevő méretekben már miért nem olyanok?
Van az objektum, az elektron. Ezt modellezzük valahogy.
A modellben aztán definiálunk dolgokat, amikből származtatjuk az objektum tulajdonságait.
Pl. mező gerjesztett állapotával modellezzük, és akkor a mező meg a spin nevű tulajdonság össze lesz kötve.
Lehetne másik modellt készíteni, ahol egy pont, ami ilyen meg olyan, pl. spinje van, töltése van, mágneses stb. Ebben a modellben a spint természetesen nem a matematikai pont tulajdonságaiból vezetnénk le, hanem külön hozzáadnánk valahogy.
Ha mégnézed a mező modellt, ott sem közvetlenül a mezőből úgy általában következik a spin, hanem ez egy ilyen meg olyan mező... :-) Vagyis tulajdonságokat adunk a mezőnek.
Ez egy önálló fizikai jellemző, egy kvantumszám, amit az SU(2) szimmetriával lehet matematikailag leírni. Van némi hasonlósága a mechanikai forgással, ettől örökölte a nevét, de messze nem azonos vele.
Ha a hullámforrás mozdulatlan, és a dolgot a közeghez viszonyítjuk, nyilván nem változik a hullámhossz, de a frekvencia sem. A frekvencia csak a mozgó megfigyelő számára változik.
Ha a hullámforrás mozog, a hullámhossz is, a frekvencia is változik.
