Vallásosak és egyéb világnézetűek is folyton hivatkoznak arra, hogy érzik Istent vagy Istennel kapcsolatos dolgokat. Van aki a "szívével érzi" van aki meg mással. Van aki csak simán érzi. De mindenki úgy beszél erről az "érzés" dologról, mintha a közmegyezés szerint ez egy fix, tisztázott dolog lenne. De mégis, mi az hogy "érzem"???
A YouTube már tele van vele (persze nem magyar klipekkel, és némelyik sokkal zavarosabb, mint egy tiszta vallás), s leginkább a meditáció kategóriába lehet sorolni. Ezek közül az a hasznos, amelyben a lehető legtisztábban NEM CSINÁLUNK SEMMIT.
Az egész nyugati kultúránk arra épül, hogy a kulturált ember mindig csinál valamit, nem tétlenkedik, és ha mást nem is, hát szórakozik. Ez azonban hosszú távon mindenképp súlyos állapotba viheti a személyt, különösen akkor, ha a gyakran végzett tevékenységek nem mások, mint könnyen megszerezhető élvezetek. És ilyenből mára már a digitális világban rengetegféle létezik.
Talán itt is helyes, ha megadom ennek a klipnek a linkjét: https://www.youtube.com/watch?v=9Zd9qvJUr-o (a feliratozást bejelölve, és a beállításoknál az automatikus fordítást magyarra állíva valamelyest érthető) Ennél a klipnél a lényeg a függőségek észrevétlen kialakulása, amelyről nem is tudunk, és csak a következményeit tapasztaljuk (motiválatlanság, állandó elégedetlenség érzet, és ismételt vágyakozás újabb könnyű élvezetekre, pl. YouTube-os klipek között órákig böngészni, de a legdurvább pl. a pornózás). Ebben az esetben az első az lenne, hogy mitől (miktől) vagyunk függők, és leszokni róla, ám az elvonási tünetek kíméletlenül jelentkeznek (ez jelzi azt, hogy függők vagyunk), és még erősebben vágyunk rá, vagy valami hasonlóra, könnyen megszerezhetőre.
És ilyenkor jön be a meditáció, ami a pokollá váló unalom, üresség állapotát betölti a semmivel, amelyen nem vágyunk semmire, nincsenek benne semmi elvárásaink, csak vagyunk, és ezt éljük át.
Keresztényeknél ez a kontemplatív (azaz szemlélődő) ima, melyben Istennel töltjük be a bennünk képződött űrt. Keletieknél a világegyetemmel olvadunk ebben össze, és érdekes, hogy az iszlámban meg mindkettő létezik. A lényeg: kikapcsolni az agyat a gondolkodásból, de lehet gondolkodást nem igénylő, automatikusan végrehajtható rítusokat is végezni.
A 100%-os közmegegyezés helyett pedig inkább az a probléma, hogy a nyugati civilizációban keverik a keresztény vallásban lévő lélek fogalmat a buddhizmusban ismerttel. Bár némi átfedés van, de abszolút nem ugyanarról van szó. Csat az elnevezésük azonos.
Ebből is látszik, az előbbi hozzászólásomban lévők jelentősége. Ugyanis az életünket (már a dínók óta) az érzéseink szintjén rendezzük be, és a felcsillant értelmünk leginkább arra szolgál, hogy "kimagyarázza" a tetteinket. Persze a mai korban (a rengeteg trauma hatására, amelyekkel a civilizációnk bombáz), leginkább a múlton rágódunk (hol rontottam el), és a jövőt próbáljuk minél precízebben megtervezni (pedig szinte soha sem jön be), s tapasztalhatóan eredménytelenül, s ezzel állandóan terhelve az agyunkat, amely a túlterheltségtől emlékezeti zavarokat produkál, és egyéb zavaró tüneteket. Fel kellene ismernünk a "sabbath" jelentőségét, amelyet vasárnap tartunk, de ehelyett ugyanúgy viselkedünk, legfeljebb csak abban másként, hogy több élvezetes programot iktatunk be, de a túlterheltség megmarad. Persze a terheltség enyhítésére van megoldás, de azt nem valami "gyógyító" elvvel kell véghez vinni, a vallástól eltávolodva, hanem éppen hogy a vallásos létmódon belül vannak erre különböző technikák.
Az újabb kutatások meglepő eredményt hoztak az agytudomány területén. Amit mi szívként deklarálunk, annak a központja a hippokampusz, azaz az agy mélyén lévő csikóhal (=hippocampus) alakú rész, amely funkcionálisan már a hüllőknél is megjelent (emiatt nevezik "gyíkagy"-nak is).
A hippokampusz felelős az érzeti ingerek tárolásáért, és közös(!) központja a fájdalomnak és az élvezetnek. Innen ered az emberi szenvedés és a gyönyör, amely hasonló ugyan, de hormonális behatásra teljesen másképp érzékeljük (noha ismert pl. a szexben a BDSM, ahol a kettő össze tud fonódni).
Ez a szervünk az emlékeket hosszú távon tárolja, szinte megkopás nélkül, és ezért tudnak nagyon régi (akár több évtizeddel ezelőtti) e,lékek ugyanolyan erővel föltörni, mintha az tegnap történt volna. S látszólag ezeket kitörölni lehetetlen, de bizonyos esetekben az újszerű EMDR technikával eredményeket értek el a PTSD tünetek kezelésénél (állítólag az alvás REM fázisában is ez történne, de nem célzottan, hanem spontán módon).
Míg a sima emlékek nehezen őrződnek meg, könnyen felejtünk, és kondicionálásra van hozzá szükség, egy-egy traumatikus élmény hatása az - az érzések szintjén - a hippokampuszba kerül, s nagy trauma esetén PTSD-t okoz. Kisebbek, melyek lehetnek akár pozitívak is (pl. a szüzesség elvesztése, pornó megtekintés) nem okoznak látványos poszttraumatikus tüneteket, de életre szóló a hatásuk. Ugyanez vonatkozik pl. egy megtérésre is, amely életre szólóan hathat ránk. Nincs olyan, hogy "felejtsük el", bármennyire is szeretnék egyes fórumozók ezt javasolni. Az értelem fölött(!!!) állnak eme érzések, és az értelem ilyenkor arra szolgál, hogy megmagyarázza jogosultságát. Értelmileg hatva rá nem hogy reménytelen, hanem mentális zavarokat kelt, így egy hitről való lebeszélés - bármily hatásosnak is látszik -, a psziché mélyén zavarokat kelt (egyes személyiségzavaroknak ez lehet az eredete). Tehát egy ilyen "gyógyulás", valójában megbetegedés (bár a mentális zavar nem betegség).
Azt, hogy az itt támadt érzések milyen kapcsolatban állnak az Istennel, a tudományos kutatások nem elemzik (eltekintve egyes megkérdőjelezhető, és a fórumon is gyakran jelenlévő önkéntest).
Amikor egy/több nem fennálló betegség (az alany által) ismert tüneteit produkálja a test – valójában a psziché. És amint sikerül a delikvenst meggyőzni arról, hogy nem szenved a képzelt betegségben, el is múlnak a tünetei.
Vagy a torz, teljesen téves énkép és/vagy téveszmék okozta tünetek, mint tömegbetegség – hogy csak egy jellemző példát említsünk: büntetőfékezés. Amikor az ön-és közveszélyes terhelt úgy dönt, hogy random ítéletet hoz, majd azt (büszke öntudattal) rögvest végre is hajtja; holott a nyilvánvaló pszichés problémái okán még arra sem alkalmas, hogy kerékpárra ülhessen.
Hogy a testi arányosság, mármint a szépség, no és a hatalom és a pénz személyiségtorzító hatásairól ne is essék szó… jaj, csak most látom milyen késő van már ehhez. (Arról nem is beszélve, hogy én akkor most… ezek szerint mit is képzelek magamról?:-))
Vallásosak és egyéb világnézetűek is folyton hivatkoznak arra, hogy érzik Istent vagy Istennel kapcsolatos dolgokat. Van aki a "szívével érzi" van aki meg mással. Van aki csak simán érzi. De mindenki úgy beszél erről az "érzés" dologról, mintha a közmegyezés szerint ez egy fix, tisztázott dolog lenne. De mégis, mi az hogy "érzem"???
