Mióta megtudtuk, hogy még a legközelebbi bolygórendszerek is mennyivel messzebb vannak a számunkra beutazható távolságoknál, azóta nem tekinthetünk reális lehetőségként egy kozmikus költözködésre.
Kissé pesszimista vagy.:o) Ha visszatekintesz az utolsó 3 - 400 év tudományos és technikai fejlődésére, feltételezve, hogy még néhány ezer évig ez lesz a trend, akkor szerintem még bármi megtörténhet, akár a távolabbi csillagok meglátogatása is. Folyamatosan nyitogatjuk az ajtókat és mindig találunk valami csodálatos dolgot mögöttük.
Nekünk egyedül az élet földi lehetőségi érhetők el, józanul csak azokra támaszkodhatunk.
Mióta megtudtuk, hogy még a legközelebbi bolygórendszerek is mennyivel messzebb vannak a számunkra beutazható távolságoknál, azóta nem tekinthetünk reális lehetőségként egy kozmikus költözködésre.
Csillagászattal se azért foglalkozunk, hogy úti célokat keressünk.
Úgy van. A legdélebbi csillagkép (a neves benzinkomponens helyett). Ami egyben azt is jelenti, hogy onnan nézve a Föld antarktiszos oldala látszik. Azaz ha én LHS 475 b-lakó lennék, akkor lehet, hogy nem támogatnám, hogy expedíció induljon abba a csupajég-csupavíz világba. :o)
Azt nem tudjuk, most mit csinál. Hiszen a most hozzánk érkező fényét 13,47 milliárd évvel ezelőtt sugározta ki. Csak feltételezhetjük, hogy az első csillaggenerációi mind kihunytak már, s legfeljebb a későbbiek éghetnek még.)
Egyébként az ideérkező fényük útközben annyi vöröseltolódást szedett össze (az Univerzum tágulása miatt), hogy már jócskán az infravörös tartományba esik. Ami a Webb fő észlelési tartománya.
Elképesztően nagy fényerejű és nagyon régi galaxisokat talált. Az egyik 350 millió évvel a nagy bumm után keletkezett, korábban minden eddig ismertnél.
a H2 eleve ellentmond annak az Univerzum nagy léptékeiben megfigyelt (Zeldovics-palacsinta szerű) anyagcsomósodási mintázatnak, ami miatt egyáltalán felvetődött egy kölcsönhatásmentes (sötét) anyag létezésének feltételezése.
Egyébként ha te közismert tényeket akarsz tagadni, ahhoz neked kellene forrásokat produkálnod, nem pedig tőlem követelned, hogy ugyan igazoljak már olyan kozmológiai alapokat, amelyek évtizedek óta az egyetemi tananyagok részei.
De mivel te láthatóan híján vagy az ilyen ismereteknek, segítek, megadom neked a Szegedi Tudományegyetem infravörös és szubmiliméteres csillagászatot oktató tananyagának linkjét:
Infravörös-csillagászati kronológia 1800William Herschel: az infravörös sugárzás felfedezése 1856Ch. Piazzi Smyth: termopárral detektálta a Hold IR-sugárzását 1878Samuel P. Langley: széles hullámhossztartományban érzékeny bolométert fejlesztett ki 1915William Coblentz: termooszloppal 110 csillagot mért 1920-as évekSeth B. Nicholson és Edison Pettit: szisztematikus IR- észlelések vákuumos termopárral 1948: IR-mérés alapján a Holdat finom por fedi 1950-es évek: a PbS-detektor bekerül a csillagászatba; IR-sugárzás hatására változik a cella ellenállása; a hűtéssel nő az érzékenysége (cseppfolyós N, 77 K); 3m-ig alkalmas detektor; G. Kuiper bolygóészlelései 19591961Harold Johnson: R, I, J, K, L sávok, az első közeli-IR fotometria 1961Frank Low: Ge-bolométer; a sugárzás felmelegíti a fémet, változik a vezetőképesség; egészen alacsony hőmérsékleten működik jól (4 K, cseppfolyós He, dewar)Infravörös-csillagászati kronológia 1960-as évekballonokra szerelt detektorokkal 100m-ig érzékeltek 120 fényes IR-forrást a Tejútrendszer fősíkjában 1967rakétás mérésekkel a teljes égbolt térképe 4, 10 és 20m-en; 30 perc alatt 2363 IR-forrás (AFGRL-felmérés); legfényesebbek a HII-zónák és a csillagkeletkezési régiók; detektálási határ 100 Jy 1967a Mauna Kea Obszervatórium megalapítása (4200 m magasan) 1968Robert Leighton és Gerry Neugebauer 2,2m-es felmérése; 20000 forrás az égbolt ¾-éről (csillagkeletkezési tartományok, galaxisok, a Tejútrendszer centruma stb.); az első katalógusban a legfényesebb 5000 forrás szerepelt 1974a KAO repülésének kezdete a légköri vízgőz 99%-a fölött (2 évtizedig szolgált) 1975 körül3 ballonos repülés az ősrobbanás ellenőrzésére (mikrohullám); 1 K-re hűtött kriosztáttal; a legfontosabb bizonyíték a COBE előtt 1980-as évekpanorámadetektorok IR-ben; rohamosan fejlődő képalkotásInfravörös-csillagászati kronológia 1983IRAS (Egyesült Királyság, Hollandia, USA): 12, 25, 60 és 100m; kb. félmillió forrás (az addig katalogizált csillagászati források száma is annyi volt); felfedezések: galaktikus cirrusz, a Vega porkorongja, IR-galaxisok 1985Spacelab2: térkép a Tejútrendszer fősíkjának 60%-áról 19891993COBE: nem egyenletes a mikrohullámú háttérsugárzás 1990-tőlHubble-űrtávcső (IR + optikai + UV tartományban észlel) 1990-es évekadaptív optika; IR-hullámhosszakon is kedvező hatás 1994-tőlSPIREX (South Pole Infrared Explorer): az Antarktiszon 60 cm-es távcső, 1999-től 10241024-es InSb mátrixdetektor (USA, Ausztrália); alacsony hőmérsékleti háttér, tartós sötétség 1995. márc.IRTS (Infrared Telescope in Space): 28 nap alatt az égbolt 7%- át mérte (Japán) 1995. nov.1998. ápr.ISO (ESA): 60 cm-es távcső 2,5240m között, ezerszer érzékenyebb az IRAS-nál 1996. ápr.1997. feb.MSX (Midcourse Space Experiment): 4,226m között az IRAS által kihagyott égrészt vizsgálta (USA)Infravörös-csillagászati kronológia 19962001DENIS (Deep Near Infrared Survey of the Southern Sky, ESO): 1 m-es távcsővel (La Silla) 0,8, 1,25 és 2,12m-en 199720012MASS (2 Micron All-Sky Survey, USA): JHK-felmérés 1,25, 1,65 és 2,17m-en 1,3 m-es távcsövekkel (Mt. Hopkins + CTIO); PSC: 500 millió csillag + galaxis; XSC: 1,6 millió galaxis; felfedezések: barna törpék, közeli törpegalaxisok, gömbhalmazok, aktív galaxismagok 1997-tőlNICMOS a HST-n: 3 kamera + 3 spektrométer 2001-tőlKeck-interferométer 2003. aug.2009. máj.Spitzer (SIRTF, NASA): 85 cm-es távcsővel 3180 m között; 2009. május óta az IRAC kamera meleg üzemmódban működik 2006. feb.2011. nov.Akari (Astro-F, Japán): 67 cm-es távcső 2009. májustólHerschel + Planck (ESA): az L2 pontban; Herschel 3,5 m-es távcső 55672m között 2013. ápr.-ig; Planck: 1,91,5 m-es tükörrel 2013. októberig; Teljes szubmilliméteres térkép jó felbontással 2009. dec.2011. feb.WISE (Wide Field Infrared Survey Explorer, NASA): 40 cm-es távcsővel 3,4, 4,6, 12 és 22m-en (az IR-ben sikertelen WIRE helyett) 2010-tőlSOFIA repülőgépes csillagászati obszervatórium 2013-tólNEOWISE, a WISE melegüzemű programja
Infravörös-űrtávcsövek NévIndításMűködésiTávcsőFelbocsátó idő idő Apertúra KAO1974 21 év 0,91 m NASA IRAS19831 év0,60 mNL, UK, USA HST1990>29 év 2,40 mNASA, ESA IRTS19951 hónap 0,15 m J ISO19952,5 év0,60 m ESA, J, NASA MSX19962 év0,33 mUSA Spitzer2003 >16 (6) év0,85 m NASA Akari20061,5 év 0,69 m J Herschel2009 4 év 3,50 m ESA WISE2009>10 (2) év0,40 mNASA SOFIA2010>9 év 2,50 mNASA, DLR
Az infravörös csillagászat legalább 100 évre nyúlik vissza! Mindenki nagyon jól tudja, hogy a légkör (és főleg a vízpára) nagy tartományokat elnyel az infravörös sugárzásból, ezért már a kezdetek-kezdetétől fogva igyekeztek minél magasabbra és minél szárazabb helyre rakni a földi infravörös távcsöveket. (Vagy éppen ballonra és repülőre.)
Azaz már az infravörös űrtávcsöveket megelőzően tudták a csillagászok az infravörös tartományt vizsgálni. Nem voltak "vakok" infravörösben sem a földi távcsövekkel.
A probléma az, hogy te a fejedbe vettél egy alapjaiban hibás elképzelést, és semmi magyarázat vagy tájékoztatás hatására nem vagy hajlandó a tévedésedet felülvizsgálni. Ezt hívják a pszichiátriában téveszmés megszállottságnak.
Nézzünk egy példát, legyen az IC 5332 Hubble képe és a friss Webb képe.
A bal oldali a Hubble kép, elsősorban a csillagok fényét látja látható fényben, kevés csillagközi gázzal.
A jobb oldali a Webb kép, elsősorban a gázokat érzékeli infra tartományban, amit a Hubble nem látott:
"Capturing light at these wavelengths requires very specialised instruments kept at very cold temperatures, and MIRI performs spectacularly at the task."
Ehhez a Webb képhez kellett a légkör fölé menni és IR érzékelő képalkotó eszközt feljuttatni. Ez a Webb. Enélkül nem láttál belőle semmit. Ha azt hiszed mégis akkor tévedsz vagy hazudsz.
"A diagramodnak melyik része képviseli szerinted a molekuláris hidrogént? Esetleg mindegyik?"
Külön kiemeltem szóban is: a hősugárzásról van most szó!
Hogy a molekuláris hidrogénfelhőd a csillagok sugárzásától a 2,7 K-es háttérnél magasabb hőmérsékletre "melegszik" és maga hősugárzást bocsájt ki. Ahogy azt minden rendes intersztelláris gáz és porfelhő teszi.
Az ismert anyag közel gömbszerűen csomósodik a gravitáció hatására. Pedig az 1/r2 -es törvény alapján ez képtelenségnek tűnik, hisz ha az anyagfelhő sűrűsége nem pontosan egyforma a különböző térbeli irányok mentén, akkor a sűrűbb irányokban nézve fel kellene gyorsulnia az összehúzódásnak, a ritkább irányokhoz képest, hiszen azokban az irányokban közelebb esnek egymáshoz a felhő anyagrészecskéi, így nagyobb kell legyen közöttük a vonzóerő.
A bolygók és csillagok mégis gömbszerű anyagcsomók, mégpedig azért, mert a részeikre nem pusztán a gravitáció hat, hanem az anyaguk belső kölcsönhatásai is, s ezekből eredően nagyobb bennük a belső nyomás azokban az irányokban, amelyekben nagyobb a sűrűségük. Vagyis ha az összehúzódás során valamerre kissé ellapulnának, akkor ez a palacsintásodás nem erősödni fog, ahogy ezt a gravitáció egyetemes vonzó hatása miatt várnánk, hanem éppen újra kigömbölyödni, a molekulák és atomok közötti ütközések következtében.
De az Univerzum anyaga nagyobb léptékekben egyáltalán nem gömbszerűen tömörödik. Már a galaxisok se mind ilyenek, hanem sokuk lapos korongszerű, a még nagyobb objektumok pedig még távolabb esnek a gömbszerű alakzatoktól, sokkal inkább pókhálószerű szálas struktúrák. Úgy tűnik tehát, hogy ezekben a léptékekben már egyedül a gravitáció működik, vagyis az anyag összehúzódása önerősítő módon folytatódik, a kis eltérések egyre erősödve, mindenhol kialakulnak azok a vékony anyagszálak, amelyek a kezdeti legalacsonyabb sűrűségi irányba mutatnak. Ezt a struktúrát jól látjuk az Univerzum nagy léptékű térképein. Ezt valami olyan anyag gravitációs tömörödése hozhatta létre, amire döntően csak a gravitáció hat, s nagyon kicsik a nyomásképző belső kölcsönhatásai.
De az akármilyen hullámhosszú távcsövekben látható közönséges anyag is ezen szálak mentén sűrűsödik, így a galaxisok, a csillagok a por és gázfelhők is. Mert az univerzálisan vonzó gravitáció miatt ezek is rátömörödtek azokra a szálakra, amelyeket csak valami olyan anyag hozhatott létre, amiben alig jön létre nyomás, vagyis alig hat kölcsön magával és az ismert anyaggal. A gravitációs csomósodást pedig nyilván ez a nagy léptékekben túlnyomó többségben (96%) lévő anyagfajta kormányozza.
E nem kölcsönható sötét anyag létének nagyon erős bizonyítéka a világegyetem ilyen szálas anyageloszlása. Ilyesmit aligha alkothatott volna kölcsönható anyag, álljon az H2 molekulákból, vagy bármi ismert anyagból, amiben a tömörödés miatt nő a nyomás.
A diagramodnak melyik része képviseli szerinted a molekuláris hidrogént? Esetleg mindegyik?
Vagy talán egyik sem?
construct, Megtennéd, hogy a közleményt vagy a forrást ideteszed, mert anélkül túl okosnak tűnsz. Tehát hogyan látták és hogyan tudták azonosítani a H2 felhőket a földfelszínről nézve.
"Ez az az infravörös sugárzás ami nem látható a földfelszínről, mert a levegőréteg ezt a sugárzást elnyeli."
Figyeld a diagramot!
Az infravörös tartomány 1440 K-es része földfelszínről egész jól látható. Ugyanígy a 11,4 K-es rész is. És ez utóbbi a fontosabb, mivel az intersztelláris gázfelhők nem igazán "hevülnek" ennél magasabbra a csillagoktól távoli területeken.
Viszont ami a lényeg: egyrészt a gázfelhők (az molekuláris hidrogén is!) egyrészt kitakarja a távolabbról érkező sugárzást, másrészt önmaga is sugárzik infravörösben-mikrohullámon. Mindkét esetben látható, akár még földfelszíni teleszkópokkal.
Azt hiszed, hogy tudsz a fizikával foglalkozni, közben meg a legalapvetőbb összefüggéseket sem vagy képes használni.
A sötét anyagot azért nevezték el "sötét"-nek, mert a gravitáción kívül SEMMIFÉLE kölcsönhatásban nem vesz részt.
A molekuláris hidrogén részt vesz az elektromágneses kölcsönhatásban. Ezért nem lehet a sötét anyag alkotója. Ez egy olyan alapszintű fizikai összefüggés, amit már a kutatók a kezdetek kezdetén felismertek és ez alapján kigolyózták ezt a lehetőséget.
Nem hülye emberekről beszélünk! Nem véletlenül találgatnak mindenféle extra magyarázatokat a sötét anyagra.
Ez valóban lényegtelen. A lényeg az, hogy egy fizikailag hibás hülyeséget dédelgetsz személyes fixa ideaként, és még a jóakaratú magyarázat és szájbarágás sem képes megingatni a tévképzeteidben.
De nézzük például az Andromédát, ha sokáig nézed akkor kipirosodik mint a szemed. Mi lehet az a piros felhő amit a képen látsz? Talán molekuláris hidrogén? Neeem, azt nem látod.
Mert ez ionizált atomos hidrogén, ami körbeveszi a galaxist. Ezt látod a földfelszínről. Ha ezt nézed hiányzik a gravitációs anyag 90 %-a.
A Webb megtalálja a hiányzó 90 %-ot. Mindegy, úgyse érted.
Az infravörös sugárzás EGYES TARTOMÁNYAIT nyeli csak el a légkör.
Viszont éppen azon a "nagyonhideg" hőmérséklet-tartományban, ahová a forró csillagoktól távoli gázfelhők "felmelegednek" (ultrahosszú infravörös - mikrohullám) éppen átereszt a földi légkör.
De ez valójában lényegtelen.
A lényeg az, hogy egy fizikailag hibás hülyeséget dédelgetsz személyes fixa ideaként, és még a jóakaratú magyarázatok sem képesek téged megingatni a tévképzeteidben.
