Lehet filozófiailag érvelni amellett, hogy ha már létezik egyáltalán akármi, akkor nincs okunk feltételezni egy korlátozó tényezőt, ami leszűkítené a ténylegesen létező dolgok körét. De akár sejthető, akár nem, elképzelni mindenképpen lehet egy olyan multiverzumot, amiben összességében véve minden megvalósul, ami elméletileg egyáltalán megvalósulhat.
Az összes definíció hamaza léyegében "gömb alakú", vagy nevezhetjük tautológia-szerűnek is. Minden visszavezet ide: "ÉN vagyok". Ez pedig Isten nevének lefordítása. Nem gyanús, hogy Isten VAGYOK-nak nevezi magát?
"Loeb szerint ájult tisztelet övezi az olyan fogalmakat mint a szuperszimmetria, a húrelmélet, a Hawking-sugárzás, az anti-de Sitter/konformációs mezőelmélet (AdS/CFT) és a multiverzum (végtelenül sok párhuzamos univerzum), anélkül, hogy ezeket akár parányi kísérleti bizonyíték is alátámasztaná. Loeb hivatkozik is egy tudományos konferenciára, ahol prominens fizikusok jelentették ki: ezek az elméletek bizonyára helyesek kísérleti tapasztalatok hiányában is, hiszen fizikusok ezrei hisznek benne, és az nehezen képzelhető el, hogy kiváló matematikai képességgel rendelkező tudósok egész közössége tévedésben lenne.
Mint írtam ezen felesleges rágódni, mert semmit sem ér, sem egy ember megfigyelése, sem soké, sem még néhány mérés sem.
Ez már egy bonyolultabb és összetettebb dolog.
Nem sokat ér a megfigyelés, mert az emberi elme képes önmaga becsapására, egyéni és tömeges szinten is.
A mérés sem ér semmit sem önmagában, mert annak is vannak korlátjai és hasonlóan becsapó hatásai is.
Tehát ami ér valamit, az a tudományos módszertanok minél szélesebb és sokrétübb bevetése.
Tehát a sok-sok tesztelés.
+
"Sajnos nem tudjuk egyszerűen keresni a fényt, amit ezek a távoli galaxisok bocsátanak ki. Óriási különbség van egy távoli galaxis által kibocsátott fény és a szemünkbe érkező fény között, miután több milliárd fényévet utaztunk az Univerzumban. Ezt a kezdetben kibocsátott fényt minden, ami kölcsönhatásba lép vele útja során, beleértve:
1. fényblokkoló semleges anyag, 2. forró gáz és plazma, amely szétszórja és szétszórja ezt a fényt, 3. növekvő és zsugorodó anyagcsomók, amelyek megváltoztatják a gravitációs potenciált abban a régióban, ahol a fény terjed, 4. és az Univerzum tágulása, amely megnyújtja a rajta áthaladó fény hullámhosszát."
Lehet, hogy a valóságban is van folytonosság, csak nem tudom, mi az. Hiszen az élő anyag minden pillanatban változik, minden élőlény sejtjei cserélődnek. Szerintem csak valamiféle folytonosság-érzet létezik, de ez nem abszolút folytonosság.
Ha valakit lefagyasztanának 1000 évre, akkor nem érzékelné, hogy 1000 év telt el, tehát saját ÉN-jét folytonosnak érezné. 1000 év helyére bármilyen nagy szám behelyettesíthető, akár még egy Graham szám is. Egy "Grahamnyi" idő alatt az egész világ biztosan újra összeáll. Ennyi idő eltelte után MINDEN UGYANÚGY VISSZAÁLL, csak éppen az ember átlagéletkora nem 75 év lesz, hanem 150. Tehát az ember soha nem fog meghalni, mert ÉN-jét folytonosnak fogja érezni :-)
De ha este elmegyek aludni, és alvás közben észrevétlenül lefagyasztanak 1000 évre, akkor ha majd kiolvaszanak, és pontosan ugyanabba az ágyba, szobába ébredek, akkor nem fogom érzékelni az 1000 évig tartó "szakadást" és folytonosan fogom érezni magam (ami amúgy igaz, attól még van abszolut folytonosság, holott azt írtad, nincs.
" De szerintem érdekesebb, hogy szubjektíve, belülről nézve mit él meg az ember. A szubjektív folytonosság nem olyan szigorú."
Szerintem objektív folytonosság nincs, csak a matematikában. Valóban érdekesebb, hogy szubjektív szempontból mi is az a folytonosság. Ha este elmegyek aludni, és alvás közben észrevétlenül lefagyasztanak 1000 évre, akkor ha majd kiolvaszanak, és pontosan ugyanabba az ágyba, szobába ébredek, akkor nem fogom érzékelni az 1000 évig tartó "szakadást" és folytonosan fogom érezni magam.
"A vöröseltolódás nem egyértelmű távolság-indikátor." A vöröseltolódást sok minden más is okozhatja. Tehát hibaforrás is, aki mindenhatónak képzeli. Például ami sokaknak ismerős lehet: "Vörös az ég alja, vihar lesz. "
+ "46,1 milliárd fényévre lévő tárgyakat láthatunk egy mindössze 13,8 milliárd éves Univerzumban."
+ "A nem csillagászok számára a vöröseltolódás fotometriai mérésében legalább annyira bízhatunk, mint a Loch Ness-i szörny állítólagos fotójában, amely felfedi az igazságot a természetéről."
"Sajnos nem tudjuk egyszerűen keresni a fényt, amit ezek a távoli galaxisok bocsátanak ki. Óriási különbség van egy távoli galaxis által kibocsátott fény és a szemünkbe érkező fény között, miután több milliárd fényévet utaztunk az Univerzumban. Ezt a kezdetben kibocsátott fényt minden, ami kölcsönhatásba lép vele útja során, beleértve:
1. fényblokkoló semleges anyag, 2. forró gáz és plazma, amely szétszórja és szétszórja ezt a fényt, 3. növekvő és zsugorodó anyagcsomók, amelyek megváltoztatják a gravitációs potenciált abban a régióban, ahol a fény terjed, 4. és az Univerzum tágulása, amely megnyújtja a rajta áthaladó fény hullámhosszát."
Az, aki aztán emlékszik rá, amikor elmeséli, hogy megfigyelte. Ha a megfigyelőt is a kvantum-rendszer részének tekintjük, akkor a sok-világ értelmezés tökéletesen letisztázza a mérési problémát. Ha bezárlak egy tökéletesen záró szobába a Schrödinger macskáját tartalmazó dobozban, akkor miután kinyitottad a dobozt, az én szemszögemből nézve te magad is szuperpozícióban vagy a döglött macskát látott éned és az élő macskát talált éned között.
"Miben áll az ÉN folytonossága?"
Igen. Jó kérdés. Ha egyik pillanatról a másikra megsemmisülsz, és ugyanabban a pillanatban létrejön egy majdnem pontos másolatod, azzal a különbséggel, hogy más ételeket szeret, mint te, akkor ezt te túlélésként értékelnéd, vagy nem?
A filozófia nagyon komolyan veszi azt a kérdést, hogy kívülről nézve két dolog azonos-e vagy sem. És nagyon szigorú tud lenni. De szerintem érdekesebb, hogy szubjektíve, belülről nézve mit él meg az ember. A szubjektív folytonosság nem olyan szigorú.
Ja és ezért márel is fogadnám az élettani Nobel-díjat. Persze csak mindenféle ceremónia nélkül.... de át lehetett azt venni az elmúlt két évben is csak sokkal egyszerűbben.
Szerintem mindenek előtt azt kéne tisztázni, hogy mi is az a ÉN. A kvantumfizika mindig a megfigyelőről beszél. De ki az, aki megfigyel valamit? Ha valaki mefigyel, eközben a másik nem figyel meg semmit, mert otthon alszik. Apropo: alvás. Miben áll az ÉN folytonossága? Ha este lefekszem aludni és másnap felébredek, akkor miből tudhatom, hogy én azonos vagyok a tegnapi ÉN-nel? Mi van, ha reggel felébredek és Józsi bácsi vagyok, és arra fogok emlékezni, hogy mindig is Józsi bácsi voltam? :-))
"Ha feldobsz egy kvantum-pénzérmét, mire kettéágazik a világ aszerint, hogy fej vagy írás, akkor nincsen olyan kettősség, hogy ide kerülsz, vagy pedig oda. Mind a két jövőben jelen leszel."
Biztos, hogy van két jövő?
------
Az egyik felfogás szerint az élet lineáris, van tér és egy lineárisan múló idő.
E szerint van múlt, jelen és jövő.
------
Egy másik szemlélet szerint a lét nem-lineáris. Nem létezik se múlt, se jövő csak az időtlen jelen.
Az élet állandó és örök, csak éppen állandó változás mert inkább nem anyag, hanem energia természetű.
Nem statikus, hanem dinamikus, Örökmozgó.
------
Amikor a múltra visszaemlékezel nem-e mentális képet alkotsz a jelenben?
Amikor a jövöre próbálsz tekinteni nem-e a jelenben alkoitsz mentális képet?
Valójában sohasem hagyod el a jelent. Egy elképzelést hozol létre, hogy létezik múlt és jövő is.
Ráadásul akár két jövő is de megtapasztalni nem tudod csak a jelent, csak az valóság.
A múlt és jövő egy elképzelés a jelenben.
A jelent viszont nem kell elképzelni, mert tudjuk, hogy van. Tapasztaljuk. Megcáfolhatatlan valóság.
------
Én még sohasem tapasztaltam meg, hogy kettéágazna a világ ezért nem tudom elfogadni valóságnak.
Nem voltam még egyszerre két helyen. Mitól lenne igaz, hogy ilyen a valóság?
Majd akkor lesz valóság a Multiverzum ha ténylegesen két valóságot tapasztalok meg egyszerre, addig ez csak egy érdekes elképzelés de nem valóság.
