Hát sztem ez mérhetetlen, és talán nincs is rá szükség. Vannak a panaszból semmilyen körülmények között ki nem álló energiavámpírok, az ővboldogságukkal törődni kb. fölösleges. Ugyanakkor vannak az időnként dajdajozó nincstelenek, akiket ha egyik pillanatban kérdezel minden rendben van, 1 hét múlva meg világvége. És amúgy ez az utóbbi mindannyiunkra jellemző kisebb ingadozással.
Több év alatt azt figyeltem meg, hogy bármilyen nehéz is nem inni, vagy bármilyen súlyosak az elvonási tünetek, de nem tudok mások helyett nem inni, és nem tudom másvalaki helyett abbahagyni a drogfogyasztást ... stb. Azért pedig magamnak vagyok hálás hogy közel 40 éve abbahagytam a dohányzást, mert senki más nem tudta helyettem abbahagyni. Darwin ma is köztünk él és dolgozik, de a végén persze mindenki meghal - úgyhogy azt is kipróbálom egyszer mint mindenki aki megszületett.
Ezt a háborús izét abból a szempontból nem tartom valami különleges szokatlan eseménynek, hogy humánetológiai jelenség, az emberek a világ teremtése óta a "háború" nevű játszmát játszák, aminek az a vége hogy jó sokan megölik egymást, egészen addig amíg már semmit nem számítanak a kulturális vagy politikai szempontok, csak annyi hogy életben megússzák - és akkor kész. Akkor amikor már nincs győzelem meg haza meg igazság, csak egy döglött ló az út szélén amiből haza lehet vinni valamit megenni ha még van olyan hogy haza, de leginkább az se. Aztán amikor megerősödnek elkezdenek okoskodni és kezdődik minden elölről. Ez is a samsara része, amit nem tudok megállítani csak helyezkedni benne, és hát megpróbálom a legtöbbet tenni ami tőlem tellik és remélem elegendő lesz. Ha nem lesz elég, akkor Darwin újra kísérletezik majd másvalakivel.
Az egyszeri tanító mondta az utolsó tanácsai élén:
"Önmagatokból merítsetek világosságot. Támaszkodjatok önmagatokra, ne hagyatkozzatok senki másra ..." ésén hozzá szoktam tenni hiánypótlásként: "... mert más úgyse segít"
a World Happiness Report nem a szubjektív érzelmi állapotot jelölő boldogságot méri, hanem inkább általános elégedettséget, vagyis olyan külső tényezőket, amelyek társadalomtudományi módszerekkel mérhetők, és ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy Finnországban ne lennének problémák. Kérdésekre válaszolva beszélt a finnek alkoholfogyasztási szokásairól, amik inkább a kelet-európai, mint a nyugat-európai szokásokra hajaznak, és arról is, hogy az egészségügyi ellátásban is mutatkoznak területi különbségek és problémák.
. A finnek sokszor úgy fordítják le a kutatás eredményét, hogy Finnország nem feltétlenül a legboldogabb vagy legsikeresebb ország, hanem a legkevésbé sikertelen
Az első mutató, amit a World Happiness Report figyelembe vesz, az az egy főre jutó GDP értéke, ez pedig természetesen azt vonja maga után, hogy a gazdag országok jobban fognak szerepelni a boldogságjelentésben, mint a szegényebbek. Akkor ez azt jelenti-e, hogy a pénz mégis boldogít?
A Lukács által bemutatott kutatásokból az derült ki, hogy igen is, meg nem is. A jövedelem és az érzelmi jóllét összefüggéseit kutató Matthew Killingsworth 2021-ben bemutatott tanulmánya szerint például a növekedő jövedelem eleinte jelentősen hozzájárul a megítélt boldogságához, de egy ponton túl már hiába csörög egyre több pénz a kasszában, az egyre kevésbé hat a megítélt boldogságra. Vagyis a pénz alapbiztonságot nyújt, rengeteg stressztényezőt kiiktat, de a boldogság szempontjából egy ponton túl már nem igazán számít.
Ám a függőségtől való szabadulás - akár mint a drogoknál - elvonási tünetekkel jár együtt. Gyakran elviselhetetlenül. Komoly testi tünetekkel (amelyeknek sosincs felfedhető kiváltó oka). Sokan éppen ezzel küzdenek, az ösztönös megvonással, s csodálkoznak - mi lehet a bajuk, mert orvosilag minden rendben.
De - ideiglenesen - félretéve a megvonást: Dr. Máté Gábor mélyebbre megy az orvosi tapasztalatai által: a függőség mindig valamilyen gyerekkori traumára vezethető vissza. Olyanra, amelyre nem is emlékszünk, s csak tör föl bennünk a feszültség. Akár 80 év után is!!! (ez saját személyes tapasztalata is). És a traumák gyakran a szülőktől erednek, amelyek részükről NEM tudatosak. Ők is traumák miatt lettek olyanok, és akaratlanul (szinte mindig) átadják gyermekeinek. S ugyanígy vissza a szüleikhez, akár hetedíziglen (gondolom a talmudban is benne van). Könnyen lehet, hogy a ma függőségei egy régi háborúból származnak.
Ma pedig - a "személyes döntést" átugorva - globális "gyógyulást" igyekeznek egyesek kicsikarni. Ez pedig leghatékonyabban egy háborúval érhető el. Aminek soha sincs nyertese. Ami csak rombol. De a történelem tényei mutatják: mentálisan helyrerázza a tömeget. A könnyű élvezetek infrastruktúrái elpusztulnak. A borzalmak mindenféle hétköznapi elégedetlenségeket elfednek. S csak annak örülünk majd, hogy végre vége.
Nem tudom elhinni, hogy a jelen helyzet reális konfliktuson nyugszik. Sokkal inkább egy megtervezett színjáték az egész. Az egyik főszereplője is egy színész.
A lényeg: minden kezdődik előröl. Traumák, majd generációról generációra azt átadva, s függőségekben megélve.
Állítólag a franciák mondják, hogy mindent ki kell próbálni az életben, legalább egyszer. Csak aztán (ezt én mondom) van aki úgy marad. Ettől végtelenül személyes döntés arról a sok izéről amit az a sok ember csinál ... lemondani. Az meg a talmudból van, hogy mindenki elsősorban a saját sorsáért felelős.
Ha már aktuálpolitika (esetleg), akkor én úgy látom, hogy napjainkra vált egy - a politikába mélyen besimuló, de valójában becsempészett - nézet egy kínzó katasztrófa felé sodró, általános hitté.
Induljunk ki egy keleti bölcs királyfiból, aki 2500 évvel ezelőtt egy forradalmi felfedezést tett, és megvilágosodott előtte a boldogság lényege.
Ő volt az, akinek a királyi udvar4ban mindene megvolt, minden kívánságát rögtön teljesítették, de valahogy úgy érezte, mégsem boldog, sőt egyre boldogtalanabb. S egy alkalommal a nép közé vegyülten döbbenten tapasztalta, hogy egy szegény ember, aki talán nem nyomorban élt, de szűkölködött: sokkal boldogabb nála.
Kipróbálta hát önkéntesen az aszkéta életet, de az nem hozott javulást. Majd évek alatt kidolgozta azt az elméletét, amely a mai napig létezik, és sokan eszerint élnek. Ő ezt a folyamatot megvilágosodásnak nevezte, magát pedig megvilágosodottnak.
Valamikor ezt az elvet átvette az európai kultúra, de csúnyán visszaélt vele, és a "megvilágosodott" szót latinul használta (fordítsuk csak le!). Innentől a boldogság keresése politikává változott!
Ez az aljas politika aztán szinte napjainkig élt, és azt a nagyon is elhihető - ám hamis - elvet hirdette, hogy boldogok az átélt örömök, élvezetek által leszünk. A fényűző királyi udvarokban ez mindig háborúba torkollott. Ma a demokráciának hitt rendszerben, mint "királyi" udvari uralkodó kör (a nép) már 50 éve a bőséget nyújtó fogyasztói társadalomban él, mert a hamis elvet elhitetve velük, mindenki ezt szavazza meg. És évtizedek alatt a lét háborúba torkollik.
Bizonyságként csak nézzük meg a felsőbb körök gyermekeinek többségét: a legtöbbjük mentális problémákkal, és függőségekkel (gyakran drog) küzd. Ezt hozza ki belőlük nagyon hamar a bőség és a jólét. És 50 év alatt ezt hozta ki a fejlett nyugatból ugyanez (csakhogy a függőségek ma már a digitális világból származnak).
Kezdjük azzal, hogy mi is a boldogság? Egyáltalán melyikre gondolunk a sok fogalom közül, amelyet letakar?
Ha pedig tudományosak akarunk lenni, akkor mi a mértékegysége? Talán a "happy"? (és van kiloheppy, vagy centiheppy?)
Vagy ez valami teljesen más, és nem a természettudomány körébe, hanem a materializmus által lenézett (és tudománynak nem tartott) "bölcsész elmélkedés" vizsgálódása alá tartozik?
Egy azonban biztos: ez is az emberek tudatában lévő, valamiféle érzés, vagy érzésforma, és mint érzés, nem tartozik a logikával megfejthető dolgok közé. Az emberi érzések fölül képesek bírálni mindenféle logikát, illetve az adott egyén az érzéseire logikusnak tűnő magyarázatokat (narratívákat) képes adni. Ugyanis az agyunknak ez a kimagyarázás az egyik legfontosabb önvédelmi mechanizmusa. Na innentől már kezd a tudomány felé közelíteni a dolog, melyben az agykutatás, a hormonok, a biokémia és persze a pszichológia és társterületei tartoznak.
a kereszténység a lényeg. orbán viktor főpapja, németh sándor elhozta magyarországra az usa-beli tévéprédikátorok által kifejlesztett ún. "siker és jóléti evangéliumot". orbánék fokozatosan vezetik ezt be, és akkor Mo népe is boldog lesz.
Az átlaggal szemben, ez nem cáfol semmit. Szerintem, ha sok a boldog, és az öngyilkos is viszonylag sok, az nem azt jelenti, hogy az átlag nem lehet Európában a legboldogabb. Sok helyen nyilván több a nem igazán boldog, de nem is öngyilkosan elkeseredett.
